Scam | Larry | 8. rész - ,,Hát jó"

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem és sajnos most is rövidebb résszel jövök, de jobban belerázódok ezek után, szóval szerintem könnyebben megy majd ennek az írása. A Supressing-el nem tudom mi lesz, egyenlőre semmi ötletem nincs, de MAJD folytatom. A Babysitter-t is írom már, és nekikezdek hamarosan a Night C.-nek is. De közben egy meglepetés sztorival is készülök, ami a Night C.-en fut majd szintén. Apropó Night C., kint van a The Lost prológus. Ha tetszik iratkozzatok fel, komizzatok tetszikeljetek, lepjetek meg pár visszajelzéssel itt is, ott is! :*

A NC NEM LÁTHATÓ, a blogot ÚJRAÍROM, csak vérfarkasos verzióban, sokan írták jobb lenne és szerintem is könnyebb lesz majd igazgatni a szálakat, jobban tudok alkalmazkodni a Teen Wolf sorozathoz. Sajnálom, de úgy érzem abból a történetből ennél többet tudok kihozni. :(

A NC ÚJ blogjának más design-ja legyen, vagy jó ami volt? A fejléctől nem válok meg, de a blog színe más legyen? A csoportomban is kiteszem majd a kérdést, mert számomra nagyon fontos! Írjatok színeket, ami illik a bloghoz - ha nem tetszett az előző.

Most már tényleg elég! :D

Kellemes olvasást!

Lau

Késő esti hisztim után csak feküdtünk egymás mellett. Louis várta mikor nyögöm ki mégis mi bajom van, én pedig azt vártam mikor alszik vissza. Erre a pillanatra nem kellett sokat várni, szinte azonnal elszenderült. Csak a hangos horkolásra és egyenletes szuszogásra lettem figyelmes. Louis hol horkolt, hol pedig szuszogott, ami a fáradtságnak tudható be. Nem ébresztettem fel, akármennyire is idegesített hangos horkolása, sajnáltam annyira a holnapi meccs miatt, hogy hagytam pihenni.

Louis hason feküdt, de feje felém nézett és félig nyitott ajkakkal horkolt, vagy éppen szuszogott. Mosolyogva figyeltem ahogy alszik, úgy szorította ugyanis a párnámat, mintha a világ legdrágább kincse volna. Vagy mintha ölelne valakit. Én oldalamra fordulva, kezemmel fejemet támasztva figyeltem őt. Olyan édes volt…sokszor gondolom ezt róla, de most végképp az. Óvatosan felemeltem jobb kezemet, majd megsimítottam arcát. Felsóhajtott a jóleső érzésre, majd szinte belesimult tenyerembe.

- Harry? – suttogta csukott szemmel.

- Igen?

- Simogass még – suttogta maga elé, én pedig tettem amit kért. Ismét elkezdtem cirógatni bőrét ujjaimmal, ő pedig folyamatosan jólesően sóhajtozott. Jó volt ezeket hallani, sosem cirógattam még így férfit, csak egyéjszakás kaland voltam, sosem voltam szerelmes, csak az osztályfőnökömbe, akinek azóta felesége és gyereke van. Vagyis sosem szeretett igazán, csak egy fiatalkori fellángolás volt, és egy nagy hiba mindkettőnk életében. Az egész suli rajtunk csámcsogott, mígnem eltanácsolták, és új ofő-t kaptunk. Szerettem, legalábbis azt hiszem szerettem. – Ez jó – sóhajtott ismét. Lehajoltam hozzá, majd puszit nyomtam homlokára, miközben ujjaim hajába vándoroltak, majd mint valami gereblye végigszántottak hosszú tincsein, ami szintén csak elnyerte tetszését. Morgott egyet, majd kezét kézfejemre vezette és leemelte feje tetejéről. Szemeit rám vezette, én pedig csak megszeppenve figyeltem mit is csinál.

- Baj?

- Nem – volt kurta válasza, majd hátára fordult. – Beszélgessünk

- Hajnalban?

- Ühüm

- Miről beszélgessünk? – kérdeztem nagyot sóhajtva. Kezeit tarkója alá húzta, majd fejét felém fordította. Elhúzta száját, majd ő is felsóhajtott.

- Voltál lányba szerelmes?

- Voltam – sóhajtottam fel – De közölte buzikkal nem randizik. Tizennégy voltam, mikor fagyizni hívtam ezt a csajt, azóta küzdök a melegségemmel – meséltem kicsit fájón. Akkor úgy éreztem szerelmes vagyok abba a lányba, Elena-ba, akkor annyira fájt, hogy elutasított. Most már persze nem igazán érdekel, mert igaza lett, meleg lettem, de akkor…a szívem szakadt meg, és még anyám sem értette meg a problémámat. Hiába sírtam, hiába gyógyszereztem magam, hiába vagdostam a combom nem mentem vele semmire. Nem értett meg senki, és még ez a töprincs sem fog.

- Wow, szörnyű lehetett – sóhajtott fel.

- Az volt. Szörnyű érzés mikor a másságod miatt ítélnek el. Először engem is zavart, öngyilkos akartam lenni, kínoztam magam, nem ettem, vagdostam magam, de…. Aztán a nővérem rákérdezett ,,Mi abban az izgi, ha ugyanolyan vagy, mint a többi?” – meséltem kicsit megtörten, ugyanis ez volt tini életem legszörnyűbb szakasza, elfogadni magam és a saját bőrömben élni. Elképzelhetetlennek tartottam így az életet, úgy gondoltam ez így nem élet. Nem lehetek meleg, a melegeknek nincs élete, a melegeket meg akarják ölni, nem tisztelik őket, utálják őket. Az csak pont volt az I betűn, mikor a főiskola végeztével mindenki csak piszkált, kihasznált, lenézett. De ez alatt a négy-öt év alatt sikerült megerősödnöm annyira, hogy ne érdekeljen senki véleménye. Sőt, ha tudok segítek olyanokon, akik hasonló helyzetben vannak, mint én voltam.

- Ebben igaza van. Nem jó olyannak lenni, mint a többi. Te így vagy különleges – mondta tele kedvességgel. Elmosolyodtam. Jól esett tőle, egy idegentől. Egy családtag már csak színjátékból is mondja, mert ő ,,szeret”, úgy ahogy vagy, holott a halálod kívánja. De egy idegen? Nem hazudna nekem…ő nem.

- Örülök, hogy így gondolod. Jól esik

- És a nővéred?

- Inkább elmenekült. A bálon történtek miatt nagyon haragszik rám… Pedig, én csak ültem az asztalnál anyáékkal. Erre odajön a szerelme, hogy ,,Felkérhetlek egy táncra?”, én nemet mondtam volna, de Robin nem engedett, azt mondta menjek nyugodtan, élvezzem ki….csak ő nem tudta, hogy Gemma kiszemeltje

- De most barátja van, nem?

- Nem tudom együtt vannak-e még – vontam vállat. Sosem érdekeltek a nővérem kapcsolatai, ahogy őt sem az enyémek, ringyónak tart, aki bebúj bárki mellé, mindenféle méltóság nélkül. Nem vagyok ringyó, csak könnyen adom magam, ha akarom. A ringyók mások, én nem vagyok olyan…nekem van méltóságom.

- Mi Dani-vel egy éve vagyunk együtt… - sóhajtott fel, szemet forgattam.

- Elhiszed, hogy nem érdekel?

- Miért haragszol rá ennyire?

- Mert lebuzizott, és élőadásban szidott! De ahogy látóm a pasija sem igazán izgatja, ellenben, egy bizonyos Victor Young annál inkább! – vágtam vissza idegesen, majd kikeltem mellőle, és kisiettem a szobából.

- Állj Harry! Azt akarod mondani, Danielle megcsal? – lépett utánam az ajtóba, mire nagyot sóhajtva fordultam vissza a képcsőnél.

- Ezt mondani kell? – kérdeztem egy csöppet idegesen – Miért hozod fel állandóan azt a ribancot?

- Féltékeny vagy? – kérdezte ő is kiabálva. Hallottam ahogy nyílik anyuék szobája, de nem igazán érdekelt abban a pillanatban. Utálom azt a nőt, mit nem lehet rajta érteni?

- Ugyan kérlek! Ő rám! Még a seggem is szebb nála!

- Fejezd be! A csajomról beszélsz!

- Ha annyira hiányzik neki mondd, hogy simogasson és puszilgasson, ne nekem! – ordítottam el magam. Robin már akkor Louis mögött állt, aki megszeppenve figyelt engem. Morogtam egyet, majd megfordultam és letrappoltam a lépcsőn. Egyszerűen nem fogja fel, hogy én egy nap alatt többet teszek érte, mint ez a nő valaha is fog?

- Harry, mi történt? – kérdezte apám. Akkor már a konyhában voltam, a pultra támaszkodtam, mély levegőket vettem és próbáltam feldolgozni amiket az előbb egymás fejéhez vágtunk. Mint valami rossz házaspár, mindenen összekapunk, pedig alig egy napja ismerjünk egymást úgy igazán. Ennek ellenére nem érzem Louis-t, miért nem fogja fel, Danielle-t csak a pénz vonzza? Ronda mint a bűn, szóval nem a két szép szeméért van vele együtt, inkább a kövér pénztárcájáért, aminek még a díszítése is aranyból van. Számára a pénz többet ér mint a hűség fogja fel, különben rosszul jár. Ha át is verem, ezek után nem fogom bánni.

- Semmi – dünnyögtem orrom alatt.

- Szidott? A szájára vett? Anne, hol a puskám?! – ordított fel az emeletre, de ekkor a töprincsünk is megszólalt.

- Nem. Nem szóltam neki semmi rosszat, feljött a barátnőm

- Az aztán barátnő – gúnyolódott apám. – Láttad a híreket? Már David-el kavar

- Igen, már közölték – volt cinikus válasza.

- Oh, ezért is legyek én a hibás? – kérdezte, felemelve a hangom, közben megfordultam így szembetalálkoztam Louis dühös arcával is. Szemeivel ölni tudott volna, haragudott, de nem tehetek róla. Utálom Dani-t.

- Egy szóval sem mondtam, hogy hibás vagy benne! Biztos vagyok benne, hogy nem te akartad, hogy megcsaljon – vágott vissza rögtön. Szemet forgattam. De, pedig lefizettem, hogy megcsaljon. Annyira azért nem vagy szép, hogy lekoptassam a csajod. Ahhoz te nem kellesz.

- Pedig…

- Nagyon vicces vagy – grimaszolt nekem, elmosolyodtam. Olyan édes képet vágott. – Eddig tartott a nagy harag

- Hagyjál! – nevettem fel, közben eltakartam kezemmel arcom. Apám inkább otthagyott minket, egy nagy sóhajtás közepette vánszorgott fel a lépcsőn, míg én nevetgéltem. Lou is felsóhajtott, majd lágy mosollyal az arcán lépett elém, és derekamra helyezte két kezét.

- Menstruálsz? – kérdezte átölelve derekamat.

- Köcsög – löktem el vállánál fogva, így már nem fogta derekamat, bár nem értettem ezt miért kellett. Mármint megfogni. Megnyugtatta? Vagy megakart ölelni?

- Akkor?

- Utálom Danielle-t

- Jó, utálod az exem. Ezt már tisztáztuk. De most rám haragszol. Féltékeny vagy, Nagyfiú? – kérdezte becézgetve, szemet forgattam. Eddig minden voltam, most Nagyfiú, akkor eddig az exe istennő volt, most már csak ex. Nem értem őt, de jobb is így. Nagy felfordulás lehet a fejében, amit már nem tudnék orvosolni.

- Talán – hazudtam. Nem voltam féltékeny, csak…olyan furcsa, gyomorszorító érzés fog el, mikor erről a nőről beszél. Undorodom tőle, sajnos ez így jön ki nálam.

- Ühüm, talán – húzogatta szemöldökét – Bejövök?

- Ezt már tisztáztuk. De nem adod meg magad, elvégre még mindig heteronak vallod magad

- Nem vallom magam heteronak, de ha így is van, megmutattad, hogy biszexként is lehet élni, még ha ez a népnek nem is tetszik

- Húha, a vonzalom kölcsönös? – kérdeztem szemöldök ráncolva, elmosolyodott. Olyan kis huncut mosoly volt, tőle szokatlanul szexi.

- Talán

- Bejön a flörtöd – mosolyogtam rá – De nem szeretem, ha lopják a szövegeim

- Nahát, Mr. Styles mindenbe beletud kötni. Ez számomra újdonság – gúnyolódott még mindig huncutkodva. Szemet forgattam.

- Takarodj aludni, Tökmag

- A-a! Nem alszom

- Akkor ne aludj, de én fogok. Jó ’szakát! – intettem egyet, majd indultam volna, de megfogta a karom és visszahúzott, így ismét vele szemben álltam. Kérdőn néztem rá, de válasz helyett csak felugrott a pultra.

- Beszélgessünk

- Hagyj már békén – nyekeregtem nőiesen, azaz úgy ahogy szoktam, de nem hatotta meg, ugyanolyan tekintettel méregetett. – Mit akarsz tudni?

- Fogadtál rám? – kérdezte kíváncsian. Belém szorult a levegő. Fogadni nem fogadtam…csak…le kell hogy buktassalak.

- Mármint mire? – kérdeztem értetlenül, mintha nem érteném.

- Hogy meleg vagyok. Mennyire?

- Mi? Nem fogadtam rád! Maximum Tippmix-ben!

- Ez biztos? – kérdezte gyanakvón. Ne, ne nézz rám így…azokkal a kiskutya szemekkel.

- Igen, biztos. Miért?

- Úgy érzem átversz. Mintha csak színészkednél – sóhajtott fel.

- Ez nem igaz – mosolyogtam rá. – Tényleg vonzódom hozzád és tényleg segíteni akarok…de akkor együtt kell velem működnöd

- Nem értelek

- Csak hagyd, hogy irányítsalak és ne inogjon meg bennem a bizalmad, akármit hallasz, találsz, vagy olvasol, az én szavam szent, oké? – kérdeztem mélyen szemébe nézve. Nagyot nyelve bólintott.

- Rendben. Mi a célod velem?

- Csak hagyd, hogy irányítsalak. Ne kérdezz

- Hát jó