Scam | Larry | 6.rész-Jó tanács

Hellóka! :)

Noooos, végre meghoztam a Scam folytatását is, ami szerintem elég jó lett, remélem ti is így gondoljátok majd. Na ezt viszont szerettem írni, és ment is az írása! :D Nem tudok mit írni...talán annyit sajnálom, hogy ennyit késtem, de az erőm tovaszállt semmi erőm nincs, és nem volt, sem az íráshoz sem semmire... Viszont van egy rossz hírem is...egy hétig nem leszek... Június első hetében ugyanis Erdélyben leszek, és a laptopot nem tudom vinni, a telón meg nem jó írni, szóval kicsit majd megint késnek a részek, de természetesen addig folyamatosan gyártom/gyártjuk a részeket. És megjegyzem SZTORIT KÉRNI MÉG MINDIG LEHET, akár többször is, nem muszáj, csak gondoltam szólok, persze ha nem tetszenek az eddig megírt OS-ok, akkor nincs gond, tényleg kijöttem a gyakorlatból :/ Mindegy...nem sajnáltatom magam, mindössze bevallom, hogy az utóbbi időkben nem igazán ment az írás, na. 

Ennyit akartam.

Szép hétvégét!

Kellemes olvasást! 

Lau

Harry

Louis majdnem hogy, sírva nézett rám, szemei könnybe lábadtak és elhalványultak. Olyan sebezhetőnek tűnt, mintha attól félne, hogy meleg, ha pedig fél én nem tudok segíteni. A melegségtől nem lehet és nem is szabad félni, ezt nem te választod, de nem is anyád, nem is apád, ez így alakul. Engem mondjuk nem érdekelt, sem a lányok, sem mások véleménye, anyuék sejtették, hogy meleg leszek, engem pedig erre felkészítettek, és bár sokat sírtam és fogok is sokkal könnyebben éltem meg ezeket a fájdalmakat. De Louis-t hogy készítsem fel erre, mikor már az? Mikor már felnőtt férfi? Ezt nem lehet belénevelni, hogy ,,Ne félj, ha meleg vagy, akkor meleg vagy”. Nekem évek kellettek, de nekem csak pár hónapom van.

- Köszönöm! – suttogta halkan, majd felsóhajtott. – Remélem jó társat találtam

- Nem vagyok a pasid, szóval a társad sem – mordultam rá. Mi ez a hirtelen váltás? Eddig undorító buzi voltam, vele együtt.

- De barátom még lehetsz

- Ez nem csak rajtam múlik, Tökmag – mosolyogtam rá. – Itt alszol?

- Csak melletted van hely? – kérdezte elhúzott szájjal.

- Ühüm

- Egye fene, túléljük… - sóhajtott fel, majd elmosolyodott. – Elmehetek zuhanyozni?

- Gyere – biccentettem fejemmel, majd elsétáltam mellette, ő pedig követett fel az emeletre. Ott bevezettem a szobámba, majd a szobámban lévő fürdőbe. – Oké, itt mindent megtalálsz, olvasni tudsz, tudod mi micsoda. Ha nem tetszenek az én tusfürdőim abban a fehér szekrényben vannak férfiasabbak, ha kell akkor tiszta szivacsot is vehetsz ki… Törölköző…öhm, tessék, ez tiszta – nyomtam a kezébe egy nagy, barna törölközőt, majd szétnéztem a fürdőben, hátha nem mutattam még meg valamit. – Borotválkozni szeretnél?

- Attól  függ mit – húzta félmosolyra a száját, szemet forgattam.

- Az arcodat

- Nem

- Akkor ennyi. Áztasd ki magad, addig megágyazom magam mellett

- A jobb oldalt, lécci! – könyörgött hisztizve, felsóhajtottam. Kisgyerek. Szerencséje, hogy én a baloldalon szeretek aludni.

- Jól van, Tökmag. Csak fürödj nyugodtan, tiéd a jobb oldal – mosolyogtam rá, majd kijöttem a fürdőből, és becsuktam magam mögött az ajtót. Elsétáltam az egyik hatalmas szekrényig, amiben volt párna és takaró, kivettem őket, majd az ágyamra dobáltam őket. Szépen elrendeztem a párnákat, és takarókat, a plüsseimet, és egyebeket. Leültem a bevetett ágy szélére, majd előkerítettem telefonom, és felmentem Twitter-re. 4 olvasatlan üzenet.

Sziaaa! Mi a helyzet? Melanie Wood

Hahóóóó, Harry! Melanie Wood

Harry… Melanie Wood

Na most azonnal írj vissza! Melanie Wood

Mindegyik üzenet Melanie-tól jött, mindig ezt csinálja mikor unatkozik, elvégre húsz éve ismerjük egymást, mondhatni barátok vagyunk, bár nem a legjobbak. Mindenesetre órákat eltudunk szórakozni Twitter-en. Gyorsan vissza is írtam neki.

Sziaaa! Itt vagyok Harry Styles

Hol voltál eddig? Melanie Wood

Louis-val, itt vacsorázott, meg itt is alszik… Harry Styles

Mi? :o Komolyan? Melanie Wood

Ühüm, most fürdik Harry Styles

:D Eddig jól megy… Amúgy apám üzeni, hogy lesz majd egy interjúd jövő héten Taylor Swift-el Melanie Wood

Jaj, de jó… Harry Styles

Nem bírod mi? Melanie Wood

Nem igazán…

Mikor elküldtem az üzenetet pont abban a pillanatban lépett ki Louis is a fürdőből, csak egy törölköző takarta derekán, haja csupa víz volt, és zavartan mosolygott rám.

- Pizsama… - sóhajtottam fel. – Elfelejtettem, bocsi

- Nem baj, csak gondoltam jelzem – nevetett fel zavarában, ugyanis tekintetem rögtön ágyékához vándorolt, akaratlanul is. Mikor valaki – általában férfi – fürdik általában az az első, hogy végignézem, ugyanis általában fürdés után mindig megdugnak, persze nem itthon.

- Csak apu ruháiból tudok adni, bár hosszú vagyok, nagyon vékony, és nőies, nem hiszem, hogy rád jók az alsóim – mosolyogtam rá, majd letettem a telefonom az éjjeliszekrényre, és felálltam, hogy Louis elé tudjak állni, és lenézni rá. Mondjuk csak maximum tíz centi volt köztünk azért elég furcsa… Eddig nálam magasabb férfiakkal voltam együtt.

- A-az is jó lesz – nézett fel rám zavartan, mire nem bírtam magammal, hangosan felnevettem. – Most mi van?

- Olyan édes vagy. Zavarban vagy? – kérdeztem mosolyogva.

- Egy kicsit… Az ágyékomat lested – mondta fülig pirulva. Beharaptam ajkam, majd a törölköző szélébe akasztottam mutatóujjam, mire belészorult a levegő. Hallottam, ahogy gyorsabban ver a szíve.

- Ezt ne rejtegesd előlem, nekem is van – mondtam suttogva, majd egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla a törölközőt, és elléptem mellőle, hogy kitudjak menni a szobából, természetesen nem néztem meg, csak gondoltam kicsit idegesítem, bár nem szép dolog, sunyiság volt tőlem, muszáj egy kicsit rendbe tenni, mármint legyen vele tisztában, hogy én nem vagyok szégyenlős, főleg egy férfi előtt nem.  Átsétáltam anyuék szobájában, ahol meglepőmódon anyuék fogadtak. Az ágyban feküdtek, és TV-t néztek. Gyorsan feljöttek.

- Robin, vehetek ki egy alsót és egy pólót a fiókodból? – kérdeztem apámra pillantva, mire az csak felsóhajtott.

- Te és a nőies alakod… Kicsik Louis-ra?

- Aham

- Vegyél, no – nevetett fel egy pillanatra, mire én a fiókjához sétáltam, és kivettem egy piros alsót, és egy fehér pólót. Robin szélesebb, mint én, szóval tuti jók lesznek Louis-ra, vagy még nagyok is, viszont az én vékony kis lábméretemmel….Louis bele sem fér a nadrágomba, vagy az alsómba. Nem mintha kéne…

Kezemben a pólóval, és alsóval indultam kifele, de Robin utánam szólt.

- Ne legyetek hangosak! – szemet forgattam, majd becsuktam az ajtót, és visszamentem a szobámba, ahol Louis ült az ágyamon, ölében a törölközővel.

- Tisztázzuk, Harry. Te nem vagy normális! – mordult rám kicsit dühösen. Felnevettem. Gondoltam, hogy nem fog neki a tetszeni ez a ,,törölköző lerántós” dolog, de hát na… Azt akarja, hogy a barátja legyek, nem? Akkor mit játssza itt a szende szüzet?

- Most mé’? – kérdeztem mosolyogva, bár már nevetésemmel elárultam magam.

- Komolyan lerántottad rólam a törölközőt? Legalább megnézted?

- Nem, nyugi. Csak idegesíteni akartalak

- Hát sikerült felidegesítened, örülhetsz magadnak – dünnyögött orra alatt, felsóhajtottam, majd lehuppantam mellé. Nem akartam, hogy ennyire bedurcázzon ezen, csak meg akartam viccelni, nem gondoltam, hogy ez neki rosszul esik.

- Bocsi, csak vicc volt…

- Én sajnálom – pillantott rám, fél mosollyal az arcán. – Csak…zavarban vagyok. Mint valami szűz kislány… Mondom rettegek a férfiaktól…

- A férfiaktól, vagy a férfiakkal való szexuális együttléttől? – kérdeztem sejtelmesen, mire felsóhajtott. Gondoltam én, hogy nem a férfiakkal van a gondja, nem is a melegekkel…magával. Mert érzi, hogy más, de nem tudja hova tenni, és bevallom, ez nagyon kellemetlen, irritáló és idegesítő érzés, mikor érzed, hogy valami nem stimmel, de nem tudod mi. Én is így voltam…

- A második… Mindenki rám mászik, de én ezt nem akarom… Te is…mindenki… Még ha azt mondod, hogy csúnya vagyok, akkor is vonzódsz hozzám….

- Ezt megcáfolom. Nem vagy csúnya – mosolyogtam rá. – Csak sovány, ideges vagy, cigizel, és drogozol, és szinte alkoholista vagy. De azért jól nézel ki

- Ó, ez igazán kedves – rebegtette szempilláit. – Amúgy…te honnan tudtad, hogy meleg vagy? Miből érezted?

- Hát…tudod én tizennégy éves koromig azt hittem hetero vagyok, aztán anyuék elkezdtek velem beszélgetni a melegekről, bár nem ez volt ami ,,megváltoztatott”, de ez nyitotta fel a szemem és rájöttem arra, hogy  homoszexuálisan is lehetek boldog. Szóval mikor kezdtem lányos lenni kiéltem magam, igenis lányos ruhákat hordtam, és sminkeltem magam itthon. Gemma volt a körmösöm… - kuncogtam fel. Én ezt nem szégyellem, de nem is kell. Nem volt kellemes, mikor elkezdtek csúfolni, hogy ilyen ribi, olyan ribi, de ezzel együtt kellett élnem. Ha ez nem ment  volna, akkor most nem lennék ilyen ,,híres”, nem tudnék élni, mert rettegnék az emberektől. De szerencsére voltam olyan erős, hogy megtanultam kezelni ezeket a dolgokat.

- Fuh… - nyögött fel  Louis elcsodálkozva – Tizennégy éves korod óta ilyen lányos vagy?

- Ühüm

- És nem idegesítette a családot?

- Miért? Téged idegesít? – fejet rázott. Felsóhajtottam. – Tudod…Gemma és anyu is sokat bántott ám emiatt, de…ha te nem fogadtatod el magad másokkal, ők nem is fognak. Nem kell állandóan a pároddal csókolózni, de…elég volt elmondanom anyunak, hogy ez nekem mennyire fáj, hogy én úgy érzem ugyanolyan vagyok és máris gondolkodni kezdett. Ha hiszed, ha nem Lou, még azt is irritálja ez, aki meleg párti. Még azt is aki a legjobban szeret, csak tudod, nekik is ezzel együtt kell élniük, különben sosem lesznek igazi emberek… Nem csak minket melegeket kell vagy kéne elfogadni, hanem például a fogyatékosokat, négereket, kül-és belföldi cigányokat*, a sárgabőrűeket, vagy bármilyen más identitású embert, ugyanis ezt nem mi választjuk, és sok esetben nem is akarjuk. Sem mi, sem a szüleink. – mondtam teljes átéléssel, ugyanis ez így is van. Anyunak is ezt kellett felfognia, hogy ezt se én nem szerettem volna, sem ő, sem a vérszerinti apám. Nem akartam meleg – és nőies – lenni, de az lettem, és ezt el kell, vagy kéne fogadnia az embereknek, köztük Louis-nak is.

- Ez annyira igaz… - sóhajtott fel. – Rossz, de mégis természetes

- Látod? Ez a baj! Az, hogy mást  irritál a melegségem az egy természetes reakció, de nem kéne, hogy folyamatos, és állandó maradjon!

- Az is igaz… - sóhajtott fel fél mosollyal az arcán. – Milyen volt az első csókod?

- Jól csókolt az ofőm. Nem volt vele semmi baj, a nehézségeket az okozta, hogy volt köztünk tíz év. Egyébként fura, de mégis jó. Jobb, mint egy csajjal. Tudod, a férfiaknál természetes az, hogy irányítani akarnak, itt pedig – vagyis én és a partnerem - harcolunk úgymond az irányításért, és ez beindít. Egy nő hamar, sőt szinte rögtön megadja magát – magyaráztam még mindig beleélve magam. Nagyon szeretek erről, mármint magamról mesélni, így jobban megértenek, de persze csak akkor mesélek, ha kérdeznek. Egyébként nagyon is csöndes vagyok, csak egy csöppet pletykás, minden kicsike kis pletykaszerűségre felkapom a fejem. Louis furcsán nyugodt tekintettel hallgatott, vagyis vagy nem érti, vagy untatja, vagy csak szimplán van benne egy kis együttérzés, és megért. De persze az is lehet, hogy csak les ki a fejéből és valójában Dani-re gondol.

- Wow, az ofőddel… Bírod az idősebbeket, mi? – húzogatta a szemöldökét. Ha akarnám, most valami baráti viccnek fognám fel, de inkább flörtnek fogom, mert azért a munkáról sem kell megfeledkezni.

- Nem. A fiatalabbakat jobban bírom. Tudod, a friss ,,husik” – idézőjeleztem, és máris elpirult. Haha, gyakorlat teszi a mestert, khm. Igen, igen.

- Szóval annak nézel? Becserkészhető kis kezdőnek?

- Miért, nem az vagy? – kérdeztem gúnyosan, mire csak vállat vont.

- De, de. Vagyis…nem tudom, férfival még nem voltam

- És szeretnél lenni?

- Nem kellesz

- Nem arra értettem – ráztam fejet. – Melegnek érzed-e magad?

- Nem tudom, hogy ez az-e – sóhajtott fel, majd tenyerébe temette arcát.

- Próbáld ki

- Mégis mit? – kérdezte felemelve fejét, elmosolyodtam.

- Csukd be a szemed, és hajolj hozzám közel, nem kaplak le, és nem is mozdulok meg, csak csináld – próbáltam nyugtatóan mondani, hogy megbízzon bennem. Nem sok ez a kis mozdulat és nem is mond meg semmit, mindössze megnyugtat. Ezt még az osztályfőnököm mutatta, mikor közölte kiteszik az iskolából miattam…így nyugtatott meg, olyankor mindig éreztem egy kis bizsergést, ami teljesen megnyugtatott, és békével tudtunk elválni egymástól.

Louis felsóhajtott, majd lehunyta szemeit, és kicsit gyorsabban mint kellett volna hajolt közelebb hozzám. – Lassabban! – suttogtam mosolyogva, mire felsóhajtott – kicsit idegesen -, majd lassabban közelített felém, majd az orrom hegyénél megállt. Én pedig csak néztem mosolyogva összeszorított szemeit, és hallgattam ideges lélegzetvételeit. Olyan édes volt. – Mit érzel? – kérdeztem suttogva.

- Zavarban vagyok – suttogta vissza. Felkuncogtam.

- Ne gondolj semmire, lazíts! Élvezd a közelségem, nem bántalak – suttogtam mosolyogva. Szemeit nem szorította össze görcsösen, légzése pedig szépen lassan nyugodtabbá vált, és tényleg érezte a közelségemet. Most rajtam volt a sor. Kihasználva nyugodtságát hajoltam hozzá közelebb, majd puszit nyomtam orra hegyére, mire elmosolyodott, és kinyitotta a szemét. Azok a gyermeki pajkosságtól égő szemek…olyan édes és szexi volt. – Na? – kérdeztem én is mosolyogva.

- Puszilj meg még egyszer – suttogta kettőnk közé, mire én meg is pusziltam orra hegyét, majd eldőltem az ágyon, ő pedig elkábulva ült még mindig félig lecsukott szemekkel. Mikor felocsúdott ledőlt mellém és törölközőjét még jobban ágyékára húzta. Mosolygott, szemei rám csillogtak, amik egyenesen az én csillogó zöldjeimbe néztek. Szerelmesnek éreztem magam, mármint…olyan volt, mintha a régi szerelmemmel feküdtem volna az ágyon…tininek éreztem magam, szerelmes tininek.

- Tetszett? – kérdeztem mosolyogva, de halkan, hümmögött egyet.

- Igen, határozottan jó érzés volt. Anyukám puszilgatta az orromat mikor kicsi voltam – mondta mosolyogva és boldogan. – Köszönöm

- Igazán nincs mit. Most nem azért, mert nagyon szexi vagy meg minden, de felvehetnéd a pizsamád – nevettem fel hangosan, ugyanis törölközője majdnem lecsúszott ágyékáról. Pirulva ült fel, majd pillantott rám, mire én rögtön eltakartam szemeim ,de persze ujjaim közt kikukucskáltam, így rálátást nyertem tökéletes fenekére, na és persze büszkeségére is, ugyanis meg kellett fordulnia, hogy elvegye az alsóját az ágyról. Nem volt kicsi…az megjegyezném, szívesen érezném már most magamban… Na jó, ez perverz volt…de tényleg! Na… Elég, ha annyit mondok szexi volt. De ennek a látványnak is vége lett, felvette alsóját, majd pólóját is, ami kicsikét lógott rajta, mint mondtam Robin széles ember. De az alsó az passzolt.

- Oké, kész vagyok! – szólt nekem, mire elvettem kezeim, és mosolyogva néztem rá, mire széttárta karjait. – Na? Milyen? – kérdezte magára mutatva.

- Hmm, nagyon szexi – nevettem fel, ugyanis szinte minden lógott rajta.

- Ugye? Szerintem is! – nevetett velem hangosan. Olyan nyugodtnak tűnt…úgy látszik én ismeretlenül is megnyugtatom, ami valljuk be nagyon jó, ugyanis nekem még feladatom van, amihez ez a közelség épp kapóra jön…

*ha valakinek ez érdekesség, és furcsaság volna, külföldön (Anglia, Amerika, Francia stb.) is vannak cigányok.