The rich men|Larry|Prológus

Sziasztok!

Itt van az új rövid történet prológusa. Remélem tetszik a megrendelőnek! Mert ez egy kért történet. :)

Kitartást a sulihoz!

Jó olvasást!

Lorine W.

Hideg, sötét, téli éjszaka volt. London utcáin dúlt a szél, szakadt a hó, mindenkin vastag, szőrmés kabát. Ma lesz Szenteste, mindenki próbálja azt beszerezni, amit eddig nem tudott, s próbálja azzal a megvett aprósággal szeretteit boldoggá tenni. A gazdagabb, egyedül élő emberek kaszinókban isszák magukat részegre, mondván ,,Éljen Micky". Ugyebár a mikulást így hívják, de hiába ordítozzák ezt a részegek, egy szegény, gyámoltalan fiú nem érti. Nem tudja ki az, vagy mi az, sosem hallott róla, senki sem mesélt róla neki. Nem tudja mi az, hogy ajándék, szeretet, meleg, divat, meleg étel, tiszta víz, zuhanyzás, medence...és karácsony. Pedig aznap született, Szenteste, mégsem tudja mi az, hogy minek egy nagy fa a lakásba, ha utána úgyis kiszárad. Minek vesznek díszeket, s akasztják ki mindenhova. Nem tudta, mégis boldog volt.
Louis Tomlinson, az a csöppnyi gyerek, aki alig egy éve maradt magára, az édesanyja, aki nevelte meghalt, elütötték, és a fiát nem keresték. Így sem tudott élni, ezután pláne nem tudja mihez kezdjen, így csak ül a sikátorban, egy kiskutyához és egy szemeteshez bújva. Vele szemben egy kocsma, már előre fél azoktól az emberektől, akik majd kijönnek, főleg a férfiaktól... Fél..hogy megint fájni fog neki, hogy megerőszakolják. Vékonyka testét egy ócska kabát fedte, amit az egyik kukából szedett pár hete. Piszkos volt, büdös, és szakadt, neki mégis jó volt, mert nem fázott annyira. Alatta egy vékony póló, ami szintén kopott, és szakadt volt. Lábait rövid, szakadt nadrág fedte, de cipő nem volt rajta, se zokni. Próbálta magát bebugyolálni abba a vékonyka kabátba, hogy lábai se fázzanak. Egész teste reszketett már, az éhségtől, szomjúságtól, és a hidegtől. Legalább egy hete nem evett, és jó pár napja nem ivott. Gyenge, és fél, ahogy az ölébe bújt kis kutya is fél, reszket, gyenge, éhes, és szomjas.
Harry Styles, a város leggazdagabb férfija egy kocsmában mulatott. De ez nem egy lepukkadt kocsma volt, ide a gazdagabb nemzedék járt, viszont az evolúció  szégyenei voltak. Alkoholista volt mind, egytől egyig, bárki, aki az utukba akadt nő vagy férfi, felnőtt vagy gyerek, gazdag vagy szegény, azt megerőszakolták. Ki tudja hány gyerekük van azóta? De Harry Styles nem ilyen volt. Gőgös, lenéző, önző és irigy, de nem erőszakolt meg senkit. Legalábbis, erről nem tudnak semmit. Nyugodtan cigarettázott a pókerasztalnál, és ravasz tekintettel  méregette végig ellenfeleit. Nagyon okos férfi volt, rengeteget tudott csalni anélkül, hogy észrevették volna.
-No Styles! Még egy menet?-nézett rá vele szemben ülő ellenfele. Harry elvigyorodott, majd elnyomta a csikket.
-Sajnálom, de nem. Nem akarom, hogy az utcára kerülj miattam. Megölne a bűntudat, hogy miattam volt!-sóhajtozott színészien, mire a szemben ülő elhúzta a száját. Igaza van, simán kifosztja.
-Hát akkor? Mit akarsz egész este csinálni? Inni?-kérdezte a mellette ülő. Harry sóhajtott, majd a mellette ülő férfire nézett. Tekintete szánalmat sugalt, teljes mértékben lenézte a mellette ülő alkoholistát.
-Nem, természetesen. Haza megyek, és élvezem a macskám társaságát. Úgysem húzza sokáig!-mondta egy kis sajnálattal a hangjában. Sajnálta Molly-t, évek óta vele lakott, de szegény lélek már olyan öreg, hogy járni sem bír. Az állatorvos azt mondta tegye boldoggá, mert nem biztos, hogy a karácsonyt, és az újévet átvészeli. Így úgy döntött otthon lesz vele amíg el nem pusztul.
-Haza mégy a dögledező macskádhoz? Há' mi a faszért nem altattad el?-röhögött fel a másik oldalán ülő. Legszívesebben leütötte volna, úgy röhögött mint egy disznó.
-Azért, mert én vagyok egy akkora seggfej, mint te. Inkább otthon gubbasztok a ,,dögledező" macskám mellett, mintsem a te bűzödet szaglásszam! Jó éjszakát, uraim!-mondta dühösen, majd felpattant a székről. Magára kapta több száz dolláros bundás kabátját, majd kiviharzott a szórakozó helyből. Ki a jéghideg sikátorba, ahol a mi kis hősünk feküdt. Már akkor alig élve. Még mindig reszketett, de a szája már kék volt. A pinduri kutyus vékony kabátja alatt gömbölyödött össze, és bújt a fázó kisfiúhoz. Mikor Harry meglátta az alig élő fiút, majdhogy nem elhányta magát. Szörnyen nézett ki, bár a sötétben annyira nem látta, mert csak az utcában lévő gyenge fényű lápa világította meg. Harry közelebb sétált, hogy megnézze él-e még, és élt. Leguggolt a fázó kisfiú mellé, aki nehezen kinyitotta a szemeit.
-K-kérem, n-n-ne!-dadogta reszketve. A férfi nem tudta mire érti, mit ne? Aztán rájött. Azt hitte, hogy bántani fogja, pedig csak...segíteni akart?
-Nem foglak bántani! Hol a családod?-kérdezte kedvesen. A reszkető fiú nyelt egyet, majd a férfire nézett. Nem látta az arcát, csak azt, hogy hosszú göndör haja van.
-A-a-a m-mennyben.-válaszolta kurtán. Szemein már alig látott, és most még inkább kezdett elsötétülni előtte a világ. Harry nagyot sóhajtott. Meghaltak a szülei, nincs családja. Nem hagyhatja meghalni! Még gyerek, lehet olyan 13-14 éves. Alig élt szegény, mit kezdjen vele? Végül a gyerek háta, és térde alá nyúlt, majd a kutyussal együtt az ölébe vette, és elkezdte kifele vinni. A teste, a kabátja jég hideg volt, az árva fiúnak, nem csoda, hogy reszketett, hisz csurom víz volt, ami kezdett ráfagyni a ruhájára.
Kisétált a sikátorból, majd elindult haza, a fiúval együtt, aki már akkor ,,aludt", vagy ájultam feküdt a karjai közt. A kutya, ami Louis hasán feküdt szintén nem mozdult, tovább feküdt. Azt nem tudni azért, mert tényleg aludt, vagy már elpusztult.
Harry nem lakott messze, pár lakásnyira a sikátortól. Mikor elért a házig bent a kapun, majd nehézkesen kinyitotta a háza ajtaját. A cselédje akkor már aludt, és különben is nő, nem fürdethette volna meg ezt a tini fiút a kezében. Mert azt akarta, megfürdetni a fiút, ugyanis valami nagyon büdös szaga volt. Szinte elviselhetetlen. A férfi letette a kanapéra az alvó fiút, mire az mocorogni kezdett. A házban kellemesen meleg volt, rögtön észrevette, hogy megváltozott a hőmérséklet. A megmentője elsétált a fogasig, levette kabátját, majd kibújt cipőjéből, és felkapcsolta villanyt. Ekkor nyögött fel Louis is, a hirtelen jött fénytól.
-Hol vagyok?-kérdezte alig halhatóan, de már nem dadogott, mert már nem fázott úgy.
-A lakásomban.-felelte Harry, majd visszasétált a fiúhoz, és leguggolt elé.
-Ki vagy te?-kérdezte Louis hunyorogva, mire a férfi elmosolyodott.
-Harry Styles a nevem. Téged hogy hívnak?-kérdezett vissza.
-Louis.-válaszolta kurtán, majd megsimította a hasán fekvő állatkát, aki még mindig élt és lélegzett.
-Simán Louis? Nincs vezeték neved?-döbbent le Harry.
-Nincs. Az apámat nem ismertem, állítólag meghalt a születésem előtt...
-Értem. Akkor innentől Styles vagy, az ünnepek alatt nálam leszel, utána meglátjuk hogyan tovább. Biztatta a fiút kedvesen. A fekvő gyerek elmosolyodott, majd megpróbált felülni, de nehezen ment neki. Harry a háta alá nyúlt, majd segített Louis-nak felülni. Letette csupasz, piszkos lábait a fehér szőnyegre, ami csikizte talpát, A is koszos kutya is legurult a szőnyegre, mikor megérezte a kis szőrmés, csikis valamit rögtön felugrott és Harry-re vakkantgatott. De farkát csóválta, csak játszott. Harry mosolyogva simította meg mocskos buksiját, majd megint felnézett Louis-ra.
-Mi az?-kérdezte a fiú, mire felnevetett. Felállt, majd a kezét nyújtotta.
-Semmi. Megyünk fürdeni.-húzta fel Louis-t,a ki értetlenül nézett az előtte álló férfire.
-Mit csinálni?
-Fürdeni. Majd megmutatom milyen. Jöhet a kutyus is.-biccentett a kutyusra. Louis rögtön ölébe is kapta az ebet, majd követte a már elindult férfit. Fel az emeletre. Ott olyan szép volt! Egy hosszú folyosó, sok-sok ajtó, gyönyörű színű fal, és virágok. Tátott szájjal nézte a folyosót, majd bement a fürdőbe, ami még elképesztőbb volt.  Kék-fehér csempe, egy hatalmas kád, egy nagy szekrény, és sok törölköző.
Harry a kádhoz sétált, majd elkezdte engedni a vizet. Langyosra állította a hőmérsékletet, meg ne főzze a fiút. Leült a kád szélére, majd a nézelődő fiúhoz szólt.
-Gyere ide!-intett neki kedvesen. Louis megszeppenve sétált a megmentőjéhez, aki a lábai közé állította. Betette a kutyust a kádba, majd vetkőztetni kezdte.
-Ne!-kiáltott Louis -Nem akarom!
-Nem erőszakollak meg! Nyugi. Csak megmutatom mi az a fürdés.-mosolygott kedvesen a fiúra. A gyerek hagyta, hogy levegye azt a sok piszkos rongyot, ami rajta volt, majd figyelte, ahogy bedobja a kukába a piszkos textil darabokat. -Lépj bele! Megfoglak, el ne ess!-fogta meg a meztelen fiú kezét, aki belépett a kádba. Akkor már a kutya jókedvűen pancsikolt a vízben, s kezdett látszani eredeti fehér színe is. A gyerek letérdelt a kádba, bele, a jó meleg vízbe, ami így térdelve a mellkasáig ért, majd döbbenten nézett Harry-re.
-Ez mi?-mutatott a hatalmas kádra.
-Ezt kádnak hívják. Megtartja a vizet, ebben kell fürdeni. Először megmoslak téged, utána a kutyust, oké?-a kis kékszemű bólintott, majd figyelte, ahogy a férfi egy nagy szivacsot vesz elő, és tusfürdőt nyom rá. Elvette a gyerek kezét, majd elkezdte karját sikálni, mire az vigyorogva pillantott tisztuló kezére.