Scam | Larry | 1.rész-Focimeccs

Harry

Munka után összeszedtem az ABC sorrendbe rendezett cikkeimet, majd laptopom mellé gyömöszöltem be őket, bár volt pár száz darab, valahogy sikerült benyomnom a táskába. Már este volt, minden koromfekete volt, és autók százai száguldoztak az amúgy is forgalmas úton. Hétfő van, este hét óra, ilyenkor minden tele van autókkal, és egyéb ilyen járművekkel, ugyanis ilyenkor végeznek a legtöbben a munkával, vagy pont, hogy most sietnek be a munkahelyre. Szerencsémre én már hazafele igyekeztem márkás kocsimmal, és folyamatosan kattogott az agyam, egyrészt, valahogy meg kéne úszni a meccsnézést, másrészt, hogy fogom én ezt a Louis Tomlinson-t elcsábítani? Passzív vagyok, ráadásul időm sem nagyon van a találkákra, és ha ez nem lenne elég, a pasi nagy valószínűséggel biszex, ugyanis van egy barátnője, de igen csak a férfiak felé hajladozik, bár nem csodálom…olyan külsővel más nem lehet, csak meleg. Az a lányos haj, oldalfrufru, vékony lábak, kerek, nőies fenék, és a kezei… Nem egyszer láttam már őt focizni a TV-ben, olyan…buzisan tartja a kezét, én sem vagyok különb, de én tudom, hogy meleg vagyok, de ez? Undor ránézni, mégis vele kéne összejönnöm egy csókolózás, vagy egy szeretkezés elejéig. Lehet elég lenne csak lesmárolni, vagy jól leitatni, és mással lekapatni, akkor én is jól járok, és még pletykálni sem fognak.

Sajnos a mai világ ilyen…kapsz egy durva ajánlatot, és vagy elvállalod, és megcsinálod, vagy kitesznek, és akkor sirathatod eddig leélt életedet, mert egész életedben erre a munkára készültél, legalábbis én igen. Kis pisis voltam, mikor úgy döntöttem újságíró,  és interjús leszek, persze sok köze nincs egymáshoz a két dolognak, de így könnyebb kiforgatni más szavait. Nem mondom, mindig is szemétségnek, szemtelenségnek tartottam ezt a részét a munkámnak, de már nem hagyhatom abba. Négy éve azért szenvedek, hogy posztom legyen, hogy felnézzenek rám, négy évembe telt, míg az államban én lettem a legjobb, imádják az írásaimat, imádják az interjúimat és én is imádok beszélgetni az emberekkel, és ezt, amit elértem nem dobhatom el, csak úgy. Minden mocskos dologba belemennék, ha az állásomról, a posztomról van szó, ha kéne egy nővel is lefeküdnék, még ha el is hánynám magam, a munkámat nem hagyom.

Nagyot sóhajtva parkoltam le szüleim háza előtt, majd kiszálltam a kocsiból, és kivettem cuccaim, lezártam a kocsim, majd már siettem is befelé. Mikor benyitottam Robin már a kanapén ült, trikóban, és alsóban, anyám pedig gőzerővel mosogatott, folyamatosan szitkozódva, a nagy mosogatásban és bambulásban észre sem vették, hogy megjöttem, csak amikor becsuktam az ajtót. Anyám ijedten kapta fel a fejét, a hirtelen jött hangra, de mikor meglátta, hogy én vagyok elmosolyodott, és felém fordult.

-Szia, kicsim! – köszönt kedvesen, mosolyogva, mire én szám is felfele görbült. Olyan jó érzés erre hazajönni, hogy várnak rám, és mosolyogva köszönnek nekem. Bár még Robin mindig nem vett észre a nagy bambulásban, azért jól esik erre hazajönni. Ezért nem is költözöm el, mert nincs senkim aki hazavárna, időm pedig nincs magamra, így sem főzni, sem takarítani, mosni meg pláne nem lenne időm, tekintve, hogy a mosógépet máig nem tudom elindítani. Egyszer mostam én, akkor is minden összement, ráadásul összemostam a színeset a fehérrel…mindenünk rózsaszín lett. Azóta sem mertem mosni.

-Szia anya! – köszöntem mosolyogva, majd bekukkantottam a nappaliba –Szia Robin! – köszöntem hangosan, mire nevelőapám felkapta a fejét, és mosolyogva intett egyet.

-Szervusz fiam! Pakolj le, öltözz át, és gyere meccset nézni!  - mondta izgatottam, mire én csak fejet rázva kiléptem cipőmből, majd a lépcső fele siettem. Felmentem a szobámba, lepakoltam a cuccaim, majd meztelenre vetkőztem. Ruháimat a sarokban lévő szennyes kosárba dobtam, majd felkötöttem hajamat és anyaszült meztelenül besiettem a fürdőbe, és a zuhany alá álltam. Megnyitottam a meleg vizet, és élveztem ahogy a meleg vízcseppek végigfolynak minden végtagomon, és felfrissítik elgémberedett testrészeimet, és ahogy lemossák rólam a munka mocskát. Mikor végeztem a zuhannyal, kiléptem a kabinból és elvettem nagy, zöld törölközőmet, amit derekam köré tekertem, majd így mentem vissza szobámba. Megtörölköztem, és a szekrényemhez léptem, amiből kivettem egy bő, és hosszú fehér pólót, ami lógott rajtam, de én így szeretek aludni, lógós pólóban. Magamra kaptam a hosszú pólót, ami combomig ért, majd kerestem egy tiszta alsót a fiókomba, és azt is magamra kaptam. Lábaimat szőrmés papucsomba bújtattam, hajamat nem szedtem szét, békén hagytam egyszerű kontyomat, majd kezembe vettem a táskámat és kiszedtem belőle az összes cikkemet, illetve egy papírt, amire fel kell írom az összes címet, a témát, a sztár nevét, a dátumot és persze, hogy mikor jelent meg a cikk. Egy ideig  gondolkodtam rajta, levigyem-e az összes cikket, de a végén úgy döntöttem csak egy részét viszem, a többit pedig majd a héten csinálom meg, elvégre csak péntekre kell, addigra pedig már végzem vele, legalábbis remélem, ha nem, akkor nem.

Kezemben a cikkekkel, papírral, és tollal siettem le apámhoz, aki már akkor tűkön ült, mikor leértem. Pont abban a pillanatban volt reklám, szóval  nem sokára kezdődik az élő meccs. Letettem a cikkeimet az asztalra, majd azt közelebb húztam magamhoz, és elkezdtem elemezgetni az eddigi írásaim. Mindegyikbe belekukucskáltam, leírtam a témát, a személyt, dátumot, kiadás dátumát. Robin mérgesen méregetett, majd megszólalt.

-Még meccs közben is? Nem lehetne, hogy holnap csinálod meg? – kérdezte mérgesen, mire én felsóhajtottam, és eltoltam magamtól az asztalt és hátradőltem a kanapéban. Lábaimat törökülésbe húztam, kezeimet ölembe ejtettem, és felvont szemöldökkel néztem apámra, akinek elégedett vigyor ült ki arcára –Szerencséd

-Apucinak bármit – rebegtettem szempillát, majd a képernyőt kezdtem nézni, amiben pont kezdődött a meccs. Bemutatták a csapatokat, mit tudom én mi volt az egyik, de a másik a Doncater Rovers volt, mikor apám meglátta őket éljenezni kezdett, engem pedig elkapott a hányinger a csapatkapitány láttán. Hajpánt volt rajta…fehér hajpánt, azon a sápadt, beesett képén. Olyan szarul nézett ki… -És nekem ezt a buzit kéne meghódítani? – kérdeztem hangosan, mire apám értetlenül fordult felém, szemei értetlenséget sugalltak.

-Meghódítani Louis Tomlinson-t? Miről beszélsz?

-Új feladatot kaptam…be kell bizonyítanom, hogy Tomlinson is meleg, de úgy, hogy összejövök vele. Felveszem videóra, ahogy csókolózunk, szeretkezünk és a többi… Ezért kapok 180’000 fontot…és nem dönthettem – mondtam dünnyögve, apám pedig felsóhajtott.

-Azzal fenyegetett meg, hogy kirúg, ha nem csinálod meg? – kérdezte sejtelmesen.

-Igen… És annyi időmbe telt, annyit szenvedtem míg ideáig eljutottam. Nem fogom emiatt a kis hülyeség miatt elrontani –dünnyögtem ismét, mire egy sóhajtást kaptam, majd Robin lejjebb vette a hangot, hogy ne bömböljön úgy a ,,Louis gól rúgott!” mondat, ami senkit sem érdekelt. Utálom a focit, a srác pedig hányadék, fáj rénéznem.

-Megértem Harry, de nem kényszeríthet – mondta apám nyugtatóan, majd tekintete a képernyőre vándorolt, ahol pont a kapitányt mutatták –Nem néz ki olyan rosszul…

-Nem? Ha meleg lennél nem ezt mondanád…nem néz ki dominánsnak – mondtam kicsit morogva, miközben én is a TV-t néztem. Sokszor szoktam ilyenekről beszélni Robin-al, bár nem igazán van képben miről is beszélek, de a szándék megvan, és nekem az számít, hogy szeretne velem beszélgetni.

-Miért? Te alul vagy? – kérdezte döbbenten nevelő apám, mire elnevettem magam. Ne már…mindenki azt mondja dominánsnak nézek ki, pedig nagyon is passzív vagyok, imádom ha egy féri irányít, és én kedvemre huncutkodhatok, ő pedig élvezi, hogy kényeztetem. Imádom mikor hátulról átölelnek, mikor fölém tornyosulnak, vagy amikor bevadulok, és az ágyhoz bilincselem szexpartnerem, aki csak nagyokat nyög, csak a látványomtól, imádom nézni, ahogy arra vágyik, hogy bennem lehessen. Én nem tudnék senkit sem megdugni…én azt élvezem, ha én vagyok alul…ha nőies lehetek.

-Igen, passzív vagyok – feleltem mosolyogva. Engem nem zavar, mint mondtam élvezem, ha valaki irányít. Robin pedig azt gondol, amit akar, nem érdekel, bár egy rossz szava sincs felém ahogy a családom többi tagjának sem, azért gondolom néha idegesítően nőies és hisztis tudok lenni, akármennyire is komoly férfinek látszom, nagyon is csajos vagyok…

-Nem lehet kellemes… - fintorodott el.

-Pedig az… - sóhajtottam fel.

-Nem kérek részletet! – emelte fel két karját, hogy még véletlenül se mondjak egy szót sem a meleg szexről –De ugye azért ügyelsz arra, hogy ne kapj el semmit? – kérdezte aggódva, miközben felém fordult. Szemében valójában aggodalom ült, és láttam tényleg érdekli a hogy létem.

-Persze – mosolyogtam rá nyugtatóan. Nagyot sóhajtva fordult vissza  TV felé, én pedig követtem példáját és a képernyőt kezdtem nézni, amiben össze-vissza rohangáltak a focisták, Louis-al az élen, ám ebben a pillanatban nekiütköztek, így az felesett, és fájdalmasan ordított fel. Még én is felszisszentem a látványra. Louis felállt, bukdácsolva elsétált a pálya széléig, ott pedig szépen kiadta gyomra tartalmát, és pont szemből vették, ahogy egy hatalmasat taccsol. Még a gyomrom is görcsbe ugrott a látványtól, és még véletlenül sem kapcsolták volna ki az ott lévő kamerát, még ráközelítettek. Akkor ez foci, vagy okádó verseny? Miért kell videóra venni, ahogy hány, nyílván nem azt fogják nézni a youtube-on, bár van pár olyan rajongója, aki még erre is képes.

Undorodva néztük a képernyőt, nagy nehezen Louis-t levitték a pályáról, aki majd elájult az önsajnálatban, apám pedig szomorúan sóhajtott fel, majd váltott át a zenecsatornára, ahol valami hülye remix ment.

-Végre együtt tudtunk volna mecset nézni, erre lerúgják… - mondta szomorúan, majd ismét csatornát váltott, ezen viszont valami film ment, de ez  sem érdekelt. Csak a sok hülye, romantikus film, amiken majd elhányom magam, körülbelül úgy mint Louis, csak engem nem videóznának le.

-Sajnálom Robin, tényleg. Egy csöppet sem vagyok kárörvendő – mondtam színészkedve, szempillát rebegtetve, miközben nyakfeszítős pózban néztem rá. Igazából úgy nézhettem ki, mint akinek kitört a nyaka, de akkor is illett ide.

-Gondolom, Harry – forgatott szemet. Ebben a pillanatban huppant le mellé anyám, aki szorosan párjához bújt, Robin pedig puszit nyomott hajára. Igazi szerelmesek…nekem sosem lesz ilyen párom…

-Végre vége annak a hülye meccsnek – sóhajtotta anyu Robin vállába.

-Ha kettesben szeretnétek maradni szívesen felmegyek, viszont ha nem, akkor kérlek ezt mellőzzétek – mondtam fintorogva, anyu pedig csak sóhajtani tudott. Tudja, hogy nem azért mondom, mert undorító, vagy féltékeny vagyok, hanem csak viccelek. Az elején ugyanis azt hitték, hogyha nekik undorító az, hogy én egy fiúval csókolózom, akkor nekem szintúgy undorító, mikor ők csókolóznak, pedig engem egyáltalán nem zavar, de jó ilyenekkel szívatni őket.

-Ugyan kincsem! – legyintett anyám –Egyébként, mi van ezzel a Tomlinson gyerekekkel? Nem hallottam sokat a konyhából

-Sok pénzt ajánlottak a lebuktatásáért. Azt pletykálják meleg, nekem be kell bizonyítanom, összejövök vele, felveszem videóra, ahogy csókolózunk, vagy szeretkezünk, utána megírom cikkben, és felteszem a videót a netre, ezért kapok 180’000 fontot. – hadartam el neki röviden. Rögtön vöröslött a dühtől nem szereti, ha ilyen durva feladatokat bíznak rám, fél, hogy valami nagy pletykába keveredek, amiből már nem húz ki senki. Sosem volt még ilyen, de anyu nagyon fél attól, hogy egyszer nagyot koppanok a főnököm miatt.

-És nem volt választásod? – sziszegte mérgesen.

-Azt mondta kirúg, ha nem vállalom el – rántottam vállat.

-Mi az, hogy kirúg!? Kirúgom én őt a tizedikről! Mit képzel ez, mi vagy? Valami rossz ribanc, aki mindenkit elcsábít? Csak találkozzak vele! – mondta teljesen kikelve magából anyu, már szinte ordított a dühtől.

-Ugyan Anne! Ne aggódj Harry miatt, mindent megold. Olyan sok évébe telt, míg ideáig eljutott, nem rúgathatja ki magát csak úgy – nyugtatta őt Robin. Nem igazán jött be, anya tovább dühöngött, vörös volt még mindig a feje, sosem szerette a főnököm, szerinte őrült, szerintem most megerősítettem benne ezt a tényt. Ugyanis tényleg az, szinte lehetetlen feladatokat bíz rám, és mindig ez a Tomlinson gyerek van a középpontba, unom már… Eddig elég volt azt leírni, hogy milyen díjakat kapott, kivel smárol, ehhez hasonlók, de most meg? Meg kell dugatnom magam, csúnyán fogalmazva. Telebeszélni a fejét, elcsábítani, utána meg terpeszbe rakni a lábam, és várni mikor dug meg. Nem nekem kéne arra ráébreszteni, hogy meleg.

-Rendben, én nem is becsülöm le a fiam, viszont az az ember beteg! Csábítsa el ő! – morgott tovább, majd keresztbe tette lábait, és Robin vállára hajtotta a fejét –De tereljünk, mi újság?

-Nem sok, sőt semmi. Melanie megint azért könyörög, hogy vegyem el – mondtam mosolyogva, még véletlenül sem gondoltam Louis-ra. Nem érdekel, nehogy már még a gondolataimban is ő legyen a középpontban.

-Az a lány…pedig tudja, hogy meleg vagy – nevetett anya, majd hirtelen lefele görbült a szája –Szép pár lennétek, az való igaz…

-Ezt már megbeszéltük…

-Nem édesem, nem undorodom, és nem is nézlek le, ne értsd félre! Én csak az unokákat fogom hiányolni… - mondta szomorkásan. Igen, azt én is sajnálni fogom, mármint, hogy nem lehet gyerekem természetes módon, de még örökbe fogadni sem tudnék, ebben az államban nem engedélyezik, maximum akkor, ha egy nő nevét írom be, mint gondviselőt, például Gemma-ét, akkor lehet gyerekem. Bár szívesen szülnék, és szívesen lennék terhes a gyerekemmel, ez lehetetlen, bár már 2016 van, nem lepődnék meg, ha a képembe röhögnének, és azt mondanák ,,Bármi lehetséges! Hétfőn kettőtől ötig rendelek!”. Persze ugrálva mennék el ahhoz az orvoshoz, aki csak így szembejönne velem…

-Tudom anyu, és nekem is rossz, de ha egyszer nem vagyok nő, sem heteró – mondtam szomorúan, vállat vonva. Ezzel nem tudok mit kezdeni…nem fogok szülni, és feleségem sem lesz, aki szülne nekem, még úgysem, ha eljátsszuk a szerelmespárt, mert az egész állam tudja, hogy meleg vagyok én vagyok ,,Harry Styles a meleg, de szexi újságíró”, minden címlapon így szerepelek, mert igen, egy újságíró is lehet címlapon.

-Ugyan fiam – veregette meg a vállam Robin –Megoldanánk!

-Köszönöm – sóhajtottam fel. Jól esik, hogy törődik velem. Nem lenne kötelessége, mert van egy 32 éves fia, Mike, aki szintén egyedül él, vele is foglalkozhatna, de nem, ő velem foglalkozik, és engem nyugtatgat.

-Egyébként, holnap mikor végzel? – kérdezte anya, felnyögtem.

-Későn, holnap találkozom Louis-al, úgymond barátkozni fogunk, és még utána rohanok vissza egy megbeszélésre, ugyanis a Sony Music nagy ajánlatot tett…ismét

-Mit? – kérdezte Robin.

-Azt még nem tudjuk, de ott kell lennem – rántottam vállat.

-Nem értem mit szeretsz ebben… - mosolygott rám anyu –Csak a sok gond van

-Ugyan már! – legyintettem –Nagyon meglehet szeretni, ha olyan a társaság, és ez a társaság olyan

-Nem ellenkeznek? Nem bántanak? – kérdezte anya aggódva. Felnevettem.

-Nem. Szerencsémre nem, nagyon jól el lehet velük beszélgetni, van egy-két utálkozó, de kit érdekelnek?

-Jól van kicsim… - mosolygott rá anya, majd megnézte Robin karóráján az időt –Már lassan kilenc óra, ideje lenne aludnod – nézett rám komolyan.

-Anya, nem 12.-es vagyok, hanem 29 éves! – nyafogtam fintorogva, mintha valami undorító főzelléket tettek volna elém.

-Ne rinyálj! Nyomás az ágyba! – parancsolt rám nevetve.

-Igenis anyuci – kényeskedtem tovább, majd mosolyogva felálltam a kanapéról –Ne legyetek hangosak! – kacsintottam anyára, aki csak fejet rázott apám pedig hangos nevetésbe kezdett.

-Menjél már Harry! – parancsolt rám Robin, én pedig kuncogva rohantam fel a lépcsőn, majd besiettem a szobámba, és befeküdtem az ágyamba, de nem tudtam elaludni, inkább a telefonomért nyúltam, és elkezdtem a különféle játékaimon játszani, illetve felmentem különféle oldalakra, hogy megtudjam mikor lesz a közelben buli, ahova ellóghatok, és ismét részegen jönnék haza, persze előtte felmennék valaki lakására…