Sziasztok!
Nem terveztem, hogy kiteszem a részt, de végül egy gyors átnézés után úgy döntöttem kiteszem. Elég...megrázó lehet, főleg a vége fele. Nos a végétől sem vagyunk messze, négy plusz egy-két részt tervezek, ami ugye nem sok, mégsem biztos, hogy az idén vége lesz...
Remélem tetszik majd nektek, én boldogan írtam, annak ellenére, hogy kicsit el voltam havazva, de a szünetben sikerült összehozni. :)
Nos, facebook-ra kiírtam, hogy lehet a Babysitter és a Supressing végeztével végzek a blogolással, vagy legalábbis ezen a profilon. Nem tudom igazán megmagyarázni miért nem érzem magam jól a bőrömben, de...de nem megy. Imádom a történeteim, előre el van tervezve minden, megvan minden kis apró részlet, de egyszerűen...nem. Egyre többen hagynak el, sőt, pár hete úgy a szívembe tiportak, hogy sosem sírtam még olyan keservesen, mint akkor este, és ezt egy olvasóm üzente nekem kommentben... Vagyis csak volt olvasóm, szóval ez a profil nem hiszem, hogy hosszú életű lesz. Nem kéne feladnom, tudom, de...sokat kell tanulni, sokat is izgulok az év végi vizsgák miatt is, ezer, meg ezer dolgom van, ennek ellenére persze tele vagyok ötletekkel is, de ha így ,,kitagadtok", akkor feleslegesen írom meg, ha úgy is csak az jön, hogy ,,Ez minek van még itt? Miért nem ássa el magát?". Sajnálom, komolyan sajnálom. Remélem ez az érzésem megváltozik, és nekikezdhetek a tervezett történeteknek is egyszer. Illetve majd figyeljétek az oldalt, és a facebookot, lesz egy kérdésem. :)
Kellemes olvasást!
Lexa
Louis
Ismét
csak napok, hetek, majd hónapok száguldottak el a fejünk felett, észre sem
vettük, hogy rohan az idő. Alice elmondta az apjának mit is érez, azóta talán
kicsit letisztultak benne a dolgok, ám még így sem vagyunk nyugodtak. Bár a
tartozásunk fizetem, Liam-el jó ideje nem tudtam beszélni, akárhányszor hívtam
Ian-t mindig azt mondta ,,Azóta sincs itthon”, megfordult a fejemben,
hogy…meghalt, megölték, vagy kínozzák. Ez egyre jobban aggasztott, nem tudtam
éjszaka aludni, csak forgolódtam, nem ment a szex, mindig az utolsó pillanatban
hagytam abba, nem ment a munka, a főzés, a gyereknevelés semmi! Legszívesebben
leültem volna a sarokba és csak sírtam volna még el nem fogynak a könnyeim. Nem
tudtam mit lépni, nem tudok neveket, nem tudok helyszínt, ha el is rabolták
Liam-et nem tudok bizonyítékot felmutatni. Bár Harry szava még szent, nem
hiszem, hogy a rendőrség mellénk állna.
Reggel
volt. Meztelenül feküdtem, vagy inkább már ültem az ágyban, az ölemig
takarózva. Ismét egy kínos éjszaka. Harry akármennyire is szerette volna,
akármennyire is tűzbe hozott nem ment, aggódtam, szédültem, éheztem. Napok óta
nem eszek rendesen, csak gondolkodok órákon át és lesek magam elé, Harry is
egyre idegesebb a szótlanságomért. Harry még aludt mellettem, nekem háttal,
összehúzta magát, magzatpózban aludt nyakig betakarózva, szintén csak meztelen.
Haraggal aludt el, hallottam, ahogy magában dünnyög. Tudom mit hisz, hogy már
nem szeretem, nem kívánom, nem akarom őt, pedig ez nem igaz, de viszont nem
merek szólni Liam-ről, csak nagyobb bajt okoznék.