Halloween Night|Larry|1.rész

Sziasztok! :)

Itt is elenne az ígért Halloween történet. Eretetileg úgy volt, hogy egyszerre töltöm fel, de tekintve, hogy az lenne 20-25 oldal, gondoltam megkíméllek titeket, és csak 6 oldalt töltök fel nektek. Szóval, részekre bontom. Tudom, jobb lenne egyszerre, de így legalább meglesz a hangulat Halloween-ra. Illetve, aki akkor nem lesz elérhető, az most, vagy a hétvégén eltudja olvasni az első részt, és tud találgatni.

Nos, elég furcsa még nekem ez a téma, így nem is lett annyira horroros, inkább csak a Halloween van meg benne. Remélem nem lett nagyon béna, mert igyekeztem valamit összehozni, hogy megtudjalak titeket lepni! :) Remélem sikerül! :D

A blog kapott egy újabb kinézetet, ami személy szerint, nekem jobban tetszik mint az előző, de ízlések és pofonok :) (Ha valaki szeretne ilyen blogot, szóljon, csinálok! ;) Értek hozzá egy kicsit, ezt is én csináltam)

És nagyon szépen köszönök mindent. A látogatókat, a komikat, a feliratkozókat. Köszönöm, hogy vagytok nekem. :* (Mercííí, hogy vagy nekeeeem! :p)

Na szóval! 

Szép ünnepeket, jó pihenést!

És persze jó olvasást! 

Lorine W.

Halloween Nihgt (Larry)

Werewolf

1.rész

Sötét, teliholdas éjszaka volt, csak a hangos farkasüvöltések voltak azok, amik kettészelték a ködös légtér csendjét. Az erdő mélyén baglyok huhogtak, s farkasok vicsorítottak egy-egy betolakodóra. Rengeteg állat kelt útra, most volt a vándorlási szezon, ezzel fenyegetvén az embereket, akik attól féltek, hogy a városba kószálnak a vadállatok. Pedig a legtöbb nem a város fele tartott, hanem ellenkező irányba, az erdő túlsóoldalára. Csak a farkasok egy része indult el a város felé. Igen csapzott falkáról volt szó. Piszkosak, és mondhatni igénytelenek voltak, látszott nincs mit enni, és félnek. Menedékért indultak el, az Alfát keresték, mert ők egyedül voltak. Gyengék voltak, éhesek, és féltek. Alfát kellett keresniük.

Eközben a Tomlinson család a Halloween-i gyűjtögetős éjszakára készült. Jobban mondva a család csak egy része. Egyetlenegy gyermek kimaradt, ő a szobájában volt. De nem is nevezhető már gyereknek, hisz 18 éves elmúlt, és az szerinte már felnőtt. De nem azért nem készülődött mert kinőtte, hanem kínlódott, és ezt a haverja felügyelte. Az ágy lábához volt bilincselve, a keze már tiszta vér volt az állandó rángatástól, a szemei vörösen izzottak, a fogai hegyesebbek voltak egy tőrnél, így vicsorgott a tőle méterekre ülő fiúra, aki nyugodt, és unott tekintettel figyelte ahogy a barátja próbálja elharapni a bilincset. természetesen erről a szülei mit sem tudnak, úgy tudják filmet néznek.

-       Haver, olyan betegen nézel ki ilyenkor… Nem hiszem el, hogy még mindig nem tudsz magadon uralkodni, pedig Alfa vagy…- rázta a fejét Liam. Louis –az említett 18 éves ,,férfi” – abba hagyta a bilincs rágását, és barátjára kapta a fejét.

-       Te ezt élvezed, igaz? – kérdezte morogva a srác –Különben sem én akartam Alfa lenni!

-       Na látod! Tudsz épp ésszel gondolkodni, de nem tudsz magadon uralkodni. Hogy is van ez?- kérdezte az íróasztalnál ülő  Liam. Louis elvicsorodott, ahogy eszébe jutott, hogy tulajdonképp ő már majdnem egy éve így kínlódik, de még mindig nem tud magán uralkodni teliholdkor. De végén csak vállat rántott. Nem adott neki történelem órát a ,,tanárja”, így nem igazán tudja mit is kéne tenni.

-       Alex-et kérdezd!- felelte egyszerűen. Liam csak elmosolyodott. Megkérdezte volna ő, ha nem lenne már halott az a bizonyos Alex. Ugyanis Louis nagybátyja megölte, mert vadász. Vérfarkas vadász.

-       Louis szívem, minden rendben? –kopogott hármat Louis édesanyja Jay. Liam rögtön az ajtó felé kapta a fejét, Louis pedig lefagyott. Mit mondjon ilyen morgós, mély hangon? De neki kell válaszolnia, ha Liam válaszol nem fogja elhinni az anyja.

-       Igen anya, jól vagyok. Miért? –kérdezett vissza a srác. A hangja mély volt, és sokkal karcosabb, mint szokott, és morgott is.

-       Olyan furcsa a hangod, fiam. Biztos jól vagy? –kiabált be a nő, mire a srác nagyot sóhajtott. Tudta, hogy nem ússza meg ennyivel.

-       Igen, csak aaaa torkom. A sok röhögés. –mondta a fiú kicsit akadozva, mire most a nő sóhajtott az ajtó mögött. Nem hitt a fiának, nagyon nem. Egy jó ideje mindent eltitkol előle, és ez zavarja, de nem szól, elvégre 18 éves. És most sem fog. Most az az első, hogy a húgai rendben legyenek.

-       Rendben, életem. De azért a lányokat elkísérhetnéd. Este van, és nagy a köd. Nem szívesen engedem őket el egyedül. Elmehetnétek velük…- próbálta rávenni a fiát, hogy elmenjen a húgaival csokit gyűjteni, mert már jó ideje nem beszélget velük. És ez szintén zavarja Jay-t. Eddig annyira szerette őket, annyit volt velük. Nem hiszi el, hogy csak azért kerüli a családot, mert 18 éves. Nagyon nem hiszi el.

-       MI!? De már Lottie nagylány! Nyugodtan elmehet velük! –Louis viszolt próbált kibújni ezek alól. Nem mehet el velük, bármikor átváltozhat, fél, hogy…bántaná őket, és…nem akar nekik ártani, de sajnos megtörténhet.

-       Louis! Lottie még csak 13 éves! Menjetek el velük! – mondta most már ingerültebben a nő. Nem tudta elképzelni Liam mivel szórakoztatja ennyire a fiát, hogy az sosem akar kimozdulni.

-       De anya! –nyekergett Louis, és megint felcsillantak a szemei a dühtől. Nem mehet el velük. Liam próbálta a háttérben csitítgatni a morgó farkast, de nem nyugodott, csak fújtatott.

-       Nem érdekelsz, fiam! Készülődjetek, és menjetek el velük! –jelentette ki a nő, majd már indult is, de a lépcsőnél visszakiabált. -5 percet kaptok!

-       A rohadt életbe! –morgott hangosan Louis –Nem mehetek el velük! Megölném őket, és rengeteg a vadász! Vagy engem ölnek meg, vagy én ölök meg valakit! –mondta idegesen Louis –Szedd már le ezt a szart! –rángatta a jobb kezét, miközben vöröslő szemeit Liam-re vezette, aki nagyot sóhajtva állt fel a székről, majd letérdelt barátja mellé, és eloldotta a bilincset. A srác rögtön a csuklójához kapott, ami tiszta vér volt, de tisztán lehetett látni, ahogy lassan összehúzódik a seb, majd lassan, de gyógyulni kezd, a végén pedig már alig látszik. Ezt nagyon szerette nézni Liam. Olyan elképesztő, hogy a haverja erre is képes.

-       Ez igaz Louis, de ha nem titkolóztál volna, hanem rám hallgatsz, és elmondod, most itthon maradhatnál! –oktatta kis őt Liam, majd felállt mellőle –Na öltözz! –szólt rá Louis-ra.

-       Mit vegyek fel?

-       Tütüt! –forgatott szemet –Egy tiszta pólót és kész!

-       Oké…- sóhajtott Louis.

Elővett egy tiszta pólót a szekrényből, majd lecserélte a piszkosat, ami tiszta verejték, és vér volt az állandó önmarcangolás miatt, mert saját magát karmolászta. Muszáj volt valahogy uralkodnia magán, és ezt csak akkor ment, ha kizökkentette magát abból a húzó, kényszeres görcsből, ami rátelepedett, ami csak úgy ment, ha fájdalmat okozott magának, mert így feleszmélt, és képes volt emberré változni. A verejték pedig a kíntól volt. Kínlódott, mert az egész szervezetének át kellett változni ahhoz, hogy képes legyen egy testben két lelket ápolni.

Mikor átöltözött haverja felé fordult, akkorra sikerült valahogy lenyugodnia, már nem világított vörösen a szeme, nem látszódtak a hegyes fogak sem, és a szőrzet is eltűnt. Úgy nézett ki, mint egy normális ember… Nagyot sóhajtva sétált barátja elé, aki csak kedvesen rámosolygott, így kénytelen volt ő is elmosolyodni. Liam kinyitotta a kulcsra zárt ajtót, majd egymás után léptek ki a fehérre vázolt faajtón, aminek belső fele tele volt mély karomnyomokkal, amiket persze Louis okozott, és még mindig nem sikerült eltüntetni.

Lesétáltak a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol a kislányok különféle ruhákba voltak bújtatva. Lottie;vérfarkas volt, Fizzy;vámpír, Daisy; hercegnő, és Phoebe; tündér. Lottie öltözete lepte meg a legjobban, mert egyáltalán nem hasonlított egy igazi vérfarkasra. De nem baj, nem is kell neki tudni, milyen egy igazi vérfarkas. Elszörnyedne, ha így látná.

-       Nagyon szépek vagytok! –mondta nekik Liam, mire a kicsik hiányos fogsorukkal rámosolyogtak.

-       Jah… - sóhajtott Louis. Épp ekkor csöngettek. Jay nem tudott hova kapni, mert tele volt a keze mindenféle kellékkel, így könyörgőn fiára nézett –Jó, kinyitom! –morgott egyet, olyan vérfarkasosan, amin a család meg is lepődött. Elsétált az ajtóig, majd kinyitotta a hatalmas faajtót, ami kivételesen barna volt. Egy göndör hajú, kalóznak öltözött srác állt ált  az ajtó előtt.

-       Csokit, vagy csalok! –cincogott magas hangon, mire Louis felnevetett. Bőven nem olyan kisgyerek, mint ahogy viselkedik.

-       Vicces vagy Harry! –mosolygott rá. Nos igen. Ismerték egymást. Harry Gemma öccse, Gemma pedig Louis ,,titkos hódolója”, bele van esve szegény srácba, aki figyelembe sem veszi. Mert…neki más tetszik. Pont, hogy az öccse.

-       Ugye, hogy ugye? –húzogatta a szemöldökét a fiatalabb –Miért nem öltöztél fel? Nem jössz? –kérdezte kicsit szomorkásan. Louis-nak rögtön gyorsabban vert a szíve, akármennyire is próbált rá figyelni nem ment.

-       Ömm, de, megyek. Csak nem öltözök be, csak kísérő vagyok. Liam-el együtt..- rántott vállat, majd arrébb állt, hogy a fiú be tudjon majd mellette menni –Gyere be!- intett a fiúnak, mire az be is ment. A kicsik rögtön lerohamozták, Jay pedig mosolyogva figyelte, ahogy a lányai Harry-n csüngenek.

-       Te is jössz velünk? - kérdezte a rajta csimpaszkodó Daisy.

-       Hááát, ha Mrs. Tomlinson bele megy, akkor veletek tartok –mosolygott a két kicsire.

-       MI!? – sikított fel Louis, mire mindenki rákapta a fejét. A srác csak tátott szájjal lesett a fiatalabbra, aki csak szomorú tekintettel vizslatta Louis-t. Rosszul esett neki, tény és való, de…ez van. –Mármint nem úgy volt, hogy a haverjaiddal mégy?

-       Nincsenek haverjaim, Louis. –mondta szomorúan.

-       Anyud mondta…- válaszolta az idősebb –Ne haragudj… Velünk jöhetsz…

-       Louis! –suttogta oda Liam. –Telihold van! Megölöd!- figyelmeztette, de Louis csak vállat volt.

-       Nem mondhatok neki nemet! Megbántom! –suttogta vissza, mire Liam csak sóhajtott.

-       Te tudod, Rómeó…

-       Indulhatnánk végre? Mire elindulunk felkel a nap! – nyekergett Lottie, Louis pedig szemet forgatott. Nem hogy örülnének neki, hogy nem kell menni suliba, nem, ők elmennek csokit gyűjteni, mert most ingyen van… Persze, jobb dolguk nincs is, mint nem hagyni, hogy a bátyjuk kínlódjon a szobájába, a telihold miatt…

-       Igen, indulhattok! –mosolygott rájuk Jay –Vigyázzatok magatokra, hallgassatok a nagyokra! Louis parancsol!

-       Na ne már! Miért pont ő? Nyugodt szívvel hagyná, hogy elraboljanak minket..- nyekergett most Fizzy, Louis pedig kiadott egy ,,Ch!” hangot. Ha így fojtatják hagyni is fogja, pedig…simán meg tudná őket menteni. Gyors, ravasz, erős, baromi nagyok a fogai, a karmai, esélye sincs az ellenségnek, főleg, úgy, hogy Alfa.

-       Akkor majd én megmentelek titeket! Nyugi van lányok, három pasi csak meg tud védeni!- kacsintott rájuk Harry.

-       Ó igen. De azért tisztázzuk, ha valaki elakarja őket vinni, Lou hagyja, én elfutok, és te verekedsz. – folytatta Liam a viccet, mire Louis ránézett. A szemei vörösek voltak, és…mosolygott. Nagyon rémisztő párosítás volt, így Liam befogta –Inkább menjünk! – nyelt egy nagyot.

El is indultak. Kiléptek a hideg, ködös, és rémisztő éjszakába, ami Louis-nak nem tetszett. Rossz előérzete volt. Nagyon is. Féltette magát, de legjobban a húgit, és a…két haverját, mert ők mind emberek. Félt, hogy…valaki tényleg elrabolja őket, vagy még rosszabb. Egy vadász meglövi őt, a többieket meg elviszi, vagy…más falkából jönnek farkasok, vagy bármi. Halloween-kor bármi megtörténhet, hiába vannak rendőrök minden utcában. Nem mindig veszik észre, és…ilyenkor kell ő és…Liam. Bár ember, de rengeteget segít.

Csak csöndben sétáltak. A gyerekek elől, Harry-vel, Liam, és Louis hátul. Egyáltalán nem féltek a lányok, mert tele volt az utca gyerekekkel, ismerősökkel, felnőttekkel, rendőrökkel. De Louis még mindig nem tudott megnyugodni…

-       Mi a baj, Lou? – kérdezte tőle Liam, mire csak sóhajtott.

-       Rossz előérzetem van. Rossz szag van, nem tetszik ez nekem…- mondta a srác aggódva, úgy, hogy az elől menők ne hallják.

-       Milyen szag van? Mit érzel?

-       Farkast…- felelte a fiú.

-       Vérfarkast?

-       Nem , farkasfarkast. Olyan normál farkas szagot, a legközelebbi vérfarkas 3 km-re van tőlünk, de ezek közelednek, sokan vannak, alig 2 km-re tőlünk. Valamit keresnek, és rémültek. Félnek valamitől. – mondta miközben a levegőbe szaglászott. Hála a ,,farkas-orrnak” mindent megérez. Néha túl sok mindent.

-       Mitől félhetnek? – kérdezte Liam, miközben a levegőbe lehelt.

-       Egy másik falkától, amik erősebbek. De ezek szerint azok már vérfarkasok… Akkor nem jönnének erre…

-       Nem érzed őket? Milyen közel vannak? – kérdezte Liam izgatottan. Imádta hallgatni, ahogy a haverja beszámol arról mit érez, és szeretett találgatni, hogy mi is lesz itt. Mik jönnek, mikor, és a többi.

-       Még messze. Nem igazán érzem őket, kb olyan 10-20 km.

-       Az nincs messze…

-       A szomszédos megye…- mondta aggódva Louis. Nagyon aggódott, mi lesz, ha őt keresik, ha Alfát keresnek, de ő nem alkalmas erre? Ha…csak a telihold miatt jönnek? Egyedül mit tesz, ha rájuk támadnak? Ha ő érzi őket 10-20 km-ről, akkor ők is érzik őt, és akkor biztos, hogy erre jönnek. Az pedig nem jó. Nagyon nem. Egy egész falka ellen nem tud mit tenni. Ő csak egy Alfa, nem biztos, hogy hallgatnak rá, sőt… Lehet van Alfájuk, akkor viszont megölik.

-       Ne aggódj Lou! Minden rendben lesz! – mosolygott rá Liam, ami kicsit megnyugtatta. De tényleg csak kicsit.

Ezt a beszélgetést az elől menők nem hallották, csak sétálgattak nyugodtan, és nevetgéltek, néha-néha meg-meg álltak egy kortárssal beszélgetni, vagy csokit cserélni, mert…miért ne? Még nekik nincs semmi, de majd lesz.

Innentől csöndben sétálgattak, ami nem tetszett Harry-nek, tekintve, hogy imád beszélgetni, így hát megszólalt.

-       Baj van? – kérdezte a göndör hajú, miközben hátra fordult.

-       Nincs! – mosolygott rá Louis –Miért?

-       Csöndben vagytok…

-       Csak kinőttünk a gyűjtögetésből – felelte helyette Liam, mire Harry bólintott, és visszament a kicsikhez.

-       Mikor akarod neki elmondani, hogy tetszik? Csak vigyorogsz állandóan…- suttogta Liam, a mellette sétáló farkasnak, mire az vállat vont.

-       Nem olyan könnyű az!

-       Persze… Lesni könnyebb – dünnyögött az orra alatt Liam.

-       Liam, még gyerek! Az anyja úgy sem hagyná! – sóhajtott szomorúan Louis, miközben eszébe jutott, mikor Harry-t egy lánnyal látta sétálni két héttel ezelőtt. Akkor volt először olyan, hogy a suli WC-jében változott át. Azóta sem mer a közelében lenni Harry-nek, fél, hogy előtte is átváltozik.

-       Azt is könnyű rámondani, hogy ,,Az anyja nem hagyná”. Valld be, félsz, hogy bántani fogod… - rántott vállat Liam. És fején találta a szöget. Louis pont, hogy ettől félt, nem is kicsit félt attól, hogy…rátámad Harry-re, vagy a lányokra.

-       Így igaz…- sóhajtott egyet –Állj! – torpant meg, mire mind megálltak.

-       Mi van? – kérdezte Lottie unottan a fülelő, és szagló bátyját, ami az ő szemszögéből elég beteges volt.

-       Will …- morgott egyet –A bácsikátok…

-       Will bácsiiii! – rohantak a kislányok egy fekete alakhoz, ami feléjük közeledett. De azt pont nem látták, hogy egy pisztolyt rejt el a nadrágjában, és azt sem, hogy Louis-ra gyilkos pillantásokat mért. Liam is csak sóhajtott, Harry pedig hátrébb lépett a fiúkhoz, mert nem igazán kedvelte Louis bácsikáját. Olyan…fura volt.

Will közelebb sétált a fiatalokhoz, miközben a kisebbeknek osztogatott édességet. A kislányok boldogan vetették magukat a nyakába, Louis pedig alig bírta magát visszafogni. Legszívesebben letépte volna a fejét annak az undorító embernek, aki a saját unokaöccsére vadászik, és még az apja halálát is ő intézte. Undorító féreg!

-       Nahát Louis! Te ilyenkor kint? – kérdezte megjátszott kedvességgel. Itt természetesen a teliholdra utalt, és éles szemeive4l azt is kiszúrta, hogy Louis kezei véresek, mert a karmait a tenyerébe mélyeztette.

-       Igen Will, ilyenkor kint. De hidd el, nem hozzád jöttünk…- válaszolta Louis undorral.

-       Pedig, megmertem volna esküdni rá, hogy ma nem jössz ki a szobádból. Még jó, hogy nem fogadtam senkivel – mesélte a férfi, Louis pedig egyenesen rosszul lett attól a hangtól. A pisztoly szaga meg végképp zavarta.

-       Minek a fegyver? – kérdezte, miközben folyamatosan a férfi nadrágját nézte.

-       Vándorolnak a farkasok… Nem akarom, hogy a lányoknak baja essen… Na meg persze Harry-nek sem eshet baja… - magyarázta tele gonoszsággal, miközben közelebb araszolt Louis-hoz –Téged keresnek, Louis? Hmm?

-       Nem tudom! – válaszolta a fiú .

-       De egy falka is erre tart. Biztos vagyok benne, hogy nem ok nélkül! – suttogta Will –Ha ártatlanok fognak meghalni, a te lelkeden szárad! – fenyegette meg őt a bácsikája mire egy grimasz jelent meg az arcán.

-       Lelőnél?

-       Fel is szabdalnálak! – morogta a férfi –Jó gyűjtögetést, jók legyetek! – mosolygott a lányokra, majd egy utolsó pillantást vetett Louis-ra és már ment is tovább. Louis megkönnyebbülve sóhajtott fel, mikor hallótávolságon kívülre jutott tőle a nagybátyja. Akkora egy szemétláda alak. Nem érti, hogy kedvelhette őt az átváltozása előtt?

-       Miért haragudtok egymásra ennyire? Állandóan csak a ,,Meg is ölnél?” kérdést teszed fel neki valamilyen formában. Miért?- kérdezte Lottie, miközben újra elindult a gyűjtögető csapat.

-       Hosszú történet…- sóhajtott Louis –Majd egyszer elmesélem -,,ha el tudom” tette hozzá magában, majd némán sétált utánuk. Még a nagyszájú Harry is csöndben volt. Érezte azt a furcsa feszültséget Will és Louis között, és elgondolkodtatta. Vajon mitől alakulhatott ki?