Scam | Larry | 2. rész-Találka a kávézóban

Harry

Reggel nyűgösen keltem ki az ágyamból, ugyanis sajnos rögtön abban a pillanatban a fejembe hasított a gondolat, hogy Louis-al ma lesz találkám, amint kinyitottam szemeimet. Semmi kedvem nem volt ehhez, hányadék a pasi, és…nem tűnik dominánsnak. Inkább olyan kis csajszinak akinek minden mindegy, csak a seggét nyaljál. Elkényeztetett dög, aki mindené rinyál, ami neki nem tetszik az mehet a kukába, ha nem kap meg valamit rögtön hisztizik, és még magára sem annyit költ mint egy normális ember. Legalábbis ez süt róla, hogy ő ilyen kiállhatatlan, bár kezdetben én sem lehettem jobb, egész nyarakat tudtam végig sírni, mert engem nem engedtek bulizni, vagy csak szimplán késő este a városban flangálni, pedig nagyon nagy kedvem volt hozzá, főleg 18-19 évesen, mikor ,,pasizhatnékom” volt minden este. Meg persze én is kényes, és hisztis voltam, mindig sírt a szám valamiért, tiszta csajos voltam. Anyuék mesélték imádtam a magas sarkú cipőket, persze nem viselni, szimplán nézegetni, viszont a szemceruzát, és a szempillaspirált szívesen lopkodtam el, és próbáltam ki, de mi voltam akkor? Hat-hét éves? Melyik kisfiú ne próbálná ki? Ugyanúgy mint a kislányok, felveszik az apjuk sapkáját, kalapját, cipőjét, papucsát, és van olyan, hogy a borotvát is nézegetik, legalábbis Gemma ezt csinálta. Erőszeretettel lopdosta el Robin borotváit, és borotvahabját, majd bekente magát, mert ,,Jó illata volt”, vagy kifújkálta a kölnijeit.

Mosolyogva sétáltam be a fürdőszobába, majd mostam meg arcom. Jaj, Gemma, de rég láttalak már…hiányzol, csajszi. Már nagyon régen volt itthon, azt hiszem karácsonykor, de akkor is két napra, mert a barátjával töltötte az újévet, és persze a szilvesztert, én pedig anyukámékkal, az újévet pedig a sarki kocsmárossal. Szépen berúgtam magamnak…. Csak tudnám honnan jön ez a rengeteg hülye emlék reggel nyolckor? Vagy legalábbis azt hiszem reggel nyolc van.

Nagyot sóhajtva fordultam ki a fürdőszobából, majd felvettem tegnapi nadrágom, választottam hozzá egy laza pólót, és egy cipzáros fölsőt, felvettem sportcipőmet, majd lesprinteltem egyenesen a konyhába, ahol már anyám szokás szerint kávéval és reggelivel várt, ezúttal amerikai palacsintával, amihez volt eper, és csoki öntet. Mosolyogva ültem le a pulthoz, majd magam elé húztam bögrémet, és  reggelimet.

-Jó reggelt, kincsem! – fordult meg anya, aki még a palacsintákat sütötte.

-Jó reggelt! – köszöntem vissza én is. Anya mosolya még szélesebb lett szívhez szóló köszönésemtől, ugyanis szívből kívántam ,,Jó reggelt”,azt mondja anya olyan szépen tudom neki mondani ezt  a két szót, hogy bearanyozom vele az egész napját, és örömmel takarítgat itthon, még Robin dolgozik.

-Mikor mégy?

-Mármint el? – néztem fel rá bögrém mögül, amibe ép készültem beleinni.

-Igen – forgatott szemet.

-Fél tízre kéne menni, de azt sem tudom hány óra – nevettem el magam, majd végre valahára beleittam kávémba, ami tökéletesen volt elkészítve, és tökéletesen meleg volt.

-Fél kilenc kincsem, már azt hittem sosem kelsz fel – nevetett anya.

-Húha, egy félórával többet aludt! – hallottam meg magam mögül Robin hangját, majd megéreztem erős fogását vállamon –Jó reggelt, fiam!

-Jó reggelt, apa – köszöntem vissza magam mögé pillantva, de nem kellett sokat várni, Robin leült mellém, anya pedig elé rakta palacsinta adagját, és kávéját. Robin jóízűen falatozni kezdett, miközben végig anyát nézte, aki dúdolva rázta fenekét –Nem akarok kistestvért – szóltam rá Robinra, mire felnevetett, anyu pedig morgott egyet.

-Harry! – szólt rám anya felháborodva.

-De ha egyszer nem akarok – rántottam vállat.

-Igaza van Anne, túl feltűnően néztelek, már nem vagyok ehhez valami fiatal, de anyád sem öreg még – kacsintott anyára, mire ő csak szemet forgatva ült le velünk szembe. Én is csak sóhajtottam, Robin és a perverzség…volt kitől tanulni. Mikor elértem a 18 éves kort, éjjel-nappal a szexről beszélt, és figyelmeztetett mindenre, hogy ne ejtsek teherbe senkit, de legyek erőszakos, a nők ezt nem szeretik, azt nem szeretik, erre közöltem meleg vagyok. Ki is fordult a szobámból, azóta fel sem jött a szex téma.

-Az én anyámról le lehet szállni! Nem öreg, de nem kell neki még egy gyerek

-A fiamnak igaza van Robin, szokj hozzá, ő mindig meg fog védeni – rázta magát anya, apám pedig csak csókot küldött neki a levegőben.  És én erre kelek minden reggel. Mármint erre a ,,humorra”, ugyanis Robin-nak mindig van ideje humorizálni, kivéve persze, ha nincs, mert dolgozik, de legalább minden napom jól kezdődik, még ez is.

-Ma találkozol Louis-al? – kérdezte Robin.

-Jaja

-Kérsz nekem autógrammot?  - nézett rám nagy szemekkel. Szemet forgattam. Hogy lehet ezt a gyereket szeretni? De jó, apuciért bármit…

-Kérek… - morogtam orrom alatt. Nem értem mit szeretnek ennyire ebben a focistában, lehet  tehetséges, bár nem értek a focihoz, sokszor idegesítem Robint a hülye kérdéseimmel, de akkor is! Ez a srác egy nulla! Csak mert van egy fullos barátnője már meg kell halni? Ugyan már, bármelyik utca sarkról összekaparok egyet. Vagy többet.

Nagyot sóhajtva kezdtem neki reggelimnek,nem sokára mennem kell. Annyira nincs kedvem…. Remélem azért jó fej a srác, és van humora, mert, ha egy komor, magába fordult, unalmas férfi, akkor nem lesz hosszú kapcsolatunk…csak egy szex, és kész. Nem mintha amúgy többet terveztem volna, de még előfordulhat, hogy bevallja magának, hogy meleg, és velem akar maradni, és lehet én is megkedvelem, maximum stílust vált, mert kidobálom azt a rengeteg rongyot, amit hord.

Reggelimet nem tudtam befejezni, mert már jelzett is a telefonom, hogy ideje indulni. Morogva álltam fel, remélem meghív egy kávéra, vagy egy sütire…vagy én hívjam meg? Elvégre én megyek el hozzá, és nekem kéne udvarolni is… Húha főnök, jól megfogtál, az utolsó pillanatban pánikolok be.

Kinyitottam az ajtót, de nem léptem ki, visszafordultam anyuékhoz, akik már akkor egymáshoz közel hajolva sutyorogtak.

-Sziasztok! – intettem nekik mosolyogva, mire ők is intettek nekem, én pedig kiléptem a friss, tavaszias időbe. Most is gyönyörű idő volt, akár csak tegnap, bár azt mondták az időjárás jelentésben, hogy pár nap múlva ismét hidegfront lesz, és esni fog az eső. Utálom az esőt, olyankor még lassabb a forgalom, és mire a kocsihoz érek bőrig ázom, ráadásul sokat kell szaladgálnom a városban is ide-oda, elvégre interjúzok is, és anyagot gyűjtök

Elbattyogtam kocsimhoz, majd be is ültem, és kikanyarodtam az útra. Próbáltam csak egy picit gyorsabban menni, hogy nehogy dugóba keveredjek, és szerencsére nem is keveredtem, viszont így is elég lassan jutottam be. Bekanyarodtam a kávézó utcájába, majd kerestem egy üres helyet, és leparkoltam. Kiszálltam, lezártam a kocsit, majd megálltam az épület előtt, és nagyot sóhajtottam. Menni fog! Elvégre csak barátkozunk, és az nem nehéz, nemde? Csak beszélgetünk, és nem forgatjuk ki egymás szavát. Idegesen mentem be a kávézóba, aminek ajtaja nyitva volt, hogy friss levegő jusson be az amúgy aprócska helyre. A pultnál álló leányka már ismert, és mosolyogva integetett, és pedig vissza intettem, ekkor fordítottam a fejem balra, és ott volt… Louis Tomlinson, ez alatt a pár hónap alatt, mintha éveket öregedett volna, és ahogy látom, legalább 20 kilót lefogyott, pedig igazán nem volt rá szüksége. A borosta végigfutott csontos álkapcsán, ami picit férfiasabbá varázsolta, de elég, ha megszólal, máris nem lesz olyan férfias. Haja egyszerűen meg volt fésülve, szemeit lesütve kevergette kávéját, olyan csontosak a kezei…hosszúak az ujjai eleve, de most, hogy fogyott…. Megviseli a foci, ehhez ész  sem kell, elég, ha híradót nézel, a média mindenbe beleszól…mindenbe, engem is piszkáltak sokáig, de aztán én lettem ,,Harry Styles a szexi újságíró” és nem mertek keteckedni. Olyan szomorúnak tűnt, mintha valaki leordította volna. Számat elhúzva, és nagyot sóhajtva sétáltam felé, majd mikor hozzá értem leültem vele szembe. Fejét rögtön felkapta, és hatalmas kék szemeit rám szegezte. Először meglepődve nézett rám, de mikor megismert ellágyultak vonásai, és ismét kávéját kezdte kevergetni.

-Szia, Louis! – köszöntem neki kedvesen, mire ismét rám nézett.

-Szia, Harry! Miben segíthetek? Ismét valami pletykát kéne megmagyarázni? – kérdezte kicsit lenézően, de én csak mosolyogva fejet ráztam.

-Nem. Képzeld, beszélgetni jöttem

-Toll és papír nélkül? Csak nem kirúgtak? – gúnyolódott tovább.

-Erre is az a válaszom, hogy nem. Komolyan gondoltam, de ha nem szeretnél kicsit kikapcsolódni, hát oké – rántottam vállat, majd már álltam volna fel, de kezemért kapott. Mikor letekintettem rá szemei csillogtak, mint akinek sírhatnéka van.

-Maradj – suttogta szemeimbe nézve, mire visszahuppantam.

-Mi a baj? Szomorúnak tűnsz…

-Összevesztem Dani-vel – sóhajtott fel –Rajta kaptam, ahogy az egyik csapattársammal csókolózik, az én házamban, erre kiakadt, én pedig elküldtem a jó büdös francba… Mindketten sírva jöttünk el otthonról – mesélte teljesen megtörten –Szerinted ő is elhiszi, azért ilyen?

-Mit hisz el? – pontosan tudtam miről beszél, de hát…rafináltság, így kell kihasználni, ha egy ember össze van törve, így még többet szedhetsz ki belőle, és még közelebb kerülhetsz a célodhoz, és Louis már belefutott a csapdámba, innentől az enyém, már csak kicsit be kell törni, vagy leitatni, utána meg lefeküdni vele.

-Hogy buzi vagyok, mindenki ezt terjeszti… Neked nem volt szar? – kérdezte felvont szemöldökkel. Felnevettem, de persze csak halkan.

-Nem, tekintve, hogy én tényleg meleg vagyok, és nem érdekel más véleménye, engem így kell elfogadni – rántottam vállat –Nincs ebben semmi, nem vagyok sem különleges, sem kevesebb mint a többi.

-Persze, persze, de te nem vagy híres focista…

-Emlékeztetnélek Louis, hogy én tettelek azzá! Ha nem írok rólad cikkeket, te most nem lennél itt – ráztam a fejem.

-Szóval ezért vagy? Az orrom alá akarod dörgölni, hogy a szárnyai alá vett a média? – kérdezte kicsit dühösen. Megint csaj fejet ráztam, olyan naiv, bár mindig az lesz, még gyerek. Alig lett 24 éves, még bőven gyerek, még én sem vagyok teljesen felnőtt, de ő meg abszolút de nem. Gyerekes, és hülye, nem lát a dolgok mögé, a barátnője tudja, hogy buzi, csak félti a rangját, így inkább mellette marad, és elhiteteti, hogy ,,Csak egy csók volt”. Nem most csalta meg sem először, sem utoljára…

-Nem, kedves, el vagy tévedve. Én csak azt mondom, hogy híresen is lehetsz meleg, és senki ként is lehetsz meleg, és arra is emlékeztetnélek, hogyha te nem lennél focista, a csajod nem is ismerne – mondtam nyugodtan, de ő már szinte vöröslött.

-Nem tudsz te semmit! Nem tudod mit érzünk! Hogy mit érzek! Te csak egy ribanc vagy, akit kedvükre baszhatnak – morogta nekem.

-Hóhó, Tomlinson, fogd vissza a nyelved! Még mindig nem engem csaltak meg! – förmedtem rá, mire elhallgatott, és lehajtotta a fejét, rám sem mert nézni. Ugye, hogy ugye? Kettőnk közül te vagy nagyobb szarban. Nagyokat sóhajtott, közben ujjaival az asztalon dobolt, majd hirtelen felkapta a fejét, és rám nézett. Olyan elveszettnek tűnt…mintha beleláttam volna a fejébe, láttam, hogy kuszák a gondolatai. Összezavartam, vagy inkább emlékeztettem arra, hogy ki is ő, és ki a barátnője.

-Sajnálom, igazad van – mondta rekedten, majd beleivott a kávéjába –Csak teljesen kivagyok… - tette le a csészét –Amúgy, kérsz valamit? Süti, kávé? – és megkérdezte! Igen! Jó úton haladok. Mármint remélem, bár most csak kiakar bújni a beszélgetés alól.

-Nem kérek, köszönöm – mosolyogtam rá –Most nekikezdhetünk higgadtan?

-Igen.. Szóval, most te jössz, mesélj magadról, mi újság? – kérdezte sóhajtva, majd ismét szájához emelte a csészéjét, és belekortyolt kávéjába. Olyan furán fogta a csészét, nem buzisan, és nem is cikizni akarom, de…nem is tudom, lehet két-két ujjal csészét fogni? Olyan nagyon ráadásul, ami majdhogynem bögre?

-Nem sok, sőt, szinte semmi, unalom, unalom hátán – vontam vállat –Tegnap rosszul lettél, hogy vagy?

-Oh, a hányás… - sóhajtott fel –Már egész jól, csak fáj a térdem, és kicsit a gyomrom is

-Gyomron rúgtak?

-Nem, hanem ahogy elestem, a könyökömre estem, és pont a gyomromat találta el, és már eleve szédültem, taccsoltam – vont vállat ő is, majd megint beleivott a kávéjába –Amúgy, te már lassan harminc leszel, nem akarsz gyerekeket?

-Miért, te is szülni akarsz nekem? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire majdnem kiköpte a kávéját, épp hogy szája elé kapta a kezét.

-Idióta! – nézett rám –Férfi vagyok!

-Jó, azt tudom, de te vagy a héten a negyedik aki felhozza  gyerek témát, de még csak kedd van – sóhajtottam fel, ismét. Annyira elegem van már, mindenki azt kérdezi mikor lesz babám, nagy valószínűséggel soha, mert szülni nem tudok, az örökbe fogadás pedig kacifántos.

-Bocs, hogy érdekel… - morgott orra alatt, mire mosolyom még szélesebb lett.

-Nem te neveled – rántottam vállat –Feleslegesen érdekel

-Milyen nevet adnál neki? – kérdezte tovább idegesítve engem, mint egy rossz ovis, aki folyamatosan egy csokiért nyávog. Néha úgy érzem óvodába járok dolgozni, nem pedig egy céghez, ahol sztár van, sztár hátán, néha rosszabbak, mint a gyerekek.

-Ha kislány lenne, akkor Darcy, ha meg fiú…nem tudom, lehet a Dasmond-ot kapna apám után…sosem akartam kisfiút – rántottam ismét vállat, ez való igaz, nem vagyok oda a kisfiúkért, már csak azért sem, mert ketten leszünk az életében férfiak, és bár elég nehéz lenne, mivel nem vagyok nő, és nem tudom elmagyarázni a női dolgokat, a fiú dolgokat még úgysem  tudnám, szóval inkább egy kislány.

-Én kisfiút szeretnék majd, Matthew, vagy Lucas, esetleg Leo – mosolyodott el, de hirtelen elkomorodott –De egy ilyen nőtől sosem lesz gyerekem, hacsak meg nem komolyodik – rántott vállat, mintha nem érdekelné, hogy most valószínűleg a csapattársa épp a szobájában hál drága Danielle-vel. Bár engem sem izgat, akkor is tudom, hogy fáj neki, elvégre abban a hitben él, hogy heteró, és őt szereti a barátnője. Ah, ezt a csajt senki sem bírja, egyetlenegyszer vállaltam el vele egy interjút, utána két hétig nem mentem dolgozni, annyit makogni a semmiről…vagy minden nő ilyen? Mindenről beszél, csak a lényegről nem?

-De nem fog… - csúszott ki a számon, mire kuncogni kezdett.

-Tudom – kuncogott tovább, majd megitta utolsó kortyocska kávéját, és letette a csészéjét –Sosem fog megkomolyodni, csak szexre kellek

-Akkor miért vagy vele?

-Mert szeretem, ezek ellenére is

-Szerintem, te szívtál valamit mielőtt idejöttél, vagy csak szimplán hülye vagy – nevettem fel kínomban. Ennyire hülye nem lehet egy férfi! Megcsalják, és látja, tudja, mégis azt mondja ,,Szeretem”? Tudod kit szerethetne már akkor, az anyját, mert hazaküldeném.

-Miért? Te nem voltál még szerelmes? – kérdezte felvont szemöldökkel.

-Voltam – sóhajtottam fel –De mikor megcsaltak, utána nem tudtam élvezettel azt mondani neki, hogy ,,Szeretlek”. Elvégre átvert, neked nem ígérte meg, hogy csak te leszel az életében, és te leszel az első?

-Dehogynem

-És betartotta?

-Nem

-Akkor meg? – néztem rá felvont szemöldökkel, miközben kezeimet az asztalra tettem, és összekulcsoltam őket magam előtt.

-Harry, te ezt nem érted…

-Igazad van Louis, nem értem, de nem is akarom – ráztam fejet –Még mindig áll az ajánlat?

-Milyen ajánlat?

-Hogy meghívsz valamire

-Igen

-Akkor hívj pincért… - sóhajtottam fel, ő pedig intett az egyik csajszinak, aki rögtön ugrott is, és már mellettünk is termett. Egyszerű, zöldes munkaruhája már tiszta kávé volt, hosszú fekete haja lófarokba volt fogva, szeplős arcán mosoly húzódott, szemei pedig kedvesen csillogtak.

-Mit hozhatok?

-Egy kávét kérek, tejjel  és cukorral – mosolyogtam rá a lányra, aki rögtön elpirult, majd felfirkantotta a rendelésem.

-Még valami? Most fizet, vagy…

-Én fizetek, majd ha távozunk

-Rendben – mosolygott Louis-ra, majd még mindig pirulva elsietett tőlünk, szinte rohant a közelemből. Louis nevetni kezdett, majd hátra dőlt a székben. Aranyos mosolya van, vékony ívelt ajkai, ahogy mosolyba szaladnak, és ahogy fehér, kicsit hegyes fogai kivillannak…férfias…mármint a nevetése, nem olyan lányos, vagy cincogós.

-Úgy látom bejössz a csajoknak

-Melyiknek nem? Tegnap reggel a titkárnőm arra kért vegyem el – nevettem fel én is, miközben ujjaimra néztem, amik most nem voltak tele gyűrűkkel, de máskor szinte mindig van legalább négy ujjamon. Imádom a gyűrűket…olyan szépek, elegánsak, de mégsem üt ki, nem olyan feltűnő.

-Oh, én örömmel vennem… Melanie…

-Ismered?

-Ott volt veled az interjún…

-Tényleg… - tűnődtem el, nem emlékszem, hogy bemutattam volna a titkárnőmet neki. Lehet találkoztak, de akkor én erről nem tudok semmit.

-Szép lány, szóval nem halnál bele – rántott vállat mosolyogva.

-Nem az a gond, el tudnám viselni, de az egész ország tudja, hogy meleg vagyok, minek kavarjam meg ezzel is az életem? – kérdeztem felsóhajtva.

-Ezzel is? – kérdezte felvont szemöldökkel. Olyan…oooh, most már tényleg kezdem azt hinni, hogy valóban domináns. Olyan férfias, csak a hangja magas, de ugye abban is ott van az a karc, az a rekedtség, ami férfiassá varázsolja. Lehet, hogy összejön ez a…megbízás, csak nem tudom, bánni fogom-e? Nem lesz utána bűntudatom?

-Sok a munka – rántottam vállat, miközben egy pár másodpercnyi grimasz is társult hozzá –Péntekre összesen 200 cikket kéne rendszerezni…

-De hát a tieid, akkor mi a gond?

-Az, hogy a felére sem emlékszem! – nevettem fel. Nem is olyan rossz vele beszélgetni, és élőben jobban néz ki, mint TV-ben, vagy bárhol máshol, de a média ilyen…a közönség előtt csillognod-villognod kell, de mikor be mégy a függönyök mögé, újra ugyanolyan lehetsz, és akkor már nem vesz észre senki, mert olyanná váltál, mint a többi. Louis-val is ezt teszik, nyilvánosság előtt tündököl, színesben van, de mikor elvonul, például ide már másabb. Mikor interjúztunk nem lehetett vele normálisan beszélni, mert a kérdéseim felére az volt a válasza,  hogy ,,Erről nem szeretnék beszélni”, most pedig? Enged a médiának, a média pedig nem hagyja élni, azért fogyott le, azért nem hagyja el a barátnőjét, mert nem hagyják. A média akar valamit, azt megszerzi, ha ehhez tönkre kell tenni egy, vagy több embert, akkor is megszerzi amit akar. Most pénzt akarnak, mert Ronaldo  és Messi már senkit sem érdekel, most pedig van egy angol gyerek, akire felfigyeltek a szép kék szemei és a kocka hasa miatt, és ezt kihasználják. Kihasználják Louis Tomlinson-t, ő pedig ebből semmit sem vesz észre, ebben pedig az a legrosszabb, hogy  én sem világosíthatom fel, különben elvesztem a munkám… Munka…most nekem kell átvernem, és tönkretennem…meg kell hogy változtassam…

-Harry, itt a kávéd! – integetett nekem Louis, mire feleszméltem, kicsit,…sokat gondolkodom mostanában, vagyis tegnap óta…

-Oh, köszi – mosolyogtam rá.

-Baj van?

-Csak…kaptam egy durva feladatot, és lehet nem kellett volna elvállalnom… - mondtam halkan, végig szemébe nézve.

-Mit kell tenned?

-Átvernem valakit…