Sziasztok, manók!
Hosszú idő után ismét jelentkezek egy novellával, ám ezt egy szívemnek nagyon kedves írónővel hoztuk össze, Liz Fray-el. Nagyon-nagyon hálás vagyok a közös munkáért, én személy szerint nagyon élveztem, és szerintem a végeredmény is fenomenális lett! Remélem ti is így gondoljátok, mert nagyon izgulunk, mit szóltok ehhez a közös novellához! :3
Nem is tudom, mit mondhatnék még... Talán annyit, hogy köszönöm a rengeteg érdeklődést, amivel a Színjáték blogomat ajándékozzátok, minden egyes részre több, mint 200!-an kattintottak rá! Wow!
Emellett nézzetek be Liz Kiss one another, die for each other Larry/Ziall/Troye Sivan blogjába, ami nekem személyes kedvencemmé vált! Már fentebb linkeltem! ;) Biztassátok az írónőt, most szüksége van rá!
Nem is húzom az időt tovább! :D
Kellemes olvasást kívánunk!
Lexa & Liz
Ajánlatos zenék:
Adam Lambert - Rumors
Ed Sheeran - Shape of you
Falling
Harry
- Bolondok vagyunk mind! - Nevetek
kényszeredetten, boldogság nélkül. A jobb kezemben a telefonomat szorongatom,
és öntudatlanul is elindítok egy mozdulatot a színes hajkoronám felé, de
félúton meggondolom magamat.
Mit érek el vele, ha a mai nap folyamán
ki tudja, hányadszor, de végighúzom az ujjaimat a tincsek között? Semmit.
Rohadtul semmire se megyek vele.
Elfognak az indulatok, így ahelyett,
hogy megtenném az egyszerű és berögzült mozdulatot, nemes egyszerűséggel -
vagyis inkább grimaszolva és erősen - elhajítom a telefont.
A mobil szemközti falon való csattanása
se nem megnyugtató, se nem kielégítő sebzett lelkemnek, pedig biztos vagyok
benne, ha meglátnám a nagy valószínűséggel betört kijelzőjét, máshogyan érezném
magamat. Akkor talán nem csak a reggel óta bennem lévő veszteség, fájdalom és
félelem dolgozna bennem, hanem az önutálat is, hogy mennyire nem becsülöm a
dolgokat.