Kids Love~Larry

Sziasztok,

Drágáim!

Nos így évzáróm alkalmából elhoztam nektek eddigi legjobb alkotásom! :) Nagyon szépen köszönöm a segítséget Hope Magic-nek,aki nem csak írótársam,de tanácsadóm is,mert nagyon sokat segített ebben a történetben! Köszönöm Hope! <3 Illetve köszönm a Larry Shippers Hungary csapatból is a visszajelzéseket! Sokat segítettek! :*

Nagyon szépen köszönöm a +1 feliratkozót,a rengeteg tetsziket és a 4685 oldalmegjelenítést! Imádlak titeket! Köszönöm persze a privát üzeneteket is,és egyáltalán azt,hogy olvasóim vagytok!

Remélem tetszik nektek ez a One-shot,minden fantáziám és cukiságom beleadtam. :)

Ui: Ha valaki szeretné megnézni az It is what it is blogunkat,az a ,,Blogjaim" modulban megtalálja!

Szép hétvégét!

Jó olvasást!

( és jó V-A-K-Á-C-I-Ó-T-!!!!)

CoolGirls

Egy göndör hajú,elsős kisfiú ült a padon,és nézte a nagyokat,hogy hogyan játszanak. Ő is szeretett volna játszani velük,de még kis pisis hozzájuk képest,nem rég kezdte az első osztályt. A nagyok fociztak,sokkal ügyesebbek voltak,mint Harry. Sajnos ő nem tudott focizni,de szerette nézni. Mindig nézte apukájával a FC Barcelona vs. Real Madrid meccseket,szerette is nézni,csak nem értette. Mindig söröző apukája mellett ült,néha-néha beleivott ő is a kesernyés italba,de apukája nem szólt. Miért szólt volna? Csak 1-2 korty volt! Ugyan már!
Csodálkozva nézte a harmadikosakat,akiknek ez nem tetszett. A legtestesebb gyerek felkapta a labdát,majd elindult Harry felé a többiekkel együtt. A kisfiú fölé tornyosultak,aki összehúzta magát,annyira megijedt,hogy levegőt is elfelejtett venni.
-Mit lesel,pisis?-gúnyolódott vele a kövér gyerek.
-S-semmit!-dadogott magas hangon,mire elkezdtek rajta nevetni.
-De lányos a hangod! Buzi vagy?-röhögte ki a harmadikos fiú,mire Harry értetlenül nézett rájuk.
-Az mi?-kérdezte halkan. A harmadikos fiúk egymásra néztek,majd elmosolyodtak,majd felrángatták a padról a kisfiút. Az egyik elvette a táskáját,míg a másik segített vinni a gyereket. Elrángatták a suli mögé,majd ledobták a betonra és körülállták. Először a kövér gyerek rúgott belé,majd egy másik. Szegény kisfiú csak sikítozott,sírt,ordított a fájdalomtól,de azok tovább verték. Az arcát is eltalálták,így orrából ömlött a vér,de az sem érdekelte őket,rugdosták,ütötték tovább.
-Mit csináltok itt? Hagyjátok békén!-hallottak meg egy cincegő hangot,ami magabiztosan csengett. Az ütések abba maradtak,mind a cincegő hang felé fordultak. Egy fiú állt ott,velük egy idős. Kezei karba fonva,kék szemei dühtől csillogtak. Vékonyka lábait rövidnadrág fedte,és ellentétben Harry-vel,rajta nem volt pulóver. A többi gyerek ijedten nézett a fiúra,míg a kövér csak szemet forgatott.
-Mit akarsz,Tomlinson? Buzulni?-mondta gúnyosan,mire most ,,Tomlinson" forgatott szemet.
-Azt sem tudod mit jelent! Sík hülye vagy,csak az izmod nagy! Jó hogy bírtatok szegény gyerekkel!-mutatott jobb kezével a véres fiúra,aki megszeppenve nézte az eseményeket.
-Miért te tudod?-vágott vissza a kövér srác. Bevalja,nem tudja mit jelent,csak otthon hallotta az anyjától,mikor a bátyjával ordibált.
-Én tudom! De neked is tudnod kéne,a te bátyád is fiúk szájában turkál!-mondta lekezelően ,,Tomlinson",mire a kövér gyerek csak nagy szemekkel nézett rá -Húzzatok innen gyenge jellemek!-mondta nekik határozottan,mire elhúzták a csíkot. Figyelte,ahogy elmennek,majd mikor bekanyarodtak az épület sarkánál a kisfiúhoz lépett,majd kedves mosollyal mellé guggolt. Harry hátrébb húzódott,félt,mert kortárs volt ellenfeleivel. A nagyobbik fiú letérdelt,majd közelebb mászott a fiúhoz,és megsimította vérrel borított arcát.
-Nem bántalak! Nem az ő osztályukba járok,nem vagyok olyan mint ők... Amúgy Louis Tomlinson vagyok,nem Tomlinson.-mondta lágyan a fiúnak,mire az kicsit megnyugodott,és hagyta,hogy megmentője felsegítse. Leporolta Harry-t,majd egy zsebkendővel megtörölte az arcát,amennyire tudta.
-Én H-harry vagyok...-mondta halkan,becsukott szemekkel,hagyta,hogy a vele szemben álló letörölje az arcát.
-Aranyos neved van... Harold...-heccelte a fiút,mire az csak kuncogott kicsit. -Nem szereted ha Harold-nak szólítanak?
-Nem igazán... Harry és kész...-mondta egyszerűen,vállat rántva a fiú.
-Nekem is vannak beceneveim... Anyu rengeteget kitalált,meg a nővéreim. Anyunak BooBear vagyok,Lisa-nak,és Melody-nak Boo,a nagyinak Macika,a barátaimnak Lou...-mondta cinikusan a srác. Nem szerette a beceneveit,olyan..cikik...
-Vicces nevek...
-Azok,meg idegesítőek...-nevette el magát Louis. Eldobta a véres zsebkendőt,majd megfogta a kisfiú kezét,és visszavezette az udvarra. Ahogy Harry osztályfőnöke meglátta a fiút aggódva szaladt oda két gyerkőchöz,majd Harry arcát tenyerei közé vette,és vérző orrát kezdte el nézegetni.
-Ki vert meg lelkem?-kérdezte aggódva a fiatal nő.
-Brian,és a bandája...-válaszolt helyette Louis. A kisebbik bólintott,megerősítve Louis szavait.
-Kísérd haza,majd anyukád megnézi! Hívom Anne-t!-nézett a tanárnő Louis-ra,mire ő bólintott,majd megint kézen fogta a fiút,és kifele vezette az iskolából.
***

Hazafele is a kezét fogta,időközben a táskáját is megtalálták,így azt is vitte vitte a hátán. Harry egész úton nem szólt semmit,de a vége fele már nyavalygott.
-Louis,nagyon fáj!
-Elhiszem Harry,ha haza vittelek anyukád lefertőtleníti és jobb lesz!-válaszolta nyugtatóan Louis,mire nagy,zöld szemek szegeződtek rá.
-Ígéred?
-Ígérem!-bólintott Louis,mire Harry elmosolyodott..
-----
-Louuuis!-kiáltott egy nagyot,mikor a folyosóra ért. Picike orra le volt ragasztva,és rengeteg seb éktelenkedett arcán,nagyon sok lilás folt helyezkedett el karján,és oldalán,illetve rengeteg hotzsolás volt lábain.
A nagyobbik fiú felismerte nevét,így Harry felé fordult és nem beszélgetett tovább barátaival. A kis göndör hozzáfutott,majd átölelte derekát,fejét pedig mellkasába fúrta. Louis is visszaölelt,a nála egy fejjel alacsonyabb srác hátát simogatta. Nagyon hozzánőtt a kis bongyor,le sem tudja vakarni magáról szünetekben. De,szerintem nem is bánja....
********
-Louu!-nyögött egyet Harry az ágyon,mire a szőnyegen fekvő fiú felült,és ránézett. Arca már pihés volt,arca elvesztett gyerekkori pufiságát,haja világosabb és rövidebb volt. Ő maga is megnyúlt,sovány és izmos volt. Kék szemei halványabban csillogtak,mint gyerek korában.
-Mi van,Harold?-kérdezte fáradtan.
-Megint azzal a ribanccal írsz,igaz?-kérdezte a bongyor egy sóhajtás kíséretében. Ő is sokat változott. Haja hosszabb és göndörebb volt,egy fejjel magasabb lett,mint Louis,arca még kicsit pufi volt,de arcszőrzete még nem jelentkezett. Szemei kisebbek lettek,de ugyanolyan élénken csillogtak,mint 10 éve. Arcán látszódott egy heg,amit akkor szerzett mikor megverték,de máshol nem volt rajta.
-Már miért lenne ribanc?-vágott vissza Louis,majd felmászott az ágyra és ledőlt Harry mellé.
-Akkor kurva?-kérdezte gúnyosan,mire Louis meglökte a vállát. -Akkor mi?
-Anyának igaza volt. Féltékeny vagy a csajomra!-sóhajtott egyet a kék szemű,mire Harry megcsikizte az oldalát. -Hé!
-Nem vagyok féltékeny... Nincs mire,1000× jobb vagyok mint az a kurva!-rázta a fejét,majd magában hozzátette,,Vagy nem,Lou?"
-Az igaz! 1000× jobb vagy nyuszifül!-gügyögött neki barátja,mire csak ránézett. -Most mi van?
-A kurvád sulit váltott...
-Hogy mi? Ne hülyíts!-kiáltott fel Louis,Harry pedig csak bólogatott. Igazából,ő üldözte el a csajt,megmondta neki,hogyha nem hagyja el Louis-t...nos akkor kiderül 1-2 dolog róla. Bevált! A csaj másnap új suliba jelentkezett. -Te elzavartad a gimiből? Beteg vagy,Harry!-kelt ki mellőle Louis,majd lefele trappolt. -Csalódtam benned,Harold!-kiáltott vissza könnyeivel küszködve. Harry felpattant,és utána eredt. Fájtak barátja szavai,elvégre...ő csak jót akart neki,nem akarta,hogy hibát kövessen el. Csak jót akart...és...nem akart osztozni Lou-n. Pontosan,féltékeny volt arra a libára! Féltékeny,mert....ő is szereti Louis-t,de ő igazán szereti,csak...Louis nem fogja fel...
-Lou,kérlek állj meg! Félreérted!-kiáltott Harry,Louis épp a kabátját vette az ajtóban. Megállt az öltözködésben,majd szembefordult Harry-vel.
-Félreértem? Mit? Hogy betegesen elzavartad az összes csajomat? Vagy neked ez normális? Mi bajod van Hazz?-mondta feldúltan,szomorúan,csalódottan. Harry lehajtotta a fejét,majd nagy levegőt vett.
-Szeretlek...-mondta kicsit halkan,de magabiztosan.
-Tessék?-kerekedtek ki Louis szemei.
-Szeretlek,Lou,a kurva életbe is!-mondta Harry,majd magához rántotta Louis-t,és megcsókolta. A srác először elakarta lökni magától,de az erős kezek nem engedték,így feladta és átölelte gyerekkori barátja nyakát,lehunyta szemeit és visszacsókolt. Heves csatát vívtak egymás nyelvével szemben,majd lihegve elváltak egymástól,és homlokukat egymásénak döntve,lihegve,néztek egymás csillogó szemébe.
-Utállak!-suttogta Louis,mire barátja elmosolyodott.
-Szeretlek-suttogta vissza,Louis-tól pedig kapott egy puszit a szájára.
Hát mi ez,ha nem szerelem? Már kiskoruk óta ott lappangott bennük ez az érzés,csak elnyomták. Szívül legeldugottabb helyére zárták az érzéseket,se most felszínre törtek. Az egész történet ott kezdődött,hogy egy kisfiút megvertek,majd egy nagyobb fiú segített neki,és kézen fogva hazavezette. Már az a kéz fogás tele volt szerelemmel,csak ők akkor még nem tudták mit jelent,hogy mikor a másikhoz érnek bizseregni kezd a gyomruk. Hát,az a szerelem!