Babysitter | Larry | 3.rész/2 (+16)

Sziasztok, drágaságaim! :)

Több mint egy hónap kihagyás után nincs kedvem írni, viszont annál több kedvem van feltölteni nektek egy részt, azt már két leányzó szavazta meg, hogy a Babysitter legyen az, holnap jön egy No Control rész is, ami eléggé horroros, véres, kaszabolós lesz. Tessék lelkileg felkészülni!

Ebben a részben is van egy egyszerű és picike erotika, semmi szex, ezért írtam +16-ot is... Öhm, a folytatás meg fog titeket lepni majd, ugyanis már több rész is fel van itten pakolva, a többivel meg kínlódok, de majd összejön szerintem a hétvégén ;)

Mint látjátok A és B hét van, azaz héthetente vannak részek! Ha elvesznék, akkor ez van, de igyekszem majd rendszeresen hozni a részeket, kisebb szünetekkel.  

És...NAGYON HIÁNYOZTATOK MÁR NEKEM! :*

Kellemes tanévet és sok-sok kitartást kívánok! Holnap hozom a NC-t.

Kellemes olvasást, jó szórakozást!

Ui: Mindenképpen hagyjatok majd nyomot! ;)

Lau

Louis

Anyától nehezen és megtört szívvel váltam el. Sosem sírtam és ordítottam annyira, mint akkor. A bácsikám sem haragudott jobban anyámra soha, mint akkor a nap, mikor sírva, szétázva és majd megfagyva állítottam be a házához. Doncaster-ből London-ba busszal jöttem, de a bácsikám háza majdnem egy órára volt, addigra szétáztam.

Az idő gyorsan ment, végül sikerült befejeznünk a takarítást, és már háromnegyed kettőkor a kanapén ülve vártam a lányokat. Harry ebéd után beszélt a tanárokkal, hogy nem mennek most a lányok semmilyen különórára, mert barátkozniuk kell a babysitterükkel. Főnököm már odafent készülődött, én pedig csak gondolkodtam. Hogyan tartsam itthon Alice-t? ,,Kicsi vagy még ehhez!”-el? Tojik rám magasról, hiába könyörögnék akkor is ellógna. Mindegy, majd…megoldom.

Hirtelen a kisasztalra tévedt tekintetem, rajta pihent Harry IPhone 6s-je, ami nagyon jól nézett ki. De nem is ez érdekelt, fel akartam hívni Liam-et.

- Édes? – kiáltottam el magam hangosan.

- Na? – kérdezte ő is leordítva az emeletről.

- Használhatom a mobilod?

- Persze – felelte, én pedig rögtön el is vettem az asztalról. Feloldottam, szerencsére nem volt kódolva, majd bepötyögtem Liam számát és tárcsáztam. Sokáig csöngött, mire végre felvették.

- Hallo? – Ian hangját ismertem fel a vonal másik végén, ezek szerint Liam vagy nincs otthon, vagy alszik.

- Szia, Ian! Lou vagyok – szóltam bele a telefonba.

- Ejj te ribanc, hallom bejössz a főnöknek – szinte elképzeltem ahogy szemöldökét húzogatja, de nem értettem mégis honnan tudja?

- Honnan tudod?

- Ian mindent tud, mert Ian egy kibaszott szexisten – nevetett a telefonba – Voltam pókerezni, valami Martin mondta, hogy úgy hallotta Styles átalakult és a neje halála után buzi lett, meg hogy a napokban ment oda egy babysitter, és valami Loreen mondta neki, hogy meleg és állítólag látta, ahogy csókolóztok

- Ja, Loreen a szomszéd kiscsaj, aki magának akar

- Mondom, kis ribanc vagy

- Mi van, hiányolsz? Hiányzik a kerek seggem? – nevettem a telefonba.

- És neked a reggeli merevedésem?

- Nyertél – sóhajtottal fel.  – Amúgy Liam?

- Örüljünk, ha élve jön haza, hat hónapról négyre csökkentették a limitet. Próbál beszélni a pasassal… Nem tudnál Styles-tól kölcsönkérni? Majd leszel a szex-rabszolgája, csak segíts rajtunk, mert ezek élve eltemetnek – ijedten dőltem hátra a kanapén. Mit tettem? Megölik Liam-et, rövidítik a határidőt?

- Nem tudok, Ian. Azért vagyok itt, mert Harry folyamatosan dolgozik, semmi ideje nincs és még pénze sincs… Tiszta ideg ő is… De…megkérdezhetem

- A szexbe belemenne, amekkora ribanc…

- Ian! A pasimról beszélsz!

- Sajnálom, buzeráns, de a pasid kurva, a múltkor itten álldogált a sarkon, egy szál tangába nyomta a műsort. Jó kis segge van neki is

- Tudom

- Oh, már fogtad is? Te kis kaszanova! – nevetett ismét hangosan – Azt is tudtad, hogy útszéli kurva?

- Igen – sóhajtottam fel – Figyelj Ian, ma lesz itt a közelben egy buli, a Night klubban, lennél olyan szíves, hogy figyeled Alice Styles-t és elijeszted onnan? – kérdeztem tele ideggel. Nem tudom mi lesz Li-vel, aggódom érte.

- Honnan veszed, hogy ott leszek?

- Ismerlek

- Egy kibaszott Tomlinson vagy! Azok mindig tudnak mindent! – háborgott a telefonba, szemet forgattam.

- Nem is ismered a Tomlinson-okat

- De a Styles-okat igen

- Köszönöm

- Hejhó! Nem ingyen van, hékás!

- Kapsz egy nyakast, ha hazamegyek, jó?

- És ha én mást szeretnék?

- Buzi vagy?

- Kicsit megferdültem mostanság, de csak a kerek seggek vonzzanak. Lebeszélnél nekem egy időpontot Styles-al? Vagy már be van táblázva egész hétre? Hmm, fogadjunk minden kis rubrikában a te neved van írva

- Mondták már neked, hogy rohadj meg?

- Szeretlek, te ribanc

- Hagyj békén. Szóval, mit kérsz?

- Egy éjszakát veled kettesben, jó sok óvszerrel és síkosítóval és pár játékkal

- Kapsz egy gumibabát, elégítsd ki őt, foglalt vagyok

- És nem vagy féltékeny a kurva uradra? Könyörgöm Lou, ma úgy szétbasszák a seggét, hogy lábra nem bír állni, mégsem vagy hajlandó velem lefeküdni?

- Most csak viccelsz…

- Még szép! Kellesz te a francnak, főleg, ha van egy ilyen besült bátyád… - morgott a telefonba. Szemet forgattam. Agyonra szidja a pasimat, miközben csak viccel, szegény tényleg nem normális, vagy van benne pár pohárka.

- Értem. Szóval?

- Alice…

- Nem!

- Jól van, akkor jössz nekem húsz fonttal

- Majd abból temettetlek

- Tudtam, hogy nem hagysz magamra…

- De aztán jól végezd a munkád, vagy elmondom Liam-nek, hogy szívtál!

- Hűséges leszek hozzád, csak ne szólj Liam-kének, oké?

- Oké. Na megyek, jó legyél te drogos!

- Te is, te ribanc – ezzel le is tettem. A végére rájöttem, hogy ez nem pia, mert nem akadozik a nyelve, sokkal inkább drog, ami az agyába szállt. Csak olyankor hív ribancnak, és olyankor szid mindenkit, illetve viccelődik azzal, hogy feküdjek le vele. Nagyon vicces tud lenni, de sem én, sem Liam nem örülünk neki, hogy szív. De mit is várunk attól az utcától? Még a kis tizenéves gyerekek is füves cigit szívnak.

- Kit hívtál? – Harry hangja kúszott fülembe, el is mosolyodtam rögtön. Pár pillanat múlva pedig már meg is jelent a nappaliban és lehuppant mellém a kanapéra, majd átölelt, én pedig nagyon sóhajtva bújtam mellkasához. Hogyan kérdezzem meg?

- Liam-et, de a tesója vette fel

- Ki az a Liam?

- A haverom, együtt élünk

- Értem

- Harry…lehet egy fura kérdésem? – kérdeztem kicsit félve, nagyot nyelve.

- Igen

- Adsz kölcsön $250’000-t?

- Mi? – kérdezte teljesen elcsodálkozva, még el is hajolt tőlem, hogy szemeimbe nézhessen, de teljesen komolyan gondoltam a kérdést.

- Kéne kölcsön pénz… Bajban vagyunk

- Mégis miféle bajban?

- Tartozunk Liam-el $250’000-t egy férfinek, hat hónapot kaptunk, de ez a limitet csökkentették négyre, négy hónap alatt az én fizetésem semmi! – kezdtem bele rögtön idegesen, szinte bepánikolva, most volt időm gondolkodni. Eljutott az agyamig, hogy nagyobb bajban vagyunk, mint gondoltam, féltettem Liam-et. Magamat egyáltalán nem, nem érdeklek senkit, Harry pedig túl tenné magát rajta, de Liam-nek van egy öccse, mindenféle iskola nélkül, mégis mi lenne vele? Hogyan tartaná el magát egyedül, ha mi ketten nem tudjuk.

Szemeimet könnyek csípték, nem vagyok valami sírós, de most jobban féltem, mint mikor a pasi a falnak nyomott.

- Ezt mégis hogyan hoztátok össze? Honnan jössz te? – kérdezte felvont szemöldökkel, éreztem, hogy ideges. Aggódik, mégis ki jött a házába.

- Csak póker… Csaltunk és észrevettek, Liam ijedtségében azt mondta visszaadjuk és nem jó bandából származnak! Kicsinálnak, Harry! – kezdtem el hisztizni, mint valami menstruáló kiscsaj, közben könnyeim folytak, kezemmel pedig folyamatosan potyogó könnyeimet töröltem.

- Hé! – mosolyodott el Harry, majd átölelt – Az én dolgom lenne nőiesen sírni…

- Kösz – dünnyögtem orrom alatt, felkuncogott, majd lágyan hajamba túrt.

- Én szoktam így hisztizni, mikor összeveszem Alice-el – kuncogott tovább – Megpróbálok segíteni. Apránként lehet tudok kölcsönadni

- Mit értesz az apránként alatt?

- Ötven-hatvan fontjával – sóhajtott fel – Ezt csak a kurvulásból kaparom össze

- Kis mocskos szájú – sóhajtottam fel, majd átöleltem derekát, és teljesen belé bújtam. Akkor elég jól kereshet, ha ebből összeszed ötven-hatvan fontot, viszont akkor tényleg nagyon rosszul mehet az üzlet is, ha nem tud biztosítani ötven fontot.

- Sajnos ez van, a kényszer nagy úr – mondta suttogva, majd tincseimmel kezdett játszadozni. Sorban tekerte fel ujjaira a hosszabbnál-hosszabb tincseket, bár ezzel igazán csak én tudnék szórakozni. Az ő haja hosszabb, puhább, és nos…őszebb is, bár még nem vészes.

- Tudom… Köszönöm! Örök adósod maradok… Nem is tudom mivel háláljam meg – sóhajtottam felhasába, majd elváltam tőle, hogy szemeibe nézhessek. Nyugodtnak tűnt, legalábbis nyugalmat sugárzott. Engem is megnyugtatott némiképp.

- Csak…maradj velem örökké, élj velem, neveljünk gyereket! Ez több volna, mint hála… - nézett komolyan szemeimbe, bólintottam.

- Rendben… A tiéd vagyok, ameddig csak élek, leszek a gyerekeid apja, szeretni foglak és egész életemben hálás leszek neked, minden kérésedet teljesítem – mondtam szemeibe nézve, mosolyogva. Felemelte jobb kezét, majd arcomra vezette, lágyan megsimított, közben végig szemeimbe nézett. Lassan közelebb hajolt, majd megcsókolt, én pedig rögtön viszonoztam, sőt, átvettem az irányítást, amit nagyon élvezett.

Rögtön átdugtam nyelvemet, majd lágyan kezdtem masszírozni nyelvét, közben hátáért nyúlta, és eldöntöttem a kanapén. Lábai közé másztam, amiket persze rögtön szétnyitott. Mindkét kezét hajamba vezette, hogy ismét tincseimmel tudjon játszani, míg én bal kezemmel végigsimítottam oldalán. Megremegett alattam, majd hirtelen le is lökött, így a padlón kötöttem ki.

- A lányok! – sikított fel – Szedd össze magad, drágám, Alice szeme olyan mint a sasé – mondta miközben felkelt, majd lenézett rám. Értetlenül néztem utána, ugyanis szépen kecsesen, fenekét rázva fogta magát és otthagyott a nappaliban.

- Tényleg ribanc vagy… - morogtam orrom alatt, majd feltápászkodtam a szőnyegről.

- Tessék? – fordult meg szemöldökét felvonva.

- Semmi – legyintettem megfogva fenekemet, majd jó erősen meg is markoltam, direkt bepucsítva felé – Nagyon fáj ám

- Képzelem drága, de engem fenék markolással nem hatsz meg – mondta karba font kezekkel, majd egyik szemöldökét felfonva mosolyodott el.

- Oh, markoljam ezt? – kérdeztem én is huncutkodva, majd jó erősen rámarkoltam farkamra, majd kéjesen felnyögtem egyenesen szemébe nézve. Megnyalta száját, majd leengedte kezeit is. – Keményedik, édes – nyögtem még egyet, majd elvettem kezemet és benyúltam nadrágomba, hogy most már teljesen megtudjam markolni magam, anélkül, hogy bármiféle ruhadarab választaná el kezemtől. Tényleg keményedtem, elég gyorsan. Valóban ki vagyok éhezve már, mindig az ,,igazira” vártam, olyanra akinek nem egy éjszakára kellek.

Folyamatosan húzogattam kezemet le és fel farkamon, közben elnyílt ajkakkal sóhajtoztam Harry szemeibe nézve.

- Jól van, nem bírom – sóhajtott fel, majd szinte hozzám rohant. Megragadta kezemet, majd szinte elrángatott a lenti WC ajtajáig. Kinyitotta, majd belökött rajta. – Mit szeretnél? Szexet?

- Beelégszem egy szopással is – vontam vállat – Lesznek benned elegen ma este

- Köszi, ez jól esett ám – mosolyodott el pillanatra – Ülj le a WC-re – sóhajtotta vággyal megtelve, én pedig tettem amit kért, terpeszben leültem a WC-re. Rögtön letérdelt lábaim közé, majd kezeivel kioldotta nadrágom és kicsit lejjebb ráncigálta, utána alsómból szabadította ki büszkeségemet. Felsóhajtottam, végre megszabadult ,,fogságából” a kicsike. – Hatalmas vagy – sóhajtott fel, majd mindenféle nyalakodás nélkül bekapta egész hosszomat. Szám elé kaptam kezem, nehogy hangosan ordítsak fől, másik kezemmel pedig hajába túrtam.

- Uramisten! Neked aztán van szád! – nyögtem fel, még mindig számat fogva. Természetesen nem tudott válaszolni, helyette leengedett torkán és úgy szopott tovább, akár egy csecsemő úgy cuppogott farkamon.

Ki-be jártam szájában és torkában, folyamatosan hangos  és mélyről jövő nyögések hagyták el számát, közben Harry tincseivel játszadoztam. Mikor meghúztam egy-egy tincset morgott, de engedelmesen szopott tovább, mindenféle öklendezés nélkül. Orra néha már hasamat súrolta, olyan szinten leengedett torkán. Fejemet nem vetettem hátra, látni akartam, ahogy csukott szemmel szopik, miközben kezeivel lágyan cirógatja derekam.

- Harry! Nem kell sok! – nyögtem hangosan – Ahh! Igen, ez az! – nyögdécseltem tovább – Oh, oh…gyerünk! – mondtam nyöszörögve, majd mivel nem bírtam ezt a lassúságot amivel kínzott megmarkoltam haját, mire felszisszent, majd én kezdtem el diktálni a ütemet, bár éreztem, hogy kicsit kényelmetlen a hirtelen váltás, tűrt és szopott. – Édesem! – nyögtem ismét tenyerembe, majd éreztem, ahogy megremegek. Egy hatalmas ordítás közepette élveztem szájába, és nem is engedte, hogy rögtön elhúzzam fejét, engedelmesen lenyalt mindenhol, csak utána vette el fejét. Száját nyalogatva nézett fel rám, de még így is ott gyöngyözött állán nedvem, amit nem ért el nyelvével. Felhúztam magamhoz hajánál fogva, majd lenyalogattam szájáról saját nedvemet, végül csókban forrtunk össze. – Isteni voltál –

dünnyögtem szájába, felnevetett.

- Gyakorlat teszi a mestert – vont vállat, majd felkelt. Kicsit nyöszörögve ült fel ölembe, majd vállamra hajtotta fejét, még én átöleltem derekát – Öregnek érzem magam – sóhajtott fel.

- Nem vagy az – mondtam fenekébe markolva – Miért érzed magad annak?

- Fáj a derekam, ősz vagyok, egyre öregesebben öltözködöm – sorolta kicsit szomorkodva – De legalább még szopni tudok

- Oh igen, az nagy szerencse ám – kuncogtam fel – Menjünk, nem sokára jönnek a lányok – veregettem meg derekát, majd megvártam míg leszáll rólam.

Pár perc múlva már a konyhában vártunk a lányokat, akik hamarosan meg is érkeztek, hála Zayn-nek, aki ugye ma még marad, elvégre olyan szívesen látják a képét. Ellie rögtön apjához rohant, aki kicsit nyökögve kapta ölébe a nagylányt, majd puszit nyomott arcára. Alice ezen persze csak szemet forgatott, Diana pedig táskáját letéve sétált be a konyhába.

-Szia Louis! – köszönt nekem mosolyogva – Mit főztél?

- Ma semmit, de készítettem pár szendvicset apáddal, mindjárt kiveszem – mosolyogtam le a kislányra, ekkor nővére is megjelent.

- Ne mondd, hogy nem volt időd – mondta lekezelően, majd leült az asztalhoz.

- Hála nekem nem volt ideje, ugyanis folyamatosan takarított segítség nélkül, még én csak nyugodtan dolgozgattam – mondta Harry kicsit erősebben szólva a lányhoz, majd letette Ellie-t, aki rögtön az asztalhoz sietett és leült a két lány közé.

- Dolgozni – forgatott szemet – Jól tudjuk, hogy vége a cégnek

- Azért ne fesd az ördögöt a falra! – szólt rá rögtön apja – Ne legyél kárörvendő

- Anya megmondta, nem tudom miért vagy így felháborodva – vont vállat lekezelően Alice, apja morgott egyet.

- Olyan jó, hogy anyád mindent tudott! – mosolygott rá a lányra – Csak szart dolgozni vagy besegíteni bármiben, hadd dolgozzon a férjem, azért van! Ha már nem szeret dolgozzon szakadásig! – kezdett el szinte kiabálni.

- Harry… - néztem rá fél szemmel, de csak leintett.

- Elegem van abból, hogy két éve mást sem csinálsz, csak anyázol! ,,Anya ezt mondta, anya azt mondta”, drágaságos virágszálam, anyád azért tudta ezt, mert ő előre eltervezte, hogy csődbe viszi a cégem! Csak hát időközben jó apa lettem és már késő volt! Inkább begyógyszerezte magát, mintsem a szemembe nézve azt mondja ,,Sajnálom!” – ordított teljesen kikelve magából. Ezek szerint mégsem volt olyan jó asszony és a vége felé már nem is igazán kedvelték egymást, bár amilyen szeretettel beszéltek róla, ezt nem néztem volna ki belőle.

Alice szeme könnyes volt, ideges volt, rágta a száját és kaparta az asztalt még a két kicsi csak lehajtott fejjel ült.

- Utállak! – ordított fel a lány sírva, majd felpattant az asztaltól – Tönkre tetted anyát, miattad halt meg! Mert egy rohadt buzi vagy!

- Állíts magadon, vagy kiteszlek! – ordított vissza apja.

- CSÖND! – kiáltottam el magam, mire mindenki rám kapta tekintetét. - Ülj le Alice, egyél, lakjál jól és menjél fel a húgaiddal fürödjetek le! Maga pedig szedje össze magát! – mondtam mutatóujjamat felemelve – Nem érdekel senkit sem a múlt! Fájni fog, még világ a világ, mert egy anyát nem lehet pótolni, de még mindig jobb, mintha eldobott volna titeket magától! Mindegy miért halt meg, vagy, hogy gondolt-e rátok, ő akart titeket mikor megszülettetek! Apádnak pedig jár a tisztelet, mert annak ellenére, hogy biszex igen is ragaszkodott anyátokhoz! Maga pedig tisztelje annyira a lányait, hogy nem vág ilyet a fejükhöz! – magyaráztam sorban mindenkinek, miközben kivettem a hűtőből a szendvicseket és az asztalra tettem a hatalmas tányért.

Nem akartam okoskodónak tűnni, mindössze segíteni szeretnék.

- Mit tudsz te erről… - sóhajtott fel Alice, majd elvett egy szendvicset a tányérról.

- Hidd el, sokat – sóhajtottam.

- Mi történt? – kérdezte érdeklődve Diana, hatalmas barna szemei rajtam állapodtak meg és csak néztek engem.

- Anyám kitett, az apám pedig miattam halt meg, elég, ha ennyit mondok – néztem végig a lányokon, majd Harry felé fordultam, aki csak karba font kezekkel durcáskodott, rám sem nézett csak száját rágta. Lehet felidegesítettem, de sajnos igazam van. Ne csodálkozzon, hogy Alice dacol, hogyha így bánik vele.