Little Things | Larry | One Shot | Happy Easter

Szervusztok! 

B o l d o g    ny u l a t    m i n d e n k i n e k !

 Nos FB-on megszavaztátok a húsvéti OS-t, szóval összedobtam nektek 11 oldalt. Előre szólok, kicsit szomorkás, és mint megszokhattuk elég gyenge is, mindenesetre remélem tetszeni fog majd! :)

Oh, és ugye a NC blog...fhú, ha érdekel még valakit...akkor írom, bár már legalább két résszel el vagyok csúszva, és nem hozom olyan gyorsan a részeket, hátha... Ha érdekel, tetszikeld ezt a bejegyzést, vagy jelezz valahogy, nem mondom, hogy kommizzatok, mert úgysem fogtok.

Szóval, minden szépet és jót, sok locsolót! 

Kellemes olvasást!

Lauren

A húsvét ugyanolyan nap, mint a többi, mégis sokan többre tartják a kelletténél, vagy ha katolikusak, akkor félreértelmezik a lényegét. Ilyenkor nem elutazni kéne, vagy turbékolni, hanem összehozni a családot és meghitten ebédelni, érezni e nap szépségét. És ha már szépség, akkor gyermeki játékosság. A legtöbb gyereknek tojásokat dugnak el, vagy csokinyuszit, sokszor feleslegesen, mert a gyerek lusta megkeresni. De ne is terelődjünk el a történetről, ez a történet nem a világról fog szólni, hanem három emberkéről, két énekes férfiról, és egy beteg a kislányról.

Louis és Harry már hetek óta tervezgették ezt az utazást, most mégis, mintha kudarcba fulladna az egész. Harry csak ült, és idegesen dobolt lábával, míg Louis le-fel járkált előtte, és sorban hozta fel az érveit, miért is nem lenne jó elutazni. Persze, egyik sem volt erős érv. Mindent összehordott, az anyját meg kéne látogatni, a testvérit is, tojásfestés, meg aztán a hotelokat sem igazán kedveli, ez már ott el bukott, mikor öt éve kijelentette, ahol Harry alszik, ott ő is eltud aludni, amíg őt a párja öleli, mindegy milyen kényelmetlen az ágy. Természetesen ezek a szavak nem hangoztak el hiába, Harry fejében minden pillanatban ott vannak.

-…meg aztán sok lesz a munka…lehet nem is tudnánk pihenni, csak lézengenénk, és ránk szállnának a rajongók… - hozta fel újabb érvét, Harry felsóhajtott, majd térdeire támaszkodott. Nem hitte el, hogy ilyen kis apróságok miatt akarja elhalasztani ezt a romantikus kiruccanást a párja. Eddig sosem hagyta ki. És ha ez nem elég, kimarad éjszakákra, elmegy reggel, és este jön, állandóan a telefont matatja, beszélget és ír valakivel. Hát nem egy értelmű miért is nem akar elutazni.

-Megcsalsz – jelentette ki, majd ismét hátradőlt, és és mérgesen nézett Louis-ra, aki csak lemeredt. Ki ne meredt volna le? Öt évnyi hűséges, és szerelmes együttélés után? És egy eljegyzés után?

-Te hülye vagy – nevetett fel kínjában Louis – Azt tudtam, hogy nem vagy százas, na de ennyire? Mi a francért csalnálak meg? Mit nem tudsz nekem megadni, mi hiányzik nekem?

-Oh, hát mostanában nem igazán megy a numera. Lehet ez zavar – vont vállat Harry. Louis felsóhajtott. Ekkora hülyeséget…kit érdekel, hogy nem megy? Nyílván nem ez a gond, ugyanis van Viagra, és orvos is. Szóval nem ezt hiányolja, nem is a pénz, a nyugalmuk megvan…akkor? Mi nyomhatja Louis szívét?

-Zavarja a te elködösödött agyadat! – legyintett Louis – Nincs semmi bajom ezzel. Nem megy, nem megy, nem hiányolom a késő esti szexet. Egyszer mindenki elfárad

-Oh, szóval mással bepótolod? – kérdezte felvont szemöldökkel a göndör. Ismét csak nevetést kapott. Hát, igen. Más is nevetne…

-Jah, anyáddal – forgatta szemeit párja. Nagyon humorosnak vélte Harry-t, de április elseje még kicsit odébb van, persze addig gyakorolhat, nincs ellenére, de ekkora hülyeséget kitalálni…ő megcsalni? Nevetséges…

-Akkor miért nem akarsz elutazni és romantikázni? – kérdezte sejtelmesen Harry. Louis felsóhajtott, nem akarja elmondani, nagyon nem. Ez…korai, vagyis inkább hülyeségnek tartaná…mindig irtózott a gyerektémától Harry, és nem igazán van oda gyerekekért…megölné, ha megtudná…nagyon megölné. De így meg csak összevesznek… Louis tanácstalan volt, de végül úgy döntött hazudni fog.

-Csak – vont vállat – Nem akarok menni és kész!

-Remek! – tapsolt egyet Harry – Ahogy itthon sem akarsz lenni! Ki a faszom fontosabb a kapcsolatunknál? – kezdett ordibálni a bongyor. Louis morgott egyet, nem szerette, ha kiabálnak vele. Úgy gondolta ő ezt nem érdemli meg, még akkor sem, ha felbosszantotta a párját.

-Ne ordítozz velem! Te ezt nem érted! – ordított vissza.

-Igazad van Louis, valóban nem értem – sóhajtott fel párja, majd csak fejet rázott – Csak mondd meg miért? Miért maradsz ki éjszakákat?

-Haragudni fogsz rám…

-Ennél is jobban? – mosolyodott el, a düh tovaszállt, nem tud a vőlegényére haragudni. Még, ha meg is csalná…nem tudna rá haragudni, vagy legalábbis nem sokáig. Ennyi szerelmes év után nem…

-Ennél is jobban – sóhajtott fel most Louis, majd lehuppant Harry mellé, és vállára hajtotta fejét. Párja átölelte hátát, majd megpuszilta fejét. Minden veszekedés után ez van, egymásba bújnak, nem tudnak egymásra úgy Istenigazából haragudni. Bíznak egymásban…bízniuk kell…

-Akkor nem megyünk sehova – paskolta meg Louis vállát a bongyor – De akkor mondd el mi a baj

-Apa szeretnék lenni, Harry, de te nem…

-És?

-És…és…ahj, megharagszol

-Örökbe fogadtál egy gyereket? – kérdezte felvont szemöldökkel vőlegénye, bár ezt nem láthatta, mert csak maga elé nézett. Nem mert Harry-re nézni, elsírná magát. Ezt nem így kellene.

-Nem…

-Akkor?

-Emlékszel, mikor a múltkor kaptam egy levelet egy kislánytól? Amanda-tól? Fel is olvastam neked, rajzolt is… - Harry bólintott. Igen, emlékszik. Egy kis rajongó, olyan 6-7 éves lehet a kislány, írt egy levelet nekik, jobban mondva Louis-nak, amiben annyi helyesírási hiba volt, hogy elképesztő. Sosem látott még ennyi helyesírási hibát egy levélben. De azért édes volt… - Azt kérte menjek el hozzá, és énekeljek neki. Te kinevetted, hogy milyen kis édes, de…én felkerestem. Egy kórházban van, jobban mondva árvaházban, daganatos. Énekeltem neki, játszottam vele, aláírtam a képeit, azt mondta szeretett volna látni a műtétje előtt… Ami majd a héten lesz…megígértem neki, hogy ott leszek mellette. Tudom, őrültség, mert sztár vagyok, de…annyira a szívemhez nőtt… - mesélte könnyeivel küszködve. Amanda egy gyönyörű, kék szemű, vörös kisangyal, aki Louis legnagyobb rajongója, és imádja a One Direction-t, mégis Louis és Harry a kedvence. Louis-t pedig…nagyon szereti…és ragaszkodik hozzá, pedig alig pár hete ismeri személyesen. – Annyira megszerettem, hogy odaadtam neki a régi mobilom, az IPhone 5-ösöm, sokat írunk, és sokat beszélgetünk… Ne kérdezd, hogy sikerült ennyire megkedvelnünk egymást, mert akkor sem kérdezted mikor igent mondtam… Mikor összejöttünk… Nem tudom, hogy tudtam beleszeretni egy ilyen nyomiba mint te, egy ilyen kis esetlenbe mint te, mégis, már jegyesek vagyunk…szóval…gondolom nem lehetetlen megszeretni egy hét éves kislányt sem… - mesélte mosolyogva Louis, Harry pedig lemeredt. Ilyenre volt képes a párja? Boldoggá tett egy haldokló kislányt? Vagy legalábbis egy beteg kislányt? Aki írt egy nagyon édes levelet, tele helyesírási hibával? Hogy lehet valakinek ekkora szíve?

Harry csak nézett maga elé, legördült egy kövér könnycsepp arcán. Sosem szerette a gyerekeket, de…Louis nagyon. Mikre nem képes ez a férfi…oh, Istenem, kibe szeretett bele? Egy hatalmas szívű, érzékeny férfiba, aki a drogok, a cigi, és a pia mögé bújuk, hogy ne tudják bántani, közben…közben pedig a fél karját is odaadná egy beteg, ismeretlen kislányért, aki a legnagyobb rajongója.

-Annyira szeretlek… - suttogta maga elé Harry, majd átölelte párját, és vállába fúrta fejét. Louis is átölelte, mellkasába szipogott. Annyira megkedvelte a kislányt, akiről már orvosok is lemondtak, de ő…ő nem.  – Szeretnéd örökbe fogadni? – kérdezte még mindig suttogva a bongyor.

-Harry…Amanda…Amanda haldokol! Érted? Nem biztos, hogy túléli a műtétet! Holnap fogják műteni, mert az este rosszul lett…ott akarok lenni mellette… - sírta vőlegénye mellkasába – Ott szeretnék aludni vele… Ne haragudj rám, drágám! Azt hittem haragszol érte… - szipogott egyet.

-Haragudni? Könnyeket csaltál a szemembe, te piszok… - nevetett vállába Harry, majd belecsókolt nyakába, és elhajolt a férfitól. Megtörölték könnyes szemeiket, majd gyors csókot váltottak, amolyan ,,békítő csók” volt.  – Elmegyünk hozzá

-Megyünk? – kérdezte mosolyogva Louis, Harry bólintott.

-Igen életem, megyünk.

-És az utazás?

-Leszarom az utazást – mosolygott rá – Nagyon szeretlek!

-Én is szeretlek! – mosolygott rá Louis is, majd ismét egy csókban forrtak össze, ami tele volt szeretettel, szerelemmel, örömmel. Olyan szerelmes pillanat volt… Újra egymásba szerettek. Elváltak egymástól, majd egymást ölelve dőltek hátra a kanapén. – Most te mondd el miért utálod a gyerekeket? – kérdezte Louis kíváncsian, ugyanis tisztán emlékszik rá, hogy imádta a gyerekeket, és bármit megadott volna pár éve egy gyerekért…aztán…egyszer csak megváltozott.

-Nem utálom a gyerekeket… Csak…rettegek

-Mégis mitől? Hogy kinő a foguk, és megharapnak? – kérdezte Louis nevetve, Harry pedig csak mosolyogva fejet rázott.

-Nem, hogy rossz apa leszek… Úgy érzem nem vagyok apának való…félek, csak bántanálak titeket, hogy szégyellnétek… - mondta nagyot sóhajtva.

-Olyan hülye vagy – puszilta meg nyakát párja – Tökéletes apa lennél, és sosem szégyellnénk! Soha…büszke vagyok arra, hogy te leszel a férjem…

-Hmm, ez jól esik – dorombolt hangosan a göndör. Louis elmosolyodott, persze, kinek ne esne jól a dicséret és a bízatás?  - Hányra mégy?

-Majd most…viszek neki valami ehetőt…

-Mi a teljes neve?

-Amanda, nincs vezeték neve…de ő Styles-nak vallja magát – nevetett fel.

-Mert?

-Ha én lennék az apukája, akkor te az apja, és akkor a te nevedet kapná – mondta még mindig mosolyogva. Igen, a kislány elképzelte, hogy a Stylinson család része, hogy Harry és Louis a szülei, mi ez, ha nem szeretet? Olyan…édes…arról álmodik, hogy túléli, és lesznek szülei. Egy gyerek egy apára, és egy anyára vágyik, ő két apára vágyik, akik ráadásul énekesek. Hány, meg hány fiatal fan képzeli még el, hogy valamelyik tag gyereke, férje, felesége, barátnője, haverja? Hány, meg hány fan szeretne találkozni négy ilyen elképesztő férfival? És…hány gyerek tudja, hogy kik is valójában? Nem tudod? Egy…Amanda…egy ártatlan kisangyal, akit eldobott az anyja magától, egy beteg kislány, aki ezt a szörnyű betegséget nem érdemelte meg…egy…egy kislány, aki ismeretlenül is bízott és bízik Louis-ban. Ő az, aki nem veszi figyelembe a pletykákat, a drogot, a cigit, az alkoholt…ő az okokat látja, és a szépet…átlát a rosszon. Ki képes még ilyenre? Aki a halálból jött vissza, és minden létező rosszat megélt…az tudja mi az igazi szeretet, az tudja értékelni azt a csöppnyi jót is…akár tárgyban, akár élőlényben…

-Amanda Styles, behalok – kuncogott föl Harry – Ha túléli…az…az apja leszek, ígérem neked Louis! Szeretni fogjuk, bízom benne, hogy jó emberre leltél! – mosolygott párjára őszintén, mire csak egy bólintást kapott. Louis nem akarta magát ismét elsírni, annyira jól esett neki, hogy vőlegénye így támogatja, és bízik benne…hogy…apává válna a kedvéért, na és persze a pici Amanda kedvéért.

-Készülődjünk

-De mit vigyünk neki enni?

-Nem sok mindent, úgysem marad meg benne… Baracklevet szoktam neki vinni, azt nagyon szereti, meg szendvicset, amiben sok a zöldség…hogy legalább vitamint, és rostot fogyasszon. – vont vállat Louis. – De előre szólok Harry, nem lesz szép látvány! Nagyon sovány, és sokat hány… legtöbbször én veszem ki a saját hányásából, sokszor fürdeni sincs ereje. Ó, és selypít, meg egy kicsit pösze is… Ne gúnyold, ha lehet! – szólt rá komolyan párjára. Mire az csak bólintott.

-Pejsze djágám

-Takarodj, és vedd a kabátod, te anyaszomorító! – nevette el magát. Pedig…nagyon is komoly dolog volt. Megkedvelték egymást Amanda-val, mi lesz ha Harry is? Persze, nem lenne gond, de a kislány nagyon beteg, és holnap reggel műtik, mi lesz, ha nem éli túl? Ha meghal műtétközben? Louis és Harry is összeomlik, érzelmileg nullák lesznek, főleg Louis, aki már hetek óta látogatja a kislányt.

Harry és Louis már a kocsiban ültek, Harry vezetett, Louis navigált. Mikor pedig épp nem navigált, akkor gondolkodott, és csak nézett ki az ablakon. Amanda…ó, kérlek élje túl! Akkor örökbe fogadhatnák, és lenne egy gyönyörű kislányuk, ráadásul Louis sem lenne szomorú, bánatos. És már Amanda sem kínlódna, újra egészséges lehetne, volna egy szerető családja…de…sajnos az élet nem mindig igazságos. Mi lesz, ha most sem akar az lenni? Ha elveszi egy ártatlan kislány életét, és tönkretesz egy fiatal énekest, aki apa szeretne lenni, és ezt a beteg kislányt nevelni? Kegyetlen az élet…ilyen kérdéseket feltenni? És ilyen kérdéseket nap, mint nap elénk löknek. Fájdalmas, és igazságtalan. Elvenni egy ártatlan kisangyal életét, és megkeseríteni két sztár életét.

Apropó két sztár… Csak nekem tűnik lehetetlennek az, hogy egy énekes beleszeressen egy kislányba? Hogy felkeressen egyet a millióból? Bármelyik beteg gyerekhez elmehetett volna, miért pont Amanda? Nem sajnálom, de ilyenkor szembesül azzal a ténnyel az ember, hogy márpedig  a sztároknak is van szívük. Valakinek nagyobb, valakinek kisebb, valakinek aranyból, valakinek jégből van. Más falakat húz a szíve köré, míg valaki szívesen megnyílik. És Louis melyik? Én magam sem tudom, de majd Amanda elmondja.

A két sztár izgatottan, és aggódva szállt ki az autóból, majd alaposan szétnézve belopóztak a hatalmas árvaháznak minősített kórházba. Elmentek a recepcióshoz, aki már nagy mosollyal várta Louis-t. Ismerték már egymást, de mennyire.

-Jó napot, Mr. Tomlinson! Amanda-hoz jött? Maga is Mr. Styles? – mosolygott a magasabb férfira a középkorú nő, mire az csak bólintott. – Ugyanott találják, ahol eddig is. Már nagyon izgul! – nézett most Louis-ra, aki csak felsóhajtott. Jaj, hogy nyugtassa meg szegény kislányt? Végül elfordultak a recepcióstól, majd Louis megfogta párja kezét, és elkezdte a megfelelő folyosó fele húzni. A folyosó végén volt egy szoba, ahol még kellemetlenebb szag terjengett, mint a recepciónál, nagy valószínűséggel nem rég mostak fel, persze a festékre nem igazán jut. Kopott volt minden ajtó, a festék sorban hullott le, és púpozódott fel, megfájdult a szíve a két sztárnak. Az ami itt van, az otthonihoz képest nyomorúságos. Louis nagyot nyelve nyitott be, majd behúzta párját az ajtón. Amanda az ágyban feküdt, picike testét egy pizsama fedte, ami így is lógott rajta, rövid, itt-ott hiányos haja elterült a párnán, sápadt arcával, dúdolva nézte a megrepedt mennyezetet. Olyan picike volt, olyan sovány… Szemei karikásak voltak, bokája csuklónyi vastag volt, körmei elszíneződtek, a bőre nagyvalószínűséggel olyan száraz volt mint a homok. Harry-nek megfájdult a szíve, hallotta, ahogy reped, és reped. Olyan volt, mintha egy halott testet látott volna, mintha egy holtestet  jött volna azonosítani. Könnybe lábadtak szemei. Oh Istenem! És nem ő az egyetlen kisgyerek, aki így kínlódik…szülők nélkül…

-Louis? Te vagy? – kérdezte rekedten a kislány, majd ügyetlenkedve felült. Rámosolygott Louis-ra, aki szintén visszamosolygott. Párját az ágyhoz vezette, majd leült Amanda mellé, és átölelte törékeny testét. Nagyot sóhajtott, hiányzott neki a kislány.

-Szia kicsim! – szuszogta nyakába – Hiányoztál! És…hoztam valakit. Gondolom tudod ki – hajolt egy a kislánytól, majd a mellette álló férfire mutatott, aki csak mosolyogva intett egyet. A kislány szeretetteljes mosolyra húzta ajkát, majd megkönnyebbülve sóhajtott fel. Olyan…jó volt látni őt…

-Szia Hajji – köszönt édesen a kislány. Harry próbált nem felnevetni. – Louis sokat meséjt jójad. Azst mondta nagyon szejeted

-Ez így van Amanda, nagyon szeretem. – mondta Harry még mindig mosolyogva, majd leült Louis mögé. – Viszont Louis nem sok mindent mesélt rólad, mesélsz nekem magadról?

-Hát, Amanda vagyok. Hét éves, kicsit pösze, és selype, de ez a betegség miatt van, nagyon szejetem a nyusikat, és a sziszákat. Minden One Direction számot ismejek, és nagyon szejettem vojna egyszej elmenni egy koncejtre. De helyette Louis felkejesett – vont vállat a kislány. Olyan édes volt. Bár annyira nem volt pösze, csak selype, de azért az ’’R” betűt néhol sikerült kimondania. Nagyon cuki volt, nem csoda, hogy Louis rögtön megszerette.

-És mit szóltál ahhoz, mikor kiderült mi együtt vagyunk Louis-val?

-Örültem – sóhajtott fel – Mindig is hittem bennetek

-Édes vagy – simította meg gyengéden a kislány lábát Harry. – Úgy hallottam szeretnél Styles lenni…

-Igen, szejetnék, de…

-De?

-Nem bizstos, hogy túlélem a műtétet

-De te túlfogod! És akkor…a lányunk leszel. Örökbe fogadunk – mondta őszintén Harry, a kislány Louis-ra nézett, aki csak mosolyogva bólintott. Amanda szeméből folyni kezdtek a könnyek, Louis pedig rögtön lehajolt hozzá, és megpuszilta homlokát. A kislány átölelte a nyakát, és folyamatosan azt suttogta Louis nyakába ,,Köszönöm!”. Örömkönnyeket csaltak egy kislány szemébe…hát nem szívszorító?

Amanda leengedte a férfi nyakát, majd szemeit törölgetve, mosolyogva nézett Harry-re, akinek szintén folytak könnyei. Ennyit sírni férfi létükre…khm, igazi apák.

-Köszönöm! Olyan jó lesz veletek!

-Igen, nagyon jó lesz, mert szeretni fogunk. Mindketten – simította meg arcát Louis.

-Amúgy, mi a kedvenc filmetek? – terelte a témát Amanda, amin elmosolyodtak. Nem szeret sírni, ezt Louis tudta, elvégre rengetegszer sírt már a vállán, de mindig terelt. Sosem sírta ki magát igazán, csak egy kicsit kiengedte.

- Hmm, sok van – gondolkodott el Harry.

-Hajji Pottejt szereted?

-Igen, már találkoztunk is velük – nevette el magát Harry – Elképesztőek…

-Djogoznak is?

-Páran… - vont vállat Harry.

-Louis is… - sóhajtott fel a kislány. Mindkét férfi felkapta a fejét…ez…honnan…? Nem is mondták, hogy drogoztak…honnan? Ennyire látni?

-De már nem, két éve letettem! – magyarázkodott rögtön Lou, hmm, egy hétéves kislánynak magyarázkodni.

-Tudom. De láttam a vágásokat a karodon…halványak, de látszanak. Te is Hajji? Vágtad magad? – kérdezte kíváncsian. Lemeredtek. Honnan tud ennyi mindent? Louis bal karjához nyúlt, megszorította. Rohadt Modest!, ez miattuk volt, de aztán ezt is észrevették, és az volt a gond. De még mindig nem értette, honnan tudja ezeket?

-Nem, sosem vágtam magam. De te honnan tudsz ilyeneket? – kérdezte Harry, megsimítva a kislány lábait.

-Az egyik nővér mesélt ezekről, mikor megkérdeztem mi történt anyámmal. Azt mondta öngyilkos lett… Aztán, olvastam jengeteg újságot, előszöj nem hittem el, de azstán…láttam Louis karját…. Nem fájt? – kérdezte kíváncsi szemekkel. Hihetetlen…egy gyerek ilyeneket tud? Egy kislány? Háva fajul ez a világ? Erről neki nem kellett volna tudni…sosem! Ahogy Harry sem tudta hónapokig, de aztán…rosszul lett a fürdőben…

-De, fájt – bólintott Louis – Nagy gond lenne, ha nem beszélnénk erről többet? Ez nem neked való téma, és a múlt az múlt…

-Jó, akkor mondd el, mikoj döntötted el, hogy megkéjed Louis kezét?  - váltott témát nemes egyszerűséggel. Érdekes kislány…ezek szerint, neki ennél nagyobb fájdalmai voltak. Kíváncsi, és nem érdeklik a következmények. Túl sokat élt meg, olyanokat, amiket nem kellett volna sosem megtapasztalnia. Sosem! Sosem kellett volna megtudnia mi az az öngyilkosság, mik azok a vágások Louis karján, és mi az a drog! Ehhez kicsi! Olyan fiatal, olyan ártatlan…most mégis…kínlódik.

-Oh, hát…ezt már régen elterveztem, kb. egy éve. Még apukámmal beszélgettem erről, aki elmondta hogy is megy a dolog. Szóval, megkértem december 24-én a kezét. Ő pedig nem tudott semmit… - kacsintott a kislányra, hogy oldja valamennyire a feszültséget. Louis felnevetett.

-Mert sunyi dög vagy! – dőlt mellkasának – De én ezért szeretlek…

-Sokszoj mondjátok eszt egymásnak? – kérdezte a kislány csodálkozva, még sosem látott két ilyen szerelmes embert.

-Igen, szinte mindig. – bólintott Louis – Sokat kínlódtunk azért, hogy ezt nyilvánosan is megtehessük, de mint látod nem volt hiábavaló.

-Ha túlélem, nekem is mondjátok majd? – kérdezte kíváncsian.

-Persze, kicsim. Már most is szeretünk. Csak tudod, néha nem kell kimondani, ahhoz, hogy tudd. De ha szeretnéd majd mondjuk is.

-Itt alszol velem?

-Itt…

-Fájni  fog a műtét? Jobban mint a vágások? – kérdezte aggódva Amanda, Harry fejet rázott.

-Semmit sem fogsz érezni

-És honnan tudom majd, hogy élek?

-Hallod a dúdolásom… - simította meg sápadt arcát. Sokszor dúdolt neki, szinte minden este úgy aludt el az ölében, legtöbbször a ,,Moments”-t dúdolja neki, vagy a ,,Little Things”-t, mert azok a kedvencei. Mindig a sírástól remegve szenderül el Louis ölelésében, most fél, végleg elalszik. De a két férfi annyi erőt, és reményt adott neki, hogy küzdeni fog, még akkor is, ha  az angyalok édes hangja hívogatja majd, az örök világosság felé.

You can’t go to bed without a cup of tea

And maybe that’s the reason you talk in your sleep

And all those conversations are the secrets that I keep

Though it makes sense to me

Louis halkan dúdolt az alvó kislánynak, aki mellkasába bújva szuszogott. Hosszú, és furcsa nap volt a mai, és holnap is nagy nap lesz, pihennie kell. Harry az ágy végében állt, és besegített a dúdolásba. Olyan gyönyörű dal ez…annyira jellemző rájuk. Valóban nem tudnak lefeküdni aludni tea nélkül, de viszont egymás nélkül sem, ezek után pedig a kislány nélkül sem. Nem csoda, hogy Louis így megkedvelte, olyan édes, olyan okos, olyan elbűvölő…és…olyan furcsa a kisugárzása, mintha egy halálból visszatért angyallal beszélgetnél. Mintha egy angyal feküdne Louis-ba bújva…mintha egy angyal kérné, hogy legyenek a szülei…

-Lou, mi lesz, ha…?

-Túléli! – vágta rá rögtön Louis – Az apukája leszek, megerősödik, és felneveljük, Harry! Erős kislány… Nem élném túl, ha elveszíteném… - sóhajtott föl. Harry pedig ettől félt, pont ettől.

-Rendben Lou, te tudod, drágám.

-Olyan lehetetlennek tűnt, hogy gyerekem legyen, erre…itt van ő, akit szinte imádok. Sztár vagyok, mégis egy daganatos kislányba szerettem bele. Túl kell élnie, hogy végre valaki szeresse, és megmutassa neki az élet szép oldalát! Élnie kell…még csak hét éves…

-Tudom Louis, tudom – sóhajtott fel Harry. Annyira fájt neki is…ha nem éli túl szegény, akkor…akkor…bele sem mer gondolni mi lesz akkor…

-Ha holnap felébred, tojást festünk… Megígértem neki – kuncogott fel Louis – Boldog nyulat…

-Neked is – nevetett Harry – Holnap, még műtik feldíszíthetnénk a szobát. Szívem szerint át is festeném…de sokáig tart még  megszárad…de tapétázhatunk, nem?

-Vagy esetleg matricák, képek, rajzok… Fel lehet tenni párat – gondolkodott el Louis – Biztos örülne… Nem mégy haza?

-Nem… Nélküled úgysem tudok aludni – vont vállat Harry.

-Húha, de romantikus valaki…

-Jah, Viagra-val könnyű – nevetett fel kínjában a bongyor.

-Ugyan már Harry… Majd magadhoz térsz, ideje volt már, hogy elfáradj

-Mi van, bekented magad nevetgéllel? Nagyon humoros vagy – grimaszolt egyet – Tudod te milyen szar?

-Bármilyen hihetetlen is, tudom. – sóhajtott fel Louis – Hol fogsz aludni?

-Majd az egyik széken – vont vállat ismét.

-Dúdolsz neki most te?

If we could only have this life for one more day,

If we could only turn back time…

Másnap reggel mikor felkeltek, már Amanda nem volt a szobában. Ijedten nézett szét, aztán Louis talált egy levelet, amit az egyik nővér írt.

Jó reggelt Mr. Tomlinson és Mr. Styles! Elnézésüket kérem, amiért nem szóltam, hogy reggel hétkor műtjük Amanda-t, de nem volt szívem felébreszteni magukat! De ne izguljanak, minden rendben lesz a kislánnyal. Ha éhesek, a büfében találnak mindent!

Üdvözlettel: Diana Martin, főnővér

Louis nagyot sóhajtva tette le a kis cetlit a kis éjjeliszekrényre, megnyugodott. Már reggel nyolc van, szóval már bőven műtik Amanda-t. Harry teljes erejéből horkolt a kis széken, amiben idétlenül helyezkedett el. Mosolyogva sétált oda párjához, majd beharapta ajkait, és óvatosan ölébe ült. Megfogta vállait, majd elkezdte ágyékát Harry-éhez dörzsölni. Harry torkából jóleső sóhaj szökött ki, rögtön felébredt, és megmarkolta párja derekát. Louis félig nyitott ajkakkal, egyenesen vőlegénye szemébe nézve sóhajtott, és nyögdécselt. Ha nem megy este, akkor lehet reggel igen. Folyamatosan dörgölőzött Harry-hez, ám hirtelen párja leállította.

-Nem megy? – kérdezte aggódva.

-Nem…

-Semmi baj, amúgy is ez egy kórház, és más dolgunk van

-Nagyon zavar, igaz?

-Nem, még nem annyira – mosolygott rá, majd lehajolt hozzá, hogy csókba vonhassa. Rögtön egymásnak estek, ajkuk szinkronosan mozgott, nyelvüket rögtön átdugták a másik szájába, hogy aztán egymás reggeli szájízét megkóstolhassák. Nem mintha annyira izgatná őket, hogy milyen íze van a másiknak.

Louis kivált a csókból, és kimászott vőlegénye öléből, akinek ez nem igazán tetszett. Szívesen csókolgatta volna még. De igaza volt Louis-nak, más dolguk van, fel kell díszíteni a szobát. De mivel, és hogyan? Hát… a kislány rajzival. Rengeteg nyuszis, és kipingált tojásos rajza van, kapott pár patricát is. Van pár szalag is elrejtve, ezekkel fel tudják díszíteni szobát….

Pontosan két órába telt, míg elkészültek. Végül kevés lett a matrica, és a szalag, így Harry leugrott a boltba. Vett tojást, és festéket is, hogy majd tudjanak tojást festeni. Még 1-2 óra a műtét, addig pedig ülnek és várnak, mert mást nem tudnak. Belegondolni sem mernek, mi lesz ha…nos ha meghal a kislány. Való igaz, Louis nem élné túl. Olyan, mintha a lánya lenne, mintha ő hordta volna ki, és kelt volna fel hozzá minden kis nyögésekor, ő puszilgatta volna picike lábait, mintha ő akarta volna… Mondhatni anyának érezte magát, elvégre nőies is, meg hasonlók, és nagyon szívesen lett volna ott vele a születése előtt és után is.

Büszkén, egymást ölelve ültek le az ágyra, remélhetőleg Amanda örül majd ennek a húsvétos kinézetnek, mert sokat kínlódtak vele.

-Szép lett – mondta büszkén Harry – Nem hiába, ügyesek vagyunk mi

-Hó, nagyon – nevetett fel Louis – Mi lesz a gyerekszobánál?

-Festőt hívunk, ez több a soknál.

-Még pá óra, Harry. Pár, idegtépő óra….

Amanda nagyokat szuszogva aludt, fején egy hatalmas kötés volt, karján látszott az infúzió helye, és még sápadtabb volt, mint előtte. Louis és Harry az ágy mellett álltak, és egymást ölelték, szemük csillogott az örömkönnyektől. Túlélte, és a daganatot is sikeresen eltávolították, innentől kezdve új élet vár a kislányra… Oh Istenem, de jó lesz neki! Lesz egy szerető családja, akik majd teljes szívükből szeretik őt. Lesz két apja, akik az életüket adnák érte…

Hands are silent

Voice is numb

Try to scream out my lungs

It makes this harder

And the tears stream down my face

If we could only have this life

For one more day

If we could only turn back time

You know I’ll be

Your life

Your voice

Your reason to be

My love

My heart

Is breathing for this

Moment

In time

I’ll find the words to say

Before you leave me today

A kislány lassan nyitogatni kezdte szemeit a halk éneklésre. Moments…az egyik kedvenc száma… És…most ketten énekelték…Louis…Harry. Most él? Azt mondta Louis, ha hallja a dúdolását, akkor él.  Akkor most ő él! Túlélte! Lesznek szülei, családja! Halványan elmosolyodott, majd lassan, óvatosan kinyitotta szemeit, akkor már Louis előtte guggolt, és mosolygott, könnyei utat törtek maguknak, ismét. Harry is leguggolt az ágy elé, hogy a kislánynak ne keljen mozgatnia a fejét. Amanda szeméből kibuggyant egy kövér könnycsepp, amit Louis hüvelykujjával rögtön le is törölt. Olyan volt, mint egy angyal…egy síró angyal, aki a halálból jött vissza. Kinek megsérültek a szárnyai, de már gyógyul.

-Szejetjek… - suttogta halkan a kislány, Louis nagyot nyelt.

-Mi is nagyon szeretünk, kicsim…. – mondta Lou, majd megpuszilta Amanda arcát.

Botrány!

Harry Styles és Louis Tomlinson botrányba keveredett! A két sztár, Louis (24) és Harry (22) a napokban egy kórház épületét hagyták el, egy beteg kislány társaságában. Stábunknak nagyon nehezen akartál elárulni, hogy a kislányt, Amanda-t (7) már hetek óta látogatják, és támogatják. Amanda-nak nem rég volt egy életmentő műtétje, a műtét előtt és után is ott volt vele a két meleg férfi. Azt is nagyon nehezen sikerült kiszednünk a meleg párból, hogy tulajdonképp mit keresett velük az a kislány, és miért ültették be a kocsijukba? Harry azonban elárulta, a kislány immár hivatalosan is a lányuk, ugyanis örökbe fogadták. A kislány ezentúl az Amanda Styles névre hallgat. Mindkét család nagyon örült a jövevénynek, ám ez sem mehetett zökkenőmentesen, a Modest! is megszólalt. Egyik ügynökük ezt nyilatkozta ,,-Harry és Louis sztár, nem hozhatnak akárhonnan haza egy gyereket. Ez hosszúmenet lesz, és bár én örülök, hogy családot alapítanak, sajnos ezt nem fogják hagyni” És ha ez nem volt elég, itt az újabb variáció ,,A gyerek valójában Louis-é?” Az egyik hírlap úgy hozta nyilvánosságra a hírt, hogy papírra vetette azt a hazugságot, miszerint ”Louis Tomlinson teherbeejtett egy fiatal nőt, aki aztán világra hozta kislányukat. Ám a fiatal anyuka annyira nem szeretett volna ilyen belekényszerített helyzetben élni, és pénzért gyereket szülni, hogy a szülés után öngyilkos lett” . Majd meglátjuk mi az igazság!

Louis Tomlinson könnyeket csalt anyák ezreinek a szemébe!

Pontosan két hónapja jött a botrány, miszerint Louis (24) teherbeejtett egy nőt, aki aztán pénzért megszülte gyermekét. Ez SZÍNTISZTA HAZUGSÁG, a fiatal apuka elárulta, hogyan került hozzá kislánya. Így nyilatkozott TV műsorunkban:

,,-Hogy hogyan került hozzám Amanda? Ez igazán szívszorító történet… Nos, tudni illik nagy rajongóm, és hát…írt nekem egy levelet, amit hangosan felolvastam a vőlegényem előtt. Először jót nevettünk rajta, milyen kis édes, de engem nem hagyott nyugodni. Azt írta haldokol, és csak egy dolgot szeretne, hogy dúdoljak neki. Szóval felkerestem, és énekeltem neki. A végén addig könyörgött, elmentem másnap is. Aztán mindennap elmentem hozzá, beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk, a végén annyira megszerettem, odaadtam neki a régi mobilom, hogy tudjunk majd írni, és beszélni. Ebben pedig van egy kis vicces is, ugyanis Harry-nek ezt nem mondtam el, csak azt vette észre, hogy sokszor nem jövök haza, és állandóan a telefont matatom, szóval azzal gyanúsított meg, hogy megcsalom. Én pedig könnyeimmel küszködve mondtam el neki, hogy megcsalásról szó sincs, mindössze beleszerettem egy hét éves kislányba, aki daganatos. Hát, lőttek a húsvéti utazásunknak, lemondtuk az egészet, és inkább elmentünk Amanda-hoz, akit másnap reggel műtöttek. Harry is nagyon megkedvelte, így megbeszéltük örökbe fogadjuk. Szóval mikor másnap felébredt, elmondtuk neki is, hogy a kislányunk lesz, ha szeretne, ő pedig örömmel mondott igent.”

,,-És a család? Mit szóltak?”

,,-Elcsodálkoztak, na meg persze örültek is. Furcsamód sosem szerettem a kórházakat, a gyerekeket viszont annál inkább, látogattam is rengeteg kisgyereket, és támogattam rengeteg alapítványt. De…Amanda az elképzelt kislányunk”

,,És láttam az Istagram-ra kietett képeteket, amin hárman vagytok, és mindhárman csupa festékesek voltatok. Mi történt? Gyerek szoba?”

,,-Nem. Tojást festettünk, még a kórházban, ugyanis megígértem neki, hogy a műtét után tojást festünk”

,,-És mi lett az eredmény?”

,,-Hát, jó sok ruha ment a szemétbe. De az eredmény csodás lett! Gyönyörű tojásaink lettek. Nincs szívem kidobni sem, pedig már lassan megbüdösödik” Nyilatkozta nevetve a sztár. Nos, és ha már Louis, akkor a család is. Sikerült ugyanis elkapni Louis húgát, Lottie-t (17) is, aki boldogan mesélt új unokahúgáról.

,,-Oh, elképesztően édes, és ha ez nem elég, még a szíve is aranyból van, akárcsak Tommo-nak. Sosem hittem volna, hogy énekesként ilyenre lesz képes. Olyan kis kényes lett, mindenre fújol, erre örökbe fogad egy beteg kislányt. Hatalmasat nőtt a szememben. Jó példamutató báty.” Nyilatkozta büszkén. Nos, és hát az anyukák is elérzékenyültek ám. Sosem gondolták volna, hogy Louis-nak ekkora szíve van. Miért is? Nem rég volt a drogos botránya, amiből nagyon nehezen sikerült kilábalnia, és hatalmasat süllyedt a rajongók szemében. De mint lehet látni végleg kilábalt a drogos korszakból, és készen áll az apaságra Harry Styles-al (22) együtt.

Harry Styles és Louis Tomlinson összeházasodott?

A napokban jött a hír, és a videó, amit Liam Payne (23) posztolt, ezzel a címmel: ,,Végre, már ideje volt”. A videó mindössze egy perces, ebben az egy percben mondja ki először Louis (24), majd Harry (22) a boldogító igent, majd elcsattan egy szerelmes csók. Gyönyörű kislányuk Amanda (7) pedig mosolyogva csimpaszkodik apukái lábára, és próbálja őket kirángatni a csókból. A sztárpárt nem sikerült még elkapnunk, ám Niall Horan-t (23) és Liam Payne-t igen, akik örömmel meséltek az esküvőről.

,,-Igaz, hogy Harry és Louis összeházasodott?”

  Li ,,-Igen, igaz”

,,-És milyen volt?”

N ,,-Igazán meghitt, és nagyon szép! Gyönyörű volt mindenki, na de Amanda, kész kis angyal. Minden nagyon fantasztikus volt, az italok, az ételek. Nem volt hiány semmiben.”

,,-De gondolom hiányzik majd a Stylinson család?”

Li ,,-Hiányozni? Úgy tudtam a nászút után hazajönnek. Elköltöznek?”

N ,,-Semmi sem fog változni, Harry Harry marad, ahogy Louis is Louis, az egy dolog, hogy családjuk lett, és kevesebbet lógnak majd velünk, de attól még barátok maradunk, nem változik semmi” Nyilatkozták a One Direction tagok. Hogy ezek után hogyan alakul majd a banda, illetve a srácok élete, azt nem tudni, de csak remélni tudjuk, hogy menten rendben lesz majd.