Messages | Larry | OneShot (+18)

Sziasztok! 

Ezzel a történettel/OS-el térnék vissza, amit egy kedves olvasóm kért tőlem, remélem tetszeni fog, bár még nem vagyok e legjobb állapotban, ez a OS-en látszódni fog, megpróbálom magam aktivizálni! Köszönöm türelmeteket! :)

Harry Potter Larry verzióban érdekelne valakit? Kérlek kommenteljetek - ha valaki nem látta  még fbn - nagyon fontos lenne! Elvégre ketten írnánk, de ha nem érdekel senkit, minek kezdjünk bele? :) Jelezzetek, teszek ki szavazást is!

Szép hétvégét!

Kellemes olvasást!

Lauren

Louis

Szomorúan és fáradtan keltem fel, tudatában annak, hogy Harry nincs itt velem, és egy-két hétig nem is lesz. Los Angeles-ben van, és minimum egy hétig nem is jön haza, fontos üzleti útra ment, engem pedig itt hagyott egyedül. Én pedig nem akarok itthon lenni egyedül, és már nagyon hiányzik Hazz. Alig két napja ment el, de máris hiányzik a közelsége, a csókja, a hatalmas lapát kezei amik mindig erősen markoltak hajnalok, hajnalán, és hát persze maga a perverzsége az, ami nagyon, de nagyon hiányzik. A perverz beszólásai, az utalásai, a jelzései, például az ujj nyalogatás, ami egyértelműen arra utal a számat akarja, és nem is akármién szeretné érezni. És már két napja semmi. Nem hív, nem ír, semmi. Pedig már nagyon hiányolom a kényeztetést.

Morogva keltem ki az ágyból, majd kimentem a fürdőbe, hogy megmosakodhassak. Úgy döntöttem nem öltözök fel, hanem egésznap az ágyban döglök és hülye filmeket nézek, hátha ezek feldobnak, közben pedig megpróbálom felhívni Harry-t, bár kétlem, hogy felvenné. Miután végeztem lerohantam a konyhába, hogy valami ehetőt keressek a hűtőmben, találtam is vajat és felvágottat, amit rögtön az asztalra dobtam, és előszedtem a szendvicshez szükséges kellékeket.

Szendviccsel a tányéromon ültem le az asztalhoz, majd magam elé vettem telefonom, amit tegnap lent felejtettem, nem csoda, hogy Harry nem hívott… Gyorsan feloldottam, és hát…kicsit elszégyelltem magam. 10 nem fogadottam volt Harry-től, és üzenetem Twitteren.

Szia Lou! Már biztos alszol, ne haragudj, hogy ennyit hívtalak, de nagyon hiányzol…alig várom, hogy otthon legyek veled, és megölelhesselek! <3 Jó éjt! Szeretlek! 

Mosolyogva olvastam el az üzenetét, sajnos már nem volt elérhető, de legszívesebben visszaírtam volna neki, viszont féltem dolga van, és megzavarom, így inkább csak néztem a régebbi üzeneteket, közben pedig majszolgattam szendvicsem. De persze ezt sem lehet nyugodtan csinálni, mert tuti, hogy valaki észreveszi, hogy fent vagy, és rád ír…

Szia haver! Ha nem gond átugrok egy kicsit, mert halálra unom az agyam! :D Viszem Liam-et is! ;)

Nagyot sóhajtottam. Hogy, hogy Niall már fel van reggel kilenckor? Ilyenkor még hangosan horkol, de úgy látszik ez egy  különleges nap, és mindenki előbb kel, köztük én is, de én Harry hiánya miatt.

Szia Ni! Oké, gyertek. :D Mikor jöttök? 

Hú, hát olyan…mindjárt ott vagyunk! :”D Na megyek, pár perc, csak összeszedem Liam-et! 

És ezzel abba is maradt a beszélgetésünk. Remek, pár perc és itt vannak, de én még alig élek. Gyorsan számba tömtem a maradék szendvicsemet, majd fel is pattantam az asztaltól és rohantam felfelé. Ha jönnek a srácok, akkor fel kell öltözni, mégis csak illene legalább egy nadrágot magamra kapni. Mindig a legjobbkor zavarnak, mikor sajnálnám magam, hogy mennyire egyedül vagyok.

Mikor szobámba értem felvettem tegnapi melegítőnadrágom, és egy benti cipőt, hogy ne papucsban kelljen majd rohangálnom, ugyanis általában én szolgálom ki őket, mondván ,,Te vagy a házigazda”.  Nem mintha zavarna, hogy ki kell őket szolgálni, a dolog akkor kezd zavaróvá válni, mikor Harry is csatlakozik a lusták csoportjához, kiknek klubhelye a kanapé.

-Halihóóó! – hallottam meg egy hangos kiáltást. Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn, mikor leértem Liam és Niall már a cipőjüket vették. A kiáltás egyébként Niall-től jött, ki mástól? Mindig ő hangoskodik.

-Jó látni Louis! – mosolygott rám Liam, miután levette a cipőjét – Milyen Harry nélkül?

-Nagyon rossz…annyira hiányzik – vallottam be őszintén, ő pedig csak elhúzta a száját. Ekkor Niall is felém fordult, és hatalmas vigyorral az arcán lépett elém, majd megpaskolta az arcomat.

-Azért vagyunk, haver, hogy felvidítsunk! – mosolygott rám, majd nemes egyszerűséggel kikerült és a nappaliba sietett, hogy bekapcsolhassa a TV-t, Liam pedig kuncogva követte. Nagyot sóhajtva vettem 180 fokos fordulatot, majd én is a kanapéhoz siettem és lehuppantam Liam mellé, aki vigyorogva nézte, ahogy a szöszi csatornákat vált.

-Szóval, TV-t fogunk nézni felvidításképp? – kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben néztem Ni izgő-mozgó alakját. Lehuppant mellém, majd hátradőlt, és távirányítóval a kezében még mindig a csatornákat váltogatta.

-Egyenlőre, utána iszunk

-Inni?  Te megvesztél! Nem vagyok depressziós, hogy igyak! – ráztam a fejem. Niall csak felnevetett, majd megállapodott az egyik zenecsatornán, amin persze Rihanna új száma ment, amitől a falra mászom.

-Work, work, work, work, work, work, he see me do me dirt, dirt, dirt, dirt, dirt, dirt – énekelte Niall hangosan. Ebben a pillanatban nyúlt át rajtam Liam és kapta ki kezéből a távirányítót, majd amilyen gyorsan csak tudott csatornát váltott.

-Elegem van ebből a nőből! – morgolódott Liam – Inkább nézzünk meccset!

-Egyre jobb, idejöttetek meccset nézni? – nevettem fel. Nem mintha nem nézném ki belőlük, szinte mindig itt vannak, sokszor ismeretlen haverokat hoznak ide, mondván ,,Jót tesz nektek a barátkozás”, máskor nőkkel van tele a ház, de olyan is előfordult már, hogy bulit rendeztek,  a beleegyezésünk nélkül, ebben pedig az a pláne, hogy egy romantikus estéről jöttünk haza, full kanosan, már a ruhát téptük le a másikról, mikor benyitottunk és szembesültünk a partival , ami a házunkban fogadott. Nagyon örült Harry, na meg persze én is. Legalább húsz ember előtt ordítottuk le a két elmebeteget, és elküldtünk mindenkit a jó büdös francba. Szóval igen. kinézem belőlük, hogy ,,csak úgy” eljönnek hozzám.

-Mondom, én inni akartam, de te nem akarsz. Ez meg zenét hallgatni nem akar. Semmi se jó? – kérdezte Niall felháborodva. Fejet ráztam.

-Erről szó sincs Niall, de csinálhatnánk valami kevésbé agysorvasztó dolgot is, mint a TV nézés

-Mint például? – kérdezte Liam, miközben kikapcsolta a TV-t, és nagy, kíváncsi szemeivel engem pásztázott.

-Ömm, nos, nem is tudom. Videojáték, vaaagy valami sport? Kint foci, röpi? – kérdeztem felhúzva a vállam, most szétszednek, ugyanis utálják a focit és a röpit is, ráadásul pont most mondtam, hogy ne TV-zzünk, de azért felajánlottam a videojátékot.

-És a videojáték nem agysorvasztó, Dr.Tomlinson? Orvosi diplomával próbálod nekünk bemagyarázni, hogy a videojáték nem káros? – kérdezte még mindig háborogva Niall, majd felpattant, és a TV-hez lépett, amire rácsatlakoztatta az X-Boksz-ot, még szép, hogy videojátékozni fogunk. Gondolhattam volna, hogy nem hagyja annyiban. Érett, 30 éves férfiakként videojátékozni fogunk.

-Oh Niall, mintha bánnád – legyintett  Liam.

-Pontosan Mr. Payne! Nem bánom, ha nem marad agyam, akkor is most játszani fogunk! Dr. Tomlinson-al kezdem – fordult el a TV-től a szöszi, majd kezembe nyomta az egyik konzolt. Nagyot sóhajtva  dőltem hátra a kanapén, és vártam az autóversenyzős játék kezdetét, amiben persze általában én nyerek. Az orvosi diplomámmal pedig mindig cikiznek, úgy gondolták sosem lesz belőlem semmi, amilyen szeleburdi voltam kicsinek, és utáltam a sulit, és rühelltem tanulni is, erre…sebész lettem, pedig a vértől is ájuldoztam, nos, ezt a szokásomat Harry vette át.

A játék betöltött, Niall pedig el is indította, mindössze meg kellett várni a visszaszámlálást.

-Három! – kiáltottuk egyszerre – Kettő! Egy! – kiáltottuk ismét mindhárman, majd elindultak a kocsik, mi pedig Niall-el sikítoztunk, és rugdostunk, akár egy négyéves, aki ugyanígy brummog a játékautójával. Érett férfiak lettünk, abszolút de látszik, hogy komoly férfiak vagyunk, ráadásul mind diplomásak.

-Gyerünk Ni! Louis be fog előzni! – biztatgatta a szöszit Liam, én pedig lábába rúgtam.

-Aú?

-Nem ér az ellenfélnek szurkolni! – játszottam a sértődöttet, de persze közben azért irányítgattam a kocsimat is.

-Úgy is te nyersz – vont vállat, majd felpattant mellőlem. Hallottam, ahogy a konyhaszekrények ajtai nyitódnak, és záródnak, amikhez hangos chipses zacskók zörgése társult, majd az energiaitalos dobozok idegesítő, zörgő hangja, na meg persze a tálak csörgése, mert ugye azok is kellenek. Pár pillanat múlva Liam keze tele volt minden hülyeséggel, chipssel, energiaitallal, gumicukorral, és még jó sok tállal. Nem tudom, hogy tudta elhozni mind, de a végére igen nehézkes lett a rakomány, így szinte a kanapéra dobta a cuccokat, onnan pedig a dohányzóasztalra. Szépen kiöntögetett mindent a tálakba, még energiaitalokat is bontogatott, majd ölébe vett egy chipses tálat, és nevetve, szinte fulladozva kezdett el nyamnyogni, miközben hol nekem, hol Niall-nek szurkolt.

-Ez nem ér! Az orvos győzött! – puffogott a végén Niall. Én nyertem, durván beelőztem, ő pedig nem nagyon szeret veszíteni. Bár ki szeret? – Te jössz Liam! Velem versenyzel!

-Hát oké – sóhajtott Liam, majd kezdetét vette egy újabb verseny.

***

Ez így ment, egészen este hétig. Játszottunk, ittunk, és ettünk. Az italtól durván bepörögtünk, így még zenét is hallgattunk, karaoke-ztunk is, táncoltunk, és végig játszottuk az összes videojátékomat, amit itthon találtunk. Mint akik valami alkoholos italt ittak, vagy valami füvet szívtak, úgy rohangáltunk le és fel a hatalmas házban.

Hatalmas rumlival hagytak itt, mikor végeztünk a videojátékozással, és természetesen ezt mind nekem kell feltakarítani, mert ugye csak én vagyok itthon. Normális esetben Harry segítene…oh Harry… Egésznap nem hívott, pedig van hang a telefonomon, mégsem hívott, nem is írt. Aggódom, felék…félek megcsal, elhagy, talál jobbat és nem jön haza, bár már lassan három éve élünk együtt, sosem volt nyugodt típus, sosem maradt meg egynél, hol nőkkel, hol férfiakkal volt, én már csak tudom, ugyanarra az egyetemre jártunk, szem és fültanúja voltam mindennek. És ő maga is mesélte, hogy nem szeretett egynél megállapodni, de mellettem megnyugodott, megtalálta bennem a ,,nagy Őt”, és nem szeretne elhagyni. De amilyen szexi nők, és férfiak vannak manapság, nem csodálkoznék, én ezzel a nyurga testalkatommal elbújhatok mellettük… Se kockáim, se izmaim, csak a sok hülye tetoválás, amik öregkoromban majd csúfítják bőrömet.

Nagyot sóhajtva ráztam fejet, hogy elűzzem a hülye gondolatokat, majd morogva nekikezdtem a takarításnak. Először felsepertem, utána porszívóztam, mosogattam, és végül felmostam, mert minden tiszta ragacs volt a különféle édes löttyök miatt. Elszenvedtem vele több mint egy órát. Hulla fáradtan lépdeltem felfele a lépcsőn, majd szinte beestem a fürdőszobába. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá, és megengedtem a jó meleg vizet, ami ellazított, és megnyugtatott. Hiányzik Harry, este mindig együtt ültünk a kádban, és áztattuk magunkat órákon keresztül, persze a vége ennek az együttfürdéses dolognak mindig szex lett, de élveztük. Én legalábbis, Harry pedig amilyen perverz rögtön beindul, és olyankor nem lehet vele bírni, nem mintha én nem akarnám, de ő a perverzebb.

Mosolyogva tornáztattam nyakam és vállaim a meleg víz alatt, hogy kicsit ellazítsam izmaim. Megérzem már azért, hogy harminc vagyok, bár nem vagyok öreg még, sem beteg, a sok munka kimerít, és mivel a munkám miatt sokat is idegeskedem megjelentek az első ősz hajszálaim is. És bár próbálnám tagadni, Harry mindig cikiz, de ez nem az öregségem miatt van, hanem a sok munka miatt. Még mindig Harry…

Szomorúan sóhajtottam fel, majd kiléptem a zuhanyzóból, és törölközőmért nyúltam. Most érzem igazán Harry hiányát, az első nap meg sem kottyant, még élveztem is, de most…most sírni tudnék. Nem ölel át esténként, nem suttog a fülembe, nem csókol, nem fogdos, még a beteg viccei is hiányoznak, mindene! A haja, a szeme, a bőre puhásága, és a rózsaszín, telt ajkai, amik minden este szenvedélyesen csókoltak, egészen addig, míg álomba nem szenderültem.

Szomorúan mentem be szobámba, majd leültem az ágy szélére, és kezembe vettem telefonom, amit nem tudom mikor hozhattam fel, de az is lehet, hogy a srácok hozták fel. Feloldottam, egy üzenetem volt  Harry-től. A szívem ezerrel vert, egészen addig, míg meg nem néztem, akkor már huncut vigyor ült ki arcomra.

Hercegnő… Apunak nagyon hiányzol

Írta nekem, amihez egy kép is társult, amin éppen farkát markolta. Büszkeségem rögtön éledezni kezdett alsómban, így kaptam az alkalmon, és lefotóztam dudorom.

Te is nagyon hiányzol apuci

Küldtem el neki dudoromról képemet. Rögtön jött a válasz.

Szeretnéd, ha apu jó keményen megdugna? Szeretnéd, hercegnőm?

Jött az újabb perverz üzenet. Megnyaltam számat, majd szinte lihegve írtam vissza.

Igen, apu, nagyon szeretném!

Vedd le a nadrágod, és a pólód, küldd el nekem a képed!

Elképzeltem, ahogy éppen csorgó nyállal várja a képet, olyan kis perverz, én pedig belemegyek a játékaiba, mert én is egy dög vagyok, akárcsak ő. Levettem pólómat, majd bokszerem is, így büszkeségem fellélegezhetett. Lefotóztam magam, de úgy, hogy álló farkam kerüljön középpontba, majd elküldtem.

Úristen, hercegnő, annyira megszeretnélek dugni!

Jött újabb üzenete, amihez egy képet csatolt, amin ő volt, szintén meztelen, és álló farokkal.

Dugj meg apu, keményen!

Dugd fel az ujjad, kicsim, fotózd le, de úgy, hogy az arcodat is lássam!

Nagyot nyögve vettem számba két ujjam, majd alaposan benyálaztam, és feltérdeltem az ágyra, és megemeltem fenekem, úgy, hogy kezemet kényelmesen eltudjam helyezni. Nagyot nyelve ereszkedtem rá egyszerre mindkét ujjamra, hatalmasat ordítottam, arcom eltorzult, szemeimet becsuktam. Nagyon fájt, rég nem szexeltünk már, igencsak szűk lettem, így nem csoda. Szinte lihegve nyúltam a telefonomért, majd lefotóztam magam.

Nagyon fáj apu!

Elmúlik, kicsim! Mindjárt megszokod! Képzeld azt, hogy az én farkamra ültél rá! Gyerünk baba, nyögj nekem! Már mozgok benned! Vedd fel a hangod!

Nagyot sóhajtva kezdtem el mozgatni ujjaim, ami még mindig fájdalommal járt, de szépen lassan kezdte átvenni a fájdalom helyét az élvezet, így már nem fájdalommal, hanem élvezettel nyögtem, így be is kapcsoltam a mikrofonom, hogy feltudjam venni hangomat.

-Ah, Harry! Mélyebbre! Harreh! Mélyebbre! – nyögtem hangosan, majd ezt a kis részletet elküldtem, mire jött az ő hangfelvétele.

-Lou,  mindjárt…kincsem.. Ah, gyerünk Louis, mozogj rajtam! – Harry mély hangja kúszott fülembe, amitől kirázott a hideg. Ismét bekapcsoltam a mikrofonom, majd másik kezemmel rámarkoltam férfiasságomra, és elkezdtem kezemet le-fel húzogatni rajta, miközben folyamatosan húzogattam ki-be ujjaimat is.

-Harreh! Élvezz belém, Harreh! Ahh, már nem kell sok! Kérlek! – nyökögtem ismét a telefonba, majd elkaptam kezemet farkamról, és gyorsan elküldtem, és ismét visszavezettem kezemet büszkeségemre. Ismét jött az ő hangüzenete is.

-Mindjárt kicsim, mindjárt! Ah, Louis, még egy lökés! – nyöszörgött ő is. Ez volt az utolsó csepp, kezembe élveztem, egy hatalmas nyögés kíséretében. Lihegve húztam ki ujjaimat, majd nyúltam az éjjeliszekrényhez, hogy eltudjak venni egy zsebkendőt, és megtöröljem vele kezemet. Alig, hogy vége lett a ,,telefonszexnek” máris pittyegett a telefon, hogy Harry írt. Én csak kábán, lestem a képernyőt, látásom homályos volt, és még mindig lihegtem, de szépen lassan tisztult látásom.

Basszus Louis! Tiszta örömnedv a telefonom!

De szépen fogalmazol! :D Örömnedv? Eddig máshogy mondtad.

Válaszoltam nevetve, az én telefonom szerencsére megúszta, próbáltam nem a telefonra élvezni.

Nem vagy vicces… Milyen volt kicsim? Élvezted?

Ha itt lettél volna, és te dugsz meg, akkor jobb lett volna, de nem volt rossz…

Hmm, máskor bevásárolok! ;)

Hagyj a perverz gondolataiddal! Alig, hogy vége a telefonszexnek, te máris a következőn töröd a fejed?

Ismersz már, kicsim. ;)

Mikor jössz haza?

Még három nap… :/ Addig hogy bírom ki numera nélkül?

Az sok idő… Ahogy eddig is! Nincs több telefonszex!

Ugyan már életem, ne mondd, hogy nem élvezted!

Ha te dugsz, még jó is lett volna!

 Küldtem el mosolyogva az üzenetet. Valóban jobb lett volna, már nagyon hiányzik a szex is…

MÍÍÍ? ÉN MEGDUGNI? EMBER, TE BE VAGY ÁLLVA????

Nagy szemekkel néztem a képernyőmet, Niall volt az, ne már, hogy félrement. Égő arccal írtam gyorsan vissza.

Bocs Haver! Nem neked akartam küldeni!

Harry-nek, mi? :D

-_- Nem vagy vicces Niall

Ez ciki volt, de nagyon. Még szerencse, hogy nem rágott be, hanem elviccelte. Jézusom, eddig még sosem történt velem ilyen, most, hogy sikerült félre írnom? Meghülyült a telefonom? Ezt meg kell írni Harry-nek.

Hallod, Hazz, félre ment egy üzenetem! :D

Ezt hogy érted? Mit írtál?

Írtam volna neked, hogy ,,Ha te dugsz, jobb lett volna” erre elküldtem Niall-nek…

:D És mit szólt?

,,EMBER, TE BE VAGY ÁLLVA?????”

Én is így reagáltam volna, vagy már csengettem volna! ;)

Tudjuk Harry, te ki nem hagytad volna…

Még szép hogy! :D Mit csinálsz, kicsim?

Ülök, vagyis már fekszem, te?

Próbálom kikefélni az örömnedvemet az ágyhuzatból, a tulaj megöl

Ügyes vagy :D

Ne mondd, hogy a miénk nem lett olyan!

Pedig nem…

Na persze, higgyem is el?

Igen! :p

Holnap be mégy dolgozni?

Lehet beteget jelentek…nagyon fáj a fenekem…

Ennyire? :o

Ahha… Te hánykor végzel?

Nyolc körül, kb. fél kilenc körül hívlak… Ne haragudj drágám, de mennem kell, a főnököm már percek óta ordibál… Jé éjt, kicsim! Szeretlek!

Én is szeretlek! Jó éjt!

Mosolyogva tettem le a telefont, kár, hogy ilyen hamar ment…pedig, izgalmas, és furcsa éjszaka volt, amit Niall biztos meg fog említeni…