2018. december 24., hétfő

Utcagyerekek | Fagyöngy | Második novella

Hellókaa!
Kyle és Mark visszatértek! Ezúttal egy karácsonyi novellával melengetik meg a szíveteket, ami a múltba nyúlik vissza. Egészen pontosan megtudjátok, hogyan is jöttek össze. ;) Készülök más párokkal is, mert elég sok lesz, de annyi időm sincs mostanság, hogy nyugodtan meghaljak. :') Gimnazástának ilyenre nincs ideje, hagyjuk már...
Na szóóóval. 
Kellemes olvasást kívánok!
Boldog karácsonyt és szerencsés új esztendőt! Nem ígérem, hogy Újévre hozok valamit, de hátha sikerül...
Puszi!

Beszúrok IDE nektek egy német rappet, én kihaltam rajta. Van magyar felirat hozzá. Hallgassátok meg XD









× Történet: Kyle már jó ideje szerelmes az igazgató fiába. Megszállottan figyeli minden egyes táncpróbáján, de egyszerűen nem jut egyről a kettőre. Ezért segítséget kér a kissé kettyós barátjától, Lucastól, aki rögtön gyógyírt ad a problémára. Azonban ez nem teljesen úgy sül el, ahogy azt először képzelték.
× Hossza:  2772  szó
× Szereplők: Kyle McCall, Mark Allen, Lucas Hale
× Trágár beszéd!
× Páros: Kyle&Mark

2018. október 31., szerda

Utcagyerekek| Halloweeni dekor | Első novella


Rémséges Halloweent drágáim!
Bár nem terveztem, de hoztam egy halloweeni novellát Kyle és Mar főszereplésével. Nos, a címben is azt írtam, hogy első novella, akkor lesz több is? Tervezek, igen. Kyle-t és Markot több rövid novellán keresztül fogjátok megismerni, mindegyiknek külön címe lesz, de a "könyv" teljes címe Street Children, azaz Utcagyerekek. Ez egy csapat, akiket a rosszalkodás éltet. Főként művészlelkek a tagjai (festők, táncosok, énekesek, dalszerzők, szobrászok és hasonló), akik nagyon szeretik a csínyeket, és csak hogy idegesítség gazdag, befásult szüleiket, különféle rosszaságokat tervelnek ki. Nem biztos, hogy mindig a Kyle×Mark párossal jövök majd, de alapjáraton Kyle-ról szólna, hisz ő alapította az Utcagyerekeket, ő a vezér, és ő a lázító. De majd megismeritek őket. ;)
Remélem tetszik nektek ez a nagy visszatérés! XD
Kellemes olvasást, a véleményekkel csak bátran!











Történet: Mark és Kyle imádják a graffitit. Kár, hogy ez illegális, ám ennek ellenére a két fiatal úgy dönt, hogy Halloween estéjén – csak, hogy idegesítsék a szüleiket – összefestik a környékbeli régi épületeket különféle halloweeni mintával. A kellemetlen az egészben az, hogy ők maguk jobban félnek a sötétben, mint a csokit gyűjtő gyerekek.
× Hossza: 2072 szó
× Szereplők: Kyle McCall, Mark Allen, Kei Johnson (kitaláltak)

2018. július 24., kedd

Dirty Laundry | 0. nap

Sziasztok!
Egy fordítással jelenzkezek, ami bár VLD fandom, olyan is érteni fogja a sztorit, aki nem ismeri a sorozatot, mert ez attól független. Tehát csak egy történet a VLD szereplők neveivel. Első fordításom, úgy tessék hozzáálni a dologhoz! Én már elolvastam ez a csodát, nagyon tetszett, nagyon érzelmes, van benne humor is, úgy gondoltam megéri lefordítani.
10 napból áll, illetve 11, mert a 0. nap. Elég hosszú részek, kb. 9-10 oldalasak, de lehet némelyik hosszabb. És mivel van egy másik szorim is A feláldozhato (KATT), ezért ide ritkábban jönnek részek, legrosszabb esetben 1-2 havonta. 
A Dirty Laundry modulban mindent megleltek!
 Kellemes olvasást!











Csoportbeszélgetés: Lance perverzebb, mint Shiro
Tagjai: Firelord (Keith Gyeong), choke Me Daddy(Shiro), President Taquito (Lance Sanchez), Pidgeon (Pidge Holt), Hunky Munky (Hunk), princess fukboi killer (Allura)

2018. június 5., kedd

Egy nyári délután - Percico


Gyönyörű szép napot kívánok mindenkinek! :)
Fú, de régen jártam már erre, kicsit szégyellem is magam miatta, de valamiért nem ment ebben az évben úgy az írás, ahogy szerettem volna. Pár hete (hónapja?) írtam egy bejegyzés, amiben beszámolok a Mindeni megérdemel egy esélyt című írásomról, nos, azzal sem nagyon foglalkoztam, de helyette elkezdtem egy  fantasy témájú sztorit, ami már jó ideje a fejemben van. Ha minden jól megy, még az idén készen leszek vele. 
Szóval, egy ilyen születésnapi kis szösszenetet hoztam nektek, bevallom, ez egy decemberi írásom és nem vagyok vele száz százalékosan megelégedve, de szerintem olvasható. És igen, nekem van születésnapom. Sweet 16 van, éppen ezért gondoltam, hogy megleplek titeket, maroknyi olvasóimat egy ilyen kis szösszel! 
Kellemes olvasást kívánok! :)
Lexa




×Percico (Percy×Nico - PJ, HoO)
×Részleteket nem említ a könyvekből
×Alapszituáció: Itt a Szenilla nyomában premierje, Percy pedig alig várja, hogy kettesben nézhesse meg szerelmével. Ám Nico nem igazán rajong ezért a meséért.
×Hossza: 1883 szó
×Megjegyzés: A vége amolyan ,,Percy-s vicc" lenne, azért tettem zárójelbe, mert az előző bekezdés tulajdonképpen lezárná a szorit.





 − M
iért?
Csak annyit kérdeztem az ajtókeretben állva, miközben néztem Percy önelégült fejét, aki éppen egy laptopot szorongatott a hóna alatt. Oh, miért ilyen szörnyű ez? Hohó! Az már eleve nem jelenthet semmi jót, ha Percy a lépcsőházban baktat felfelé hozzám, az meg csak megint tesz rá egy lapáttal, hogyha laptop van a kezében, az egyet jelent a romantikus filmnézéssel. Haha. Jó vicc volt. Percy és a romantika… Mint a Föld és a Nap, vagy mint Zeusz és Hádész, szóval ég és Föld. De nagyon.
Pár órája hívott fel, hogy átjöhetne-e, mert szeretne nekem mutatni valamit. Huncut mosollyal az arcomon mormogtam el egy szexi igent, majd bontottam a vonalat. Kár volt, ugyanis ekkor a fridzsider felé fordultam, amire egy cetli volt ragasztva, arra hatalmas betűkkel felfirkantva. SZENILLA NYOMÁBAN, PREMIER: JÚNIUS 16. Oh, cseszd meg… Ekkor esett le az a bizonyos pénzérme – azaz a tantusz –, hogy bizony Percy drága nem romantikázni, de még csak nem is filmet nézni szeretne. Sokkal inkább fangörcsölni egy idióta mesén, amitől a falat kaparom. A Némó nyomában-t majdnem minden hétvégén meg kellett vele néznem, de cserébe rávettem néhány horror filmre. Persze olyankor egyikünk sem aludt, sokkal inkább igyekeztünk a lábfejünket a takaró alatt tartani, nehogy a Körből a csajszi lerántson a matracról vagy hasonló.
Elég fájdalmas képet vághattam, mert Percy mosolya még szélesebb lett, és megtette az utolsó lépést, így már végre a szintemen volt és meg tudott velem szemben állni. Lazán a korlátnak dőlt, majd megtörölte verejtékes homlokát. Szinte hallottam a meteorológust, amint éppen beszámol a héten várható forróságról.  „Néhol a hőmérő akár harminchét fokot is mutathat, de elszórtan esőfelhőkre is bukkanhatunk”. Nos, azt kifelejtette, hogy néhol elszórtan szexi, izzadt és büdös srácok is felbukkanhatnak, főként a lépcsőházam negyedik emeletén.
− Mert szeretsz? – kérdezte vigyorogva, közben közelebb araszolt hozzám. Karba fontam a kezeim.
− Azt hittem, már elfogadtad, hogy nem vagy az esetem. – Erre a mondatomra olyan gúnyos grimaszt kaptam, hogy majdnem elszégyelltem magam. De mégsem. Sajnos már akkor sem tudtam jól hazudni…
− Ez szarul esett.
− Ugyan. Nem fájt jobban, mint nekem a tudat, hogy nem romantikázni, hanem mesét nézni szeretnél.
A szomszéd ajtó előtt söpörgető nénike furcsán pislogott felénk párat, majd inkább jobbnak látta, ha most szünetelteti a söpörgetést. Ilyet sem lát minden nap az anyóka, az ajtója mellett szerelmeskedik két tini srác. Már szinte hallom, ahogy a férjének vonyítozik. „Bezzeg a mi időnkben még nem volt ilyen! Jöttek, megvettek apámtól, aztán már vittek is! Milyen világ ez?”
− Oh, ha szeretnéd, akkor majd romantikázhatunk is – húzogatta a szemöldökét egy perverz mosoly kíséretében. Nahát! Perszeusz Jackson kiéhezett egy jó kis éjszakára?
És már jött is a vonyíkolás a szomszéd ajtaja mögül, ha jól hallottam éppen arról veszekedtek, hogy mi legyen az ebéd, aztán elcsíptem egy ilyen is: ,,Itt van az a helyes fiatalember, miért nem kéred meg, hogy csinálja meg a TV-t? Nico biztosan meggyőzné, hogy ingyen megcsinálja!” Aztán a bácsika is válaszolt az egyébként kicsit…visszamaradott nejének. ,,De hát az a mikró!”
Percy nevetve dőlt az ajtókeretnek.
− Jó szomszédjaid vannak – jegyezte meg mosolyogva, vállat vontam.
− A héten már ötödjére rontják el a mikrót, amire még mindig azt hiszi a néni, hogy TV. Bár tény, elég…nagy – bólogattam bőszen, de Percy-nek nem esett le, mire célozgattam a ,,nagyolással”. Sebaj.
− Szóval be is engedsz? – kérdezte közelebb hajolva arcomhoz.
− Nem.
− Köszi! – Ezzel egy gyors csókot nyomott ajkaimra, majd már be is iszkolt picike, de annál otthonosabb lakásomba. Valljuk be, a Félvér Tábori kriptámnál minden otthonosabb. Ez nem volt sem túl kicsi, sem túl sötét, pont olyan otthonos volt, mint Percy-ék lakása.
Percy a háló felé vette az irányt, én pedig egy fejrázás után becsuktam az ajtót és követtem. Mire beértem a szobába ő már összeszerelte a gépét és bebújt az ágyba – bár elég meleg volt, azért még be is takarta magát. Mosolyogva bújtam ki a papucsomból, majd én is bemásztam mellé, és szorosan hozzábújtam. Csókot nyomott a fejem búbjára, miközben beindította a gépet.
− Anya puszil – szólalt meg halkan. – Estelle pedig hiányol.
Elmosolyodtam, ahogy kiejtette a húga nevét. Bár én nem vagyok egy babarajongó, ezért a kislányért odavagyok. Még csak hat hónapos, de én már most látom, mennyire hasonlít Percy-re – bár a szemeit nem örökölte, az arcformája teljesen olyan. És meglepőmódon Estelle is elvan velem. Nem sír, nem nyűgös, rengeteget gügyög nekem, és rengeteget nevetgél. Csak az a büszke, beteges mosoly ne lenne ott Percy képén, mikor babázok…
Bár már Estelle bőven megvolt, mikor én és Percy összejöttünk, elég hamar megszokott engem. Ahogy Sally és Paul is. Bár Paul rá mert kérdezni, hogy volt-e valami közöm az Annabethszel való szakításhoz, de természetesen nem volt. Hónapokig nem beszéltünk, aztán hirtelen Percy beállított hozzám félrészegen, és valami olyasmit motyogott görögül, hogy az apám elég köcsög tud lenni, ha ivászatról van szó. Naná. Apám isten, halhatatlan, nem árt neki túlságosan az alkohol, de Percy csak félvér – akárcsak én – gondolhatta volna, hogy Hádészra bukkan egy kocsmában, az jót nem jelenthet. Már csak azért is, mert ritkán hagyja el az Alvilágot. De hát ez van.
Ha már az isteni szülőkről beszélünk, akkor meg kell említenem Poszeidónt is. Ki gondolta volna, hogy a tengeristen lehet egy kicsit homofób is? Én biztosan nem. Elég furán nézett rám, mikor Percy bemutatott – mert ugye Annabetht is próbálta bemutatni az apjának, több-kevesebb sikerrel – de aztán Apollón segített a kínos helyzeten. Pff. Ki más, ha nem ő? A nagy csábító isten… Na, igen, bár nem tudom, mit keresett a tengerparton, de ott volt, és elsütött egy viccet. ,,Hát… Végül is a Pokolban meleg van, nem?” és furcsamód Poszeidón visszavágott azzal, hogy ,,Mondod ezt te Napistenként?”.
− Ez aranyos – sóhajtottam.
Oh, és mit szólt apám? Bármennyire is zord természete van és rideg, rémisztő, elég jó apa. A boldogságomat nézi, és mivel én lennék a jobb keze – amolyan hírnök, vagy titkár – ezért fontosabbnak is tart. Bár az is tény, hogy sokkal gyengébbnek tart a testvéremnél, vagy testvéreimnél. Ugyanis Biancát is jobban bírta… Szerinte nyápic vagyok. De azért hozzá szokott a képemhez, és igyekszik mindenben segíteni, és mint mondtam, a boldogságom a legfontosabb. Nem volt elragadtatva a legnagyobb ellenségétől, de azért megígérte, hogy nem tesz nagy kárt benne, ha összefutnak. Á, dehogy! Csak majd’ halálra itatta.
A gép bekapcsolt, és megláttam Percy háttérképét. Az ember azt hinné, ha ismeri Perszeusz Jacksont, akkor már azt is tudja, hogy mit állít be háttérképnek. Ahogy én ismerem, a számára legfontosabb embereket, szóval Sally-t tudtam volna elképzelni, esetleg Estelle-t. De nem… Én voltam a háttérképe. Pontosabban én és Estelle, éppen aludtunk mindketten, mikor lekapott minket. És a kis sunyi még benyomta háttérképnek. Felugrott a szemöldököm, Percy egy édes csókot nyomott az ajakaimra amolyan engesztelésképp.
− Tudom, hogy utálod, ha lefotóznak. De olyan édesek voltatok! Muszáj volt lekapni!
− Ez nem mentség, Jackson! – motyogtam vállába. Átölelt bal kezével és lágyan simogatni kezdte a vállamat, illetve hátamat, közben apró puszikkal hintette be a buksimat. Lehunytam a szemem, és csak élveztem, hogy szeretget. Ki nem nézné belőle se isten, se ember, hogy ő tud ilyen nyugodt is lenni. De tud. Nem olyan hülye ő, mint amilyennek tűnik – bár még mindig elég gyerekes. Bizonyítja ezt az, hogy éppen most kattintott rá a Szenilla nyomában című mesére.
− Ha én eltűnnék, megkeresnél? – kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve, mire egy pillanatra lefagyott, de aztán édesen hümmögött és folytatta a simogatásom.
− Egyszer már megtettem, nem? – kérdezte suttogva. – Ha ezerszer eltűnnél, én ezerszer keresnélek meg. Még a halálom után is.
− Ne mondj ilyet! – szóltam közbe. Felemeltem a fejemet, majd hínárzöld szemeibe néztem. Valóban olyan volt, mint a háborgó tenger, és valóban annyi érzelem vegyült benne, hogy nem tudtad mindet kiolvasni. Akárcsak a felkavart víz: nem tudod kivenni belőle pontosan, miket rejteget, csak ha a felszínre tör, de akkor is csak egy részét látod. Elmosolyodott, majd ismét ajkaimra hajolt.
− De mondok, Nico. Te is megtennéd – dünnyögte bele a csókba. Ebben igaza volt, ha kéne, holtan is őt keresném, ha kéne, ismét bejárnám a Tartroszt, és ismét raboskodnék benne. – Nico? – kérdezte, mikor már egy ideje nem adtam ki semmilyen hangot. Sőt, még lélegezni is halkan lélegeztem.
− Hm?
− Ugye nem fogsz bealudni a mesén? – Szemet forgattam.
−Nem…


Az ígéret szép szó, ha betartjuk úgy jó. Szokták kántálni az ovisok. Hát, nekem nem sikerült. Nyugodt szívvel aludtam el Percy-t ölelve. Álmomban a tábort láttam, egy göndör hajú, tündefülű srác integetett, és arról kérdezgetett, mikor megyünk vissza. Elég volt megszólalnia. Leo. Már lassan július van és egy éve nem találkoztunk. Egész jó haverok lettünk ahhoz képest, hogy szabályszerűen parázott a közelemben. Mondhatni…ő lett a legjobb barátom.
Egyszer megkérdeztem tőle, miért van tündefüle. Ugyanis a srácnak tényleg hegyesebb a füle az átlagosnál. Már vártam, mikor kapok egy bazi nagy pofont a képembe, de helyette csak felvonta a szemöldökét és egy érdekes mosoly kíséretében azt felelte:
− Amiért neked halálszagod.
Mosolyogva néztem vissza Leo-ra. Olyan izgatott volt! Olajos volt, mint mindig, még álmomban is éreztem az olaj fanyar szagát, a haja a szemébe omlott, a ruhája pedig botrányosan mocskos volt. Bianca már biztosan csapott volna párat a kezére, hogy nem tudta tisztán tartani a ruháját.
− Hamarosan – feleltem.
− Siessetek! Megesz az unalom, haver. Nélküled minden olyan nyugodt… − Felnevettem. Nyugodt? Ugyan, dehogy! Csak túloz. Nélkülem is van elég baja a tábornak.
Lágy csókokra ébredtem. Percy fölém hajolva csókolgatta az egész testem – amit nem fedett ruha, márpedig ilyen melegben nem volt rajtam sok. Kuncogva túrtam éjfekete hajába, majd egy cuppanós puszit nyomtam a homlokára.
− Egyszer nagyon megverlek egy DVD-vel – dünnyögte bőrömbe. Felnevettem.
− Igen? Miért is?
− Mert azt ígérted, nem alszol el. Erre?
− Sajnálom, Perce. De engem annyira hidegem hagy az a hülye hal – mondtam még mindig nevetve. Végre felemelte a fejét és egy huncut mosollyal az arcán megcsókolt.
− Ezért a kijelentésért bünti jár – dünnyögte a csókba, majd hirtelen elkezdett csikizni. Fuldokolva vonaglottam alatta, közben megrúgtam párszor, olyankor még inkább csikizett.
− NEE! KÉRLEK, NE! – ordítoztam. – Percy, be fogok pisilni!
A csikizés hirtelen abbamaradt, én pedig fellélegezhettem. Lihegve próbáltam levegőhöz jutni, bár elég nehézkésen ment. Percy a mellkasomra dőlt, majd átölelt és a nyakamba fúrta a fejét. Úgy szeretem ezeket a pillanatokat, csak ő erről nem tud. Imádom, mikor a nyakamat cirógatja a lehelete, mikor hosszú karjaival átöleli az én aprócska testemet.
− Szeretlek – mondtam pihegve. Beletúrtam éjfekete hajába, majd viszonylag hosszú tincseit az ujjaimra tekertem.
− Én is szeretlek, Neeks.
Percy légzése lelassult, egyenletes lett, lassan pedig már horkolt is. Kuncogva simogattam a fejét, közben valami idióta Disney zenét dúdoltam, de arra már nem emlékeztem pontosan, melyiket. Annyi mesét kellett Percyvel megnéznem, hogy már összekeveredtek a címek, a zenék, a karakterek. Utáltam a meséket, de mindegy volt addig, amíg Percyvel lehettem.

(Lőttek a romantikus éjszakánknak, Percy végigaludta a karjaimban a délutánt. Este hat fele ébredt, de alig, hogy felkelt csengettek az ajtón. Sóhajtva keltem ki Percy mellől, majd az ajtóhoz csoszogtam. Kinyitottam. Az ajtómban a szomszéd néni állt.
− Dominic drága! – kezdett bele, de közbevágtam.
− Nico.
− Nem tudna átjönni az a jóképű barátod, hogy megcsinálja a TV-t? – Ami még mindig mikró… Két kezet éreztem meg a derekamon. Percy félmeztelen ölelt át hátulról, majd fejét vállamra helyezte és mosolyogva nézett le az öregasszonyra.
− Dehogynem! Azonnal átmegyek! – felelte helyettem Percy.
− Köszönöm, drágám! – nyekeregte öreg hangján a néni, majd már sietett is vissza a lakásába, mosolyogva löktem be az ajtót.
− Nem is tudsz mikrót szerelni.
− De erről neki nem kell tudnia! – kacsintott.)

2018. január 26., péntek

Kíváncsi vagyok

Sziasztok drágaszágok! 
Régen jelentkeztem résszel, bevallom, most is volt rengeteg-rengeteg dolgom, belefutottam egy kevésbé...kedves összeszólalkozásba, de jelentem, élek!
Mint minden ötletemet, a mostanit is szeretném veletek megosztani, hogy mit szóltok hozzá, lenne-e kedvetek olvasni, mi a véleményetek. Újabb történeten dolgozom, ami a komolyság és a humor határán táncol. A történetem három könyvre tervezem - de lehet, több lesz -, amik szépen végigkísérik a kis főhősöm életét. Nem fantasy, egy csepp mitológia sem lesz benne, nem is annyira slash - még. Minimális maffia szálat tervezek bele, de nem akarok túl mélyre ásni a témában, nem ez lenne a lényege. (Egyébként a könyvek alatt Wattpad könyveket értek...)
A könyv címe: Mindenki megérdemel egy esélyt - Kezdetek kezdete.
Főszereplőnk a tizenkét éves árva fiú, Leonardo Rosewood. Én személy szerint már most szeretem a srácot, pedig alig tartok a 4. fejezetnél. Inkább bebiggyesztem ide a kis ,,fülszöveget".


Mint sejthető, a fiú jelmondata: Mindenki megérdemel egy esélyt. Sajnos néha túlságosan is tartja magát ehhez a kis mondatocskához, így bajba is kerülnek barátaival. Olyannyira meg akarja menteni az egyik társát az elkallódástól, hogy négy embert is bajba sodor. 
Leo-t orvosa barátja fogadja örökbe, Alexander Whitemore. A fiú az elejétől fogva sejti, hogy ami Alex és az orvosa - AP - között van, az nem pusztán barátság, és nem hiába adják úgy elő a fiúnak ezt az egész örökbe fogadásos dolgot, hogy tulajdonképpen neki két apja van. Bár titkolniuk kell, de a két férfi valóban azért választotta Leo-t, mert AP nem akarta magára hagyni, de a pár már családot akart. (Furcsa, furcsa, de értelmet nyer, nyugi.)
A fiú minden iskolában töltött perce felér egy földi pokollal. Mindenki azon van, hogy porig alázza a kicsit furcsa és rettentően érzékeny fiút, főként egy bizonyos Oliver. Ekkor tűnik fel két már ismerős szereplő, Nick és Rosie. Nick Alex öccse, Rosie pedig Nick legjobb barátnője. A két barát mindenben mellette van, ám Leo-t nem hagyja nyugodni Oli viselkedése, így mindent kiderít a srácról. Olyannyira belefolyik az életébe, hogy szemtanúi lesznek ők is egy gyilkosságnak.
A történet ezen része azzal zárulna, hogy Leo szeretné megismerni az igazi apját, össze is szedi a neki szükséges adatokat, majd úgy adja elő a két ,,apjának", hogy nyári táborba megy. De nem arra a buszra száll, mint két barátja...
...Alex pedig megtalál pár papírt és iratot a fiú asztalán.

(Igen, itt el lett írva és lusta vagyok megszerkeszteni)


Röviden ennyi lenne, nem tudom, nektek hogy tetszik. Én szeretem írni, egész humoros stílust vettem fel, ami kicsit segít elfogadni azt a depressziós szálat, ami szükséges az egészhez. Ha tetszik az ötlet bátran írjátok meg! Bár nem most fog kikerülni - terveim szerint legalábbis - azért minden pozitív visszajelzést szívesen fogadok!
Illetve ha szeretnétek, a szereplőket feltöltöm, vagy kisebb részletekkel megajándékozlak titeket!  <3

2017. november 8., szerda

Trick or treat - Csokit vagy csalunk | Solangelo

Hellóka!
Nos, egy kis Solangelo, kicsit Halloween témájú, bár már jóval elmúlt Halloween, azért remélem, tetszeni fog. 
Nem rég fejeztem be a Percy Jackson első sorozatát és bár még a könyvekben nem szerepelnek egy párként, én kitaláltam egy kis sztorit. Ha érdekel a görög mitológia és a fiatal héroszok, akkor bátran kezdjétek el olvasni a Percy Jackson könyveket, MEGÉRI. Én imádom. :3
Kellemes olvasást!
Lexa








×Solangelo
×Mindenféle pontosítás nélkül – a ,,második évad” könyveit még nem olvastam el, amolyan képzelt kis történet
×Alapszituáció: Nico úgy dönt, hogy egész évben a Félvér Táborban marad – drága Mr. D-vel és Kheirónnal – közben elgondolkodik azon, hogy Halloween éjszakája sem túl különleges számára, elvégre őt mindig körülveszik a halottak. Aztán valaki kopogtat az ajtón…
×Hossza: 1530 szó
×Megjegyzés: Tudom, már nincs Halloween, but who cares? Death Boy=Halál Fiú, nem tudom, hogy a könyvben használatos-e, de nekem tetszik. Sunshine=Napsugár, szintén nem tudom, hogy használatos-e a könyvekben.

2017. október 21., szombat

Most akko' mi van? - avagy érdemes-e rám várni


Sziasztok! :)
Csak néhány infót hoztam,  illetve elmondom a jövő programjait.
Ui: Angol tudásom ötös, elnéztem, ugyanis a Captured nem szeptember 23-án lesz frissítve, hanem 2015 szeptember 23-án volt frissítve... Ne haragudjatok!




       Nem mondom azt azt, hogy eddigi blogger életemben pontos, esetleg megbízható voltam, de azért az tény, hogy szeretek írni, és nem csak kikapcsol, de megnyugtat és boldoggá tesz. Nos, bár a blogjaimba - Színjáték, Children of the dark, stb.. - nem érkeztek részek, én attól még írok történeteket - magamnak. Szóval ja, mondhatjuk azt is, hogy el jutottam arra szintre, hogy már nem Larry központú az írásom, sokkal inkább kitalált, avagy saját szereplők köré épülnek a történeteim. A Larry shipperség már nem nekem való, nem érzem magam otthon benne, valahogy már nem az én karaktereim. Lehet, hogy esetleg egy-két kisebb-rövidebb novella kikerül még, de a Larrys blogjaim nem hiszem, hogy folytatnám - mondom én, megbízhatóság - esetleg később, ha úgy érzem az írás terén van jövőm - márpedig nincs - akkor átdolgozom őket és lesz, ami lesz. Könyv, blog, novella, bármi. Szóval sajnálom, de magamhoz hűen ismét csak nem tartottam be az ígéretemet, de én még mindig úgy vagyok vele, hogy ezzel csak magamnak tartozom elszámolással, senki másnak. 
    Tudom, csúnya dolog, hogy csak így a levegőbe beszéltem egy csomószor, de bevallom én is - meg más is észrevette, gondolom - elég gyerekesen kezeltem a blogjaim sorsát, amit sajnálok, mert mindegyik történetem megérdemelt volna egy esélyt, én pedig elvettem tőlük. De velem mindig is az volt a baj, hogy tele voltam ötletekkel és mindig máshoz volt kedvem, nem az aktuális történetemhez. Így 3 nem egészen 4 évnyi bénázás után úgy döntöttem, hogy előre írok/megírok történeteket és talán publikálom őket - csekély 15-20 elkezdett novelláról/könyvről/történetről van szó. Oldalt láthatjátok egy részét, amelyeket tervezek megírni, persze semmi sem biztos. Inkább nem ígérek semmit. Jelenleg, amit írogatok, pótolgatok, az a Just a guy (Csak egy fiú), amely lehet át lesz keresztelve Broken glass (Üvegszilánk) névre, mert jobban illene hozzá, de ez még a jövő titka. A The tunnelből is lehetne valami, szerintem egy izgalmas fantasy történet lenne, de maaaajd egyszer lehet lesz belőle valami. Na de, ennyit erről, nem nagyon szeretném ezt tovább boncolgatni.
    És hát ugye a design... Nem igazán kerestek engem rendeléssel, nekem sem volt időm gyakorolni, így ez is hobbi szinten marad, de ha valaki nagyon szépen megkér, akkor csinálok designt HÉTVÉGÉN. Hétköznap semmiképpen sem. 
      ÖÖh, páran mondtátok, hogy a közös írás tetszett Lizzel... én terveznék közös írást Rékával is, Lizzel is, bárkivel, csak hát senkinek nincs ideje... Őszintén, én majd meghaltam ebben a két hónapban, nagyon húzós a gimi, szóval... Hm. Nem tudom. Jó lenne, élvezném, szeretném. Majd meglátjuk a szünetben sikerül-e rávenni valakit.
         Összefoglalva: A Larry-s történeteim NEM írom tovább, főként SLASH lesz a blogon, jellemzően saját szereplők, de akár shippek is (Malec, Heronstairs, Heronchild, minimális Larry, bármi, amit megszeretek, vagy kitalálok). A részek RITKÁN jönnek, és ÉLŐRE MEGÍRTAK lesznek. És nem ígérgetek. Lehet csak a nyárra lesznek részek/történetek, mert semmi időm nincs.
           Azért köszönöm, ha ezek után is velem marad valaki és vár itt bloggeren, illetve Wattpaden. Nagyon köszönöm az elmúlt évek bizalmát, nekem gyönyörű volt, remélem sikerült nektek is pár napotokat szebbé varázsolnom! :') 
                 És bár ez nem búcsú, de jó időre nem találkozunk... 
                                    SZÓVAL SOK SIKERT, TÜRELMET ÉS SZÉPET KÍVÁNOK NEKTEK AZ ÉVBEN!