2020. április 24., péntek

Búcsú...

Sziasztok!
Régen jelentkeztem résszel és ezúttal sem azzal jelentkezek - búcsúzni jöttem. Úgy érzem, lezártam egy szakaszt az életemben és ezt már kár bolygatni. Az itteni írásaim nagyrésze vállalhatatlan, ennek ellenére nem szedem le a történeteket, ha szeretnétek, olvassátok nyugodtan, de erre a blogra már nem kerülnek ki részek. Ha mégis valami eszement novellára adnám a fejem, akkor ITT majd követhettek. Még nincs kint semmi, design sincs, majd talán a közeljövőben.

És hát szóval március 28-án volt öt éves a blog - ez hosszú idő, kevés blog élte meg ezt az időt. Larry-t már SEMMILYEN körülmények között ne várjatok tőlem! Egyéb hirtelen felindulásból megírt novellák lehet, hogy megjelennek majd a blogon, de ezt a korszakot már lezártam. :) 
Köszönöm, hogy velem voltatok eddig és olvastátok a történeteim, a kommentjeitekkel bátorítottatok. Jó időszak volt, de most ennek vége. Búcsúzom a fandomtól.
Mégis, mint követőim, úgy gondolom, hogy megérdemlitek, a leghíresebb történeteim végét illetve sorsát elmondjam nektek.
Leghíresebb, legtöbbször kattintott történetem a Scam - Átverés. Ez a történet nem halt meg a fejemben, nagyon is életben van, de a szereplők nevét átírom. A főszereplőnk ugyanúgy újságíró és ugyanúgy átver egy focistát - de nem csak a pénzért, hanem a beteg húgáért. Némi spoiler, hogy az a bizonyos videó ki fog kerülni a netre és ez egy időre szétszedi a szerelmeseket, ráadásul egy olyan ember teszi közzé, akitől nem is vártuk. Egyszer talán blog vagy könyv formájában elolvashatjátok. :)
A másik volt a Babysitter, aminek abszolút de semmi értelme nem volt, szóval ezt most hanyagolnám is.
És az Utcagyerekek. Igazság szerint ez egy novellakötet lenne, teleis-tele rövid történetekkel. A legtöbbje összefügg, ugyanaz a személy meséli, vagy felbukkannak benne az előző részekben szereplő egyének. Ebbe terveztem mindent: slasht, hetero sztorit, gyilkosságot, árvaságot, tanár×diák, és még jó sok mást, de azt hiszem, erről is le kell mondanom. :D Annyira nem fogott meg senkit, és nekem sincs már hozzá ihletem. 

És hát a jelen. Mostanság egy sztorit ügyködök, az pedig a Pengékkel táncoló rózsa. Eddig négy fejezetet publikáltam. Japánban játszódik, ezúttal főszereplőnk az árva yakuza lány, Rose, illetve (mostoha_?) bátyja, Damon. LMBT és hetero szál egyaránt vegyül benne. Izgalmas, fordulatos, érzelmes. E/3, és hát mit ne mondjak, sokat javultam én is XD Szúrok be képet a fülszöveggel, úgy majd könnyebb lesz dönteni ;)
Ezen kívül sok novellával foglalkozom még, illetve sok történet motoszkál a fejemben, ezeket vagy papírra vetem vagy nem... Értesülni fogtok róla, higgyétek el. 



Még egyszer köszönöm az elmúlt öt évet! Ez a blog egyszerre okozott nagyon sok örömöt és nagyon sok szomorúságot, szóval itt az ideje búcsút mondani! Felejthetetlen öt év volt, de még találkozunk - csak máshol, más sztorikkal. 
Isten veletek! :)


Ui: ezt nehezebb volt megírni, mint gondoltam :(

Au Revoir – The Horse's Mouth