Dukes|Larry|2. rész

Sziasztok!

Itt is lenne a rövid folytatás! Ma itthon voltam, mert fájt a lábujjam, így be tudtam fejezni. Még lesz egy epilógus, és ennek a történetnek vége. Nem tudom, a paposat folytassam? Nem sokan jelentkeztek, hogy tetszik, helyette inkább írok más rövid történetet. Lesz kitéve egy kérdőív miről is írjak majd. Úgy jó lesz?

Remélem aki volt iskolában túlélte a hetet, én nem szeretnék oda visszamenni, hát...muszáj.. :"(

Szép hétvégét!

Jó olvasást!

Lorine W.

Miután megebédeltünk felajánlottam Harry hercegnek, hogy körbevezetem a birtokon. Anyám, Gemma hercegnő, és Dusty női ruhákat mentek nézegetni, apám pedig gyomorfájásra panaszkodva elvonult pihenni. Azt sem értem miért jött  ki a szobájából.
Harry herceggel kimentünk a rétre, a tó felé, természetesen gyalog. Hátul összekulcsolt kezekkel jött, szorosan mellettem. Liam természetesen 10 méter távolságot tartva követett, hogy ne halhassa a beszélgetést, de a közelben legyen.
A herceg mosolyogva nézelődött, néha megállt megszemlélni egy-egy virágot, amiket elkezdett fonogatni, így lassan kezdett kialakulni a virág koszorú. Elsétáltunk a tóig, majd leültünk a partjára.
-Szép birtok!-szólalt meg búgó, mély hangján.
-Az..-mondtam egyet értve vele. Ő tovább fonta koszorúját, közben fel-fel pillantott.
-Hogy, hogy itt a francia királyi udvarban is angolul beszélnek?-kérdezte, miközben egy fűszállal próbálta összekötni a koszorúját.
-Szeretem ezt a nyelvet. Sokkal jobban mint a franciát, a latint, vagy az írt. -rántottam vállat. Harry felkapta a fejét, majd mosolyogva kezdett el hozzám beszélni.
-Írül is tudsz?-kérdezte érdeklődve.
-Igen, van egy cselédem, aki írből jött, megtetszett a nyelv.
-És hány nyelven tudsz?
-Sokan. Franciául, latinul, írül, németül és olaszul. Meg egy kicsit görögül, de az nem nagyon megy.-nevettem el magam. Harry közelebb hajolt, majd fejemre helyezte a koszorút, végül pedig a szemeimet kezdte szemlélni.
- Es belle à vos yeux!(gyönyörűek a szemeid)-szólalt meg franciául, mire én elmosolyodtam.
-Merci! Vous êtes un bel accent!-(neked pedig szép a kiejtésed)-válaszoltam halkan. Közelebb csúszott hozzám, majd kezét elkezdte végighúzni a combomon. Én rögtön terpeszbe raktam lábaim, hogy jobban tudjon simogatni, ő pedig élvezte, hogy kényeztethet. Feljebb haladt a kezével, így már lassan férfiasságomat simogatta nadrágon keresztül. Erősen rámarkolt, mire egy sóhaj hagyta el a számat.
-Ahh!-szaladt ki a számon, ahogy tovább dolgozott rajtam.
-Hmm, különc vagy, Louis herceg?-kérdezte a fülembe suttogva.
-Igen..-leheltem kettőnk közé. -Te is, igaz?
-Bizony...-suttogta ő is, majd kezét elvette nadrágomról, és a mellkasomra vezette. Lelökött a fűre, majd fölém mászott, és rögtön ajkaimra tapadt. Két kezével, fejem két oldalán támaszkodott, ágyékunk összeért, közben pedig csókolt. Engedélyt kért, hogy nyelvét átvezethesse, tőlem pedig rögtön meg is kapta az engedélyt. Ujjaimat göndör fürtjeibe vezettem, és elkezdtem ,,masszírozni" fejét. Néha-néha meghúztam egy-egy tincset, mire morgott, vagy felsóhajtott.
Levegőért kapkodva váltunk el egymástól, majd legördült rólam, és mellém feküdt.
-Jól csókolsz...-dicsért meg, mire felé fordítottam a fejem. -Voltál már férfivel?
-Nem, még eddig soha. Se nem háltam, se nem csókoltam.-mondtam halkan, még mindig pihegve. Oldalára fordult, majd kezével megtámasztotta fejét, és csillogó szemekkel engem nézett.
-Szeretnél a szeretőm lenni?-kérdezte búgó hangon. Rögtön ledöbbentem, csak lestem tátott szájjal rá.
-A mid?-kérdeztem, mire felvonta a szemöldökét.
-A szeretőm?
-Nem! Szerető nem kell!-mondtam felháborodva, majd felkeltem mellőle. Dühösen trappoltam el tőle. Minek néz engem? Valamiféle szajhának? Nem, nem. Szeretője nem leszek senkinek! Akkor inkább egyedül halok meg!
Liam tőlünk feküdt kb 10 méterre, szájában egy szalmaszállal. Lábai keresztbe voltak téve, és ócska kabátja volt alája leterítve, mikor meglátta, hogy mérgesen trappolok el mellette rögtön felült, és utánam szólt.
-Felség!-pattant fel a földről.
-Louis! Állj meg, félre érted!-hallottam meg Harry hangját is. Egyik sem érdekelt, mentem tovább, vérig sértve. Kint az udvaron anyám, és a hercegnő teázott. Ahogy anyám meglátta milyen dühös vagyok rögtön megkérdezte.
-Téged meg mi lelt?
-Szajhának néznek!-álltam meg egy pillanatra, majd Tekintetem Harry-re siklott. Ahogy anyám felfogta miről van szó sikított, és abban a pillanatban el is ájult. A szék támlájának dőlt, teste felmondta a szolgálatot. Ijedten szaladunk hozzá mind, elsősorban Niall, aki a teát hozta.
-Mo bhean!-ordította.
-Anyám! Anyám, ébredj!-kezdtem el megpaskolni az arcát. Harry mellettem lihegett anyám arcába, elég közel az enyémhez, de nem foglalkoztam vele Anyám lassan nyitogatni kezdte szemeit, tekintete rögön rám siklott.
-Louis...Louis, kisfiam, ugye...ugye nem? Te és a herceg?-hebegte még mindig alig élve. Nem szóltam semmit, csak anyám kékellő szemeit néztem, hogy ki tudja olvasni belőle mi is történt. Ilyenkor felesleges a beszéd, egy igazi anya kiolvassa a gyereke szeméből az igazságot. -Szóval igen...-sóhajtott egyet, majd feljebb csúszott a széken, hogy újra normális pózban ülhessen.
-Tessék?-kiáltott fel mellettem Gemma hercegnő, majd öccsére nézett -Leszajháztad?
-Nem! Félreértitek!-kezdte el magát védeni -Felajánlottam, hogy legyen a szeretőm, de nem hagytad, hogy végig mondjam! Csak addig, még királlyá koronáznak, utána lehetsz a hitvesem!-mondta miközben rám mosolygott. Elhajoltam tőle, és anyámtól is, majd még mindig dühösen Harry-re pillantottam.
-Akkor így kellett volna mondani. Király leszel, de nem tudsz fogalmazni?
-Sajnálom, őszintén.-mondta sajnálattal a hangjában -Ugye maga beleegyezik?-nézett anyámra, mire sóhajtott.
-Beleegyezek, de a király nem fog. -mondta sajnálattal, majd rám nézett. -Miért nem mondtad?
-Azt hittem megutálsz.-mondtam lehajtott fejjel. Azt láttam, ahogy elmosolyodik, és szeretet teljesen felsóhajt.
-Sosem utálnálak... a fiam vagy... Az apád meg...nem tud érdekelni. Sosem érdekelte mi van veled, csak az, hogy tiéd legyen a trón. -mondta majd megsimította az arcom.
-Szóval...benne vagy az...esküvőbe?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Persze!-felelte mosolyogva. Mindenki tapsolni kezdett, mindenki ujjongott, Liam átölelte a szöszkét, aki elsáadva, tátott szájjal figyelt engem, és Harry-t, aki időközben átölelt.
-Jesshus! Fétfhi férfhivel? Ilyeth még otthon shem lát! Borth ide!-kiáltott fel vígan, mire elnevettem magam. Elképesztő ez az ír gyerek. Elképesztő!