Hát hahi :D
Lorine-val már hónapok óta dolgoztunk közösen ezen a one shoton, vagy inkább ten shoton, olyan hosszúra sikeredett. Reméljük, hogy mindannyiótok tetszését elnyeri :)
Nagyon sokat dolgoztunk ezzel a történettel, szerintem mindent beleadtunk, amit csak lehetséges, próbáltunk valami különlegeset összehozni Nektek :)
Kellemes olvasást kívánunk, kérünk, hogy hagyjatok magatok után valami nyomot :*
Lorine Wright és Madelyn Moore
A két fiú csendesen ült az autóban, mindketten öltönyben voltak, izgatottan várták a díjátadót, ami alig fél óra múlva fog elkezdődni. Egymásra mosolyogtak, biztosak voltak benne, hogy ma este nyerni fognak valamit, hiszen fantasztikus rajongóik voltak. És a díjakat mindig meg kellett ünnepelniük.
Az út még eltart egy kis ideig, így mivel Harry vezetett, Louis elővette a telefonját és felment Twitterre. Mint mindig, akkor is megmosolyogtatták az üzenetek, amiket a rajongók írtak neki, és abban a pillanatban azt sajnálta a legjobban, hogy képtelenség mindegyikre válaszolni. Megnyomta a kis házikót és a kezdőlapra ment, hogy megnézze, milyen új pletykák terjengenek róluk ismét. A kedvence eddig az volt, hogy Lux Harry lánya, bár az, hogy apa lesz belőle, talán felülmúlja azt. Nem értette, hova járnak az emberek ennyi hülyeségért, mindenesetre, mindig jókat nevettek rajtuk a fiúkkal.
"Harry Styles végre barátnőre lelt?"
Ez az egyetlen hír, ami felkeltette a figyelmét, azonnal megnyitotta a cikket. El sem olvasta, hogy mit írtak, csak a képeket nézte meg. Tudta, hogy Harry bulizni volt két napja, azt is tudta, hogy már szinte kelt fel a nap, amikor végre hazaért hozzá. A képeken levő mintás inge tanúsította, hogy azok a képek tényleg azon az éjszakán készültek. Louis végignézte az összeset.
Harry kézenfogva és szőke lánnyal.
Harry a fenekét markolgatja a szőke lánynak.
Harry a falhoz nyomja a szőke lányt és megcsókolja.
Louisnak elakadt a lélegzete, nem tudta, hogy mit kéne erre reagálnia. Biztosan Harry az, felismerte, hogy ne ismerte volna fel a szerelmét? Aki egy másik lánnyal töltött egy éjszakát, helyette...
- Állj meg! - szólalt meg hirtelen, úgy érezte, kiszáradt a torka, csak nehezen kapott levegőt - Harry, állj már meg, az istenit! - kiáltott fel dühösen, szemét könnyek kezdték mardosni. Tudta, hogy nem hihet az ilyen cikkeknek, de ennyire nyilvánvaló bizonyítékok még sosem voltak egyikben sem. Harry értetlenül nézett a levegőt kapkodó szerelmére, de kitette az indexet és letért az útról, keresett egy üres parkolót.
- Mi a baj, Lou? - kérdezte aggódva, hatalmas tenyerét párja combjára tette, aki azonnal el is lökte azt onnan.
- Mi történt abban a buliban? - fordult felé komoly arccal, és mélyen a szemébe nézett. Harry vonásai értetlenséget tükröztek, nem értette, hogyan jutott most ez eszébe Louisnak. - Őszintén Harry, ne hazudj! Tudni akarom az igazat! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. A göndör még mindig nagy szemekkel pásztázta párja kipirult arcát. A szemei szikrákat szórtak,a kezei ökölbe szorultak.
- Mi történt volna? - nyelt nagyot rögtön Harry. Louis ebből tökéletesen tudta, hogy igaz amit állítanak. Miért lenne ideges a pasija, ha nem így lenne?
- Semmi... Csak, olyan...részegen jöttél haza! - váltott hirtelen Louis. Az izmai ellazultak, a szemei nem szórtak szikrákat. Kényelmesen elhelyezkedett az ülésben, majd nagyot sóhajtott. Nem lehet igaz, nem,nem és nem! Harry sem ordította le, mikor a gyerekes pletyka volt, ő sem ordíthatja le. Csak képek, Photoshop. Igen, biztos, hogy photoshop!
Harry is megnyugodott, majd újra beindította a kocsit, és visszakanyarodott az útra. Innentől kezdve csöndben ültek. Nem szóltak semmit, nem néztek egymásra, nem fogták egymás kézét. Harry az utat figyelte, míg Louis kifele lesett az ablakon, nézte a sötét, fekete semmit, és hallgatta az eső lágy koppanását. Szakadt az eső...valószínűleg a paparazzik is jól eláznak. Legalább nem lesz pletyka.
Lassan haladtak az úton, de így is egyre közelebb voltak a célhoz. Már csak egy kanyar és ott vannak, de Louis nem akart ott lenni. Rossz előérzete támadt.
Harry bekanyarodott, így megérkeztek a helyszínre. Leparkoltak, és már szálltak is ki. Abban a pillanatban vagy 100 interjús ember gyűlt köréjük. Hiába jöttek testőrök, kérdezősködtek, mikrofonokat nyomtak az arcukba, kamerák érintették a vállukat.
- Harry, igaz, hogy barátnőd van? Vagy csak egy kaland volt? - hallotta meg az egyik nő hangját Louis, mire megtorpant. A testőrök lökdösték, de ő nem mozdult. Nem hallott semmit, csak azt a két mondatot, amit a nő mondott.
- Szóval igaz.... Igaz! Igaz, te köcsög! - fordult meg Louis, és torka szakadtából kezdett ordítozni Harry-vel, aki nagy szemekkel nézett rá - Ne nézz úgy, mintha nem tudnád miről beszélek! Barátnőd van? Tényleg? Jó tudni!-fojtatta szarkazmussal a hangjában. Harry előbbre lépett, majd megpróbálta magával húzni párját, de az nem mozdult, sőt, elrántotta a kezét.
- Miről beszélsz, Lou? - játszotta az értetlent Harry, de tökéletesen látszott, hogy hazudik, izzadt, ideges volt, és zihált.
- Miről!? Na miről? A két fontos csajodról beszélek! És képes voltál a szemembe hazudni? - kérdezte Louis összetörten. Szemeit könnyek csípték, szája remegett, kezei ökölbe szorultak. A barátja képes volt a szemébe hazudni 5 évnyi együttlét után? Mit vétett? Hűséges volt, mindig!
- Louis....
- Megcsaltál, és hazudtál... Miért? MIT VÉTETTEM!? HM? MIT? - ordított megint. Harry-nek elakadt a lélegzete. Vele eddig sosem ordibáltak, most mégis a ,,pasija" ordítozik vele.
Louis lihegni kezdett, főleg akkor,mikor meglátta, hogy minden sztár, minden interjús, és minden testőr szeme rájuk szegeződik. Túl hangosan ordibált, de most már mindegy.
- Fejezd be, Louis! - morogta Harry, mire Louis még idegesebb lett.
- Nem fejezem! Miért... - a mondatot nem tudta befejezni, mert Harry a szavába vágott, elég durván.
- Miért? Talán ha nem ribanckodnál nyilvánosan nem tettem volna meg! - ordított rá. A másik a döbbenettől csak a levegőt kapkodta, könnyei pedig utat nyertek. Végigsiklottak arcán, mígnem álláról lecsöppentek. Csak tátogott, nem tudott mit mondani. Csak az az egy szó ismétlődött ,,Ribanckodnál". A párja ribancnak gondolja? Úgy gondol rá,mint egy ribancra? Csak ennyit ér neki?
Louis nagyot pislogott, majd szétnézett és kiutat keresve szaladni kezdett át a tömegen. Neki ment Ed Sheeran-nek, Taylor Swift-nek, Liam-nek, és sok másnak, de nem érdekelte, hogy ordítoznak utána, tovább futott az esőben. Nem bánta, hogy szakad az eső, hogy a drága öltönye ázni fog a víztől, csak futott.
Futott végig a vizes, lucskos úton, ami elé tárult. Ugyanazon az úton futott, amin jöttek Harry-vel. Ahogy eszébe jutott a göndör fiú, aki leribancozta, nyilvánosan zokogni kezdett. Fuldoklott, a levegőt kapkodta, de nem állt meg. Csak futott, vissza azon az úton, ahol jöttek. Amin ketten,együtt jöttek. Ma akarták elmondani,hogy 5 éve együtt vannak, és tovább szervezik az életüket. Össze akarnak házasodni, gyerekeket nevelni, és hogy a babás dolog nem igaz. Nem esett tőle teherbe, nem hordozza a szíve alatt a gyerekét egy idegen nő, nem akarja elvenni, csak az az elmebeteg nő képzeli be magának csupán azért, mert a lánya terhes,DE NEM TŐLE! Csak rámondja, hogy bajba sodorja, és pont ma akarta ezeket tisztázni! MA! Harry-vel...mindent elakartak mondani, még akkor is, ha semmilyen díjat nem kaptak volna, ő akkor is elakarta mondani. De ő csak egy ribanc, aki semmit nem ér a szerelme szemében. Ő csak egy plusz súly, aki nem kell senkinek. Főleg Harry-nek nem... Pedig neki annyi mindent jelentett... Szinte mindent...
Lehúzódott az út szélére, térdeire támaszkodott és levegőt kapkodva sírt. És most gyengének érezte magát. A nagy Louis Tomlinson gyenge...aki egy szarkavaró, aki felcsinált egy alig ismert csajt, aki ribanc. Ilyenkor döbben rá, mennyire félre ismerik őt. Mindenki mást hisz róla, csak egy valaki tudta ki is valójában, de az az egy valaki is megcsalta, mert ribanckodott.
Hirtelen erős fény érte hátulról, így megfordult. A kocsi mellé ért, és lehúzódott az ablak üveg. Az ablakon Harry hajolt ki, és ideges tekintettel nézett Louis-ra.
- Szállj be!-parancsolt rá Louis-ra. Louis nem mozdult, tovább lihegett az esőben. Szemivel ölni tudott volna, kezei erősebben szorították a térdeit.
- Nem! Menj innen! - ordított vissza, szinte sziszegve ordított, de Harry nem ijedt meg, tovább nézte a dühös tekintetű srácot.
- Louis beszéljük meg!-könyörgött végül, de ezzel sem ment sokra.
- Nem! Tűnj innen, és hagyj békén! - válaszolt rögtön a fiú, és sétálni kezdett, mert futni már nem bírt. Harry nagyot sóhajtott, majd követte Louis-t a kocsival, az ő tempójában,hogy mellette haladhasson.
- Könyörgöm Louis! - könyörgött tovább, de párja figyelembe sem vette - Az Isten szerelmére, Louis, szakad az eső!
- Leszarom! Tudom drága egy temetés, így ha elhunynék tüdőgyulladásban, kérlek ne a te pénzedből fizesd! Köszi! - gúnyolódott Louis. Dühösen trappolt tovább, de sajnos így sem szabadult Harry-től, az követte.
- Nem hagylak itt!
- De igen, itt fogsz! Menj innen! Húzz vissza a díjátadóra, és hagyj békén, jó? Átgondolom megszeretném-e veled ezt beszélni, ha igen, ígérem hívlak! - állt meg egy pillanatra, mire Harry is megállt.
- De...
- HÚZZ A DÍJÁTADÓRA! - üvöltött rá. Harry sóhajtott, majd kikanyarodott, megfordult, és visszahajtott a helyszínre, Louis pedig tovább sétált. Nincs olyan messze a lakásuk, tálán... Reméli, hogy nincs messze, mert így tényleg tüdőgyulladást kap. De mit bánja már? Nem kell senkinek, egyik haverja sem jött utána, és Harry is elment. Mondjuk elzavarta, de egy igazi pasi kiszállt volna,és begyömöszöli a kocsiba, és rázárja az ajtót, hogy el se tudjon szökni. Vagy kiszáll a kocsiból, és tök romantikusan lesmárolja az esőben, és miután elhajolt Louis behúz neki, és össze-vissza veri, majd utána tovább sétál.
Louis megrázta a fejét, majd újra futni kezdett, hogy hamarabb haza érhessen. 30 percen keresztül futott a vizes, mocskos úton, mire hazaért. Csurom víz volt, majd meg fagyott, és össze volt törve. Vajon még így elmondja Harry? Vagy nem? Végig sétált a járdán, egészen az 1D házig, majd bekanyarodott, és kinyitta a kaput, ami nagy nyikordulással ki is nyílt. Be kéne zsírozni, vagy olajozni..-gondolta hirtelen, de ez mind szerte foszlott, mikor felpillantott a hatalmas házra. Rögtön Harry jutott az eszébe. Egy szobájuk van, de ma este nem fog mellette aludni, valamelyikük lent alszik a nappaliban. Nagyot sóhajtva, könnyeivel küszködve csukta be a kaput, majd tovább sétált a bejárati ajtóig. Előhalászta zsebéből a kulcsot, majd elkezdte keresni a kulcslyukat. Kezei remegtek, dühösen öklözött bele egy nagyot az ajtóba, mikor sokadszori próbálkozásra sem talált bele abba a rohadt lyukba, könnyei újult erővel kezdtek folyni. Reszketve rontott be a házba, amint végre ki tudta nyitni az ajtót, azonnal felrohant az emeletre, nem törődve a vízfoltokkal, amiket maga mögött hagyott. Nem gondolkozott, de nem is akart. Csak egyedül akart lenni, teljesen egyedül, egy olyan helyen, ahol senki sem zavarhatja. De nincs egy olyan ajtó sem a házban, amit be lehet zárni, és így ne tudná bárki is zavarni.
Kétségbeesetten állt meg a folyosón, közvetlenül a fürdőszobaajtó előtt. Hát persze, a fürdőszoba! Azon az ajtón van zár! Louis azonnal berontott oda és elfordította a kulcsot, az eddig teljesen feleslegesnek vélt széket is a kilincs alá támasztotta, hogy végképp ne lehessen bejutni. A fiú pár percig csak zihálva bámulta az ajtót, de észrevette, hogy reszket. A vizes öltöny teljesen a bőrére tapadt már, ezzel még fagyosabbá téve a testét.
Louis szinte leszaggatta magáról a drága öltönyt, amit soha többet nem fog felvenni. Eddig annyi szép emléket szerzett, amikor ez rajta volt, de a mai este tönkretette az összeset.
Ribanc.
Louis csupán egy alsónadrágban beállt a tükör elé és végignézett magán.
Ribanc.
Mi ribancos benne? Hogy értette Harry, amikor azt mondta, hogy "ribancoskodik"?
Ribanc.
Kezei ismét remegni kezdtek, szemeit csípték a könnyek.
Ribanc.
A fejében csakis ez az egy szó viszhangzott, méghozzá a szerelme hangján.
Ribanc.
Szeme előtt lebegett Harry arca, amikor ezt vágta a fejéhez.
Ribanc.
Az az érzéketlen, kíméletlen arc.
Ribanc.
- Nem! - ordított fel Louis, remegve hátrált egészen a falig, kezeit a füleire tapasztotta, ezzel próbálta tompítani a hangokat, amik mintha egyenesen mellette hangzottak volna el, mindenhonnan körülötte.
Ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc.
Minden egyes szó másnak a hangján. Harry. Liam. Niall. Zayn. Az anyja. A testvérei. Paul. Simon.
És kezdődött újra az egész.
Louis zokogva rogyott le a földre, térdeit felhúzta maga elé, mintha ez megvédené őt a támadástól.
Szánalmas ribanc vagy!
- Nem vagyok! Nem vagyok! Nem... Nem vagyok... - Louisnak elcsuklott a hangja, de körbe körbe ismételgette ezt a két szót, megállás nélkül - Nem vagyok.. Nem vagyok.. Nem vagyok... - suttogta monoton hangon, maga elé bámulva. A hangok lassan halkulni kezdtek, a könnyei is megritkultak, de a teste még mindig remegett. Hosszú idő után először pislogott egyet, ez mintha valamennyire visszahozta volna őt a valóságba.
Fázott, nagyon.
Miért fázott ennyire?
Remegő kezekkel átölelte magát, de rájött, hogy ez nem sokat segít. Alsó ajkát beharapva nézett körbe, szeme megakadt a zuhanykabinon. Vett egy mély levegőt, négykézláb indult meg a kabin fele, ahol reményei szerint végre felmelegedhet. Behúzta az üvegajtót és a sarokba kuporodott, felnyúlva megengedte a vizet. Megnyugodva sóhajtott fel, ahogy a forró víz hozzáért fagyott testéhez, felhúzott térdeit magához ölelte és hagyta, hogy az izmai ellazuljanak. Fejét a hideg csempének döntötte, kihasználta azt a pár pillanatnyi csendet, amíg senki sem ordít a fülébe.
Egyszerűen nem tudta felfogni. Miért tette ezt vele Harry? Nyilvánosan? Annyi ember előtt? Ha tönkre akarja őt tenni, annak van könnyebb módja is... De nem is az zavarta a legjobban, hogy rengetegen körbevették őket, abban a pillanatban úgy érezte, csak ők ketten állnak a lépcsőkön.
Ribanc.
Ez fájt neki a legjobban. Öt évnyi együttlét után a szerelme megcsalta és leribancozta őt. Mintha semmit sem jelentettek volna neki az eddig együtt töltött évek, mintha Louis csak egy futó kaland lett volna neki, semmi több.
Louis-nak nem tűnt fel az idő múlása, csak bámult maga elé mozdulatlanul, szeme előtt újra és újra lejátszódott az a jelenet.
De valami más lett. Az ajtóra nézett, a kilincsre, amit megállás nélkül nyomogatott le valaki kintről, de hiába, az ajtót nem tudta kinyitni. Hallotta, hogy valaki kiabál, de a zubogó víztől nem hallotta, hogy kicsoda, és mit. Biztos volt benne, hogy valamelyik fiú az.
De nem Harry.
Miért is lenne ő? Neki Louis csak egy ribanc.
Louis nagyot sóhajtott,az orra tele ment vízzel, amit aztán kiprüszkölt. Felnyúlt, és elzárta a vizet, majd kilépett a zuhanyzóból. Elvette a törölközőjét, majd elkezdte magát dörgölni. Fázott, már nagyon is. És nem azért, mert hideg van, vagy lázas, hanem mert legyengült. Úgy érezte halott, halott egy olyan személy szemében, akit jobban szeretett az életénél is.
- Louis, Louis jól vagy? Jézus, mit csinálsz? - ismerte fel hirtelen Niall hangját. Keserűen elmosolyodott, tudva, hogy Harry nem fog az ajtó előtt gubbasztani, és várni rá. Lehet, már annál a ribancnál van, aki miatt itt kötött ki. Sőt, maga miatt van ilyen állapotban, mert hagyta, hogy így alakuljon. Hagyta, hogy átverjék...
- Jól vagyok Niall... Nem csinálok semmi hülyeséget, még nem őrültem meg! - kiáltott ki a srácnak, mire dünnyögést hallott.
- Gyere ki! Kérlek! - mondta megint a szőke srác. Louis fejet rázott, bár ezt az ajtón kívül nem láthatták.
- Mi történt, Lou? Mond el, segítünk! - kopogott kettőt Liam. Nem hiszi el...a két haverját jobban érdekli mi van vele, mint a párját. Felőle aztán már rég feldobhatta volna a talpát, az sem érdekelné!
- Menjetek fel Twitter-re, rájöttök! - csuklott el a hangja. Hogy nehogy megint sírjon, elkezdett alsót és pólót keresni Zayn régi cuccai közt. Az alsó méreteik egyeztek, csak a póló volt nagy. Nem dobták ki őket, betették egy szekrénybe, tartaléknak, ami most pont jól jött. Felkapta magára a ruhákat, majd leült a WC tetejére, és nézte a csukott ajtót, amin továbbra is dörömböltek.
- Ó Krisztusom! Nem csoda, hogy pikkel rád! Egy görény vagy, Styles! - hangzott fel Niall ijedt hangja, mire Louis csak elhúzta a száját. Nem görény. Annál sokkal rosszabb...
- Niall...félreértitek! - kezdett bele Harry. Az a görény, akit előbb említett. Szóval mégis csak itt gubbasztott a fürdő előtt. Vagy csak zuhanyozni akar.
- Mit lehet ezen félreérteni? - kérdezte Louis suttogva. Valószínűleg magától várt választ, de az nem érkezett.
A fejében csakis ez az egy szó viszhangzott, méghozzá a szerelme hangján.
Ribanc.
Szeme előtt lebegett Harry arca, amikor ezt vágta a fejéhez.
Ribanc.
Az az érzéketlen, kíméletlen arc.
Ribanc.
- Nem! - ordított fel Louis, remegve hátrált egészen a falig, kezeit a füleire tapasztotta, ezzel próbálta tompítani a hangokat, amik mintha egyenesen mellette hangzottak volna el, mindenhonnan körülötte.
Ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc, ribanc.
Minden egyes szó másnak a hangján. Harry. Liam. Niall. Zayn. Az anyja. A testvérei. Paul. Simon.
És kezdődött újra az egész.
Louis zokogva rogyott le a földre, térdeit felhúzta maga elé, mintha ez megvédené őt a támadástól.
Szánalmas ribanc vagy!
- Nem vagyok! Nem vagyok! Nem... Nem vagyok... - Louisnak elcsuklott a hangja, de körbe körbe ismételgette ezt a két szót, megállás nélkül - Nem vagyok.. Nem vagyok.. Nem vagyok... - suttogta monoton hangon, maga elé bámulva. A hangok lassan halkulni kezdtek, a könnyei is megritkultak, de a teste még mindig remegett. Hosszú idő után először pislogott egyet, ez mintha valamennyire visszahozta volna őt a valóságba.
Fázott, nagyon.
Miért fázott ennyire?
Remegő kezekkel átölelte magát, de rájött, hogy ez nem sokat segít. Alsó ajkát beharapva nézett körbe, szeme megakadt a zuhanykabinon. Vett egy mély levegőt, négykézláb indult meg a kabin fele, ahol reményei szerint végre felmelegedhet. Behúzta az üvegajtót és a sarokba kuporodott, felnyúlva megengedte a vizet. Megnyugodva sóhajtott fel, ahogy a forró víz hozzáért fagyott testéhez, felhúzott térdeit magához ölelte és hagyta, hogy az izmai ellazuljanak. Fejét a hideg csempének döntötte, kihasználta azt a pár pillanatnyi csendet, amíg senki sem ordít a fülébe.
Egyszerűen nem tudta felfogni. Miért tette ezt vele Harry? Nyilvánosan? Annyi ember előtt? Ha tönkre akarja őt tenni, annak van könnyebb módja is... De nem is az zavarta a legjobban, hogy rengetegen körbevették őket, abban a pillanatban úgy érezte, csak ők ketten állnak a lépcsőkön.
Ribanc.
Ez fájt neki a legjobban. Öt évnyi együttlét után a szerelme megcsalta és leribancozta őt. Mintha semmit sem jelentettek volna neki az eddig együtt töltött évek, mintha Louis csak egy futó kaland lett volna neki, semmi több.
Louis-nak nem tűnt fel az idő múlása, csak bámult maga elé mozdulatlanul, szeme előtt újra és újra lejátszódott az a jelenet.
De valami más lett. Az ajtóra nézett, a kilincsre, amit megállás nélkül nyomogatott le valaki kintről, de hiába, az ajtót nem tudta kinyitni. Hallotta, hogy valaki kiabál, de a zubogó víztől nem hallotta, hogy kicsoda, és mit. Biztos volt benne, hogy valamelyik fiú az.
De nem Harry.
Miért is lenne ő? Neki Louis csak egy ribanc.
Louis nagyot sóhajtott,az orra tele ment vízzel, amit aztán kiprüszkölt. Felnyúlt, és elzárta a vizet, majd kilépett a zuhanyzóból. Elvette a törölközőjét, majd elkezdte magát dörgölni. Fázott, már nagyon is. És nem azért, mert hideg van, vagy lázas, hanem mert legyengült. Úgy érezte halott, halott egy olyan személy szemében, akit jobban szeretett az életénél is.
- Louis, Louis jól vagy? Jézus, mit csinálsz? - ismerte fel hirtelen Niall hangját. Keserűen elmosolyodott, tudva, hogy Harry nem fog az ajtó előtt gubbasztani, és várni rá. Lehet, már annál a ribancnál van, aki miatt itt kötött ki. Sőt, maga miatt van ilyen állapotban, mert hagyta, hogy így alakuljon. Hagyta, hogy átverjék...
- Jól vagyok Niall... Nem csinálok semmi hülyeséget, még nem őrültem meg! - kiáltott ki a srácnak, mire dünnyögést hallott.
- Gyere ki! Kérlek! - mondta megint a szőke srác. Louis fejet rázott, bár ezt az ajtón kívül nem láthatták.
- Mi történt, Lou? Mond el, segítünk! - kopogott kettőt Liam. Nem hiszi el...a két haverját jobban érdekli mi van vele, mint a párját. Felőle aztán már rég feldobhatta volna a talpát, az sem érdekelné!
- Menjetek fel Twitter-re, rájöttök! - csuklott el a hangja. Hogy nehogy megint sírjon, elkezdett alsót és pólót keresni Zayn régi cuccai közt. Az alsó méreteik egyeztek, csak a póló volt nagy. Nem dobták ki őket, betették egy szekrénybe, tartaléknak, ami most pont jól jött. Felkapta magára a ruhákat, majd leült a WC tetejére, és nézte a csukott ajtót, amin továbbra is dörömböltek.
- Ó Krisztusom! Nem csoda, hogy pikkel rád! Egy görény vagy, Styles! - hangzott fel Niall ijedt hangja, mire Louis csak elhúzta a száját. Nem görény. Annál sokkal rosszabb...
- Niall...félreértitek! - kezdett bele Harry. Az a görény, akit előbb említett. Szóval mégis csak itt gubbasztott a fürdő előtt. Vagy csak zuhanyozni akar.
- Mit lehet ezen félreérteni? - kérdezte Louis suttogva. Valószínűleg magától várt választ, de az nem érkezett.
Hallotta, ahogy az ajtó előtt sutyorognak, majd azt is, ahogy egy ,,Jó éjt! Ne csinálj semmi hülyeséget" kiabálnak be az ajtón. Mikor eljutott az agyáig mit is mondtak, már nem hallott semmit, néma csönd volt kint is, és bent is. Üresség lepte el a szívét, mikor rájött, egyedül maradt. Mind elmentek aludni,Harry pedig biztos lelépett és a csajához ment. Hát persze! Elvégre ő jobb ribanc mint Louis...
A fél éjszakát végig gubbasztotta, fázott,gyengének érezte magát, és egyedül volt. Felállt a WC-ről, majd kinyitotta a kulcsra zárt ajtót és kiment a fürdőből. De az ajtót nem bírta teljesen kinyitni, ugyanis valami megakadályozta benne. Vagyis valaki. Harry az ajtó előtt aludt összekuporodva. Mikor megérezte, hogy az ajtó neki nyomódik automatikusan húzta magát össze még jobban, de szemeit nem nyitotta ki, túlságosan mélyen aludt hozzá.
A fél éjszakát végig gubbasztotta, fázott,gyengének érezte magát, és egyedül volt. Felállt a WC-ről, majd kinyitotta a kulcsra zárt ajtót és kiment a fürdőből. De az ajtót nem bírta teljesen kinyitni, ugyanis valami megakadályozta benne. Vagyis valaki. Harry az ajtó előtt aludt összekuporodva. Mikor megérezte, hogy az ajtó neki nyomódik automatikusan húzta magát össze még jobban, de szemeit nem nyitotta ki, túlságosan mélyen aludt hozzá.
Louis elhúzta a száját,majd letérdelt mellé. Beletúrt a göndör fürtökbe, majd végig simított a puha arcon, mire Harry felsóhajtott, és Louis nevét kezdte suttogni. Folyamatosan bocsánatot kért álmában, és folyamatosan Louis kezét kereste. De a srác elhúzta a kezét, és felállt.
- Sajnálom, Harry...te akartad így... - suttogta szerelmének, majd elment Harry szobájába. Elővett egy nagy sporttáskát, és elkezdte belepakolni a cuccait. Beletett minden ruhát,cipőt...csak a közös képeket nem, amik annyit jelentettek neki. Az első randi képe, az X-factoros képek, a Párizsi képek, mikor szerelmet vallott neki a fiúk előtt. Egyiket sem tette be. Nem lenne hozzá lelki ereje, hogy ezeket lesse nap mint nap.
Összehúzta a cipzárt a táskán amit aztán a vállára kapott, ám mielőtt elhagyta volna a szobát, egy meleg pokrócot terített Harryre. Még utoljára megsimította az arcát, majd lement, a szekrényről felvéve a kulcsokat ment be a garázsba. Sóhajtva ült be a kocsijába és elhajtott.
Könnyeivel küszködve hajtott az úton. Nem, most nem sírhat! Megölné magát! Ha Harry nem is bánná, a családja biztos hiányolná... Ha másért nem is, ő értük maradjon erős! Doncaster nincs messze, ki kell bírnia! Louis nagyot sóhajtott, majd nagyobb sebességre kapcsolt. Csak pár óra, maximum 2 óra,annyit ki bír. Rengetegszer járta már meg ezt az utat, ezúttal is menni fog.
- Sajnálom, Harry...te akartad így... - suttogta szerelmének, majd elment Harry szobájába. Elővett egy nagy sporttáskát, és elkezdte belepakolni a cuccait. Beletett minden ruhát,cipőt...csak a közös képeket nem, amik annyit jelentettek neki. Az első randi képe, az X-factoros képek, a Párizsi képek, mikor szerelmet vallott neki a fiúk előtt. Egyiket sem tette be. Nem lenne hozzá lelki ereje, hogy ezeket lesse nap mint nap.
Összehúzta a cipzárt a táskán amit aztán a vállára kapott, ám mielőtt elhagyta volna a szobát, egy meleg pokrócot terített Harryre. Még utoljára megsimította az arcát, majd lement, a szekrényről felvéve a kulcsokat ment be a garázsba. Sóhajtva ült be a kocsijába és elhajtott.
Könnyeivel küszködve hajtott az úton. Nem, most nem sírhat! Megölné magát! Ha Harry nem is bánná, a családja biztos hiányolná... Ha másért nem is, ő értük maradjon erős! Doncaster nincs messze, ki kell bírnia! Louis nagyot sóhajtott, majd nagyobb sebességre kapcsolt. Csak pár óra, maximum 2 óra,annyit ki bír. Rengetegszer járta már meg ezt az utat, ezúttal is menni fog.
Alig két óra múlva már le is parkolt a szülei háza előtt. A villanyok nem égtek a házban, így merte remélni, hogy már alszanak, és nem hagyták el a házat. Akkor itt gubbaszthatna. Kiszállt a kocsiból, majd vállára kapta a hatalmas táskát, és a bejárathoz sietett. Megállt az ajtó előtt és nagyot sóhajtott. Remélte, hogy a családja segít átvészelni mindezt! Megnyomta a csengőt majd várt. Nem telt bele sok idő, hallotta ahogy az anyja papucsa a padlónak csapódik. Az ajtó kinyílt, és egy döbbent arcú Jay fogadta, aki csak tátott szájjal nézte fiát, akinek visszatartott könnyei utat nyertek. Louis ledobta a táskáját a földre, majd átölelte anyját.
- Anya....anya... - szipogott vállába.
- Css! Semmi baj, Lou! Mi történt? Gyere be, mesélj! - vált el fiától, majd megvárta míg Louis besétál az ajtón csomagjával. Louis rögtön ledobta a táskáját és a nappaliba sietett. Ott levette a cipőjét, majd törökülésbe húzta lábait a kanapén. Jay leült mellé és letörölte könnyeit.
- Édesem, mi történt? - kérdezte ismét.
- H-harry...megcsalt, é-és azt mondta ribanc vagyok...nagyon fáj anya!-szipogott Louis. Anyja egyszerre sajnálta fiát, és meg is akarta ölni,amiért hagyta, hogy szenvedjen. Harry-t pedig a legszívesebben kiherélte volna. De Harry nem ilyen! Sosem tenne ilyet... Legalábbis ő nem ilyennek ismerte meg...
- Css! Tudom...tudom kincsem...de légy erős! Rendben? Anyád fia vagy, maradj erős... - ölelte át megint. Louis vállára hajtotta a fejét, majd beszívta az illatát, ami kicsit megnyugtatta.
- Anya....anya... - szipogott vállába.
- Css! Semmi baj, Lou! Mi történt? Gyere be, mesélj! - vált el fiától, majd megvárta míg Louis besétál az ajtón csomagjával. Louis rögtön ledobta a táskáját és a nappaliba sietett. Ott levette a cipőjét, majd törökülésbe húzta lábait a kanapén. Jay leült mellé és letörölte könnyeit.
- Édesem, mi történt? - kérdezte ismét.
- H-harry...megcsalt, é-és azt mondta ribanc vagyok...nagyon fáj anya!-szipogott Louis. Anyja egyszerre sajnálta fiát, és meg is akarta ölni,amiért hagyta, hogy szenvedjen. Harry-t pedig a legszívesebben kiherélte volna. De Harry nem ilyen! Sosem tenne ilyet... Legalábbis ő nem ilyennek ismerte meg...
- Css! Tudom...tudom kincsem...de légy erős! Rendben? Anyád fia vagy, maradj erős... - ölelte át megint. Louis vállára hajtotta a fejét, majd beszívta az illatát, ami kicsit megnyugtatta.
- R-rendben... - dadogott Louis. - A-a lányok?
- Fent vannak, már mind alszanak.... Kincsem, hajnali 3 van... Én is a csengőre keltem. - felelte Jay, mire Louis-nak bűntudata támadt. Felverte őket az éjszaka közepén? Ő csak megakart nyugodni, de e helyett felverte az anyját hajnali 3-kor. Akkora egy önző alak...csak magára gondolt... - Menjél kincsem, feküdj le aludni, holnap nyugodtabban megtudjuk beszélni! - vált el fiától Jay, majd rámosolygott biztatáskép. Louis bólintott egyet, majd nagy levegőt véve ment fel régi szobájába, ahova rengeteg emlék kötötte. Első csók, első szex, első randira innen ment. És ezt mind Harry-vel élte meg, aki most nyugodtan alszik még mindig a fürdőszoba ajtaja előtt... Louis belépett régi szobájába, és próbálta nem figyelembe venni, hogy tele van a szoba olyan plüssökkel, amiket Harry-től kapott. Inkább befeküdt az ágyba és próbált elaludni több-kevesebb sikerrel.
*
Harrynek fájt mindene a kényelmetlen, kemény földön, de semmi pénzért sem mászott volna fel az ágyra, hogy kényelmesen bevackolja magát a takaróba. Nem, mikor Louis a fürdőszobában ült, szenvedett, miatta. Annyira hülye volt, már ezerszer megbánta amit tett, főleg azt, hogy megbántotta a szerelmét. Alig tudott utána szaladni a hatalmas tömegben, paparazzik és interjúsok állták el az útját, így feladta és beült az autójába. Sírni látni Louist volt élete egyik legfájdalmasabb pillanata. Főleg, mivel miatta sírt, mert akkora egy idióta barom volt, amekkorát még nem látott a világ. Azért gubbasztott a fürdőszoba ajtaja előtt, mert beszélni akart Louval, amint az kilép onnan. Az eszébe sem jutott, hogy annyira kimerült lesz, hogy pár perc alatt elnyomja majd az álom. Átaludta a pillanatot, amikor a szerelme kilépett az ajtón, a perceket, amikor összepakolta minden dolgát, és azt a fájdalmas mozdulatot, amikor Louis ráterítette a takarót.
Reggel elgémberedett végtagokkal ébredt, nyöszörögve kinyújtóztatta mindenét, ásítva nézett a nyitott fürdőszobaajtóra. Mint akit ágyúból lőttek ki, ugrott fel, meg is szédült a hirtelen mozdulattól, de nem érdekelte, kitárta a nyitott ajtót. Louis. Kissé ijedten nézett körbe, kereste az alacsony férfit, aki egyetlen mosolyával boldogabbá tette minden napját. De nemcsak Louis tűnt el, hanem a dolgai is. A ruhásszekrény szinte üres, a cipői sehol, még a telefonja töltője is eltűnt.
- Liam! Niall! - kiáltotta, hangjában érezni lehetett a félelmet, miközben előhúzta a telefonját a zsebéből. Nem kellett semennyit sem keresgélnie, amint feloldotta a képernyőt, megnyota a gyorshívó gombot és már hívta is a szerelmét. Ki volt kapcsolva. Louis SOHA nem kapcsolta ki a telefonját! Hova mehetett?
A két fiú lihegve rontott be a szobába, Liamen csak egy fehér törülköző volt, ami csupán az alsó felét takarta, mellkasán még csillogtak a vízcseppek, amik a hajából is csöpögtek le a hátára.
- Mi történt? - kérdezte Ni ijedten, fejében megjelent egy kép, ahogy Louis vérbe fagyva fekszik a földön, vagy ájult, vagy vagy...
- Louis elűnt! - Harry egyre jobban kezdett kétségbeesni, megpróbálta újra hívni a fiút, ám ismét csak azt az idegesítő hangot hallotta, ami szüntelenül ismételgette, hogy az illető nem elérhető.
- Harry... Haz, nyugodj meg - vette el tőle a telefont Liam, mire a göndör úgy nézett rá, mint aki ölni is képes lenne - Biztos csak egyedül akar lenni és gondolkozni. Vissza fog jönni, és majd tiszta fejjel tudjátok megbeszélni ezt az egészet - mondta komolyan az öregebbik, Niall csak helyeslően bólogatott. Féltette a barátját, hogyne féltette volna, de el tudta képzelni, min mehet most keresztül, és tudta, hogy most először magával kell megbeszélnie a dolgokat.
Harry szemébe könnyek gyűltek, kétségebeesetten nézett a barátaira:
- De nekem MOST kell neki elmondanom, hogy sajnálom!
LARRY STYLINSON IGAZ?
SENKI SE ÉRTI, MI TÖRTÉNT A DÍJÁTADÓN
EDDIG PLETYKA VOLT, MOSTMÁR VALÓSÁG?
2015.augusztus 10 - én került sor az EMA díjátadó megrendezésére, amin a híres brit fiúbanda, a One Direction is részt vett. De mi történt a vörös szőnyegen? Senki sem volt jókor jó helyen, ugyanis semmilyen vizuális bizonyíték nincs a Louis Tomlinson és Harry Styles közti heves veszekedésről, amely következtében Louis sírva hagyta el a helyszínt. Harry azonnal utána eredt, viszont alig tíz perc elteltével, eléggé zaklatottan tért vissza, nem volt túl kedves a tőle, megállás nélkül kérdezgető emberekkel sem, ingerülten rázta le őket és sietett be az épületbe a többiek után.
A rajongók persze azonnal kombinálni kezdtek, a leghíresebb elméletek a Larry Stylinsonnal, azaz Louis és Harry eltitkolt párkapcsolatával kapcsolatosak. Vajon igaz a hír, miszerint a két énekes együtt van? Vagy csak volt?
Louis megállás nélkül folyó könnyekkel olvasta el az összes cikket, ami arról az éjszakáról szólt. Fájt minden egyes szó, ami csak le volt oda írva, szíve összeszorult, mikor a húga egy olyan újságot hozott haza, aminek a címlapját foglalta el a hír.
Lou mindigis imádta a Larry shippereket, kedvenc időtöltése a róluk szóló blogok olvasása volt, így nem is csodálkozott azon, hogy mindenkinek az első gondolata a veszekedés kapcsán ez volt. Hiszen annyira nyilvánvaló. Felröppen egy hír, miszerint a nagy Harry Stylesnak barátnője van, rá alig egy órára pedig senkivel és semmivel sem foglalkozva veszekedni kezd Louisval, aki sírva rohan el. A twitter megőrült, a rajongók nem tudják eldönteni, hogy nevessenek vagy sírjanak e. Hiszen ez az a megerősítés (szerűség) amire évek órta vártak a Larry létezéséről - ami talán már nincs. Még Louis maga sem tudta. Szerette Harryt, teljes szívéből, ami most mégis csak fájdalommal és csalódottsággal volt tele.
És a legrosszabb még nem is ez. A Modest. Teljesen kiakadt mindenki, ma délután egy interjún vesz részt az egész banda, ahol valahogyan muszáj lesz kimagyarázniuk a történteket. Nem lesz képes Harryre nézni, vagy akár csak egy légtérben lenni vele. Nem, ő ehhez túl gyenge volt, tudta, hogy nem fogja kibírni. Sosem szeretett a Larryről beszélni, mert mindigis le kellett tagadnia, amit őszintén nem értettek, hogy mégis miért. Hiszen a rajongótábor nagy része imádná ezt, és véget érnének a directionerek közti harcok is ezzel kapcsolatban. És nem kellene titkolózniuk. A koncert kellős közepén odasétálhatna Harryhez és megcsókolhatná őt ha akarná, mellette ülhetne minden interjún, mellette állhatna a fényképezkedéseken, foghatná a kezét minden fellépéskor.
Ekkor Louisból kitört a hangos zokogás, ugyanis a szíve legmélyén tudja, hogy bár az agya hevesen tiltakozik ez ellen, ezek közül már semmi sem válik majd valóra. Harrynek nem kell egy ribanc. Dobni fogja, talán ma az interjún szégyeníti majd le többezer ember előtt, ezzel csak még jobban összetörve a fiút. Biztos az lesz, hogy amint felmerül az első kérdés a Larry Stylinsonról, Harry felszabadultan nevet majd fel és közli, hogy volt, de Louis túl nagy ribanc volt, ezért vége lett.
Jay aggódva lépett be fia szobájába, amint meglátta, hogy apróra összekuporodva zokogott, azonnal odasietett hozzá, leült mellé és a mellkasára húzta a zokogástól rázkódó fiút.
- Nem kell elmenned az interjúra, ugye tudod? - suttogta Louis fülébe, aki csak megrázta a fejét. Nem. Rendbe hozza magát és elmegy, megmutatja Harrynek, hogy jól van. Elhiteti vele, aztán újra sírva bújik majd az édesanyja óvó ölelésébe. Nem hagyhatja cserben Liamet és Niallt.
Nem lehet gyáva.
*
- Ééés itt is vannak, akikre mindenki várt, hölgyeim és uraim, a One direction! - kiáltotta el magát a műsorvezetőnő, Helen, a fiúk mosolyogva léptek be az ajtón és foglaltak helyet a kanapén. A Modest parancsára Harry és Louis egymás mellett, hogy ezzel is mutassák, minden rendben.
Louis hihetetlenül hálás volt az iskolában végigszenvedett szíjátszó szakkör kínkeserves próbáiért, ahol megtanulhatta, hogyan nyugodjon meg, és ne essen ki a szerepéből, ami jelen pillanatban a "boldog-vagyok-minden-rendben" volt.
- Helló mindenkinek! - köszöntek egyszerre a srácok, mosolyogva fordultak mindannyiran Helen felé.
- Hogy vagytok ma, fiúk?
- Minden oké, és veled? - kérdezett vissza Liam.
- Oh, rendben vagyok, de ez most nem érdekes! Gondolom felkészültetek már, hogy mi lesz az első kérdésem - nevetett fel a nő - És a legtöbb rajongó is erre kíváncsi, szóval nem nagyon húznám az időt, ha nem gond! Szóval, Harry és Louis. Mi történt tegnap este?
Pár pillanatig csend volt, majd Lou törte meg azt kedvesen mosolyogva:
- Ha nem lenne túl nagy kérés, ezt megtartanánk saját magunknak. Imádjuk a rajongóinkat, de van magánéletünk, amit szeretnénk, ha az is maradna. De természetesen illendő megmagyaráznom ami történt, szóval röviden... Harryvel már napok óta csipkelődtünk, a díjátadó előtt pedig volt egy durva veszekedésünk is, ami végleg betett. Az sem segített sokat, hogy az egyik fotós beszólt, nem szeretném részletezni, hogy mit. És akkor Harry is folytatta a csipkelődést, amin egyszerűen kiakadtam és eltűntem onnan. Nem sokan tudják, de bármin képes vagyok elsírni magam, elég az, ha mást látok sírni. Szóval ezután visszaküldtem Harryt, mert utánam jött hogy visszavigyen, de bocsánat, mindenhez volt akkor hangulatom, csak ahhoz nem, hogy végighallgassak pár dalt és két percig felmenjek én is a színpadra. Mindenkitől elnézést szeretnék kérni azért a kis.. kiakadásomért, de én is ember vagyok és vannak érzéseim - Louisból úgy ömlött ez a rengeteg hazugság, mint a vízfolyás, de nem érdekelte. Csak haza akart végre menni, de tudta, hogy még minimum fél órát ki kell itt bírnia az álma teljesüléséig. Helen figyelmesen hallgatta végig, végig Louis szemébe nézett, így nem vette észre Harry egyre jobban elkomorodó arcát a hazugságot hallva. Egyszerűen el akarta mondani mindenkinek, az egész világnak, hogy ő igenis szereti ezt a törékeny fiút mellette és itt, mindenki előtt bocsánatot akart kérni tőle, amiért akkora barom volt. De nem tehette ezt, a Modest kiküldött embere árgus szemekkel figyelte minden mozdulatát, Liam is a hátára tette a kezét anélkül, hogy bárki észrevette volna ezt, és lágyan cirógatta a bőrét, hogy megnyugtassa őt. Így Harry kelletlenül a nyelvébe harapott és ült ott nyugodtan.
- Ennyi? - kérdezte csodálkozva a nő, Louis felkuncogott halkan.
- Igen, ennyi. Semmi komoly, csak túl sok stressz, plussz a veszekedés és a beszólás. Nem több. Minden emberrel történik ilyen - mondta a fiú végig mosolyogva.
- Oh... Hát, akkor úgy látom néhány rajongó kissé csalódott lesz. A twitter szinte felrobban! - mindannyian a hatalmas képernyőre néztek, amin kimutatták a mostani világtrendeket. Első helyeken virított a #LarryComingOut #LarryIsReal #LarryPleaseSayTheTruth és a #ShutUpModest, ami hamar az egész banda kedvencévé vált.
Louis mosolyogva ült továbbra is, rá sem nézett Harry-re, akinek a szíve szakadt meg a hallottaktól. Sosem gondolta volna, hogy a kapcsolatuk erre a szintre jut.
- De hát ez van gyerekek! Szóval, Harry, a barátnő igaz volt? Tényleg szereted?-kérdezte a nő, most Harry-re vezetve tekintetét. A göndör elsápadt, Louis pedig félrenyelt. Szemeit újra könnyek csípték, de nem sírhatta el magát. Ország, világ előtt nem sírhat.
Harry nagyot nyelt, majd lopva Liam-re sandított, tanácsot kérve, de csak egy bólintást kapott. Hazudnia kell...vagy elmondja az igazat, Larry nélkül.
- Nem mondanám barátnőmnek, inkább egy éjszakás kalandnak... - rántott vállat egyszerűen a göndör, mintha mit sem számítana mit mond, mintha nem verne a szíve szuper gyorsasággal. Louis elkomorult mellette, lehajtotta a fejét, nehogy elsírja magát.
- Az még jobb.. - dünnyögött az orra alatt, de tökéletesen hallotta a műsorvezető is és Harry is. Harry szíve nagyot dobbant, eszébe jutott a díjátadó estéje, mikor a zuhogó esőben sétált haza a...párja.
- Szóval féltékeny vagy? - kapott az alkalmon a kétszínű Helen. A három srác élesen szívta be a levegőt, míg Louis felemelte fejét, és perzselő tekintetét a nőre vezette, aki továbbra is mosolyogva figyelte.
- Miből gondolod? - kérdezte higgadtan. Helen szeme csillogni kezdett, most felfedhet valamit, amit eddig egy műsorvezetőnek sem sikerült. Larry Stylinson.
- A dünnyögésből! Vagy nem arra értetted? - kezdett bele a játékba Helen, Louis-ban pedig felment a pumpa. Ki akarja forgatni a szavait? Larry-t akar?
- Nem...-válaszolta nemes egyszerűséggel - Nem vagyok féltékeny, nincs mire. Harry a haverom. Ha romantikára vágyik, romantikázzon. Engem nem zavar. - mondta könnyeivel küszködve, és akármennyire is nem akarta kiengedni könnyeit, lefolytak az arcára, amire a kamera rá is közelített, így tökéletesen látszott Louis Tomlinson könnycseppje élőadásban.
- Szóval Larry nem igaz? - kérdezte Helen, mire végleg eltört a mécses. Louis szeméből patakként folytak a könnyek, és a düh is ellepte agyát, legszívesebben behúzott volna egyet Harry-nek és Paul-nak amiért ide kellet ülnie. És most kiforgatták a szavait, elsírta magát élőadásban.
- Ó, dehogynem! Kurvára igaz! Már öt éve igaz! Csak hát Harry elbaszta! Romantika kell? Romantikázz nélkülem! - kezdett ordítani Louis, majd felállt és könnyes, égő szemekkel Harry-re, és a srácokra nézett, akik ledöbbenve figyelték Louis reakcióját. A sértődött, összetört fiú kirohant a műsorból, egyenesen az öltözőbe, ahol összekapkodta cuccait, és kifele rohant az épületből.
Eközben Helen, és a One Direction maradék tagja tátott szájjal lestek Louis után. Egyikőjük sem mert semmit szólni.
- LOUIS! ÁLLJ MEG! - pattant fel hirtelen Harry, és Louis után rohant. A közönség közt megfagyott a levegő, senki sem mert szólni, inkább csöndesen kiballagtak a nézőtérről. Még a Larry-sek sem sikítoztak, pedig fény derült mindenre. De mi mindenre? Arra, hogy Larry volt.
Louis már akkor egy taxiban ült, útban Doncaster felé. A könnyei még mindig folytak, a szíve összetört, szinte fizikai fájdalmat érzett a mellkasában. Miért tette ezt vele Harry? Mert egy ribanc. De mitől ribanc? Nem feküdt össze senkivel sem! Sosem csalta meg! Sosem tudta volta megcsalni! Ellentétben Harry-vel. Nagy csalódást okozott ez neki. Hatalmasat csalódott szerelmében. Pedig elképzelte a közös jövőjüket! Az esküvőt, a házaséletet, gyerekeket, akiket örökbe fogadtak volna. Minden kis részletet kigondolt, Harry-vel. Közösen gondolták ki. De ez az álom mind szertefoszlott, mikor aznap felment Twitter-re.
A férfi szemeit újra könnyek csípték, pedig eddig is folytak könnyei, de most már szinte fájt, hogy sírnia kell egy olyan ember miatt, aki miatt a legkevésbé szeretett volna.
Harry az utcán állt, és nézte a rohangáló tömeget. Sehol sem látta Louis-t, hiába figyelte, hiába ordítta a nevét. Megkérdezett egy lányt, nem-e látta, aki egy autógrammért el is árulta, hogy taxiba szállt és elment. A göndör szomorúan fordult vissza a hatalmas épület felé, majd sétát vissza a barátaihoz, akik elmondták mekkora marha volt. Csak csöndben, bólogatva adott barátainak igazat, akik arra biztatták, hogy küzdjön Lou-ért.
Louis kifizette a taxist, majd remegve ment be a házba, ahol családja a nappaliban ült, és aggódó szemekkel nézték a TV-t. Mindent láttak...mindent. Jay nem szólt semmit, csak síró fia felé fordult aki még jobban remegett a tudattól, hogy családja is látta, hogyan alázta le magát. Jay felállt, majd kisfiához sétált, aki rögtön karjaiba vetette magát.
- Anya..-sírt vállába Louis, mire nyugtatóan simogatni kezdte hátát - Akkora egy hülye vagyok!
- Cssst! Nem vagy az, édesem. Csak kibuktál... - nyugtatgatta őt, de nem igazán segített.
- Milyen férfi az ilyen? Sír a szerelméért, aki megcsalta!? Gyenge vagyok...egy ribanc.-kezdett bele halkan, sírva.
- Elég kisfiam! Nem vagy ribanc! Ki mondta ezt neked?-vált el felháborodva fiától Jay, majd szemeibe nézett. Azokba az ázott, égő szemekbe, amik csalódottak, és összetörtek voltak.
- Harry...-szipogott egyet.
- Miért lennél az? Nem csaltad meg? - simította meg az arcát Jay.
- Nem.. Épp ezért nem tudom miért mondta azt, de érzem igaza van..-felelte halkan, majd elindult a lépcső felé, hogy felmehessen a szobájába. Felkullogott a hosszú lépcsőn, így esélye sem volt meghallgatni anyja válaszát. Bement a langyos hőmérsékletű szobába, és az ágyába mászott. Betakarta magát a 23 éves plédjével, ami baba kora óta vele van, majd felhúzta lábait, és átölelte azokat. Lehunyta szemeit, hogy ne lásson semmit a szánalmas világból, ami körül veszi őt. Próbálta felidézni a régi, szép emlékeket, de az emlékek helyett csak a komor, sötét semmi lebegett szemei előtt.
Alig, hogy elhelyezkedett, csörgött a telefonja. Kivette nadrágzsebéből, majd felvette.
- Hallo? - szólt bele rekedten.
- Louis, te elkényeztetett kurva, hova tetted az eszed!? ,,Ó dehogynem! Kurvára igaz!", te normális vagy!? Tönkre akarod tenni a bandám? - kezdett el vele ordítozni vele a Modest! ügynöke.
- Szarok a bandádra! Megcsaltak! - kezdett bele ő is dühösen. Sosem szerette ezt a pasast, a nevét sem tudja.
- Kit érdekel? Bárkivel ágyba bújhatsz ez után is! A bandát ne kockáztasd, csak azért, mert Styles félrebaszott!
- Miattatok baszott félre! Mi a francért csalt volna meg? Megfenyegetted, igaz?
- Vádaskodsz? Rendben! Ha nem hozod rendbe, amit elcsesztél, kiteszlek a bandából! És mehetsz kurvulni az utcára! - fenyegette meg őt a férfi, mire újra könnyek gyűltek a szemébe. Nagy döntést fog hozni.
- Inkább kurvulok, mintsem a te bandádban énekeljek! Seggfej! - ezzel ki is nyomta, de a férfi nem is hívta. Sírva vágta a telefont az ágyra, majd torkaszakadtából ordítani kezdett.
- RÜHES BANDA! FORDULJATOK FEL! MIND! STYLES-AL EGYÜTT! - sírt hangosan, de olyan hangosan, hogy az ablakok is beleremegtek. Újra összetörték, hiába mutatta magát erősnek a telefon beszélgetésnél, összetörték. És nem tudja jól döntött-e?
*
Harry csak ült a számára kijeölt széken a Modest irodájában, üveges tekintettel bámult ki a fejéből. Hallotta, ahogy a vezetőség tagjai ordibálnak egymással és vele, de egyszerűen nem tudta felfogni a szavakat. Néha egy-két szófoszlány eljutott a tudatáig, de nem törődött velük. Olyanok voltak, hogy "Mindent elcsesztetek" "Ezzel tettétek tönkre az egész bandát" "Mindennek vége" "Hogy lehettetek ilyen hülyék".
- Harry, mi a faszért nem figyelsz?! Te meg az a ribanc Louisod tehettek mindenről! - erre azonban felkapta a fejét. Dühtől izzó szemeit Willre, a menedzsment egyik tagjára emelte, agyát ellepte a vörös köd.
- Harry ne! - kiáltotta Liam ijedten, de ezzel már elkésett. A göndör fiú felrúgta a székét, a hatalmas asztalt odébblökve ragadta meg a nála sokkal öregebb férfit, akit az ingjénél fogva nyomott a falhoz. Will elsápadt, hevesen kapkodta a levegőt. Jó 20 évvel volt idősebb Harrynél, ám az mégis úgy szorította a falhoz, hogy alig bírt megmozdulni.
- Hogy merészelted leribancozni Louist te paraszt?! - keze lendült, ökle hangosan csattanva érte el a férfi arcát - Ezek közül semmi sem történt volna meg, ha te nem vagy! - újabb ütést mért a férfire - Te kényszerítettél bele abba, hogy szedjek fel valami csajt, aztán vesszek össze Louisval! - és még egyet - Miattad van ez az egész! - a féfi arca már több helyről is vérzett, de nem érdekelte, behúzott neki még egyet - Miattad gyűlöl engem a szerelmem! - és még egyet - Az eljegyzést terveztem te szemétláda seggfej! - térdét felemelve erőteljesen rúgta meg a férfi ágyékát, aki fájdalmasan nyögdécselve rogyott a földre.
- Harry állj le, kérlek! - könyörgött neki halkan Niall, de Harry ezt nem vette figyelembe. Teljes erejéből belerúgott egyet Will gyomrába, aki már köhögte fel a vért, majd ingjét megigazítva elhagyta a termet.
*
Louis megpróbált jól lenni. Próbálta helyrehozni a légzését, próbálta lelassítani szíve heves dobogát, próbált megnyugodni. Csak azt akarta, hogy mindennek vége legyen. Számára az előző telefonhívás azt jelentette, hogy kilépett a bandából, és a Modest embere is biztosan így gondolta. Már csak be kell mennie valamelyik nap aláírni a szerződést, és soha többet nem kell látnia Harryt. Nem kell olvasnia a sok útálkozó kommentet, nem kell hallgatnia mások véleményét a pocsék hangjáról, nem kell színészkednie. Adhatja önmagát.
De Harry nélkül ki ő?
Hát ez az.
A One direction és Harry előtt Louis létezett. Létezett, de nem élt. Harry mellett viszon úgy érezte, halhatatlan volt, hogy bármire képes. Hogy együtt képesek megváltani a világot. Ez mostanra már csak egy gyerekes álomnak tűnt Louis számára. Mint amikor kiskorában álmodozott arról, hogy űrhajós lesz. Mind a kettő lehetetlenség. Sose fog feljutni az űrbe és Harry sem fogja újra szeretni.
Szerette egyáltalán? Vagy csak kihasználta?
Louis megrázta a fejét, letörölt pár kiszökő könnycseppet. Az elején szerették egymást tiszta szívből. Azt nem lehet eljátszani, ami köztük zajlott, egy profi színész sem lett volna arra képes. Lebukott volna valahogy, hibát kellett volna vétenie a játékában. Lehet, hogy 5 év után a tegnapi este volt az a hiba, ami lebuktatta Harry valós énjét?
Louis sóhajtva dőlt hátra az ágyán. Úgy érezte, nincs benne élet, hogy az eltávozott belőle, maga után hagyva egy könnyekkel teli porhüvelyt. Csak arra vágyott, hogy valaki szorosan magához ölelje és azt mondja neki, hogy minden rendben lesz. Olyan nagy kérés ez?
A csengő hangja élesen hasította szét a ház csendjét, Louis szenvedve nyögött fel. A szülei dolgoztak, a testvérei pedig még suliban voltak, így neki kellene kinyitnia az ajtót, de nem volt energiája felkelni az ágyból. Ám a látogató nem hagyta nyugodni, szó szerint rátenyerelt a csengőre, így az olyan sokáig szólt, hogy az már fájt a fülnek.
- Megyek már! - kiáltotta ingerülten a fiú és kelletlenül elindult lefele, durcás arckifejezéssel nyitotta ki a bejárati ajtót. Azonnal szoros karok rántották magához és ölelték át szorosan. Először megijedt, de aztán megismerte az idegent.
- Zayn.. - sóhajtottam megnyugodva, lehunyt szemekkel visszaölelte legjobb barátját. - Zayn, minden annyira tönkrement... - suttogta a férfi mellkasába, aki szótlanul szorította a már szinte remegő haverját.
- Ssh.. Lou, menjünk be és elmondasz mindent jó? - csitítgatta halkan Zayn Louist, aki csak könnyes szemekkel bólintott egy aprót és kinyúlva becsukta a bejárati ajtót.
*
- Fent vannak, már mind alszanak.... Kincsem, hajnali 3 van... Én is a csengőre keltem. - felelte Jay, mire Louis-nak bűntudata támadt. Felverte őket az éjszaka közepén? Ő csak megakart nyugodni, de e helyett felverte az anyját hajnali 3-kor. Akkora egy önző alak...csak magára gondolt... - Menjél kincsem, feküdj le aludni, holnap nyugodtabban megtudjuk beszélni! - vált el fiától Jay, majd rámosolygott biztatáskép. Louis bólintott egyet, majd nagy levegőt véve ment fel régi szobájába, ahova rengeteg emlék kötötte. Első csók, első szex, első randira innen ment. És ezt mind Harry-vel élte meg, aki most nyugodtan alszik még mindig a fürdőszoba ajtaja előtt... Louis belépett régi szobájába, és próbálta nem figyelembe venni, hogy tele van a szoba olyan plüssökkel, amiket Harry-től kapott. Inkább befeküdt az ágyba és próbált elaludni több-kevesebb sikerrel.
*
Harrynek fájt mindene a kényelmetlen, kemény földön, de semmi pénzért sem mászott volna fel az ágyra, hogy kényelmesen bevackolja magát a takaróba. Nem, mikor Louis a fürdőszobában ült, szenvedett, miatta. Annyira hülye volt, már ezerszer megbánta amit tett, főleg azt, hogy megbántotta a szerelmét. Alig tudott utána szaladni a hatalmas tömegben, paparazzik és interjúsok állták el az útját, így feladta és beült az autójába. Sírni látni Louist volt élete egyik legfájdalmasabb pillanata. Főleg, mivel miatta sírt, mert akkora egy idióta barom volt, amekkorát még nem látott a világ. Azért gubbasztott a fürdőszoba ajtaja előtt, mert beszélni akart Louval, amint az kilép onnan. Az eszébe sem jutott, hogy annyira kimerült lesz, hogy pár perc alatt elnyomja majd az álom. Átaludta a pillanatot, amikor a szerelme kilépett az ajtón, a perceket, amikor összepakolta minden dolgát, és azt a fájdalmas mozdulatot, amikor Louis ráterítette a takarót.
Reggel elgémberedett végtagokkal ébredt, nyöszörögve kinyújtóztatta mindenét, ásítva nézett a nyitott fürdőszobaajtóra. Mint akit ágyúból lőttek ki, ugrott fel, meg is szédült a hirtelen mozdulattól, de nem érdekelte, kitárta a nyitott ajtót. Louis. Kissé ijedten nézett körbe, kereste az alacsony férfit, aki egyetlen mosolyával boldogabbá tette minden napját. De nemcsak Louis tűnt el, hanem a dolgai is. A ruhásszekrény szinte üres, a cipői sehol, még a telefonja töltője is eltűnt.
- Liam! Niall! - kiáltotta, hangjában érezni lehetett a félelmet, miközben előhúzta a telefonját a zsebéből. Nem kellett semennyit sem keresgélnie, amint feloldotta a képernyőt, megnyota a gyorshívó gombot és már hívta is a szerelmét. Ki volt kapcsolva. Louis SOHA nem kapcsolta ki a telefonját! Hova mehetett?
A két fiú lihegve rontott be a szobába, Liamen csak egy fehér törülköző volt, ami csupán az alsó felét takarta, mellkasán még csillogtak a vízcseppek, amik a hajából is csöpögtek le a hátára.
- Mi történt? - kérdezte Ni ijedten, fejében megjelent egy kép, ahogy Louis vérbe fagyva fekszik a földön, vagy ájult, vagy vagy...
- Louis elűnt! - Harry egyre jobban kezdett kétségbeesni, megpróbálta újra hívni a fiút, ám ismét csak azt az idegesítő hangot hallotta, ami szüntelenül ismételgette, hogy az illető nem elérhető.
- Harry... Haz, nyugodj meg - vette el tőle a telefont Liam, mire a göndör úgy nézett rá, mint aki ölni is képes lenne - Biztos csak egyedül akar lenni és gondolkozni. Vissza fog jönni, és majd tiszta fejjel tudjátok megbeszélni ezt az egészet - mondta komolyan az öregebbik, Niall csak helyeslően bólogatott. Féltette a barátját, hogyne féltette volna, de el tudta képzelni, min mehet most keresztül, és tudta, hogy most először magával kell megbeszélnie a dolgokat.
Harry szemébe könnyek gyűltek, kétségebeesetten nézett a barátaira:
- De nekem MOST kell neki elmondanom, hogy sajnálom!
DRÁMA A DÍJÁTADÓN
MOST FOG SZÉTESNI A ONE DIRECTION?
SENKI SE ÉRTI, MI TÖRTÉNT A DÍJÁTADÓN
EDDIG PLETYKA VOLT, MOSTMÁR VALÓSÁG?
2015.augusztus 10 - én került sor az EMA díjátadó megrendezésére, amin a híres brit fiúbanda, a One Direction is részt vett. De mi történt a vörös szőnyegen? Senki sem volt jókor jó helyen, ugyanis semmilyen vizuális bizonyíték nincs a Louis Tomlinson és Harry Styles közti heves veszekedésről, amely következtében Louis sírva hagyta el a helyszínt. Harry azonnal utána eredt, viszont alig tíz perc elteltével, eléggé zaklatottan tért vissza, nem volt túl kedves a tőle, megállás nélkül kérdezgető emberekkel sem, ingerülten rázta le őket és sietett be az épületbe a többiek után.
A rajongók persze azonnal kombinálni kezdtek, a leghíresebb elméletek a Larry Stylinsonnal, azaz Louis és Harry eltitkolt párkapcsolatával kapcsolatosak. Vajon igaz a hír, miszerint a két énekes együtt van? Vagy csak volt?
Louis megállás nélkül folyó könnyekkel olvasta el az összes cikket, ami arról az éjszakáról szólt. Fájt minden egyes szó, ami csak le volt oda írva, szíve összeszorult, mikor a húga egy olyan újságot hozott haza, aminek a címlapját foglalta el a hír.
Lou mindigis imádta a Larry shippereket, kedvenc időtöltése a róluk szóló blogok olvasása volt, így nem is csodálkozott azon, hogy mindenkinek az első gondolata a veszekedés kapcsán ez volt. Hiszen annyira nyilvánvaló. Felröppen egy hír, miszerint a nagy Harry Stylesnak barátnője van, rá alig egy órára pedig senkivel és semmivel sem foglalkozva veszekedni kezd Louisval, aki sírva rohan el. A twitter megőrült, a rajongók nem tudják eldönteni, hogy nevessenek vagy sírjanak e. Hiszen ez az a megerősítés (szerűség) amire évek órta vártak a Larry létezéséről - ami talán már nincs. Még Louis maga sem tudta. Szerette Harryt, teljes szívéből, ami most mégis csak fájdalommal és csalódottsággal volt tele.
És a legrosszabb még nem is ez. A Modest. Teljesen kiakadt mindenki, ma délután egy interjún vesz részt az egész banda, ahol valahogyan muszáj lesz kimagyarázniuk a történteket. Nem lesz képes Harryre nézni, vagy akár csak egy légtérben lenni vele. Nem, ő ehhez túl gyenge volt, tudta, hogy nem fogja kibírni. Sosem szeretett a Larryről beszélni, mert mindigis le kellett tagadnia, amit őszintén nem értettek, hogy mégis miért. Hiszen a rajongótábor nagy része imádná ezt, és véget érnének a directionerek közti harcok is ezzel kapcsolatban. És nem kellene titkolózniuk. A koncert kellős közepén odasétálhatna Harryhez és megcsókolhatná őt ha akarná, mellette ülhetne minden interjún, mellette állhatna a fényképezkedéseken, foghatná a kezét minden fellépéskor.
Ekkor Louisból kitört a hangos zokogás, ugyanis a szíve legmélyén tudja, hogy bár az agya hevesen tiltakozik ez ellen, ezek közül már semmi sem válik majd valóra. Harrynek nem kell egy ribanc. Dobni fogja, talán ma az interjún szégyeníti majd le többezer ember előtt, ezzel csak még jobban összetörve a fiút. Biztos az lesz, hogy amint felmerül az első kérdés a Larry Stylinsonról, Harry felszabadultan nevet majd fel és közli, hogy volt, de Louis túl nagy ribanc volt, ezért vége lett.
Jay aggódva lépett be fia szobájába, amint meglátta, hogy apróra összekuporodva zokogott, azonnal odasietett hozzá, leült mellé és a mellkasára húzta a zokogástól rázkódó fiút.
- Nem kell elmenned az interjúra, ugye tudod? - suttogta Louis fülébe, aki csak megrázta a fejét. Nem. Rendbe hozza magát és elmegy, megmutatja Harrynek, hogy jól van. Elhiteti vele, aztán újra sírva bújik majd az édesanyja óvó ölelésébe. Nem hagyhatja cserben Liamet és Niallt.
Nem lehet gyáva.
*
- Ééés itt is vannak, akikre mindenki várt, hölgyeim és uraim, a One direction! - kiáltotta el magát a műsorvezetőnő, Helen, a fiúk mosolyogva léptek be az ajtón és foglaltak helyet a kanapén. A Modest parancsára Harry és Louis egymás mellett, hogy ezzel is mutassák, minden rendben.
Louis hihetetlenül hálás volt az iskolában végigszenvedett szíjátszó szakkör kínkeserves próbáiért, ahol megtanulhatta, hogyan nyugodjon meg, és ne essen ki a szerepéből, ami jelen pillanatban a "boldog-vagyok-minden-rendben" volt.
- Helló mindenkinek! - köszöntek egyszerre a srácok, mosolyogva fordultak mindannyiran Helen felé.
- Hogy vagytok ma, fiúk?
- Minden oké, és veled? - kérdezett vissza Liam.
- Oh, rendben vagyok, de ez most nem érdekes! Gondolom felkészültetek már, hogy mi lesz az első kérdésem - nevetett fel a nő - És a legtöbb rajongó is erre kíváncsi, szóval nem nagyon húznám az időt, ha nem gond! Szóval, Harry és Louis. Mi történt tegnap este?
Pár pillanatig csend volt, majd Lou törte meg azt kedvesen mosolyogva:
- Ha nem lenne túl nagy kérés, ezt megtartanánk saját magunknak. Imádjuk a rajongóinkat, de van magánéletünk, amit szeretnénk, ha az is maradna. De természetesen illendő megmagyaráznom ami történt, szóval röviden... Harryvel már napok óta csipkelődtünk, a díjátadó előtt pedig volt egy durva veszekedésünk is, ami végleg betett. Az sem segített sokat, hogy az egyik fotós beszólt, nem szeretném részletezni, hogy mit. És akkor Harry is folytatta a csipkelődést, amin egyszerűen kiakadtam és eltűntem onnan. Nem sokan tudják, de bármin képes vagyok elsírni magam, elég az, ha mást látok sírni. Szóval ezután visszaküldtem Harryt, mert utánam jött hogy visszavigyen, de bocsánat, mindenhez volt akkor hangulatom, csak ahhoz nem, hogy végighallgassak pár dalt és két percig felmenjek én is a színpadra. Mindenkitől elnézést szeretnék kérni azért a kis.. kiakadásomért, de én is ember vagyok és vannak érzéseim - Louisból úgy ömlött ez a rengeteg hazugság, mint a vízfolyás, de nem érdekelte. Csak haza akart végre menni, de tudta, hogy még minimum fél órát ki kell itt bírnia az álma teljesüléséig. Helen figyelmesen hallgatta végig, végig Louis szemébe nézett, így nem vette észre Harry egyre jobban elkomorodó arcát a hazugságot hallva. Egyszerűen el akarta mondani mindenkinek, az egész világnak, hogy ő igenis szereti ezt a törékeny fiút mellette és itt, mindenki előtt bocsánatot akart kérni tőle, amiért akkora barom volt. De nem tehette ezt, a Modest kiküldött embere árgus szemekkel figyelte minden mozdulatát, Liam is a hátára tette a kezét anélkül, hogy bárki észrevette volna ezt, és lágyan cirógatta a bőrét, hogy megnyugtassa őt. Így Harry kelletlenül a nyelvébe harapott és ült ott nyugodtan.
- Ennyi? - kérdezte csodálkozva a nő, Louis felkuncogott halkan.
- Igen, ennyi. Semmi komoly, csak túl sok stressz, plussz a veszekedés és a beszólás. Nem több. Minden emberrel történik ilyen - mondta a fiú végig mosolyogva.
- Oh... Hát, akkor úgy látom néhány rajongó kissé csalódott lesz. A twitter szinte felrobban! - mindannyian a hatalmas képernyőre néztek, amin kimutatták a mostani világtrendeket. Első helyeken virított a #LarryComingOut #LarryIsReal #LarryPleaseSayTheTruth és a #ShutUpModest, ami hamar az egész banda kedvencévé vált.
Louis mosolyogva ült továbbra is, rá sem nézett Harry-re, akinek a szíve szakadt meg a hallottaktól. Sosem gondolta volna, hogy a kapcsolatuk erre a szintre jut.
- De hát ez van gyerekek! Szóval, Harry, a barátnő igaz volt? Tényleg szereted?-kérdezte a nő, most Harry-re vezetve tekintetét. A göndör elsápadt, Louis pedig félrenyelt. Szemeit újra könnyek csípték, de nem sírhatta el magát. Ország, világ előtt nem sírhat.
Harry nagyot nyelt, majd lopva Liam-re sandított, tanácsot kérve, de csak egy bólintást kapott. Hazudnia kell...vagy elmondja az igazat, Larry nélkül.
- Nem mondanám barátnőmnek, inkább egy éjszakás kalandnak... - rántott vállat egyszerűen a göndör, mintha mit sem számítana mit mond, mintha nem verne a szíve szuper gyorsasággal. Louis elkomorult mellette, lehajtotta a fejét, nehogy elsírja magát.
- Az még jobb.. - dünnyögött az orra alatt, de tökéletesen hallotta a műsorvezető is és Harry is. Harry szíve nagyot dobbant, eszébe jutott a díjátadó estéje, mikor a zuhogó esőben sétált haza a...párja.
- Szóval féltékeny vagy? - kapott az alkalmon a kétszínű Helen. A három srác élesen szívta be a levegőt, míg Louis felemelte fejét, és perzselő tekintetét a nőre vezette, aki továbbra is mosolyogva figyelte.
- Miből gondolod? - kérdezte higgadtan. Helen szeme csillogni kezdett, most felfedhet valamit, amit eddig egy műsorvezetőnek sem sikerült. Larry Stylinson.
- A dünnyögésből! Vagy nem arra értetted? - kezdett bele a játékba Helen, Louis-ban pedig felment a pumpa. Ki akarja forgatni a szavait? Larry-t akar?
- Nem...-válaszolta nemes egyszerűséggel - Nem vagyok féltékeny, nincs mire. Harry a haverom. Ha romantikára vágyik, romantikázzon. Engem nem zavar. - mondta könnyeivel küszködve, és akármennyire is nem akarta kiengedni könnyeit, lefolytak az arcára, amire a kamera rá is közelített, így tökéletesen látszott Louis Tomlinson könnycseppje élőadásban.
- Szóval Larry nem igaz? - kérdezte Helen, mire végleg eltört a mécses. Louis szeméből patakként folytak a könnyek, és a düh is ellepte agyát, legszívesebben behúzott volna egyet Harry-nek és Paul-nak amiért ide kellet ülnie. És most kiforgatták a szavait, elsírta magát élőadásban.
- Ó, dehogynem! Kurvára igaz! Már öt éve igaz! Csak hát Harry elbaszta! Romantika kell? Romantikázz nélkülem! - kezdett ordítani Louis, majd felállt és könnyes, égő szemekkel Harry-re, és a srácokra nézett, akik ledöbbenve figyelték Louis reakcióját. A sértődött, összetört fiú kirohant a műsorból, egyenesen az öltözőbe, ahol összekapkodta cuccait, és kifele rohant az épületből.
Eközben Helen, és a One Direction maradék tagja tátott szájjal lestek Louis után. Egyikőjük sem mert semmit szólni.
- LOUIS! ÁLLJ MEG! - pattant fel hirtelen Harry, és Louis után rohant. A közönség közt megfagyott a levegő, senki sem mert szólni, inkább csöndesen kiballagtak a nézőtérről. Még a Larry-sek sem sikítoztak, pedig fény derült mindenre. De mi mindenre? Arra, hogy Larry volt.
Louis már akkor egy taxiban ült, útban Doncaster felé. A könnyei még mindig folytak, a szíve összetört, szinte fizikai fájdalmat érzett a mellkasában. Miért tette ezt vele Harry? Mert egy ribanc. De mitől ribanc? Nem feküdt össze senkivel sem! Sosem csalta meg! Sosem tudta volta megcsalni! Ellentétben Harry-vel. Nagy csalódást okozott ez neki. Hatalmasat csalódott szerelmében. Pedig elképzelte a közös jövőjüket! Az esküvőt, a házaséletet, gyerekeket, akiket örökbe fogadtak volna. Minden kis részletet kigondolt, Harry-vel. Közösen gondolták ki. De ez az álom mind szertefoszlott, mikor aznap felment Twitter-re.
A férfi szemeit újra könnyek csípték, pedig eddig is folytak könnyei, de most már szinte fájt, hogy sírnia kell egy olyan ember miatt, aki miatt a legkevésbé szeretett volna.
Harry az utcán állt, és nézte a rohangáló tömeget. Sehol sem látta Louis-t, hiába figyelte, hiába ordítta a nevét. Megkérdezett egy lányt, nem-e látta, aki egy autógrammért el is árulta, hogy taxiba szállt és elment. A göndör szomorúan fordult vissza a hatalmas épület felé, majd sétát vissza a barátaihoz, akik elmondták mekkora marha volt. Csak csöndben, bólogatva adott barátainak igazat, akik arra biztatták, hogy küzdjön Lou-ért.
Louis kifizette a taxist, majd remegve ment be a házba, ahol családja a nappaliban ült, és aggódó szemekkel nézték a TV-t. Mindent láttak...mindent. Jay nem szólt semmit, csak síró fia felé fordult aki még jobban remegett a tudattól, hogy családja is látta, hogyan alázta le magát. Jay felállt, majd kisfiához sétált, aki rögtön karjaiba vetette magát.
- Anya..-sírt vállába Louis, mire nyugtatóan simogatni kezdte hátát - Akkora egy hülye vagyok!
- Cssst! Nem vagy az, édesem. Csak kibuktál... - nyugtatgatta őt, de nem igazán segített.
- Milyen férfi az ilyen? Sír a szerelméért, aki megcsalta!? Gyenge vagyok...egy ribanc.-kezdett bele halkan, sírva.
- Elég kisfiam! Nem vagy ribanc! Ki mondta ezt neked?-vált el felháborodva fiától Jay, majd szemeibe nézett. Azokba az ázott, égő szemekbe, amik csalódottak, és összetörtek voltak.
- Harry...-szipogott egyet.
- Miért lennél az? Nem csaltad meg? - simította meg az arcát Jay.
- Nem.. Épp ezért nem tudom miért mondta azt, de érzem igaza van..-felelte halkan, majd elindult a lépcső felé, hogy felmehessen a szobájába. Felkullogott a hosszú lépcsőn, így esélye sem volt meghallgatni anyja válaszát. Bement a langyos hőmérsékletű szobába, és az ágyába mászott. Betakarta magát a 23 éves plédjével, ami baba kora óta vele van, majd felhúzta lábait, és átölelte azokat. Lehunyta szemeit, hogy ne lásson semmit a szánalmas világból, ami körül veszi őt. Próbálta felidézni a régi, szép emlékeket, de az emlékek helyett csak a komor, sötét semmi lebegett szemei előtt.
Alig, hogy elhelyezkedett, csörgött a telefonja. Kivette nadrágzsebéből, majd felvette.
- Hallo? - szólt bele rekedten.
- Louis, te elkényeztetett kurva, hova tetted az eszed!? ,,Ó dehogynem! Kurvára igaz!", te normális vagy!? Tönkre akarod tenni a bandám? - kezdett el vele ordítozni vele a Modest! ügynöke.
- Szarok a bandádra! Megcsaltak! - kezdett bele ő is dühösen. Sosem szerette ezt a pasast, a nevét sem tudja.
- Kit érdekel? Bárkivel ágyba bújhatsz ez után is! A bandát ne kockáztasd, csak azért, mert Styles félrebaszott!
- Miattatok baszott félre! Mi a francért csalt volna meg? Megfenyegetted, igaz?
- Vádaskodsz? Rendben! Ha nem hozod rendbe, amit elcsesztél, kiteszlek a bandából! És mehetsz kurvulni az utcára! - fenyegette meg őt a férfi, mire újra könnyek gyűltek a szemébe. Nagy döntést fog hozni.
- Inkább kurvulok, mintsem a te bandádban énekeljek! Seggfej! - ezzel ki is nyomta, de a férfi nem is hívta. Sírva vágta a telefont az ágyra, majd torkaszakadtából ordítani kezdett.
- RÜHES BANDA! FORDULJATOK FEL! MIND! STYLES-AL EGYÜTT! - sírt hangosan, de olyan hangosan, hogy az ablakok is beleremegtek. Újra összetörték, hiába mutatta magát erősnek a telefon beszélgetésnél, összetörték. És nem tudja jól döntött-e?
*
Harry csak ült a számára kijeölt széken a Modest irodájában, üveges tekintettel bámult ki a fejéből. Hallotta, ahogy a vezetőség tagjai ordibálnak egymással és vele, de egyszerűen nem tudta felfogni a szavakat. Néha egy-két szófoszlány eljutott a tudatáig, de nem törődött velük. Olyanok voltak, hogy "Mindent elcsesztetek" "Ezzel tettétek tönkre az egész bandát" "Mindennek vége" "Hogy lehettetek ilyen hülyék".
- Harry, mi a faszért nem figyelsz?! Te meg az a ribanc Louisod tehettek mindenről! - erre azonban felkapta a fejét. Dühtől izzó szemeit Willre, a menedzsment egyik tagjára emelte, agyát ellepte a vörös köd.
- Harry ne! - kiáltotta Liam ijedten, de ezzel már elkésett. A göndör fiú felrúgta a székét, a hatalmas asztalt odébblökve ragadta meg a nála sokkal öregebb férfit, akit az ingjénél fogva nyomott a falhoz. Will elsápadt, hevesen kapkodta a levegőt. Jó 20 évvel volt idősebb Harrynél, ám az mégis úgy szorította a falhoz, hogy alig bírt megmozdulni.
- Hogy merészelted leribancozni Louist te paraszt?! - keze lendült, ökle hangosan csattanva érte el a férfi arcát - Ezek közül semmi sem történt volna meg, ha te nem vagy! - újabb ütést mért a férfire - Te kényszerítettél bele abba, hogy szedjek fel valami csajt, aztán vesszek össze Louisval! - és még egyet - Miattad van ez az egész! - a féfi arca már több helyről is vérzett, de nem érdekelte, behúzott neki még egyet - Miattad gyűlöl engem a szerelmem! - és még egyet - Az eljegyzést terveztem te szemétláda seggfej! - térdét felemelve erőteljesen rúgta meg a férfi ágyékát, aki fájdalmasan nyögdécselve rogyott a földre.
- Harry állj le, kérlek! - könyörgött neki halkan Niall, de Harry ezt nem vette figyelembe. Teljes erejéből belerúgott egyet Will gyomrába, aki már köhögte fel a vért, majd ingjét megigazítva elhagyta a termet.
*
Louis megpróbált jól lenni. Próbálta helyrehozni a légzését, próbálta lelassítani szíve heves dobogát, próbált megnyugodni. Csak azt akarta, hogy mindennek vége legyen. Számára az előző telefonhívás azt jelentette, hogy kilépett a bandából, és a Modest embere is biztosan így gondolta. Már csak be kell mennie valamelyik nap aláírni a szerződést, és soha többet nem kell látnia Harryt. Nem kell olvasnia a sok útálkozó kommentet, nem kell hallgatnia mások véleményét a pocsék hangjáról, nem kell színészkednie. Adhatja önmagát.
De Harry nélkül ki ő?
Hát ez az.
A One direction és Harry előtt Louis létezett. Létezett, de nem élt. Harry mellett viszon úgy érezte, halhatatlan volt, hogy bármire képes. Hogy együtt képesek megváltani a világot. Ez mostanra már csak egy gyerekes álomnak tűnt Louis számára. Mint amikor kiskorában álmodozott arról, hogy űrhajós lesz. Mind a kettő lehetetlenség. Sose fog feljutni az űrbe és Harry sem fogja újra szeretni.
Szerette egyáltalán? Vagy csak kihasználta?
Louis megrázta a fejét, letörölt pár kiszökő könnycseppet. Az elején szerették egymást tiszta szívből. Azt nem lehet eljátszani, ami köztük zajlott, egy profi színész sem lett volna arra képes. Lebukott volna valahogy, hibát kellett volna vétenie a játékában. Lehet, hogy 5 év után a tegnapi este volt az a hiba, ami lebuktatta Harry valós énjét?
Louis sóhajtva dőlt hátra az ágyán. Úgy érezte, nincs benne élet, hogy az eltávozott belőle, maga után hagyva egy könnyekkel teli porhüvelyt. Csak arra vágyott, hogy valaki szorosan magához ölelje és azt mondja neki, hogy minden rendben lesz. Olyan nagy kérés ez?
A csengő hangja élesen hasította szét a ház csendjét, Louis szenvedve nyögött fel. A szülei dolgoztak, a testvérei pedig még suliban voltak, így neki kellene kinyitnia az ajtót, de nem volt energiája felkelni az ágyból. Ám a látogató nem hagyta nyugodni, szó szerint rátenyerelt a csengőre, így az olyan sokáig szólt, hogy az már fájt a fülnek.
- Megyek már! - kiáltotta ingerülten a fiú és kelletlenül elindult lefele, durcás arckifejezéssel nyitotta ki a bejárati ajtót. Azonnal szoros karok rántották magához és ölelték át szorosan. Először megijedt, de aztán megismerte az idegent.
- Zayn.. - sóhajtottam megnyugodva, lehunyt szemekkel visszaölelte legjobb barátját. - Zayn, minden annyira tönkrement... - suttogta a férfi mellkasába, aki szótlanul szorította a már szinte remegő haverját.
- Ssh.. Lou, menjünk be és elmondasz mindent jó? - csitítgatta halkan Zayn Louist, aki csak könnyes szemekkel bólintott egy aprót és kinyúlva becsukta a bejárati ajtót.
*
15 perccel később a kanapén ültek egymással szemben, törökülésben, Zayn fogta a zokogó Louis kezét, hogy megnyugtassa valahogy.
- Leribancozott Zayn.. én.. én... nem értem... - szipogta Louis, annyira összetörtnek nézett ki, hogy Zayn szíve összeszorult a látványra. A legrosszabb dolog a világon az látni Louist sírni. Mindenki csak azt látja, hogy egész nap mosolyog, hangoskodik és egszerűen jól érzi magát. De senki sem tudja, hány éjszakát sírt már át, hogy mennyire fájnak neki az emberek véleményei, amik a hangját és őt kritizálják, hogy mennyire próbálja a maximumot adni és mindenkinek megfelelni. Csak azt akarta, hogy szeressék és elfogadják. Senki sem tudja, hányszor sírt Zayn vállán, amikor a Modest megparancsolta nekik, hogy menjenek ki egy-egy lánnyal, és Harry éjszakákat bulizott át miattuk, ki tudja hány lányt lesmárolva, hogy tartsa a heteró képet. Senki sem tudja, mennyire megviselte az, hogy két éven keresztül egy lánnyal kellett kézenfogva sétálnia, őt kellett csókolnia és boldognak lennie vele az igazi szerelme helyett.
Zayn halkan felsóhajtott és szoros ölelésbe vonta a barátját.
- Biztos ebbe is csak belekényszerítette a Modest, Lou... Adtál neki esélyt arra, hogy megmagyarázza? - Louis szipogott egyet, végiggondolta az elmúlt két nap történéseit, aprón megrázta a fejét.
- De akkoris odajöhetett volna hozzám és elmondhatta volna, hogy mi történt. Amikor a fürdőszobában voltam.. Ho.. - elcsuklott a hangja, lehunyta a szemét hogy összeszedje magát egy kicsit - Hozzám se szólt... Csak Liam és Niall... Ő nem.. Pedig elmondhatta volna... Fel se hívott, Zayn... És sms-t sem küldött...
- Ssh.. Lou, nyugodj meg, jó? Minden rendben lesz, megígérem! - Zayn egy lágy puszit nyomott a zokogó fiú hajába, gondolatban könyörgött azért, hogy minden olyan legyen, mint pár napja, amikor Harry felhívta, hogy segítsen neki megszervezni Louis eljegyzését. Akkor minden annyira jó, szinte már tökéletes volt. De a Modestnek muszáj volt beleszólnia...
- Beszélned kell Harryvel, meg kell hallgatnod az ő verzóját. Megengeded, hogy idehívjam? - kérdezte óvatosan Zayn, Louis csukott szemmel gondolkozott. Szerette Harryt, hogy ne szerette volna?! Mégsem mert benne megbízni. Mi van, ha tényleg megcsalta, és a Modestre fogja? Mi van, ha ez már nem az első eset volt? - Lou, muszáj beszélned vele. Csak 10 percet adj neki, jó? - cirógatta meg a férfi arcát, aki könnyáztatta szemeit rá emelte.
- Mi van ha átver? - suttogta, szíve összeszorult a gondolatra. Nem akart még jobban összetörni, azt már nem bírta volna ki. Abba végleg beleroppant volna, és már senki sem tudta volna összeszedegetni a darabkáit és rendbehozni őt.
- Nem fog, megígérem! Itt leszek melletted végig, és ha egy rossz szót is mond, behúzok neki egyet! - Zayn halványan elmosolyodva simította meg Louis arcát, aki csak beletőrődve bólintott egy aprót.
- Rendben... - suttogta, barátja pedig azonnal elővette a telefonját.
*
Harry hevesen dobogó szívvel csengetett be a jól ismert ház ajtaja előtt. Rengeteg időt töltött itt együtt a szerelmével, most mégis annyira távolinak tűntek azok a napok, mintha évekkel ezelőtt történtek volna. Mintha mostmár csak két idegen lennének egymás számára.
Az ökle még mindig sajgott a rengeteg ütéstől amivel valószinüleg porrá zúzta Will arcát, de nem tudta ez érdekelni. Az egyetlen dolog ami számított az Louis volt.
Zayn nyitott ajtót, hálásan mosolygott rá, amiért rávette Louist, hogy beszéljen vele. Magától nem tudott rájönni, hogy mit tegyen, félt, hogy mindent elrontott. Feszengve lépett be az ajtón, amit be is csukott maga után.
- Harry - szólalt meg Zayn, a férfi aggodalmasan pillantott rá - Louis nagyon ki van. Elmondott mindent, de annyira zokogott közben, hogy a felét nem értettem. Sose láttam még ennyire összetörtnek, Haz. Legyél vele óvatos, és nagyon ajánlom, hogy rendbe hozz mindent. Tudod, hogy teljes szívéből szeret - Harry kezei remegtek, miközben hallgatta, amit Zayn mondott. Ő is látta már Louist sírni, de amit a barátja mesélt, felülmúlta a legrosszabb rémálmait is. Nagyot sóhajtva bólintott egyet és Zaynt követve bement a nappaliba.
Miután a fekete hajú kiment, Louis megragadta az egyik díszpárnát és azt ölelte magához, arcát belefúrva a puha anyagba. Amint meghallotta a közeledő lépteket, apróra kuporodott össze, mintha ezzel megvédhetné magát. De mitől kellene megvédenie? A szerelmétől? Igen.
Harry nagyot nyelve ült le a dohányzóaasztalra Louis elé, aki mellett Zayn helyezkedett el, azonnal magához húzva a barátját. A kisebbik félve pillantott fel az előtte ülő férfire, félt, nagyon félt, hiszen ez a beszélgetés dönti el, hogy véget ér e minden.
- Boo.. Én.. - Harry megnyalta kiszáradt ajkait, ám ez mégsem segített. Rettegett - Mondhatnám, hogy a Modest miatt volt... De ezt már annyiszor mondtam... És bár igaz, hogy most is ők kényszerítettek bele, tudom, hogy ez nem mentség... - nyelt egyet, idegesen birizgálta a kezeit, miközben Louis árgus szemekkel figyelte őt - Én csak... Én csak annyira szeretlek Louis... Ez a pár nap maga volt a pokol, és... Annyira sajnálom... Nálad jobban én még soha senkit sem szerettem... Amikor csak mellettem voltál, úgy éreztem, teljes az életem és senki és semmi nem győzhet le... Hogy bármit is hoz a jövő, mi ketten együtt leszünk a világ ellen, és a boldogságunkkal tesszük majd pokollá az útálkozók életét... Hogy örökre, együtt maradunk, mert a szerelmünk erősebb, mint minden más - elakadt, próbálta összeszedni magát, de a Louis arcán lefolyó könnyek elárasztották minden gondolatát - Annyira nagyon szeretlek Louis - suttogta elfúló hangon, a szeme már szúrt a visszatartott könnyektől, pár sikeresen ki is szökött és lecsordult az arcán, hogy aztán az ölébe essen. Harry szipogott egyet, végig Louis szemébe nézve elővette a kis dobozkát a kabátja zsebéből, felnyitotta a tetejét.
A lámpa fénye megcsillant az ezüstgyűrűn, Louis lélegzete elakadt, mikor felismerte, hogy mi van a dobozkában. Harry látta a szeme sarkából, hogy Zayn bólint egyet, de még mindig a szerelme kékségeit bámulta.
- Tudom, hogy mindent elcsesztem. Karácsonykor, a szülinapodon szerettem volna megkérni a kezed a családaink és a fiúk előtt, de tudom, hogy ez az utolsó esélyem, hogy egyáltalán feltegyem ezt a kérdést - vett egy mély levegőt - Louis William Tomlinson. Te vagy a legcsodásabb, legtökéletesebb ember, aki valaha járt a Földön. Mindig mások érdemeit hoztad előnybe, te magad mindig csak a második, vagy a harmadik helyen álltál. A fele világ szeret téged, rajongók százezrei halnának meg csak egy percért, amit eltötlhetnek veled. Szeretném veled leélni az életem összes hátralevő percét, szeretnék összeköltözni veled, örökbefogadni egy csomó gyereket és megöregedni melletted. Teljes szívemből szeretlek, Louis. Hozzám jössz?
Louis hevesen kapkodta a levegőt, kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de egy hang nem jött ki a torkán, nem volt rá képes. A könnyei megállás nélkül folytak le az arcán, kezeivel görcsösen szorította a párnát. Harry várt. Várt a válaszra, ami sehogy sem érkezett meg. Szemeit lehunyva sóhajtott fel. Sejthette volna, hogy nem mond igent. Miért tette volna? Minden tönkretett, amit csak lehetett. Szomorúan tette le a nyitott gyűrűs dobozt maga mellé az asztalra és állt fel, könnyes szemekkel nézett le a szerelmére.
- Annyira sajnálom, Boo - suttogta és elindult kifele.
- Igen - Harry megtorpant, azonnal visszafordult. Louis, mint akit ágyúból lőttek ki ugrott fel a kanapéról és rohant Harryhez, szorosan átölelte a mellkasát. Könnyei még mindig folytak, de a boldog mosolya kettészelte az arcát - Igen, igen, Harry igen! - mosolyogva állt lábujjhegyre és csókolta meg a nevető szerelmét, aki azonnal viszonozta is a gesztust. Zayn mosolyogva dobta oda neki a dobozkát. Harry letérdelt Louis elé és a szemébe nézve felhúzta az ujjára a gyűrűt, szeme sarkából látta, hogy Zayn kamerázza őket a mobiljával, de nem érdekelte. Felállt, és úgy csókolta meg a szerelmét, mint még soha - már majdnem férj és férjként.
Zayn mosolyogva töltötte fel a videót twitterre, kommentként csak ennyit írt hozzá: Szeretem a happy endet :).
