Scam | Larry | 4.rész-És tényleg megvárt...

Harry

A sütizés után szépen lassan kezdtünk el a cég fele sétálni, közben beszélgettünk, fociról, csajokról és az én kedvemért még a pasikról is, bár csak annyit kérdezett, hogyan jöttem rá arra, hogy a saját nememhez vonzódok, akkor is belement. Ez máris egy kedves gesztus volt, ahogy tőlem is, hogy a csajokról beszélgettünk, mert engem egyáltalán nem érdekelnek a lányok. Szóval így összegezve nem olyan rossz srác, belülről, kívülről meg…hát szegény anyja, körülbelül ez jön le. Ez a soványság…semmi alakja nincs. Pedig…gyereknek szép volt, láttam róla képeket.

Sajnos elérkeztünk a hatalmas épülethez, én pedig legszívesebben elfutottam volna. Louis is eljött velem, és tuti róla lesz szó, hogy erről a Modest! nem tudhat és a többi, ráadásul engem is védeni kell valamivel. Most vagy megkapom a magamét, és  viszlát jó munka, vagy valahogy megúszom majd ezt az egészet.

-Öhm, ez a kurva nagy! – állt meg csodálkozva az épület előtt – Nincs tériszonyod?

-Nem, nincs. És neked?

-Nincs, miért?

-Akkor bejössz velem, hogy ne kérdezzen téged senki semmiről – mosolyogtam rá, majd kinyitottam a hatalmas üvegajtót, és beléptem a hatalmas épületbe. Louis csodálkozva nézett szét, eddig itt még nem volt, bár már interjúztunk, nem itt. Szóval nem csoda, hogy csodálkozik.

-Jó napot, Mr. Styles! – köszönt kedvesen a pultnál álló nő – Melanie azonnal itt lesz!

-Köszönöm! – intettem egyet. És ebben a pillanatban sietett ki a liftből Melanie, akin most  is szoknya volt csak nem kék. Sietve topogott magas sarkújában felénk, majd nagyot sóhajtva megállt előttünk. Kicsit csapzottnak tűnt.

-Szia Louis! – mosolygott rá a mellettem állóra – Harry, baj van

-Mégpedig?

-A Sony Music, szerződést akar bontani, csak te tudod megoldani, különben úszott a 180’000 fontod, és minden más! A Modest! sem nagyon akar nekünk kedvezni! Bizonygasd, hogy menni fog, én addig elszórakoztatom a kékszeműt – biccentett fejével Louis-ra, miközben minden egyes szót suttogott. Remek, a Sony Music nem bízik bennem, ahogy a Modest! sem, csupán csak azért, mert pár hétig inaktív voltam. Remek, és most bizonygassam, hogy Louis-val összefog jönni.

-Jól van – sóhajtottam – Ha kérdezik, a haverom

-Persze! – mosolygott rám. Nagyot nyögve siettem a lifthez, majd szálltam, szerencsémre pont elkaptam egyet, majd már húztam is a 5. emeletre, ahol a főnök, és a SM igazgatója vár. Legalábbis remélem vár. Szinte beestem a tőlem nem messze lévő hatalmas szobában, ahol mindenki helyet foglalt, csak pont én nem. Zayn gúnyosan elmosolyodott, pont velem szemben ült.

-Mr. Styles, féltem sosem ér ide – nyavalygott a SM igazgatója.

-Elnézést kérek, csak… - elmosolyodtam – Találkám volt Louis-val

-Máris? – akadt ki Zayn, honnan tud ez erről?

-Meséljen Mr. Styles, üljön le! – mutatott mosolyogva a SM igazgatója egy mellette lévő székre. Én pedig lihegve huppantam le. Zayn kicsit mérgesen nézett rám, most irigy? És egyáltalán honnan tud erről? Nem értem…szóval…ahha! Lehallgatott tegnap, azért volt az ajtó előtt. Nyalista…

-Nos, ma találkoztam Louis-val, és lent vár engem, Melanie társaságában, ráadásul hazajön velem, és bemutatom a családnak, bár nem hiszem, hogy bármilyen szexuális kapcsolat létrejöhetne ma este, ugyanis meg van róla győződve, hogy heteró, de az kapóra jön, hogy Danielle Campbell szakított vele – próbáltam lassan beszélni, érthetően, mert a szívem ezerrel ver. Ki kellett emelnem, hogy még nem lesz szex, különben rám szállnak, mint légy a lóra. És addig csipkodnak, még nem mondok vagy teszek valamit.

-De hát ez remek, Mr. Styles! Ez azt jelenti, hogy alig egy hónapon belül meglesz a videó? – örvendezett a SM igazgatója.

-Akár – vontam vállat mosolyogva – De, én mennyire leszek bebiztosítva?

-Teljesmértékben be lesz! Ha nem maradnak együtt, és nem vállalja fel magát, gondoskodunk róla, hogy valaki másra tereljük a gyanút!  Maga meg lesz mentve! – mosolygott rám a középkorú férfi – A szerződést meghosszabbítom! – csapott az asztalra, majd felkelt, és kirohant a hatalmas teremből. Egyszerre sóhajtottunk fel főnökömmel. Megkönnyebbültem, megmentettem az egész céget…és több mint 30 újságíró előtt közöltem, hogy átverem Louis Tomlinson-t… Egy féreg vagyok…mi van, ha örökre elintézem az életét? És ha jó barátok leszünk, és elveszítjük a barátságunkat… Hülyeség volt csak úgy rábólintani…

-Hát ez remek – sóhajtott fel Zayn – Most meg már bánod, mi?

-Fogd be! Tönkre kell tennem egy gyereket! – csaptam az asztalra.

-De megmentette a céget! – örvendezett főnököm.

-Oh igen… - sóhajtottam fel…megmentettem…  Csak Louis-t nem..oh Istenem, egy  féreg vagyok, pedig eddig nem rossz srác, kicsit beképzelt, de hát…ez van.

-Elmehetnek! – intett nekünk főnököm, mire rögtön felpattantam, és rohantam kifele. Legalább nem lett több órás a gyűlés,gondoltam itt ülhetek majd két órát, erre bent voltam öt percet. Rohantam végig a folyosón, egészen a férfi mosdóig, aminek feltéptem ajtaját, és szinte a mosdókagylóra estem. Bűntudatom van, de nagyon. Megtámaszkodtam a mosdón, majd csak néztem magam a tükörben, legszívesebben szembe köpném magam, annyira nem kéne ezt elvállalni, én nem ilyen vagyok, nem használok ki embereket, és nem vagyok ribanc sem, hogy csak úgy elcsábítsak valakit. Olyan rossz előérzetem van, már most, pedig még sehol sem vagyok, sem én, sem Louis, az is lehet az a ribanc visszamegy hozzá, Istenem! Annyi gondom van… Nagyot nyelve nyitottam meg a csapot, majd frissítő hidegvízzel megmostam arcom, hogy valamennyire le tudjak nyugodni, egyszerűen ezt lehetetlen ép ésszel kibírni. Hirtelen ajtónyikorgást hallottam, majd lépteket, majd megállt, mellettem valaki. Mikor felpillantottam a tükörbe, akkor láttam Zayn az.

-Kiakaszt, mi? – kérdezte nagyot sóhajtva.

-Hogyne akasztana! Most hagyta el a csaja, meg még én is verjem át? Ahj Zayn, nem kellett volna ezt elvállalni… - sóhajtottam fel, majd elzártam a csapot.

-Lehet, de mi van, ha megkedvelitek egymást? Ha összejöttök? – kérdezte vállat vonva – Akkor viszont nagyon is jól jött

-Lehet – sóhajtottam ismét – De akkor is rossz

-Persze, hogy rossz. Nincs jó, rossz nélkül, ezt a mennyasszonyom mondta mindig, mikor veszekedtünk. Ha nem vesztünk volna össze, lehet sosem tudom meg, hogy mi nem tetszik neki, és így tudtam változtatni – vont vállat ismét – Lehet Louis még gyerek, de lehet benned barátra lel, vagy bizalmasra, lehet összejöttök, és szeretni fogjátok egymást, lehet pont a gyerekessége fog neked tetszeni. Az én mennyasszonyom is hisztis volt, gyerekes és ez tetszett benne, lehet, ha komoly lett volna nem maradok vele – mesélte kicsit megtörten. Nem lehet kellemes, való igaz erről  beszélni, de neki van hozzá lelkiereje. De érzem sántikál valamiben, ő  nem olyan ember, aki csak úgy jót akar a másiknak, a mennyasszonya halála előtt sem volt valami kedves, most miért lenne? Ráadásul végtelenül önző, és mindent csak magának akar, most miért akarná, hogy nekem jó legyen? Biztos bekavar majd, hogy neki kedvezzen majd ez az egész…biztos.

-Igaz – adtam neki igazat – És ha nem?

-Akkor is be vagy biztosítva, nincs mit veszítened, csak nyerhetsz – rántott vállat. És ha nem nyerek, csak veszítek? Nyerek egy barátságot, de el is veszítem? Akkor mit nyertem? 180’000 fontot? Áh, kérlek, a pénz nem boldogít, csak nyugtat, és nekem már eleve nyugodt életem van…de a pénz beszél.

-Majd meglátjuk – morogtam orrom alatt, majd kijöttem a mosdóból. Lesiettem Louis-hoz, aki akkor már nagyban beszélgetett Melanie-val. Leültek a kanapéra, egymással szemben, és csak beszéltek, míg az én gyomrom majd szétszakadt. Mikor meglátták, hogy feléjük sietek mindkettejük szemöldöke felugrott, igen, én is két órára számítottam.

-Nem két óráról volt szó? – kérdezte Louis.

-A titkárnőm marad, szóval más dolgod nincs – mosolyogtam rá. Melanie szemet forgatott, majd felállt és elém sétált.

-Ha már te nem akarsz elvenni – kacsintott rám, majd végig simított mellkasomon, és kicsit meg is csípott, csak szemet forgattam, mindig ezt csinálja, de én ettől még nem leszek heteró, sem biszex.

-Nem úgy volt, hogy meleg vagy?

-Féltékeny vagy? – néztem felfont szemöldökkel Louis-ra. Elnevette magát, olyan édesen nevetett, még könnyei is kibuggyantak, mi ebben a vicces?

-Nem, Melanie-ra nem, csak rád – rázta a fejét.

-Bejön a titkárnőm? Menj fel az apjához – vontam vállat – Na menjünk, rácsörgök anyura, hogy főzzön négy személyre – sóhajtottam fel, mire Louis felállt, és elindult kifele, én pedig előkaptam telefonom és a kocsi kulcsot. Kimentünk a hatalmas épületből, majd tárcsáztam anyát, miközben elsétáltunk kocsimhoz, ami nem volt annyira messze, ugyebár a kávézó sincs. Kinyitottam a kocsit, majd intettem Louis-nak, hogy szálljon be.

-Halo? Harry? – szólt bele anyu a telefonba.

-Szia anya! Lesz egy vendégünk, és marad vacsorára, szóval kicsit többet főzz, és valami olyat, amit mindenki szeret – nevettem bele a telefonba, miközben én is beszálltam. Louis csak nagy szemekkel nézte, ahogy kedvesen beszélgetek anyuval, de nem döbbent, hanem kíváncsi szemekkel mint valami kisgyerek.

-Oh életem, már megint összejöttél valakivel? – sóhajtott bele a telefonba – Ki az?

-Nem mondom meg, mert ma apu is otthon van, és be lesz zsongva, ha megtudja kit viszek fel magamhoz. Idézőjelben a magamhoz

-Oh, az a Louis gyerek? Felhozol ide egy focistát? Nem is szereted a focit!

-De apu igen! Majd beszélgetnek – vontam vállat, mintha látna engem.

-Hát rendben kicsim, te tudod.

-Köszi anyu!

-IMÁDLAK FIAM! – hallottam meg Robin hangját, ahogy épp a  telefonba kiabál. Olyan hangosan ordított bele, hogy egy pillanatra elkaptam a fülemtől telefonom, még Louis is felnevetett mellettem, ezek szerint hallotta.

-Én is apu! Azonnal otthon vagyunk!

-Jézusom, ha ezt a szomszéd megtudja… - nevetett bele a telefonba anyu – Na szia kicsim! És Louis…

-Szia anya!

-Viszlát! – kiabált bele a telefonba Louis. Csak mosolyogva fejet ráztam. Kész rajongói tábora van az utcánkban, a szomszéd bácsi is hozzánk jár meccset nézni, a szomszéd srác is, a szomszéd néni is, mindenki. Minden hétvégén Doncaster Rovers-t  nézünk, mert Robin szerint ,,Én is férfi vagyok, és kötelező meccset néznem”, bár fingom sincs az egészről, azért beülök, és elbeszélgetek azzal a Tommy gyerekkel, aki amúgy még csak 18 éves, és nem is meleg, de tök jól elbeszélgetünk minden dologról, ugyanis ő sem érti a focit, de az apja miatt ő is eljön.

-Hangos volt apám, mi? – néztem mosolyogva Louis-ra, majd beindítottam a kocsit, és kikanyarodtam a parkolóból.

-Kicsit – rántott vállat – Tök jó kocsid van

-Kösz, két évnyi munkám van benne

-Hasonló az enyém is, csak az kicsit kisebb – tűnődött el. Szemet forgattam. Persze, neki egy hónapjába telt, és máris kocsit vett, nekem két évembe, de jó. Elmegyek focistának, hátha többet keresek, bár itt sem kevés a fizetésem, a sztárok többet kapnak egy picivel. Olyan 20-30%-nyival.

-Készülj, lehet apám marasztalni fog, és nincs vendégszobánk

-Akkor majd apáddal alszom, vagy mi? – nevetett fel.

-Nem, apu anyuval alszik

-Nem alszom veled!

-De, de, Tökmag, velem alszol – mondtam direkt búgva.

-Ne rémisztgess!

-Nyugi, van vendégszobánk! Csak nincs benne ágy… - vontam vállat.

-Vicces vagy… - morgott orra alatt. Vicces, vagy sem, ez igaz. A szoba megvan, de ágy nincs benne, csak sok kacat, régi ruhák, cipők, lámpák és ehhez hasonlók, amolyan lomtár lett. A múltkor megtaláltam a régi plüssömet is, szóval a régi játékaink is abban a szobában vannak.

-Nem viccnek szántam – sóhajtottam fel, megint morgott egyet, és innentől kezdve nem szólt hozzám. Csak ültünk csöndben, míg én vezettem. Meglepetésemre egy dugóba sem keveredtünk bele, bár egy órakor nincsenek olyan sokan az utakon, előfordulhat, hogy belefutok egy dugóba, de szerencsémre nem.

***

Nagyot sóhajtva parkoltam le a ház előtt, majd leállítottam a motort, és kiszálltam, Louis is követte példámat, majd a hatalmas ház fele fordult, és elismerően hümmögött. Mintha pont ezt várta volna. Lezártam a kocsit, majd megkerültem, és Louis mellé léptem.

-Szép ház – sóhajtott fel – A miénk kisebb. Mikor kicsi voltam rohangálni sem tudtam, mindig nekimentem valaminek – mosolyodott el – Hogy hívják anyukád?

-Anne, hívd Miss Cox-nak, vagy Mrs. Twist-nek. Apám pedig Mr. Twist – vontam vállat, majd intettem Louis-nak, hogy kövessen, miközben bementem a kapun, majd bevártam Louis-t, így egyszerre léptünk az ajtó elé. Kinyitottam előtte, majd hagytam, hogy bemenjen előttem, én pedig követtem és becsuktam mögöttünk az  ajtót. Amint beléptünk, rögtön levettük a cipőnket, de mivel nem akartam, hogy Louis mezítláb legyen elé dobtam papucsom – Vedd fel! Majd én felveszem apuét

-Oké, kösz – mosolygott rám, majd bedugta lábait papucsomba, ami egy kicsikét nagy volt rá, de azért aranyos volt benne. Mikor én is felvettem papucsomat a konyhába rángattam, ahol anyu és Robin gőzerővel főzött és mosogatott.

-Köszönj te! – mondtam suttogva, mire sóhajtott.

-Jó napot! – köszönt hangosan, mosolyogva Louis, mire mindketten ijedten fordultak meg. Apám szemei rögtön elkerekedtek, és szája mosolyra húzódott. Annyira örült.

-Sziasztok! – köszönt mosolyogva anyu, majd megtörölte vizes kezét, és Louis-hoz lépett – Anne vagyok, Harry anyukája. Hívj nyugodtan Anne-nak, tegezhetsz is – nyújtotta felé kezét, mire Louis megrázta.

-Louis Tomlinson vagyok, Harry…hát haverja. – mosolygott ő is anyámra, majd Robin következett, aki olyan vörös volt akár egy paradicsom, és csak vigyorgott mint valami elmebeteg.

-Én Robin Twist vagyok, Harry nevelőapja, hívj nyugodtan Robin-nak, tegezz engem is bátran! – rázott vele kezet.

-Úgy hallottam nagy rajongóm, igaz? Vagy megint füllentett Harry? – kérdezte felvont szemöldökkel.

-Én hazudni? Miben hazudtam én neked?

-Azt mondtad szereted a focit! Erre? – fordult felém. Szemet forgattam.

-Szeretem, csak nem értem. Én olyan lányos fiú vagyok, aki csak lesi a TV-t de értelmét nem látja – vontam vállat. Csak mosolyogva fejet rázott, szóval hallotta, ahogy anyu azt mondja nem szeretem a focit, hupsz. De ha egyszer nem vagyok oda érte…kicsinek sem szerettem.

-Igen, naaagy rajongód vagyok! Imádom nézni a meccseid! – mondta apu teljesen bezsongva, miközben majd szétszakadt a szája hatalmas vigyorától. Louis hümmögött.

-Az nagyon jó, ugyanis…meghívtam Harry-t, és magát is a holnapi meccsre, és az edzésre is. VIP-sek lesznek, ingyen jöhetnek, mehetnek – mosolygott rá. Apám felordított.

-Komolyan fiam? Elintézted nekem?

-Nem, Louis ajánlotta föl

-Oh, köszönöm Louis!

-Igazán nincs mit! – mondta kedvesen, majd anyu felé fordult – Segíthetek?