2016. március 27., vasárnap

Little Things | Larry | One Shot | Happy Easter

Szervusztok! 
B o l d o g    ny u l a t    m i n d e n k i n e k !
 Nos FB-on megszavaztátok a húsvéti OS-t, szóval összedobtam nektek 11 oldalt. Előre szólok, kicsit szomorkás, és mint megszokhattuk elég gyenge is, mindenesetre remélem tetszeni fog majd! :)

Oh, és ugye a NC blog...fhú, ha érdekel még valakit...akkor írom, bár már legalább két résszel el vagyok csúszva, és nem hozom olyan gyorsan a részeket, hátha... Ha érdekel, tetszikeld ezt a bejegyzést, vagy jelezz valahogy, nem mondom, hogy kommizzatok, mert úgysem fogtok.
Szóval, minden szépet és jót, sok locsolót! 
Kellemes olvasást!

Lauren








A húsvét ugyanolyan nap, mint a többi, mégis sokan többre tartják a kelletténél, vagy ha katolikusak, akkor félreértelmezik a lényegét. Ilyenkor nem elutazni kéne, vagy turbékolni, hanem összehozni a családot és meghitten ebédelni, érezni e nap szépségét. És ha már szépség, akkor gyermeki játékosság. A legtöbb gyereknek tojásokat dugnak el, vagy csokinyuszit, sokszor feleslegesen, mert a gyerek lusta megkeresni. De ne is terelődjünk el a történetről, ez a történet nem a világról fog szólni, hanem három emberkéről, két énekes férfiról, és egy beteg a kislányról.
Louis és Harry már hetek óta tervezgették ezt az utazást, most mégis, mintha kudarcba fulladna az egész. Harry csak ült, és idegesen dobolt lábával, míg Louis le-fel járkált előtte, és sorban hozta fel az érveit, miért is nem lenne jó elutazni. Persze, egyik sem volt erős érv. Mindent összehordott, az anyját meg kéne látogatni, a testvérit is, tojásfestés, meg aztán a hotelokat sem igazán kedveli, ez már ott el bukott, mikor öt éve kijelentette, ahol Harry alszik, ott ő is eltud aludni, amíg őt a párja öleli, mindegy milyen kényelmetlen az ágy. Természetesen ezek a szavak nem hangoztak el hiába, Harry fejében minden pillanatban ott vannak.
-…meg aztán sok lesz a munka…lehet nem is tudnánk pihenni, csak lézengenénk, és ránk szállnának a rajongók… - hozta fel újabb érvét, Harry felsóhajtott, majd térdeire támaszkodott. Nem hitte el, hogy ilyen kis apróságok miatt akarja elhalasztani ezt a romantikus kiruccanást a párja. Eddig sosem hagyta ki. És ha ez nem elég, kimarad éjszakákra, elmegy reggel, és este jön, állandóan a telefont matatja, beszélget és ír valakivel. Hát nem egy értelmű miért is nem akar elutazni.
-Megcsalsz – jelentette ki, majd ismét hátradőlt, és és mérgesen nézett Louis-ra, aki csak lemeredt. Ki ne meredt volna le? Öt évnyi hűséges, és szerelmes együttélés után? És egy eljegyzés után?
-Te hülye vagy – nevetett fel kínjában Louis – Azt tudtam, hogy nem vagy százas, na de ennyire? Mi a francért csalnálak meg? Mit nem tudsz nekem megadni, mi hiányzik nekem?
-Oh, hát mostanában nem igazán megy a numera. Lehet ez zavar – vont vállat Harry. Louis felsóhajtott. Ekkora hülyeséget…kit érdekel, hogy nem megy? Nyílván nem ez a gond, ugyanis van Viagra, és orvos is. Szóval nem ezt hiányolja, nem is a pénz, a nyugalmuk megvan…akkor? Mi nyomhatja Louis szívét?
-Zavarja a te elködösödött agyadat! – legyintett Louis – Nincs semmi bajom ezzel. Nem megy, nem megy, nem hiányolom a késő esti szexet. Egyszer mindenki elfárad
-Oh, szóval mással bepótolod? – kérdezte felvont szemöldökkel a göndör. Ismét csak nevetést kapott. Hát, igen. Más is nevetne…
-Jah, anyáddal – forgatta szemeit párja. Nagyon humorosnak vélte Harry-t, de április elseje még kicsit odébb van, persze addig gyakorolhat, nincs ellenére, de ekkora hülyeséget kitalálni…ő megcsalni? Nevetséges…
-Akkor miért nem akarsz elutazni és romantikázni? – kérdezte sejtelmesen Harry. Louis felsóhajtott, nem akarja elmondani, nagyon nem. Ez…korai, vagyis inkább hülyeségnek tartaná…mindig irtózott a gyerektémától Harry, és nem igazán van oda gyerekekért…megölné, ha megtudná…nagyon megölné. De így meg csak összevesznek… Louis tanácstalan volt, de végül úgy döntött hazudni fog.
-Csak – vont vállat – Nem akarok menni és kész!
-Remek! – tapsolt egyet Harry – Ahogy itthon sem akarsz lenni! Ki a faszom fontosabb a kapcsolatunknál? – kezdett ordibálni a bongyor. Louis morgott egyet, nem szerette, ha kiabálnak vele. Úgy gondolta ő ezt nem érdemli meg, még akkor sem, ha felbosszantotta a párját.
-Ne ordítozz velem! Te ezt nem érted! – ordított vissza.
-Igazad van Louis, valóban nem értem – sóhajtott fel párja, majd csak fejet rázott – Csak mondd meg miért? Miért maradsz ki éjszakákat?
-Haragudni fogsz rám…
-Ennél is jobban? – mosolyodott el, a düh tovaszállt, nem tud a vőlegényére haragudni. Még, ha meg is csalná…nem tudna rá haragudni, vagy legalábbis nem sokáig. Ennyi szerelmes év után nem…
-Ennél is jobban – sóhajtott fel most Louis, majd lehuppant Harry mellé, és vállára hajtotta fejét. Párja átölelte hátát, majd megpuszilta fejét. Minden veszekedés után ez van, egymásba bújnak, nem tudnak egymásra úgy Istenigazából haragudni. Bíznak egymásban…bízniuk kell…
-Akkor nem megyünk sehova – paskolta meg Louis vállát a bongyor – De akkor mondd el mi a baj
-Apa szeretnék lenni, Harry, de te nem…
-És?
-És…és…ahj, megharagszol
-Örökbe fogadtál egy gyereket? – kérdezte felvont szemöldökkel vőlegénye, bár ezt nem láthatta, mert csak maga elé nézett. Nem mert Harry-re nézni, elsírná magát. Ezt nem így kellene.
-Nem…
-Akkor?
-Emlékszel, mikor a múltkor kaptam egy levelet egy kislánytól? Amanda-tól? Fel is olvastam neked, rajzolt is… - Harry bólintott. Igen, emlékszik. Egy kis rajongó, olyan 6-7 éves lehet a kislány, írt egy levelet nekik, jobban mondva Louis-nak, amiben annyi helyesírási hiba volt, hogy elképesztő. Sosem látott még ennyi helyesírási hibát egy levélben. De azért édes volt… - Azt kérte menjek el hozzá, és énekeljek neki. Te kinevetted, hogy milyen kis édes, de…én felkerestem. Egy kórházban van, jobban mondva árvaházban, daganatos. Énekeltem neki, játszottam vele, aláírtam a képeit, azt mondta szeretett volna látni a műtétje előtt… Ami majd a héten lesz…megígértem neki, hogy ott leszek mellette. Tudom, őrültség, mert sztár vagyok, de…annyira a szívemhez nőtt… - mesélte könnyeivel küszködve. Amanda egy gyönyörű, kék szemű, vörös kisangyal, aki Louis legnagyobb rajongója, és imádja a One Direction-t, mégis Louis és Harry a kedvence. Louis-t pedig…nagyon szereti…és ragaszkodik hozzá, pedig alig pár hete ismeri személyesen. – Annyira megszerettem, hogy odaadtam neki a régi mobilom, az IPhone 5-ösöm, sokat írunk, és sokat beszélgetünk… Ne kérdezd, hogy sikerült ennyire megkedvelnünk egymást, mert akkor sem kérdezted mikor igent mondtam… Mikor összejöttünk… Nem tudom, hogy tudtam beleszeretni egy ilyen nyomiba mint te, egy ilyen kis esetlenbe mint te, mégis, már jegyesek vagyunk…szóval…gondolom nem lehetetlen megszeretni egy hét éves kislányt sem… - mesélte mosolyogva Louis, Harry pedig lemeredt. Ilyenre volt képes a párja? Boldoggá tett egy haldokló kislányt? Vagy legalábbis egy beteg kislányt? Aki írt egy nagyon édes levelet, tele helyesírási hibával? Hogy lehet valakinek ekkora szíve?
Harry csak nézett maga elé, legördült egy kövér könnycsepp arcán. Sosem szerette a gyerekeket, de…Louis nagyon. Mikre nem képes ez a férfi…oh, Istenem, kibe szeretett bele? Egy hatalmas szívű, érzékeny férfiba, aki a drogok, a cigi, és a pia mögé bújuk, hogy ne tudják bántani, közben…közben pedig a fél karját is odaadná egy beteg, ismeretlen kislányért, aki a legnagyobb rajongója.
-Annyira szeretlek… - suttogta maga elé Harry, majd átölelte párját, és vállába fúrta fejét. Louis is átölelte, mellkasába szipogott. Annyira megkedvelte a kislányt, akiről már orvosok is lemondtak, de ő…ő nem.  – Szeretnéd örökbe fogadni? – kérdezte még mindig suttogva a bongyor.
-Harry…Amanda…Amanda haldokol! Érted? Nem biztos, hogy túléli a műtétet! Holnap fogják műteni, mert az este rosszul lett…ott akarok lenni mellette… - sírta vőlegénye mellkasába – Ott szeretnék aludni vele… Ne haragudj rám, drágám! Azt hittem haragszol érte… - szipogott egyet.
-Haragudni? Könnyeket csaltál a szemembe, te piszok… - nevetett vállába Harry, majd belecsókolt nyakába, és elhajolt a férfitól. Megtörölték könnyes szemeiket, majd gyors csókot váltottak, amolyan ,,békítő csók” volt.  – Elmegyünk hozzá
-Megyünk? – kérdezte mosolyogva Louis, Harry bólintott.
-Igen életem, megyünk.
-És az utazás?
-Leszarom az utazást – mosolygott rá – Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek! – mosolygott rá Louis is, majd ismét egy csókban forrtak össze, ami tele volt szeretettel, szerelemmel, örömmel. Olyan szerelmes pillanat volt… Újra egymásba szerettek. Elváltak egymástól, majd egymást ölelve dőltek hátra a kanapén. – Most te mondd el miért utálod a gyerekeket? – kérdezte Louis kíváncsian, ugyanis tisztán emlékszik rá, hogy imádta a gyerekeket, és bármit megadott volna pár éve egy gyerekért…aztán…egyszer csak megváltozott.
-Nem utálom a gyerekeket… Csak…rettegek
-Mégis mitől? Hogy kinő a foguk, és megharapnak? – kérdezte Louis nevetve, Harry pedig csak mosolyogva fejet rázott.
-Nem, hogy rossz apa leszek… Úgy érzem nem vagyok apának való…félek, csak bántanálak titeket, hogy szégyellnétek… - mondta nagyot sóhajtva.
-Olyan hülye vagy – puszilta meg nyakát párja – Tökéletes apa lennél, és sosem szégyellnénk! Soha…büszke vagyok arra, hogy te leszel a férjem…
-Hmm, ez jól esik – dorombolt hangosan a göndör. Louis elmosolyodott, persze, kinek ne esne jól a dicséret és a bízatás?  - Hányra mégy?
-Majd most…viszek neki valami ehetőt…
-Mi a teljes neve?
-Amanda, nincs vezeték neve…de ő Styles-nak vallja magát – nevetett fel.
-Mert?
-Ha én lennék az apukája, akkor te az apja, és akkor a te nevedet kapná – mondta még mindig mosolyogva. Igen, a kislány elképzelte, hogy a Stylinson család része, hogy Harry és Louis a szülei, mi ez, ha nem szeretet? Olyan…édes…arról álmodik, hogy túléli, és lesznek szülei. Egy gyerek egy apára, és egy anyára vágyik, ő két apára vágyik, akik ráadásul énekesek. Hány, meg hány fiatal fan képzeli még el, hogy valamelyik tag gyereke, férje, felesége, barátnője, haverja? Hány, meg hány fan szeretne találkozni négy ilyen elképesztő férfival? És…hány gyerek tudja, hogy kik is valójában? Nem tudod? Egy…Amanda…egy ártatlan kisangyal, akit eldobott az anyja magától, egy beteg kislány, aki ezt a szörnyű betegséget nem érdemelte meg…egy…egy kislány, aki ismeretlenül is bízott és bízik Louis-ban. Ő az, aki nem veszi figyelembe a pletykákat, a drogot, a cigit, az alkoholt…ő az okokat látja, és a szépet…átlát a rosszon. Ki képes még ilyenre? Aki a halálból jött vissza, és minden létező rosszat megélt…az tudja mi az igazi szeretet, az tudja értékelni azt a csöppnyi jót is…akár tárgyban, akár élőlényben…
-Amanda Styles, behalok – kuncogott föl Harry – Ha túléli…az…az apja leszek, ígérem neked Louis! Szeretni fogjuk, bízom benne, hogy jó emberre leltél! – mosolygott párjára őszintén, mire csak egy bólintást kapott. Louis nem akarta magát ismét elsírni, annyira jól esett neki, hogy vőlegénye így támogatja, és bízik benne…hogy…apává válna a kedvéért, na és persze a pici Amanda kedvéért.
-Készülődjünk
-De mit vigyünk neki enni?
-Nem sok mindent, úgysem marad meg benne… Baracklevet szoktam neki vinni, azt nagyon szereti, meg szendvicset, amiben sok a zöldség…hogy legalább vitamint, és rostot fogyasszon. – vont vállat Louis. – De előre szólok Harry, nem lesz szép látvány! Nagyon sovány, és sokat hány… legtöbbször én veszem ki a saját hányásából, sokszor fürdeni sincs ereje. Ó, és selypít, meg egy kicsit pösze is… Ne gúnyold, ha lehet! – szólt rá komolyan párjára. Mire az csak bólintott.
-Pejsze djágám
-Takarodj, és vedd a kabátod, te anyaszomorító! – nevette el magát. Pedig…nagyon is komoly dolog volt. Megkedvelték egymást Amanda-val, mi lesz ha Harry is? Persze, nem lenne gond, de a kislány nagyon beteg, és holnap reggel műtik, mi lesz, ha nem éli túl? Ha meghal műtétközben? Louis és Harry is összeomlik, érzelmileg nullák lesznek, főleg Louis, aki már hetek óta látogatja a kislányt.



Harry és Louis már a kocsiban ültek, Harry vezetett, Louis navigált. Mikor pedig épp nem navigált, akkor gondolkodott, és csak nézett ki az ablakon. Amanda…ó, kérlek élje túl! Akkor örökbe fogadhatnák, és lenne egy gyönyörű kislányuk, ráadásul Louis sem lenne szomorú, bánatos. És már Amanda sem kínlódna, újra egészséges lehetne, volna egy szerető családja…de…sajnos az élet nem mindig igazságos. Mi lesz, ha most sem akar az lenni? Ha elveszi egy ártatlan kislány életét, és tönkretesz egy fiatal énekest, aki apa szeretne lenni, és ezt a beteg kislányt nevelni? Kegyetlen az élet…ilyen kérdéseket feltenni? És ilyen kérdéseket nap, mint nap elénk löknek. Fájdalmas, és igazságtalan. Elvenni egy ártatlan kisangyal életét, és megkeseríteni két sztár életét.
Apropó két sztár… Csak nekem tűnik lehetetlennek az, hogy egy énekes beleszeressen egy kislányba? Hogy felkeressen egyet a millióból? Bármelyik beteg gyerekhez elmehetett volna, miért pont Amanda? Nem sajnálom, de ilyenkor szembesül azzal a ténnyel az ember, hogy márpedig  a sztároknak is van szívük. Valakinek nagyobb, valakinek kisebb, valakinek aranyból, valakinek jégből van. Más falakat húz a szíve köré, míg valaki szívesen megnyílik. És Louis melyik? Én magam sem tudom, de majd Amanda elmondja.
A két sztár izgatottan, és aggódva szállt ki az autóból, majd alaposan szétnézve belopóztak a hatalmas árvaháznak minősített kórházba. Elmentek a recepcióshoz, aki már nagy mosollyal várta Louis-t. Ismerték már egymást, de mennyire.
-Jó napot, Mr. Tomlinson! Amanda-hoz jött? Maga is Mr. Styles? – mosolygott a magasabb férfira a középkorú nő, mire az csak bólintott. – Ugyanott találják, ahol eddig is. Már nagyon izgul! – nézett most Louis-ra, aki csak felsóhajtott. Jaj, hogy nyugtassa meg szegény kislányt? Végül elfordultak a recepcióstól, majd Louis megfogta párja kezét, és elkezdte a megfelelő folyosó fele húzni. A folyosó végén volt egy szoba, ahol még kellemetlenebb szag terjengett, mint a recepciónál, nagy valószínűséggel nem rég mostak fel, persze a festékre nem igazán jut. Kopott volt minden ajtó, a festék sorban hullott le, és púpozódott fel, megfájdult a szíve a két sztárnak. Az ami itt van, az otthonihoz képest nyomorúságos. Louis nagyot nyelve nyitott be, majd behúzta párját az ajtón. Amanda az ágyban feküdt, picike testét egy pizsama fedte, ami így is lógott rajta, rövid, itt-ott hiányos haja elterült a párnán, sápadt arcával, dúdolva nézte a megrepedt mennyezetet. Olyan picike volt, olyan sovány… Szemei karikásak voltak, bokája csuklónyi vastag volt, körmei elszíneződtek, a bőre nagyvalószínűséggel olyan száraz volt mint a homok. Harry-nek megfájdult a szíve, hallotta, ahogy reped, és reped. Olyan volt, mintha egy halott testet látott volna, mintha egy holtestet  jött volna azonosítani. Könnybe lábadtak szemei. Oh Istenem! És nem ő az egyetlen kisgyerek, aki így kínlódik…szülők nélkül…
-Louis? Te vagy? – kérdezte rekedten a kislány, majd ügyetlenkedve felült. Rámosolygott Louis-ra, aki szintén visszamosolygott. Párját az ágyhoz vezette, majd leült Amanda mellé, és átölelte törékeny testét. Nagyot sóhajtott, hiányzott neki a kislány.
-Szia kicsim! – szuszogta nyakába – Hiányoztál! És…hoztam valakit. Gondolom tudod ki – hajolt egy a kislánytól, majd a mellette álló férfire mutatott, aki csak mosolyogva intett egyet. A kislány szeretetteljes mosolyra húzta ajkát, majd megkönnyebbülve sóhajtott fel. Olyan…jó volt látni őt…
-Szia Hajji – köszönt édesen a kislány. Harry próbált nem felnevetni. – Louis sokat meséjt jójad. Azst mondta nagyon szejeted
-Ez így van Amanda, nagyon szeretem. – mondta Harry még mindig mosolyogva, majd leült Louis mögé. – Viszont Louis nem sok mindent mesélt rólad, mesélsz nekem magadról?
-Hát, Amanda vagyok. Hét éves, kicsit pösze, és selype, de ez a betegség miatt van, nagyon szejetem a nyusikat, és a sziszákat. Minden One Direction számot ismejek, és nagyon szejettem vojna egyszej elmenni egy koncejtre. De helyette Louis felkejesett – vont vállat a kislány. Olyan édes volt. Bár annyira nem volt pösze, csak selype, de azért az ’’R” betűt néhol sikerült kimondania. Nagyon cuki volt, nem csoda, hogy Louis rögtön megszerette.
-És mit szóltál ahhoz, mikor kiderült mi együtt vagyunk Louis-val?
-Örültem – sóhajtott fel – Mindig is hittem bennetek
-Édes vagy – simította meg gyengéden a kislány lábát Harry. – Úgy hallottam szeretnél Styles lenni…
-Igen, szejetnék, de…
-De?
-Nem bizstos, hogy túlélem a műtétet
-De te túlfogod! És akkor…a lányunk leszel. Örökbe fogadunk – mondta őszintén Harry, a kislány Louis-ra nézett, aki csak mosolyogva bólintott. Amanda szeméből folyni kezdtek a könnyek, Louis pedig rögtön lehajolt hozzá, és megpuszilta homlokát. A kislány átölelte a nyakát, és folyamatosan azt suttogta Louis nyakába ,,Köszönöm!”. Örömkönnyeket csaltak egy kislány szemébe…hát nem szívszorító?
Amanda leengedte a férfi nyakát, majd szemeit törölgetve, mosolyogva nézett Harry-re, akinek szintén folytak könnyei. Ennyit sírni férfi létükre…khm, igazi apák.
-Köszönöm! Olyan jó lesz veletek!
-Igen, nagyon jó lesz, mert szeretni fogunk. Mindketten – simította meg arcát Louis.
-Amúgy, mi a kedvenc filmetek? – terelte a témát Amanda, amin elmosolyodtak. Nem szeret sírni, ezt Louis tudta, elvégre rengetegszer sírt már a vállán, de mindig terelt. Sosem sírta ki magát igazán, csak egy kicsit kiengedte.
- Hmm, sok van – gondolkodott el Harry.
-Hajji Pottejt szereted?
-Igen, már találkoztunk is velük – nevette el magát Harry – Elképesztőek…
-Djogoznak is?
-Páran… - vont vállat Harry.
-Louis is… - sóhajtott fel a kislány. Mindkét férfi felkapta a fejét…ez…honnan…? Nem is mondták, hogy drogoztak…honnan? Ennyire látni?
-De már nem, két éve letettem! – magyarázkodott rögtön Lou, hmm, egy hétéves kislánynak magyarázkodni.
-Tudom. De láttam a vágásokat a karodon…halványak, de látszanak. Te is Hajji? Vágtad magad? – kérdezte kíváncsian. Lemeredtek. Honnan tud ennyi mindent? Louis bal karjához nyúlt, megszorította. Rohadt Modest!, ez miattuk volt, de aztán ezt is észrevették, és az volt a gond. De még mindig nem értette, honnan tudja ezeket?
-Nem, sosem vágtam magam. De te honnan tudsz ilyeneket? – kérdezte Harry, megsimítva a kislány lábait.
-Az egyik nővér mesélt ezekről, mikor megkérdeztem mi történt anyámmal. Azt mondta öngyilkos lett… Aztán, olvastam jengeteg újságot, előszöj nem hittem el, de azstán…láttam Louis karját…. Nem fájt? – kérdezte kíváncsi szemekkel. Hihetetlen…egy gyerek ilyeneket tud? Egy kislány? Háva fajul ez a világ? Erről neki nem kellett volna tudni…sosem! Ahogy Harry sem tudta hónapokig, de aztán…rosszul lett a fürdőben…
-De, fájt – bólintott Louis – Nagy gond lenne, ha nem beszélnénk erről többet? Ez nem neked való téma, és a múlt az múlt…
-Jó, akkor mondd el, mikoj döntötted el, hogy megkéjed Louis kezét?  - váltott témát nemes egyszerűséggel. Érdekes kislány…ezek szerint, neki ennél nagyobb fájdalmai voltak. Kíváncsi, és nem érdeklik a következmények. Túl sokat élt meg, olyanokat, amiket nem kellett volna sosem megtapasztalnia. Sosem! Sosem kellett volna megtudnia mi az az öngyilkosság, mik azok a vágások Louis karján, és mi az a drog! Ehhez kicsi! Olyan fiatal, olyan ártatlan…most mégis…kínlódik.
-Oh, hát…ezt már régen elterveztem, kb. egy éve. Még apukámmal beszélgettem erről, aki elmondta hogy is megy a dolog. Szóval, megkértem december 24-én a kezét. Ő pedig nem tudott semmit… - kacsintott a kislányra, hogy oldja valamennyire a feszültséget. Louis felnevetett.
-Mert sunyi dög vagy! – dőlt mellkasának – De én ezért szeretlek…
-Sokszoj mondjátok eszt egymásnak? – kérdezte a kislány csodálkozva, még sosem látott két ilyen szerelmes embert.
-Igen, szinte mindig. – bólintott Louis – Sokat kínlódtunk azért, hogy ezt nyilvánosan is megtehessük, de mint látod nem volt hiábavaló.
-Ha túlélem, nekem is mondjátok majd? – kérdezte kíváncsian.
-Persze, kicsim. Már most is szeretünk. Csak tudod, néha nem kell kimondani, ahhoz, hogy tudd. De ha szeretnéd majd mondjuk is.
-Itt alszol velem?
-Itt…
-Fájni  fog a műtét? Jobban mint a vágások? – kérdezte aggódva Amanda, Harry fejet rázott.
-Semmit sem fogsz érezni
-És honnan tudom majd, hogy élek?
-Hallod a dúdolásom… - simította meg sápadt arcát. Sokszor dúdolt neki, szinte minden este úgy aludt el az ölében, legtöbbször a ,,Moments”-t dúdolja neki, vagy a ,,Little Things”-t, mert azok a kedvencei. Mindig a sírástól remegve szenderül el Louis ölelésében, most fél, végleg elalszik. De a két férfi annyi erőt, és reményt adott neki, hogy küzdeni fog, még akkor is, ha  az angyalok édes hangja hívogatja majd, az örök világosság felé.


You can’t go to bed without a cup of tea
And maybe that’s the reason you talk in your sleep
And all those conversations are the secrets that I keep
Though it makes sense to me

Louis halkan dúdolt az alvó kislánynak, aki mellkasába bújva szuszogott. Hosszú, és furcsa nap volt a mai, és holnap is nagy nap lesz, pihennie kell. Harry az ágy végében állt, és besegített a dúdolásba. Olyan gyönyörű dal ez…annyira jellemző rájuk. Valóban nem tudnak lefeküdni aludni tea nélkül, de viszont egymás nélkül sem, ezek után pedig a kislány nélkül sem. Nem csoda, hogy Louis így megkedvelte, olyan édes, olyan okos, olyan elbűvölő…és…olyan furcsa a kisugárzása, mintha egy halálból visszatért angyallal beszélgetnél. Mintha egy angyal feküdne Louis-ba bújva…mintha egy angyal kérné, hogy legyenek a szülei…
-Lou, mi lesz, ha…?
-Túléli! – vágta rá rögtön Louis – Az apukája leszek, megerősödik, és felneveljük, Harry! Erős kislány… Nem élném túl, ha elveszíteném… - sóhajtott föl. Harry pedig ettől félt, pont ettől.
-Rendben Lou, te tudod, drágám.
-Olyan lehetetlennek tűnt, hogy gyerekem legyen, erre…itt van ő, akit szinte imádok. Sztár vagyok, mégis egy daganatos kislányba szerettem bele. Túl kell élnie, hogy végre valaki szeresse, és megmutassa neki az élet szép oldalát! Élnie kell…még csak hét éves…
-Tudom Louis, tudom – sóhajtott fel Harry. Annyira fájt neki is…ha nem éli túl szegény, akkor…akkor…bele sem mer gondolni mi lesz akkor…
-Ha holnap felébred, tojást festünk… Megígértem neki – kuncogott fel Louis – Boldog nyulat…
-Neked is – nevetett Harry – Holnap, még műtik feldíszíthetnénk a szobát. Szívem szerint át is festeném…de sokáig tart még  megszárad…de tapétázhatunk, nem?
-Vagy esetleg matricák, képek, rajzok… Fel lehet tenni párat – gondolkodott el Louis – Biztos örülne… Nem mégy haza?
-Nem… Nélküled úgysem tudok aludni – vont vállat Harry.
-Húha, de romantikus valaki…
-Jah, Viagra-val könnyű – nevetett fel kínjában a bongyor.
-Ugyan már Harry… Majd magadhoz térsz, ideje volt már, hogy elfáradj
-Mi van, bekented magad nevetgéllel? Nagyon humoros vagy – grimaszolt egyet – Tudod te milyen szar?
-Bármilyen hihetetlen is, tudom. – sóhajtott fel Louis – Hol fogsz aludni?
-Majd az egyik széken – vont vállat ismét.
-Dúdolsz neki most te?

If we could only have this life for one more day,
If we could only turn back time…



Másnap reggel mikor felkeltek, már Amanda nem volt a szobában. Ijedten nézett szét, aztán Louis talált egy levelet, amit az egyik nővér írt.
Jó reggelt Mr. Tomlinson és Mr. Styles! Elnézésüket kérem, amiért nem szóltam, hogy reggel hétkor műtjük Amanda-t, de nem volt szívem felébreszteni magukat! De ne izguljanak, minden rendben lesz a kislánnyal. Ha éhesek, a büfében találnak mindent!
Üdvözlettel: Diana Martin, főnővér
Louis nagyot sóhajtva tette le a kis cetlit a kis éjjeliszekrényre, megnyugodott. Már reggel nyolc van, szóval már bőven műtik Amanda-t. Harry teljes erejéből horkolt a kis széken, amiben idétlenül helyezkedett el. Mosolyogva sétált oda párjához, majd beharapta ajkait, és óvatosan ölébe ült. Megfogta vállait, majd elkezdte ágyékát Harry-éhez dörzsölni. Harry torkából jóleső sóhaj szökött ki, rögtön felébredt, és megmarkolta párja derekát. Louis félig nyitott ajkakkal, egyenesen vőlegénye szemébe nézve sóhajtott, és nyögdécselt. Ha nem megy este, akkor lehet reggel igen. Folyamatosan dörgölőzött Harry-hez, ám hirtelen párja leállította.
-Nem megy? – kérdezte aggódva.
-Nem…
-Semmi baj, amúgy is ez egy kórház, és más dolgunk van
-Nagyon zavar, igaz?
-Nem, még nem annyira – mosolygott rá, majd lehajolt hozzá, hogy csókba vonhassa. Rögtön egymásnak estek, ajkuk szinkronosan mozgott, nyelvüket rögtön átdugták a másik szájába, hogy aztán egymás reggeli szájízét megkóstolhassák. Nem mintha annyira izgatná őket, hogy milyen íze van a másiknak.
Louis kivált a csókból, és kimászott vőlegénye öléből, akinek ez nem igazán tetszett. Szívesen csókolgatta volna még. De igaza volt Louis-nak, más dolguk van, fel kell díszíteni a szobát. De mivel, és hogyan? Hát… a kislány rajzival. Rengeteg nyuszis, és kipingált tojásos rajza van, kapott pár patricát is. Van pár szalag is elrejtve, ezekkel fel tudják díszíteni szobát….
Pontosan két órába telt, míg elkészültek. Végül kevés lett a matrica, és a szalag, így Harry leugrott a boltba. Vett tojást, és festéket is, hogy majd tudjanak tojást festeni. Még 1-2 óra a műtét, addig pedig ülnek és várnak, mert mást nem tudnak. Belegondolni sem mernek, mi lesz ha…nos ha meghal a kislány. Való igaz, Louis nem élné túl. Olyan, mintha a lánya lenne, mintha ő hordta volna ki, és kelt volna fel hozzá minden kis nyögésekor, ő puszilgatta volna picike lábait, mintha ő akarta volna… Mondhatni anyának érezte magát, elvégre nőies is, meg hasonlók, és nagyon szívesen lett volna ott vele a születése előtt és után is.
Büszkén, egymást ölelve ültek le az ágyra, remélhetőleg Amanda örül majd ennek a húsvétos kinézetnek, mert sokat kínlódtak vele.
-Szép lett – mondta büszkén Harry – Nem hiába, ügyesek vagyunk mi
-Hó, nagyon – nevetett fel Louis – Mi lesz a gyerekszobánál?
-Festőt hívunk, ez több a soknál.
-Még pá óra, Harry. Pár, idegtépő óra….


Amanda nagyokat szuszogva aludt, fején egy hatalmas kötés volt, karján látszott az infúzió helye, és még sápadtabb volt, mint előtte. Louis és Harry az ágy mellett álltak, és egymást ölelték, szemük csillogott az örömkönnyektől. Túlélte, és a daganatot is sikeresen eltávolították, innentől kezdve új élet vár a kislányra… Oh Istenem, de jó lesz neki! Lesz egy szerető családja, akik majd teljes szívükből szeretik őt. Lesz két apja, akik az életüket adnák érte…

Hands are silent
Voice is numb
Try to scream out my lungs
It makes this harder
And the tears stream down my face
If we could only have this life
For one more day
If we could only turn back time

You know I’ll be
Your life
Your voice
Your reason to be
My love
My heart
Is breathing for this
Moment
In time
I’ll find the words to say
Before you leave me today

A kislány lassan nyitogatni kezdte szemeit a halk éneklésre. Moments…az egyik kedvenc száma… És…most ketten énekelték…Louis…Harry. Most él? Azt mondta Louis, ha hallja a dúdolását, akkor él.  Akkor most ő él! Túlélte! Lesznek szülei, családja! Halványan elmosolyodott, majd lassan, óvatosan kinyitotta szemeit, akkor már Louis előtte guggolt, és mosolygott, könnyei utat törtek maguknak, ismét. Harry is leguggolt az ágy elé, hogy a kislánynak ne keljen mozgatnia a fejét. Amanda szeméből kibuggyant egy kövér könnycsepp, amit Louis hüvelykujjával rögtön le is törölt. Olyan volt, mint egy angyal…egy síró angyal, aki a halálból jött vissza. Kinek megsérültek a szárnyai, de már gyógyul.
-Szejetjek… - suttogta halkan a kislány, Louis nagyot nyelt.
-Mi is nagyon szeretünk, kicsim…. – mondta Lou, majd megpuszilta Amanda arcát.

Botrány!
Harry Styles és Louis Tomlinson botrányba keveredett! A két sztár, Louis (24) és Harry (22) a napokban egy kórház épületét hagyták el, egy beteg kislány társaságában. Stábunknak nagyon nehezen akartál elárulni, hogy a kislányt, Amanda-t (7) már hetek óta látogatják, és támogatják. Amanda-nak nem rég volt egy életmentő műtétje, a műtét előtt és után is ott volt vele a két meleg férfi. Azt is nagyon nehezen sikerült kiszednünk a meleg párból, hogy tulajdonképp mit keresett velük az a kislány, és miért ültették be a kocsijukba? Harry azonban elárulta, a kislány immár hivatalosan is a lányuk, ugyanis örökbe fogadták. A kislány ezentúl az Amanda Styles névre hallgat. Mindkét család nagyon örült a jövevénynek, ám ez sem mehetett zökkenőmentesen, a Modest! is megszólalt. Egyik ügynökük ezt nyilatkozta ,,-Harry és Louis sztár, nem hozhatnak akárhonnan haza egy gyereket. Ez hosszúmenet lesz, és bár én örülök, hogy családot alapítanak, sajnos ezt nem fogják hagyni” És ha ez nem volt elég, itt az újabb variáció ,,A gyerek valójában Louis-é?” Az egyik hírlap úgy hozta nyilvánosságra a hírt, hogy papírra vetette azt a hazugságot, miszerint ”Louis Tomlinson teherbeejtett egy fiatal nőt, aki aztán világra hozta kislányukat. Ám a fiatal anyuka annyira nem szeretett volna ilyen belekényszerített helyzetben élni, és pénzért gyereket szülni, hogy a szülés után öngyilkos lett” . Majd meglátjuk mi az igazság!

Louis Tomlinson könnyeket csalt anyák ezreinek a szemébe!
Pontosan két hónapja jött a botrány, miszerint Louis (24) teherbeejtett egy nőt, aki aztán pénzért megszülte gyermekét. Ez SZÍNTISZTA HAZUGSÁG, a fiatal apuka elárulta, hogyan került hozzá kislánya. Így nyilatkozott TV műsorunkban:
,,-Hogy hogyan került hozzám Amanda? Ez igazán szívszorító történet… Nos, tudni illik nagy rajongóm, és hát…írt nekem egy levelet, amit hangosan felolvastam a vőlegényem előtt. Először jót nevettünk rajta, milyen kis édes, de engem nem hagyott nyugodni. Azt írta haldokol, és csak egy dolgot szeretne, hogy dúdoljak neki. Szóval felkerestem, és énekeltem neki. A végén addig könyörgött, elmentem másnap is. Aztán mindennap elmentem hozzá, beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk, a végén annyira megszerettem, odaadtam neki a régi mobilom, hogy tudjunk majd írni, és beszélni. Ebben pedig van egy kis vicces is, ugyanis Harry-nek ezt nem mondtam el, csak azt vette észre, hogy sokszor nem jövök haza, és állandóan a telefont matatom, szóval azzal gyanúsított meg, hogy megcsalom. Én pedig könnyeimmel küszködve mondtam el neki, hogy megcsalásról szó sincs, mindössze beleszerettem egy hét éves kislányba, aki daganatos. Hát, lőttek a húsvéti utazásunknak, lemondtuk az egészet, és inkább elmentünk Amanda-hoz, akit másnap reggel műtöttek. Harry is nagyon megkedvelte, így megbeszéltük örökbe fogadjuk. Szóval mikor másnap felébredt, elmondtuk neki is, hogy a kislányunk lesz, ha szeretne, ő pedig örömmel mondott igent.”
,,-És a család? Mit szóltak?”
,,-Elcsodálkoztak, na meg persze örültek is. Furcsamód sosem szerettem a kórházakat, a gyerekeket viszont annál inkább, látogattam is rengeteg kisgyereket, és támogattam rengeteg alapítványt. De…Amanda az elképzelt kislányunk”
,,És láttam az Istagram-ra kietett képeteket, amin hárman vagytok, és mindhárman csupa festékesek voltatok. Mi történt? Gyerek szoba?”
,,-Nem. Tojást festettünk, még a kórházban, ugyanis megígértem neki, hogy a műtét után tojást festünk”
,,-És mi lett az eredmény?”
,,-Hát, jó sok ruha ment a szemétbe. De az eredmény csodás lett! Gyönyörű tojásaink lettek. Nincs szívem kidobni sem, pedig már lassan megbüdösödik” Nyilatkozta nevetve a sztár. Nos, és ha már Louis, akkor a család is. Sikerült ugyanis elkapni Louis húgát, Lottie-t (17) is, aki boldogan mesélt új unokahúgáról.
,,-Oh, elképesztően édes, és ha ez nem elég, még a szíve is aranyból van, akárcsak Tommo-nak. Sosem hittem volna, hogy énekesként ilyenre lesz képes. Olyan kis kényes lett, mindenre fújol, erre örökbe fogad egy beteg kislányt. Hatalmasat nőtt a szememben. Jó példamutató báty.” Nyilatkozta büszkén. Nos, és hát az anyukák is elérzékenyültek ám. Sosem gondolták volna, hogy Louis-nak ekkora szíve van. Miért is? Nem rég volt a drogos botránya, amiből nagyon nehezen sikerült kilábalnia, és hatalmasat süllyedt a rajongók szemében. De mint lehet látni végleg kilábalt a drogos korszakból, és készen áll az apaságra Harry Styles-al (22) együtt.

Harry Styles és Louis Tomlinson összeházasodott?
A napokban jött a hír, és a videó, amit Liam Payne (23) posztolt, ezzel a címmel: ,,Végre, már ideje volt”. A videó mindössze egy perces, ebben az egy percben mondja ki először Louis (24), majd Harry (22) a boldogító igent, majd elcsattan egy szerelmes csók. Gyönyörű kislányuk Amanda (7) pedig mosolyogva csimpaszkodik apukái lábára, és próbálja őket kirángatni a csókból. A sztárpárt nem sikerült még elkapnunk, ám Niall Horan-t (23) és Liam Payne-t igen, akik örömmel meséltek az esküvőről.
,,-Igaz, hogy Harry és Louis összeházasodott?”
  Li ,,-Igen, igaz”
,,-És milyen volt?”
N ,,-Igazán meghitt, és nagyon szép! Gyönyörű volt mindenki, na de Amanda, kész kis angyal. Minden nagyon fantasztikus volt, az italok, az ételek. Nem volt hiány semmiben.”
,,-De gondolom hiányzik majd a Stylinson család?”
Li ,,-Hiányozni? Úgy tudtam a nászút után hazajönnek. Elköltöznek?”

N ,,-Semmi sem fog változni, Harry Harry marad, ahogy Louis is Louis, az egy dolog, hogy családjuk lett, és kevesebbet lógnak majd velünk, de attól még barátok maradunk, nem változik semmi” Nyilatkozták a One Direction tagok. Hogy ezek után hogyan alakul majd a banda, illetve a srácok élete, azt nem tudni, de csak remélni tudjuk, hogy menten rendben lesz majd.

2016. március 19., szombat

Scam | Larry | 5. rész-Ebéd a focistával

Harry

Anyám örömmel mondott ,,Igen”-t, majd karon fogta Louis-t, és a konyhába vezette. Megmutatta, és elmagyarázta neki, mit, hogy kell, én pedig szépen helyet foglaltam a pultnál, apámmal együtt, aki csillogó szemekkel nézte a focistát, na és persze anyámat… Már elmúlt negyven, de még mindig csorgó nyállal nézi anyu fenekét…csodálkozom, hogy nincs kistestvérem sem. Bár, mindig is kényes voltam, és akárhányszor megkérdezték ,,Szeretnél kistestvért?” mindenféle bűnbánat, vagy lelkiismeret furdalás nélkül rávágtam a ,,Nem, Isten mentsen!”-t. Szóval lehet én vagyok hunyó, de most már itt van Louis, aki rosszabb  mint egy gyerek…
Apám sóhajtva nyúlt zsebébe, majd elővett egy doboz cigarettát. Rögtön fanyarú grimasz ült ki arcomra, ugye nem itt akar rágyújtani? Ugye nem mellettem? Utálom a cigi szagát, utálom szívni, egyetlen egyszer szívtam, akkor is hánytam, és szédültem, de ő meg…bármennyit elszív. Szájába vett egy szálat, majd felállt, és Louis-hoz lépett, ki máshoz?
-Kérsz? – kérdezte felé nyújtva a cigit, Louis mosolyogva fejet rázott.
-Most nem, köszönöm. Reggel szívtam már egyet – nagyot nyögtem gondolatban. Nem elég, hogy szegénykém így néz ki, de még cigizik is? Hogy tűröm én őt el? Utálom ha valaki cigizik mellettem, képes lennék ölni is ezért, Uram….
-Szóval cigizel?
-Tizennyolc éves korom óta – vont vállat lazán, majd anyu mellé lépett és megkérdezte segíthet-e még valamiben, mire rögtön jött a ,,Nem kell, szívem”, nem mintha valami sokat csinált volna, össz-vissz elmosogatott –kemény két poharat- és eltörölgetett –három tányért. Szóval nem volt valami nagy segítség, de kedves gesztus volt, nem mintha én többet segítenék…de na.
-Korán kezdted – morogtam egyet, mire felnevetett.
-Ne mondd, hogy te nem szívtál még!
-Szívtam, huszonhat évesen, akkor is beteg lettem! – nyújtottam ki nyelvemet. Ő pedig vissza, legszívesebben odalöktem volna egy ,,Tudod hova!”-t, de ez tőlem már perverz megjegyzés lenne, főleg felé. Bár, kitudja hová fajul ez a kapcsolat? Lehet kérni sem kell, magától dugja majd oda a nyelvét…hmm, szép is volna. Lenne 180’000 fontom, és leszarnám ezt a kis…nyomorékot, de tekintve, hogy majd meg hal egy szavamért is, nehéz lesz. Mint egy rossz pióca, csak őt nem tudod magadról levakarni. Mivel nincsen barátja persze, hogy majd rám csimpaszkodik…
-Szegénykém… - hüppögött színészien, majd leült velem szembe a pulthoz – Jó, hogy élsz!
-Oh igen! – rebegtettem szempillát.
-Szempillaspirál? – kérdezte hunyorogva, miközben közelebb hajolt hozzám, hogy megnézhesse szemeim.
-Harry! Ugye nem fested magad? – kérdezte anyám aggódva, szemet forgattam. Mily’ meglepő! Eddig is volt olyan, hogy sminkeltem, és észrevette valaki, érdekelt valakit? Nem, akkor most mi ebben olyan meglepő?
-Ugyan már! – legyintett apám – Ha neki így jó!
-Így jó, így jó, de akkor is férfi! Derék ember, ne rontsa el a megjelenését köröm festéssel, és sminkkeléssel! Harry kicsim, tudod, hogy szeretlek, de kérlek, hanyagold a szempillaspirált is! – anyu szinte könyörgött a szemeivel. Felsóhajtottam. Mindenki más elfogadja, hogy nekem ez tetszik, de ő…ő nem. Addig rendben van, hogy férfi vagyok, derék, magas, széles vállú, és nem igazán illene hozzám ez a festegetős dolog, de na…nekem tetszik, és kész. Huszonkilenc éves vagyok, már csak el tudom dönteni mit szeretnék!
-Kösz Louis! – mosolyogtam rá – Amúgy igen, szempillaspirál
-Komoly?
-Nem, te elmebeteg! Nem festettem ki magam! Most…
-Most? Wow! – hebegett Louis. Meglepte… Gusztustalan, undorító, felháborító, na és? Ilyen vagyok, ez van.
-Gusztustalannak találod? – kérdeztem sejtelmesen, anyám morgott egyet.
-Harry! – szólt rám anyu.
-Válaszolj! – néztem komolyan Louis-ra, felsóhajtott, és lehajtotta a fejét. Gondoltam… - Kösz…
-Sajnálom! Nekem ez új, sosem haverkodtam még meleg férfival! – nézett rám végül – De nem undorodom! Szerintem…
-Szerinted? – kérdezte apám felvont szemöldökkel. Sosem szerette, ha bántanak, vagy megszólnak, így gondolom Louis-tól sem tűrné. Hát, mindenesetre én kedves srácnak néztem…tévedtem, ezek szerint nagyon is undorodik.
-Szép vagy… - dünnyögte orra alatt – Mármint kisminkelve – mondta még mindig dünnyögve, szemét lesütve, fülig pirulva. Elmosolyodtam. Kis aranyos….de…úgy érzem őszinte. Lehet mégsem olyan mint gondoltam? Nem tart gusztustalannak, mindössze furcsának?
-Khm – köhintett apám – A fiam nem eladó…
-Louis pedig nem meleg – vontam vállat, majd felálltam.
-Ennyi? Semmi köszi, vagy valami? Nem örülsz? – kérdezte Louis kíváncsi szemekkel, kicsit összeszedte magát, már nem volt vörös, de azért még látszott, hogy zavarban van, próbálta nem felvenni apám mondatát.
-A tolerancia az egy alapvető dolog kéne, hogy legyen, Louis, nincs benne mit dicsérni. De azért köszi, jól esik, hogy valaki szépnek lát – mosolyogtam rá, majd a mosogatóhoz sétáltam, és a kezembe vettem egy poharat, amibe vizet engedtem, és beleittam. Valóban jól esett meg minden, de ez egy alap dolog, mármint nem csak szépség, hanem a tolerancia is, mert ez az. Undorító, felháborító, de együtt kell élned vele, mert ezer, meg ezer ilyen ember van még, rajtam kívül. És vannak durvábbak, akiket már buzinak lehet nevezni, persze, vannak köztük nagyon is kedvesek –például én-, végül is nem olyan rosszak, mindössze nőiesek.
-Szerencséd – morogta orra alatt Robin. Megint csak elmosolyodtam. Mondom, sosem tűrte, ha piszkálnak, és mivel már tizenhat éves koromra biztos volt identitásom, már tinédzser koromtól figyel, és kérdezget. Míg mást nem érdekel az életem, főleg a szexuális életem, ő nyugodt szívvel rákérdez vigyázok-e magamra, nem hagyom-e, hogy durvák legyenek velem, egyáltalán bírom-e a durva szexet, ha igen, tulajdonképpen hogy megy ez. – Ha igent mondasz, kiheréllek, akármilyen híres is vagy!
-Öhm, nyugtató – hebegett Louis – De tényleg nem undorodom, mindössze…furcsa
-Csak az számít, hogy téged ne irritáljon – rántott vállat anyu – Meglehet szokni… Csak a sminkeléstől kapok agyvérzést….
-Emlékszel Gemma ballagására? – kérdezte Robin nevetve.
-Ne! Ne mondd el! – könyörögtem szinte nyüszítve, de anyu csak felnevetett. Mintha Louis a pasim lenne, és pont a ciki emlékekről kéne beszélni, persze Louis-t ez sem hatja meg, mosolyogva bíztatja őket, hogy mondják el, mi is volt Gemma ballagásán.
-Mi történt? Kisminkelted magad? – kérdezte vigyorogva Louis.
-Az hagyján! – legyintett apám – De őt kérték fel Gemma helyett táncolni, nagyon kis romantikusak voltatok! – röhögött apám könnyezve.
-Ebben mi a vicces? – kérdezte felvont szemöldökkel.
-A suli nyomingere kért fel táncolni, és akkor voltam tizenhét, és mit ne mondjak, nem szívesen mentem, szegény még szarul is nézett ki, és…a fenekemet markolgatta, és a nyakamat csókolgatta, míg Gemma tombolt, mert utána sorban jöttek oda, hogy ,,Az öcséddel majd táncolhatok?”. Ő vele pedig alig táncoltak… Ebben pedig az a ciki, hogy még az osztályfőnöke is odajött hozzám… Tiszta nyál voltam a végére… -  meséltem grimasszal az arcomon. Még mindig értetlenül nézett rajtunk végig – Ha láttad volna, most hugyoznál…hidd el
-Wow! – képet el – Komolyan, az Ofő-je is?
-Ühüm – bólogatott apu, kipirosodva a nevetéstől. Nem valami humoros dolog, már csak azért is, mert –mint ki lehet találni- Gem osztályfőnöke férfi volt, egy gyönyörű felesége volt, és két gyereke, a suli nyomingere pedig bűzlött messziről, és szegénykém elég ronda is volt, hányingerem volt a közelében, a pohár akkor telt be, mikor megkért feküdjek le vele. Na akkor robbantam, hangosan kezdtem el hisztizni, és akkor mentett meg Gemma Ofő-je azzal, hogy felkért táncolni. Nem szívesen emlékszünk rá vissza, sem én, sem Gem, de anyuék mindig jó ízűen nevetnek, ugyanis a srác heteken keresztül udvarolt még utána, én pedig szinte bujdostam előle, a végén pedig sírva könyörögtem apámnak, hogy zavarja el.
-Úgy látom tényleg ronda volt szegény… Tőlem is rondább volt? – kérdezte Louis fél mosollyal.
-Sokkal! – bólogattam ezerrel.
-Na de Harry! Ezzel azt mondtad ő is csúnya! – morgolódott anyu.
-Nem csúnya, csak csont sovány… - vontam vállat – De ezzel ő tisztában van
-Nem veszem sértésnek Anne, ismerem már Harry-t…
-Amúgy nem akarunk enni? – ajánlotta fel apu. Anyu szemet forgatva szedte elő az evőeszközöket, ugyanis még csak azok hiányoztak, majd szépen sorban rakta az asztalra az ételeket, mi pedig helyet foglaltunk. Robin az asztal végében, ő a családfő ugye, anyu, és én melléje, Louis pedig mellém ült le. Közben bor is került az asztalra, amit Apám rögtön ki is bontott, és öntött mindenkinek. Jó ízűen kezdtünk hozzá a lakomának, ami olyan késői ebédnek tudható be, ugyanis még csak délután kettő van, de nevezzük vacsorának, elvégre én már úgysem eszem este.

***
Alig háromnegyed óra múlva már jól lakva ültünk az asztalnál, és borozgattunk. Mindannyian. A bort az egész család szereti, kivéve persze anyut, mármint szereti, de nem iszik, mert mosogat. Mint most is, mi férfiak pedig csak ülünk, és iszunk, és lustálkodunk. Keresztbe tettem lábaim, miközben unottan hallgattam, amint Louis éppen a fociról beszél apámnak, amit ugyebár utálok, de holnap elmegyek a meccsre, éljen!
-Mondd csak drágám, nem lenne kedvetek inkább a nappaliban beszélgetni? Veled együtt Harry? Ha már nem segítesz, akkor beszélgess! – parancsolt rám anyu. Morogva keltem fel az asztaltól, majd boros poharam  társaságában elindultam a nappaliba, a két focis pedig követett. Leültem a kanapéra, majd keresztbe tett lábbakkal dőltem a karfára. Louis lehuppant mellém, jó közel ült, szinte összesimult az oldalunk, de nem zavart. Mintha már ezer éve haverok lennénk, vagy mintha a párom lenne, teljesen úgy viselkedik. Apám a velünk szemben levő kanapén foglalt helyet, és kíváncsi szemekkel hallgatta a még mindig beszélő Louis-t.
-Ez eszméletlen! – örvendezett apám – Tényleg játszottál az FC Barcelona-ban? – kérdezte csodálkozva. Automatikusan szemet forgattam. Hogy mennyiszer kellett azokkal is interjúzni…fujj.
-Igen. Nagyon jó játékosok
-Az biztos! – bólogatott Robin – Mi van fiam, nagyon el vagy?
-Hagyjatok – morogtam orrom alatt, majd beleittam a boromba. Untatott…teljes mértékben untatott Louis, még sosem unatkoztam ennyire. El kéne vinni valahova bulizni, leitatni, és lefeküdni vele, mert elképesztően unalmas… Hogy tudok így én majd vele együtt lenni? Elalszom szex közben? Nagyon untató dolgokról beszél, rohadt lassan ráadásul…
-Mi van Hazza, untat a foci? – gügyögött nekem Louis, miközben vállamnak dőlt. Unottan néztem rá, majd félig nyitott szájjal nyögtem egyet. Kicsit fura lehetett, mert rögtön zavarba jött, el is kapta a fejét. Pedig mindössze kínlódok.
-Nem kicsit – nyökögtem tovább. Többet tuti nem hívom meg magamhoz. – Ne sértődj be Tökmag!
-Nem sértődöm be… - vont vállat – Leszel még te a rajongóm
-Khm, a fiam még mindig nem eladó – köhintett apám.
-Nem is kell
-Amúgy honnan veszed te ezeket? – kérdeztem Robin-t felvont szemöldökkel.
-Hát nem jártok? – kérdezte döbbenten. Louis-val egyszerre nevettük fel, még a könnyem is folyt. Nem mintha olyan vicces volna, csak ő mindig mindent félreért. Mondtam anyámnak nem járunk, erre tuti fantáziálni kezdenek. Bár azt mondtam, hogy el kell csábítanom, de az ilyen nem megy egy nap alatt.
-Nem – szólaltunk meg egyszerre.
-Azt hittem…
-Mégis miből gondolta? – kérdezte Louis mosolyogva, de azért nem mert rám nézni, és kicsit zavarba is jött.
-Izzik köztetek a levegő, drágám – jött el mellettünk anyu, majd leült Robin mellé, és szerelmesen egymásra mosolyogtak. Én is elmosolyodtam, szép is lenne. Mármint ha ez a nyomorék is így szeretne, mint Robin anyut, akkor nem érdekelne a kinézete, elvégre Viagra van, szóval azon ne múljék, csak…végtelenül önző és szerintem szív valamit, mert nagyon sovány, és tökre nincs képben. Most igen, de amúgy alig él. Mosolyogva fordultam Lou felé, aki grimasszal az arcán nézett rám. Köszi…
-Nem vagyunk szerelmesek – bizonygatta tovább Louis – Kétszer találkoztam vele, és hetero vagyok…
-Ugyan – legyintett anyu – A mai világban nem kell melegnek lenned ahhoz, hogy összejöjj egy férfival – magyarázta kedvesen. Louis csak fújtatott egyet, én pedig kuncogtam. Nem, tényleg nem. Van ez a ,,divatbuzi” kifejezés, ami ma már arra értendő, hogy szimplán divatból lesz valaki meleg, mert miért ne? Én persze nem divatból lettem az, hála az égnek, így kevésbe néznek le.
-Köszönöm Anne, de nem vagyok divatbuzi sem
-Nahát! Olvasóm vagy? – kérdeztem nevetve. Oldalba bökött.
-Fogd be! Ez mind miattad van!
-Mi minden, mucim? – kérdeztem könnyes szemekkel, megint csak fújtatott. Anyuék is jót nevettek rajta, tényleg édes volt, ahogy durcizik, mint egy pár éves gyerek. Látszik, hogy első gyerek, és kedvére puffoghatott. Haha, na majd mellettem Louis más leszel, megnevellek, ne félj.
-Nem vagyok a mucid! – morgott tovább.
-Jól van nyuszi fül, higgadj le! – nevette tovább.
-Harry, tényleg elég lesz! – szólt kedvesen anyu – Tudod, hogy csak viccelünk – nézett Louis-ra, aki csak egy ,,Ch!”-t hallatott.
-Furcsa vicc!
-Akárcsak a család – vont vállat apu – Harry mindig is ilyen volt, ahogy mi is
-Khm, nyugtató
-Ugyan Lou! – legyintettem – Elvenni nem kell, szóval olyan sokat nem leszel itt!
-Attól még nem érzem magam jobban – sóhajtott föl – Barátnőm van, de hagyom, hogy férfi flörtöljön velem?
-Ez vicc Louis, nem flört! – mordultam rá – De ha nem tetszik haza lehet húzni! – álltam fel mérgesen. Flörtölni? Ch, ember, csoda, ha nem hányok majd szex vagy csók közben, még van képe felhozni a ,,barátnőjét”, aki azt nyilatkozta szakítottak? Pukkadjon meg! Kis köcsög, azt hiszi, hogy majd csak úgy rá mászom? Mi vagyok én? Holmi féle ribanc, akit csak a pénz érdekel? Ássa el magát…
-Harry! – szólt rám anyu, én már akkor a konyhában voltam, és vizet ittam. Ezzel viccelni sem lehet. Mi a francnak hívtam én őt meg ide? Ennek minden baj, mint egy rossz gyerek, akinek semmi sem jó! Akinek semmi sem mindegy, ez vicc, de ha nem annak találta sajnálom, de nem fogok olyan mélyre süllyedni, mint a barátnője, hogy ,,vigasz szexelek”, vagy inkább ,,bocsánat kérő szexelek”. Ch!
-Hazz, félreérted! – kiáltott utánam Louis.
-Mit is? Elhívlak magamhoz, hogy kicsit kikapcsolódj, és ne gondolj Dani-re, erre csak arra a rohadt szajhára tudsz gondolni? Mi vagyok én? Szerelmi tanácsadó, vagy ugyanolyan kurva, mint ő? Nem mászom rád, fogd már föl, csoda, hogy nem hányom el magad közeledben! – ordítottam teljesen kikelve magamból. Louis a pult előtt állt már akkor, a szája megremegett, és szemeit is lesütötte. Igazam van, de akkor is, ez durva volt… Louis csak állt, és nézte a cipőjét, még anyám mérgesen nézett rám – Sajnálom…
-Nem baj! – sóhajtott Louis – Tudom, hogy hányingergerjesztő vagyok…
-Nem vagy az! Csak…csak kijött… Nem bírom a csajod – sóhajtottam föl.
-Ahogy senki más…. – sóhajtott most ő – Tényleg buzi vagyok Harry? Az lennék? Azért nem kellek? Segíts nekem, az Istenért! Nem tudom mi van velem! – kezdett el kiabálni, olyan kétségbe esett segélykérő kiáltásnak hangzott… Legszívesebben odalöktem volna egy ,,Igen”-t, de nem tehetem, nem nekem kell ráébresztenem.
-Csak szokj le a drogról, és segítek
-De én…
-Drogozol – vágtam szavába – Szedd össze magad, mert kiállhatatlan vagy! Akárcsak Danielle! – mondtam halkan, hogy anyuék ne nagyon hallják. Furcsa volt, hogy egy idegen kér tőlem segítséget, de segítek neki, elvégre, azért én pénzt kapok, a pénz pedig, mint tudjuk beszél.
-Sajnálom! De, én…én…más lettem! Folyamatosan változom, rettegek a férfiaktól, én…nem tudom – habogott össze-vissza. Elhiszem, velem is így volt, de nekem volt segítségem, a nővérem, de ő neki? Ezért kellenék én?
-De Louis, alig ismersz
-Segíts nekem! – nézett rám csillogó szemekkel.

-Segítünk… - sóhajtottam fel – Segíteni fogunk Louis, csak szedd össze magad! 

Scam | Larry | 4.rész-És tényleg megvárt...

Harry

A sütizés után szépen lassan kezdtünk el a cég fele sétálni, közben beszélgettünk, fociról, csajokról és az én kedvemért még a pasikról is, bár csak annyit kérdezett, hogyan jöttem rá arra, hogy a saját nememhez vonzódok, akkor is belement. Ez máris egy kedves gesztus volt, ahogy tőlem is, hogy a csajokról beszélgettünk, mert engem egyáltalán nem érdekelnek a lányok. Szóval így összegezve nem olyan rossz srác, belülről, kívülről meg…hát szegény anyja, körülbelül ez jön le. Ez a soványság…semmi alakja nincs. Pedig…gyereknek szép volt, láttam róla képeket.
Sajnos elérkeztünk a hatalmas épülethez, én pedig legszívesebben elfutottam volna. Louis is eljött velem, és tuti róla lesz szó, hogy erről a Modest! nem tudhat és a többi, ráadásul engem is védeni kell valamivel. Most vagy megkapom a magamét, és  viszlát jó munka, vagy valahogy megúszom majd ezt az egészet.
-Öhm, ez a kurva nagy! – állt meg csodálkozva az épület előtt – Nincs tériszonyod?
-Nem, nincs. És neked?
-Nincs, miért?
-Akkor bejössz velem, hogy ne kérdezzen téged senki semmiről – mosolyogtam rá, majd kinyitottam a hatalmas üvegajtót, és beléptem a hatalmas épületbe. Louis csodálkozva nézett szét, eddig itt még nem volt, bár már interjúztunk, nem itt. Szóval nem csoda, hogy csodálkozik.
-Jó napot, Mr. Styles! – köszönt kedvesen a pultnál álló nő – Melanie azonnal itt lesz!
-Köszönöm! – intettem egyet. És ebben a pillanatban sietett ki a liftből Melanie, akin most  is szoknya volt csak nem kék. Sietve topogott magas sarkújában felénk, majd nagyot sóhajtva megállt előttünk. Kicsit csapzottnak tűnt.
-Szia Louis! – mosolygott rá a mellettem állóra – Harry, baj van
-Mégpedig?
-A Sony Music, szerződést akar bontani, csak te tudod megoldani, különben úszott a 180’000 fontod, és minden más! A Modest! sem nagyon akar nekünk kedvezni! Bizonygasd, hogy menni fog, én addig elszórakoztatom a kékszeműt – biccentett fejével Louis-ra, miközben minden egyes szót suttogott. Remek, a Sony Music nem bízik bennem, ahogy a Modest! sem, csupán csak azért, mert pár hétig inaktív voltam. Remek, és most bizonygassam, hogy Louis-val összefog jönni.
-Jól van – sóhajtottam – Ha kérdezik, a haverom
-Persze! – mosolygott rám. Nagyot nyögve siettem a lifthez, majd szálltam, szerencsémre pont elkaptam egyet, majd már húztam is a 5. emeletre, ahol a főnök, és a SM igazgatója vár. Legalábbis remélem vár. Szinte beestem a tőlem nem messze lévő hatalmas szobában, ahol mindenki helyet foglalt, csak pont én nem. Zayn gúnyosan elmosolyodott, pont velem szemben ült.
-Mr. Styles, féltem sosem ér ide – nyavalygott a SM igazgatója.
-Elnézést kérek, csak… - elmosolyodtam – Találkám volt Louis-val
-Máris? – akadt ki Zayn, honnan tud ez erről?
-Meséljen Mr. Styles, üljön le! – mutatott mosolyogva a SM igazgatója egy mellette lévő székre. Én pedig lihegve huppantam le. Zayn kicsit mérgesen nézett rám, most irigy? És egyáltalán honnan tud erről? Nem értem…szóval…ahha! Lehallgatott tegnap, azért volt az ajtó előtt. Nyalista…
-Nos, ma találkoztam Louis-val, és lent vár engem, Melanie társaságában, ráadásul hazajön velem, és bemutatom a családnak, bár nem hiszem, hogy bármilyen szexuális kapcsolat létrejöhetne ma este, ugyanis meg van róla győződve, hogy heteró, de az kapóra jön, hogy Danielle Campbell szakított vele – próbáltam lassan beszélni, érthetően, mert a szívem ezerrel ver. Ki kellett emelnem, hogy még nem lesz szex, különben rám szállnak, mint légy a lóra. És addig csipkodnak, még nem mondok vagy teszek valamit.
-De hát ez remek, Mr. Styles! Ez azt jelenti, hogy alig egy hónapon belül meglesz a videó? – örvendezett a SM igazgatója.
-Akár – vontam vállat mosolyogva – De, én mennyire leszek bebiztosítva?
-Teljesmértékben be lesz! Ha nem maradnak együtt, és nem vállalja fel magát, gondoskodunk róla, hogy valaki másra tereljük a gyanút!  Maga meg lesz mentve! – mosolygott rám a középkorú férfi – A szerződést meghosszabbítom! – csapott az asztalra, majd felkelt, és kirohant a hatalmas teremből. Egyszerre sóhajtottunk fel főnökömmel. Megkönnyebbültem, megmentettem az egész céget…és több mint 30 újságíró előtt közöltem, hogy átverem Louis Tomlinson-t… Egy féreg vagyok…mi van, ha örökre elintézem az életét? És ha jó barátok leszünk, és elveszítjük a barátságunkat… Hülyeség volt csak úgy rábólintani…
-Hát ez remek – sóhajtott fel Zayn – Most meg már bánod, mi?
-Fogd be! Tönkre kell tennem egy gyereket! – csaptam az asztalra.
-De megmentette a céget! – örvendezett főnököm.
-Oh igen… - sóhajtottam fel…megmentettem…  Csak Louis-t nem..oh Istenem, egy  féreg vagyok, pedig eddig nem rossz srác, kicsit beképzelt, de hát…ez van.
-Elmehetnek! – intett nekünk főnököm, mire rögtön felpattantam, és rohantam kifele. Legalább nem lett több órás a gyűlés,gondoltam itt ülhetek majd két órát, erre bent voltam öt percet. Rohantam végig a folyosón, egészen a férfi mosdóig, aminek feltéptem ajtaját, és szinte a mosdókagylóra estem. Bűntudatom van, de nagyon. Megtámaszkodtam a mosdón, majd csak néztem magam a tükörben, legszívesebben szembe köpném magam, annyira nem kéne ezt elvállalni, én nem ilyen vagyok, nem használok ki embereket, és nem vagyok ribanc sem, hogy csak úgy elcsábítsak valakit. Olyan rossz előérzetem van, már most, pedig még sehol sem vagyok, sem én, sem Louis, az is lehet az a ribanc visszamegy hozzá, Istenem! Annyi gondom van… Nagyot nyelve nyitottam meg a csapot, majd frissítő hidegvízzel megmostam arcom, hogy valamennyire le tudjak nyugodni, egyszerűen ezt lehetetlen ép ésszel kibírni. Hirtelen ajtónyikorgást hallottam, majd lépteket, majd megállt, mellettem valaki. Mikor felpillantottam a tükörbe, akkor láttam Zayn az.
-Kiakaszt, mi? – kérdezte nagyot sóhajtva.
-Hogyne akasztana! Most hagyta el a csaja, meg még én is verjem át? Ahj Zayn, nem kellett volna ezt elvállalni… - sóhajtottam fel, majd elzártam a csapot.
-Lehet, de mi van, ha megkedvelitek egymást? Ha összejöttök? – kérdezte vállat vonva – Akkor viszont nagyon is jól jött
-Lehet – sóhajtottam ismét – De akkor is rossz
-Persze, hogy rossz. Nincs jó, rossz nélkül, ezt a mennyasszonyom mondta mindig, mikor veszekedtünk. Ha nem vesztünk volna össze, lehet sosem tudom meg, hogy mi nem tetszik neki, és így tudtam változtatni – vont vállat ismét – Lehet Louis még gyerek, de lehet benned barátra lel, vagy bizalmasra, lehet összejöttök, és szeretni fogjátok egymást, lehet pont a gyerekessége fog neked tetszeni. Az én mennyasszonyom is hisztis volt, gyerekes és ez tetszett benne, lehet, ha komoly lett volna nem maradok vele – mesélte kicsit megtörten. Nem lehet kellemes, való igaz erről  beszélni, de neki van hozzá lelkiereje. De érzem sántikál valamiben, ő  nem olyan ember, aki csak úgy jót akar a másiknak, a mennyasszonya halála előtt sem volt valami kedves, most miért lenne? Ráadásul végtelenül önző, és mindent csak magának akar, most miért akarná, hogy nekem jó legyen? Biztos bekavar majd, hogy neki kedvezzen majd ez az egész…biztos.
-Igaz – adtam neki igazat – És ha nem?
-Akkor is be vagy biztosítva, nincs mit veszítened, csak nyerhetsz – rántott vállat. És ha nem nyerek, csak veszítek? Nyerek egy barátságot, de el is veszítem? Akkor mit nyertem? 180’000 fontot? Áh, kérlek, a pénz nem boldogít, csak nyugtat, és nekem már eleve nyugodt életem van…de a pénz beszél.
-Majd meglátjuk – morogtam orrom alatt, majd kijöttem a mosdóból. Lesiettem Louis-hoz, aki akkor már nagyban beszélgetett Melanie-val. Leültek a kanapéra, egymással szemben, és csak beszéltek, míg az én gyomrom majd szétszakadt. Mikor meglátták, hogy feléjük sietek mindkettejük szemöldöke felugrott, igen, én is két órára számítottam.
-Nem két óráról volt szó? – kérdezte Louis.
-A titkárnőm marad, szóval más dolgod nincs – mosolyogtam rá. Melanie szemet forgatott, majd felállt és elém sétált.
-Ha már te nem akarsz elvenni – kacsintott rám, majd végig simított mellkasomon, és kicsit meg is csípott, csak szemet forgattam, mindig ezt csinálja, de én ettől még nem leszek heteró, sem biszex.
-Nem úgy volt, hogy meleg vagy?
-Féltékeny vagy? – néztem felfont szemöldökkel Louis-ra. Elnevette magát, olyan édesen nevetett, még könnyei is kibuggyantak, mi ebben a vicces?
-Nem, Melanie-ra nem, csak rád – rázta a fejét.
-Bejön a titkárnőm? Menj fel az apjához – vontam vállat – Na menjünk, rácsörgök anyura, hogy főzzön négy személyre – sóhajtottam fel, mire Louis felállt, és elindult kifele, én pedig előkaptam telefonom és a kocsi kulcsot. Kimentünk a hatalmas épületből, majd tárcsáztam anyát, miközben elsétáltunk kocsimhoz, ami nem volt annyira messze, ugyebár a kávézó sincs. Kinyitottam a kocsit, majd intettem Louis-nak, hogy szálljon be.
-Halo? Harry? – szólt bele anyu a telefonba.
-Szia anya! Lesz egy vendégünk, és marad vacsorára, szóval kicsit többet főzz, és valami olyat, amit mindenki szeret – nevettem bele a telefonba, miközben én is beszálltam. Louis csak nagy szemekkel nézte, ahogy kedvesen beszélgetek anyuval, de nem döbbent, hanem kíváncsi szemekkel mint valami kisgyerek.
-Oh életem, már megint összejöttél valakivel? – sóhajtott bele a telefonba – Ki az?
-Nem mondom meg, mert ma apu is otthon van, és be lesz zsongva, ha megtudja kit viszek fel magamhoz. Idézőjelben a magamhoz
-Oh, az a Louis gyerek? Felhozol ide egy focistát? Nem is szereted a focit!
-De apu igen! Majd beszélgetnek – vontam vállat, mintha látna engem.
-Hát rendben kicsim, te tudod.
-Köszi anyu!
-IMÁDLAK FIAM! – hallottam meg Robin hangját, ahogy épp a  telefonba kiabál. Olyan hangosan ordított bele, hogy egy pillanatra elkaptam a fülemtől telefonom, még Louis is felnevetett mellettem, ezek szerint hallotta.
-Én is apu! Azonnal otthon vagyunk!
-Jézusom, ha ezt a szomszéd megtudja… - nevetett bele a telefonba anyu – Na szia kicsim! És Louis…
-Szia anya!
-Viszlát! – kiabált bele a telefonba Louis. Csak mosolyogva fejet ráztam. Kész rajongói tábora van az utcánkban, a szomszéd bácsi is hozzánk jár meccset nézni, a szomszéd srác is, a szomszéd néni is, mindenki. Minden hétvégén Doncaster Rovers-t  nézünk, mert Robin szerint ,,Én is férfi vagyok, és kötelező meccset néznem”, bár fingom sincs az egészről, azért beülök, és elbeszélgetek azzal a Tommy gyerekkel, aki amúgy még csak 18 éves, és nem is meleg, de tök jól elbeszélgetünk minden dologról, ugyanis ő sem érti a focit, de az apja miatt ő is eljön.
-Hangos volt apám, mi? – néztem mosolyogva Louis-ra, majd beindítottam a kocsit, és kikanyarodtam a parkolóból.
-Kicsit – rántott vállat – Tök jó kocsid van
-Kösz, két évnyi munkám van benne
-Hasonló az enyém is, csak az kicsit kisebb – tűnődött el. Szemet forgattam. Persze, neki egy hónapjába telt, és máris kocsit vett, nekem két évembe, de jó. Elmegyek focistának, hátha többet keresek, bár itt sem kevés a fizetésem, a sztárok többet kapnak egy picivel. Olyan 20-30%-nyival.
-Készülj, lehet apám marasztalni fog, és nincs vendégszobánk
-Akkor majd apáddal alszom, vagy mi? – nevetett fel.
-Nem, apu anyuval alszik
-Nem alszom veled!
-De, de, Tökmag, velem alszol – mondtam direkt búgva.
-Ne rémisztgess!
-Nyugi, van vendégszobánk! Csak nincs benne ágy… - vontam vállat.
-Vicces vagy… - morgott orra alatt. Vicces, vagy sem, ez igaz. A szoba megvan, de ágy nincs benne, csak sok kacat, régi ruhák, cipők, lámpák és ehhez hasonlók, amolyan lomtár lett. A múltkor megtaláltam a régi plüssömet is, szóval a régi játékaink is abban a szobában vannak.
-Nem viccnek szántam – sóhajtottam fel, megint morgott egyet, és innentől kezdve nem szólt hozzám. Csak ültünk csöndben, míg én vezettem. Meglepetésemre egy dugóba sem keveredtünk bele, bár egy órakor nincsenek olyan sokan az utakon, előfordulhat, hogy belefutok egy dugóba, de szerencsémre nem.
***
Nagyot sóhajtva parkoltam le a ház előtt, majd leállítottam a motort, és kiszálltam, Louis is követte példámat, majd a hatalmas ház fele fordult, és elismerően hümmögött. Mintha pont ezt várta volna. Lezártam a kocsit, majd megkerültem, és Louis mellé léptem.
-Szép ház – sóhajtott fel – A miénk kisebb. Mikor kicsi voltam rohangálni sem tudtam, mindig nekimentem valaminek – mosolyodott el – Hogy hívják anyukád?
-Anne, hívd Miss Cox-nak, vagy Mrs. Twist-nek. Apám pedig Mr. Twist – vontam vállat, majd intettem Louis-nak, hogy kövessen, miközben bementem a kapun, majd bevártam Louis-t, így egyszerre léptünk az ajtó elé. Kinyitottam előtte, majd hagytam, hogy bemenjen előttem, én pedig követtem és becsuktam mögöttünk az  ajtót. Amint beléptünk, rögtön levettük a cipőnket, de mivel nem akartam, hogy Louis mezítláb legyen elé dobtam papucsom – Vedd fel! Majd én felveszem apuét
-Oké, kösz – mosolygott rám, majd bedugta lábait papucsomba, ami egy kicsikét nagy volt rá, de azért aranyos volt benne. Mikor én is felvettem papucsomat a konyhába rángattam, ahol anyu és Robin gőzerővel főzött és mosogatott.
-Köszönj te! – mondtam suttogva, mire sóhajtott.
-Jó napot! – köszönt hangosan, mosolyogva Louis, mire mindketten ijedten fordultak meg. Apám szemei rögtön elkerekedtek, és szája mosolyra húzódott. Annyira örült.
-Sziasztok! – köszönt mosolyogva anyu, majd megtörölte vizes kezét, és Louis-hoz lépett – Anne vagyok, Harry anyukája. Hívj nyugodtan Anne-nak, tegezhetsz is – nyújtotta felé kezét, mire Louis megrázta.
-Louis Tomlinson vagyok, Harry…hát haverja. – mosolygott ő is anyámra, majd Robin következett, aki olyan vörös volt akár egy paradicsom, és csak vigyorgott mint valami elmebeteg.
-Én Robin Twist vagyok, Harry nevelőapja, hívj nyugodtan Robin-nak, tegezz engem is bátran! – rázott vele kezet.
-Úgy hallottam nagy rajongóm, igaz? Vagy megint füllentett Harry? – kérdezte felvont szemöldökkel.
-Én hazudni? Miben hazudtam én neked?
-Azt mondtad szereted a focit! Erre? – fordult felém. Szemet forgattam.
-Szeretem, csak nem értem. Én olyan lányos fiú vagyok, aki csak lesi a TV-t de értelmét nem látja – vontam vállat. Csak mosolyogva fejet rázott, szóval hallotta, ahogy anyu azt mondja nem szeretem a focit, hupsz. De ha egyszer nem vagyok oda érte…kicsinek sem szerettem.
-Igen, naaagy rajongód vagyok! Imádom nézni a meccseid! – mondta apu teljesen bezsongva, miközben majd szétszakadt a szája hatalmas vigyorától. Louis hümmögött.
-Az nagyon jó, ugyanis…meghívtam Harry-t, és magát is a holnapi meccsre, és az edzésre is. VIP-sek lesznek, ingyen jöhetnek, mehetnek – mosolygott rá. Apám felordított.
-Komolyan fiam? Elintézted nekem?
-Nem, Louis ajánlotta föl
-Oh, köszönöm Louis!

-Igazán nincs mit! – mondta kedvesen, majd anyu felé fordult – Segíthetek?

Scam | Larry | 3.rész-Nem is olyan szörnyű, mint gondoltam

Harry

Louis csak ült és nagy szemekkel nézett rám, míg én engem mardosott a bűntudat, nem kellett volna elmondani, elvégre őt kéne átverni. Olyan hülye vagyok…vagy inkább kétségbeesett.  Hogy csábítsam el? Most beszéltünk másodszor és ezek után hogy lesz? Azt mondom ,,Találkozhatnánk még” vagy ,,Imádom a focit, elmehetek a meccseidre?”, nem hangzik csajosan?
Nagyon sóhajtott, majd lehunyta szemeit. Remélem nem jött rá…
-Átkozott média, mikre rá nem vesz – nevetett cinikusan. Nem jött rá, hála a jó Istennek. Bár igaza van, a média csodákra képes, ha kell férfiből nőt varázsol, vagy pont fordítva. És én utálom ezt, de erre készülök tíz éve, nem fogom csak úgy eldobni magamtól, szóval lefekszünk Louis Tomlinson-al, felvesszük videóra, és egy életre megutálom a focistákat.
-Igen… Így van – sóhajtottam fel, majd kezembe vettem csészémet és beleittam a kávémba. Nem volt olyan jó mint anyué, de elfogadható íze volt. Egész kellemes.
-Akkor miért vállaltad el? – kérdezte felvont szemöldökkel.
-Te nem vállalnád el 180’000 fontért?
-Dehogynem, még meztelenül is szaladgálnék! – nevette el magát –Szóval ennyit kapsz?
-Körülbelül – bólintottam és ismét beleittam a kávémba, amit Louis álmos szemekkel nézett. Most az ivásom unalmas, vagy a téma?
-Akinek jól megy – hümmögött egyet.
-Ki beszél!?
-Jól van, jól van – mondta nevetve, kezével hadonászva –Nekem is jól megy, de nekem szaladgálnom kell le-fel! – védte magát, még kezeit is maga elé emelte, de szája mosolyba futott, szemei csillogtak, örült, hogy kicsit kikapcsolódhat. Úgy látom összejön ez nekem, csak a bizalmát kell megszerezni, és bumm…
-Neked meg nem kell majdnem 12 órán keresztül egy  kényelmetlen székben ülni, és gépelni ezerrel! – vágtam vissza, mire beharapta a száját, és bólintott. Nem azért, de…rohadt szexi volt…most férfias volt az amúgy nőies arca és szája…most!
-Látod? Máris ismerkedtünk! Most már tudom, hogy fél napot dolgozol, minimum – mosolygott rám, mire én csak hümmögtem. Voltam én már bent 16 órát is, igaz akkor is alig bírtam hazakecmeregni, de volt olyan, hogy bent ragadtam, mert annyi volt a munka. Ez meg? Rohangál össze-vissza egy guruló akármi után, aminek a neve ,,labda”, de mit sem ér. Mindig is utáltam a focit, inkább barbiztam Gemma-val, de sosem fociztam.
-Minimum – erősítettem meg – Mikor hogy, van mikor több órát vagyok bent… - sóhajtottam fel –De a foci kikapcsol – hazudtam egy nagyot. Csak úgy sóhajtottam ezt a mondatot. Louis szeme felcsillant, és rögtön közelebb hajolt, hogy jobban tudjunk beszélgetni.
-Igen? – kérdezte kíváncsian, fogadni merek a szíve most ezerrel ver –Kedvenc csapatod?
-Szerintem egyértelmű – hajoltam hozzá közelebb, hogy szájára lehelhessem e pár szót. Egy pillanatra lehunyta szemeit, majd ismét kinyitotta. Szemeiben gyermeki szikra lobbant, mintha egy tíz éves gyerek ült volna velem szemben, akinek azt mondta az apukája nagy focista lesz. Úgy látom gyerekkori álma, hogy híres focista lehessen. És én majd egy életre megutáltatom vele…
-Doncaster Rovers? – kérdezte izgatottam, mire bólintottam. Szája majd szétszakadt a hatalmas mosolytól ami végighúzódott arcán –Komoly?
-Ahha, kérhetek autógrammot apámnak? – kérdeztem lágyan, mire csak bólintott, és lenyúlt maga mellé, ugyanis ott volt mellette egy hátizsák. Annyira örült magának, mint egy gyerek, aki büszkén mutogatja a rajzait a szüleinek, ő úgy húzott elő egy képet, amit ő van, és egy alkoholos filcet, amivel ráfirkantotta nevét a képére, majd elém tolta, én pedig kezembe vettem, és megnéztem aláírását, ami kacifántos volt ugyan, de mintha egy gyerek össze-vissza írását láttam volna, smile-val.
-Aranyos az aláírásod – néztem rá mosolyogva, mire ő csak bólintott.
-Mondták már – mondta kicsit izgulva. Kis édes, mennyire örül magának…mint egy gyerek…még mindig egy kisgyerek…akit szétszed majd a média…miattam.
-Apám örülni fog…
-Élő meccsen volt már? – kérdezte hirtelen, kicsit meglepett ez a hirtelenség.
-Nem, még nem
-Remek, holnap gyertek el! Az edzésre is eljöhettek! – rebegte csillogó szemekkel, és remegő ajkakkal –Mi apud neve?
-Robin Twist
-Remek! Csak mondd majd a neveteket, és beengednek, a csarnokban leszünk, itt a közelben, nem tudom mi a neve – hadarta mosolyogva.
-Nyugi Lou, ne izgulj – mosolyogtam rá, mire egyik szemöldöke felugrott.
-Lou? – kérdezte érdekes hangnemben.
-Ahha, ez a beceneved, nem?
-De, csak olyan…furcsán mondtad – mondta halkan.
-Furcsán? – nevettem fel –Hogy érted? Hogy mondtam?
-Búgva…
-Életem, most mondtad, hogy barátnőd van, szerinted majd rád mászom? – nevettem jó ízűen, ő pedig csak összehúzta magát. Ha rajtam múlna, rámásznék, el is csábítanám, de hát…na, egy kapcsolat úgy szép, ha van eleje és vége…
-Muszáj ,,Életem”-nek hívni? – kérdezte morogva.
-Akkor minek hívjalak?
-Semminek!
-Nyuszifül?
-Nem!
-Cica?
-Nem!
-Kincsem?
-Nem!
-Tökmag?
-Nem! He? – állt meg egy pillanatra –Minek neveztél? – nézett rám perzselő tekintettel. Szóval nem szereted, ha a magasságod fikázzák.
-Tökmagnak – rántottam vállat –Szóval tökmag, hánytól lesz az edzés?
-Nem vagyok tökmag! 175 cm vagyok!
-Én meg 182, még valami? Mi hány centis még? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Louis elpirult, majd lesütötte a tekintetét.
-Ne csináld ez! – dünnyögte orra alatt.
-Mit?
-Ezt! Zavarba hozol! – emelte fel fejét, még mindig vörös volt, akár egy paradicsom. Jót mosolyogtam rajta, zavarba? Ugyan már…csak félreért, amit amúgy nehéz félreérteni, amilyen kérdés lett. 
-Csak egy kérdés volt – vontam vállat –Nem tehetsz róla, ha kicsi
-Ezt direkt csinálod, igaz? – kérdezte összehúzott szemekkel.
-Mit?
-Tényleg érdekel? 18 centi!
-Húha! – csúszott ki a számon, mert valóban elcsodálkoztam, wow, méretes. Látszik, hogy gyerek, simán eltudta volna hárítani a kérdést, de nem, ő megmondja…mondjuk engem nem zavar. Kit zavarna? Egy ilyen pasi mellet én is megmaradnék, gazdag, méretes, vicces, és hülye mi kell még?
-Na akkor kinek kicsi? – gúnyolódott.
-Kettőnk közül neked… - mosolyogtam rá –Csak két centi a különbség – mondtam még mindig mosolyogva.
-Köcsög… - dünnyögte orra alatt –Direkt volt?
-Még szép hogy! – nevettem fel –Ez a dolgom, újságíró vagyok
-Élvezet lehet veled az élet – forgatott szemet. Kipróbálhatjuk…
-Próbáld ki – vontam vállat, értetlenül nézett rám –Gyere el hozzám
-Te hülye vagy…
-Jelenleg szingli vagy, nem tiltja meg senki, és apám is rajongód
-Hahaha! – nevetett szarkasztikusan –Neked ma értekezleted lesz, nem?
-Honnan tudod?
-Sony Music, Sony Music, mindig keveri a szart – rázta a fejét –Én mindent tudok
-Ahha – mondtam gúnyolódva –Csak egyszer buktál suliban, olyan okos voltál
-Nem buktam! – nyafogott tovább –NyEK-es voltam!
-Akkor hol a középfogú francia nyelvvizsgád?
-Rohadj meg! – puffogott –Most már azért is elmegyek hozzád!
-Ha megvársz – vontam vállat.
-Meg, de ezt még visszakapod! – mondta a végére már mosolyogva –Még a végén haverok leszünk!
-Oh, annyi baj legyen! – hecceltem tovább.
-Harold! – nevetett. Morogtam egyet, utálom, ha Harold-nak szólítanak, Harry vagyok vagy Hazza, de semmiféleképpen sem Harold. Utálom a nevem! Még a Harry elmegy, no de  Harold, attól a falra mászom.
-Harry vagy Hazza! Tökmag! – pofáztam vissza.
-Hazza! – nevetett fel, még a könnyei is folytak –Hová mégy, Hazza?
-Nem vicces! – puffogtam most én –Anyu adta ezt a nevet!
-És hogy ejted? Hazza vagy Hazzö?
-Valahol a kettő között, olyan Hazzaö
-Idióta – nevetett tovább –Tényleg élvezet lehet veled az élet! Állandóan nevetsz
-Szoktam sírni is, ahogy te is. Mindig az szúr hátba, aki a legtöbbet nevettetett – vontam vállat –De igen, a szüleimmel sokat nevetek
-Amúgy, hogy hogy te Styles vagy, apud pedig Twist?
-Ő a nevelőapám, a vérszerinti meghalt, már húsz éve, huszonkettő – vontam vállat. Már annyira nem üt szíven, elvégre eltelt húsz év, és van egy remek nevelőapám, aki a saját fiánál is jobban szeret, és többet törődik velem és anyut is nagyon szereti, és nekem csak ez számít. Hogy anyunak jó legyen…
-Sajnálom, nem tudtam – mondta fél mosollyal –De ha et vigasztal, az enyém öngyilkos lett
-Nagyon vigasztal Louis! – nevettem fel –Miért lett öngyilkos?
-Mert nem érdekelt senkit… Én leszarom, anyám leszarja, a lány leszarja, a kurvája is. Felakasztotta magát – vont vállat –A szomszéd talált rá
-Wow, érdekes ember lehetett…
-Azt volt, húsz éves koromig nem is keresett, aztán híres lettem, és mindenkinek elmondta, hogy én valójában Louis Troy Austin vagyok, az ő egyetlen kicsi fiacskája, akinek húsz évig szart  a szájába – vont ismét vállat –A húgaim az öcsém két férfitől van, senkinek sem kellettem! Szóval, ha ez is vigasztal, nekem apám sincs – mondta mosolyogva.
-Huh… - sóhajtottam fel –Rossz lehet
-Áh, nem az – legyintett –A húgaimat és az öcsémet szeretem, ők is engem, ez a lényeg, anyu meg…három férfi helyett is szeret. Neked van tesód?
-Egy nővérem van, Gemma. Ő orvos lett , kint van Amerikában valahol Kalifornia környékén, Los Angeles esetleg – legyintettem én is –Karácsony óta nem láttam, híre sincs.
-Én két hete voltam utoljára otthon – sóhajtott fel keserűen.
-Hogy hívják a tesóid?
-Csökkenő sorrendben, Charlotte, azaz Lottie, Felicité, azaz Fizzy,  Daisy és Phoebe ők ikrek, és van még Doris és Ernest, ők is ikrek – sorolta a neveket. Huh, annyi lányt, nem csoda, hogy ilyen buzis, és lányos és miegymás, nem mintha ez összefüggne bármivel is, mert ezt nehezen tudod eldönteni, hogy meleg vagy-e, vagy sem, legalábbis nem fejben dől el. Nem csak fejben. ugyanis egyre többen lesznek csak divatból melegek…
-Huh, sokan vannak…
-Oh, és még van Georgia, apám lánya – tette hozzá utólag.
-Mint mondtam, sokan vagytok – nevettem fel –Hogy bírod?
-Nagyon jól, Georgia-t kétszer láttam egész életemben, szóval… - sóhajtott –Hányra kell menned?
-Rárek, délben kezdjük – vontam vállat.
-És meddig tart?
-Egy-két óra
-Addig mit csináljak?
-Ülj a seggeden a kocsidban!
-Gyalog vagyok – nevetett ismét –Nem baj, majd telefonozok
-Mintha nem is tudom kik lennénk, úgy beszélgetünk most – ráztam fejem, mintha ezer éve haverok lennénk, úgy elbeszélgetünk, elképesztő srác, nem is olyan rossz fej. El lehet vele beszélgetni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen vidám, azt hittem ugyanolyan komor mint a többi focis gyerek, de nem. Nagyon is vicces.
-Hmm – hümmögött –Még a végén haverok leszünk
-BFF-ek, nem?
-Jaja – mosolygott rám –Úgysincs sok barátom
-Nekem egy sincs… - vontam vállat –Mégis élek
-Irritálja őket, hogy meleg vagy?
-Miért, téged irritál?
-Egyáltalán nem, sőt inkább…inkább vonz
-Vonz a melegségem? – néztem rá felvont szemöldökkel Hogy érted?
-Mindig is kíváncsi voltam rá milyen egy meleg férfi, azt hittem csajos, hisztis, és a többi, erre te tök jó fej vagy, jó veled beszélgetni, egy óra alatt  elfelejtettem a gondjaim
-Ami nem öl meg, az megerősít, ezért tudok sokat nevetni
-Érdekes…
-Gyerek vagy még, Louis. Nem tudod te milyen az igazi fájdalom.. – ráztam a fejem –De Isten őrizz, hogy megtudd, nem kívánok olyat senkinek
-Kösz – mosolygott rám –Más nem kímélne
-Tudom, a média senkit sem kímél
-ÚRISTEN! LOUIS ÉS HARRY! ÚRISTEN! – hallattunk meg egy hangos sikítást, majd két lány rohant felénk, felsóhajtottam. Még itt sem lehet nyugodtan az ember…még e legeldugottabb helyen sem lehetek nyugodtan senkivel sem! Anyám –Úristen, ti együtt vagytok? – álltak meg az asztalunk előtt, mindketten lefagytunk, és csak lestük a két lányt. Ne…ne kreáljatok ismét valami Ship féleséget, könyörgöm, ne!
-Dehogy! – szólaltunk meg egyszerre, miközben mindkettőnk arca grimaszba futott.
-Barátnőm van – rázta a fejét.
-Most szingli vagy, tegnap nyilatkozta Danielle, hogy szakítottatok – magyarázta a másik, kis szöszi lány, akinek hatalmas barna szemei voltak.
-Jó tudni – forgatott szemet.
-Ugye? – kérdezte a csaj.
-Mit tehetünk értetek?
-Kapunk autógrammot? Mindkettőtöktől? – kérdezte félve a másik, aki fekete hajú volt, kékes szemekkel. Nagyon cukkerek voltak, olyan 16-17 évesek lehettek.
-Ahha – sóhajtottam fel, majd abban a pillanatban egy kép került elém, amin én voltam. Hmm, szexi kép volt, hosszú hajam kontyba volt, öltöny volt rajtam, és valami gálán lehettem, nem tudom mikori kép…lehet tavalyi. Aláfirkantottam, miközben Louis is kapott egy képet, és ő is aláírta.
-Köszönjük! – mosolyogtak ránk.
-Szívesen – mosolygott vissza Louis, majd néztük távolodó alakjukat –Még hogy együtt…eszméletlen
-Hmm, én inkább azon gondolkodnék amit a csajod nyilatkozott – morogtam egyet –Biztos nem nálunk volt az interjú, arról tudnék
-Lehet valaki más…mit tudom én. Nem érdekel, egy hét múlva meg könyörög – forgatott szemet –Annyira igazad van, de…szeretem
-Jól van, nem érdekel a szerelmi hülyeséged! Inkább rendelj valami sütit

-Húha, Styles beindult – nevetett Louis, majd intett a pincérnek,aki rögtön mellettünk is termett, és figyelemmel hallgatta miket is kérünk.