Dukes|Larry|1.rész

Sziasztok!

Az iskolakezdés örömére összedobtam egy rövid történet 1. részét.. Tudom, már ott a Sinners,de ez csak 2-3 részes lesz, az  meg 3-4, így gondoltam hozog nektek egy herceges sztorit! Nem tudom, mennyire nyeri el a tetszéseteket! :)

És a dizi, hogy tetszik? Én csináltam, csinálok másnak is szívesen! :)

Ui: Sztorit bátran kérjetek bárkitől! Többször is lehet ugyanattól az írótól!

UI2: Zuzaa-val a közös OS-unk is nem sokára kész! Azt is fogadjátok majd szeretettel! :)

Sok sikert a sulihoz!

Jó olvasást!

Lorine W,.

-Felség! Állj meg!-kiabál utánam Liam, mondhatni a dadám. Kiskorom óta velem van, együtt nőttünk fel, így a szolgálóm lett, mikor 14 évesen hivatalosan is megkaptad a hercegi címet. Azóta eltelt 4 év, 4 nagyon nehéz, és kiszámíthatatlan év. De oly annyira rosszak lettek a körülmények, hogy apám követeli -még halálos ágyán is-, hogy vegyek el egy hercegnőt, majd termékenyítsem meg, hogy mindenképpen én örököljem a trónt és ne apám bátyja. Mivel még egy évem volna a férfivá érésemig, és megkoronázásomig így nagybátyám kapná a trónt, de ő szörnyű király lenne.
Épp ma vesztem össze apámmal e témával kapcsolatban. El kell vennem egy hercegnőt, aki gyereket szül nekem. De én nem szeretnék egy hölgyeménnyel sem házasságot kötni. Fiatal vagyok, és különc, amiről csak a szolgám, vagyis Liam tud. Miután veszekedtünk lóra pattantam, és kilovagoltam, Liam azóta fut utánam. Meghallottam lihegő kiabálását, így megállítottam lovamat, és felé fordultam.
-Drhágha herceghem, mhég mindig nem érhtem miérth kelletth ennyirhe shietnhi...-állt meg lihegve, majd lovamnak támaszkodott. Én dühösen lepattantam a lovamról, majd kantárjánál fogva a közeli tóhoz vezettem. Mivel szolgám épp rajta támaszkodott, így felbukott mikor a ló elindult. -Felség!-kiáltott utánam. Elvezettem a lovat inni, én pedig leültem a fűbe, és dühös tükörképemet néztem a vízben. Mikor Liam is ideért leült mellém a fűbe, majd felém fordult.
-Ne is merd felhozni! Nem veszek el senkit!-mondtam mielőtt még bármit is mondhatott volna.
-Nem állt szándékomban. Miért nem mondod el édesapádnak?-kérdezte tőlem félénken, legszívesebben felnevettem volna ezen a kérdésen.
-Mert kidagadna, nem értené meg mi szép egy férfiben. Gusztustalannak gondolná!-mondtam szomorúan, majd kezembe vettem egy követ, és vízre dobtam. A kő vidáman ugrosott a víz tetejét, mint egy bakkecske, végül pedig elsüllyedt, mint egy rossz angliai hajó.
-Ugyan! A királyné apjának is volt férfi szeretője!-utalt megboldogult nagyapámra.
-Az szerető volt, én férjet szeretnék.-sóhajtottam egy nagyot.
-Nos igen, az lehetetlen. A pap nem adna össze, pogány esküvőt meg anyád nem engedne. -mondta ő is csalódottan.
-Bár rám találna a szerelem! Akkor elmondhatnám apámnak milyen nagyszerű is egy férfit szeretni!-mondtam tele reménnyel, Liam felnevetett mellettem.
-Kutakodjunk, felség! Lehet van az országon kívül különc király, vagy herceg. Hátha hitveséül fogadna!-mondta tele jó kedvel, mire én is elmosolyodtam, és felé fordítottam fejem.
-Hol kutakodjunk, Liam?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Állítólag az angliai király, vagyis még herceg is különc.-mondta büszkén. Nem tudom melyik cselédtől hallhatta, de jól hallotta. Vagyis én is hallottam már ezt.
-Harry? Nem hiszem, vagy ha az is, az édesanyja nem engedné, hogy férfit vegyen hitvesül.-ráztam a fejem, majd legelő lovamra siklott tekintetem, aki nyugodtan lakomázott magának a friss, zamatos fűből.
-Ki tudja? Se felesége, se szeretője, megeshet, hogy elvenne.-veregette meg a vállam biztatóan.
-És ha csúnya?
-Nem az.
-Ezt honnan tudjam biztosra?-kérdeztem, mire sóhajtott.
-Akkor meglessük... Holnap jön ide, Francia országba, megleshetjük a kocsiját, illetve valószínűleg atyád foga megvendégelni őt, a macskáját Dusty-t, és a nővérét, Gemma-t. Nem hiszem, hogy a szülei vele tartanak.-mondta mosolyogva Liam, majd felállt, és a lovamért sétált.
-Minek hívja meg a haldokló apám az angol herceget?-kérdeztem meg, hiszen erről még semmit sem tudtam! Születésnapomra nem hívhatta, az decemberbe lenne.
-Királyt, Louis, királyt. 5 nap múlva királlyá koronázzák. Valószínűleg gratulálni akar....-mondta miközben visszavezette lovamat. Én felálltam, majd Campino-hoz mentem, majd elvettem a kantárját Liam-től. Felpattantam rá, majd kezemet nyújtottam szolgámnak, aki elfogadta, így mögém ugrott. Campino nem igazán szereti, ha ketten vannak rajta, de Liam-et eltűri. A kis rosszcsont csődör!
-Ezt te kitől tudod?-indultunk el a lóval. Liam átölelte a derekamat, majd közelebb hajolt, hogy le ne essen. Nagyon fél a lovaktól, hozzájuk sem mer érni.
-Na kitől? Niall-től, az írtől.
-Aki mindig lopkodja a sonkát a konyháról?
-Igen...-felelte kuncogva. Nos igen. Beszélni nem tud, de sonkát lopni igen.
-A kis szöszke. A múltkor 5 fontot könyörgött ki kenyérre, és vajra.  -nevettem fel én is, Campino pedig prüszkölt egyet.
-Haha! Az semmi! Lovat akart venni!-nevetett fel hangosan mögöttem Liam.
A birtokunk nem volt messze, pár perc alatt hazaértünk. Rögtön az istállóhoz vezettem a lovat, és átadtam Campino-t Jack-nek, a lógondozónak, aki a lovainkért felet. Alig, hogy leszálltunk, egy aggódó Niall futott elénk,
-Do Mhórgacht! Cá raibh tú? Bhí mé chomh buartha! ( Felség! Hol voltál? Annyira aggódtam)-kérdezte tőlünk aggódva, majd Liam-hez futott, aki alig értette mit mondott -Dúirt mé é a thabhairt ar ais! Nach bhfuil sí fanacht ann! ( azt mondtam hozd vissza! nem azt, hogy maradj vele ott)- hadobált Liam-nek, mire segítségért esedezve fordult felém.
-Azt mondja ,,Azt mondtam hozd vissza, nem azt, hogy maradj ott vele".
-Mond neki, sajnálom. Csak vigasztaltalak.- bólintottam, majd Niall-hez fordultam.
-Tá brón orm! Ach comforted. (sajnálja,csak vigasztalt)-mosolyogtam rá az ír srácra, mire az csak szemet forgatott.
-Pesze! Csak vihasztalt! Fhanszokat! Aggódó tenni enghem!-mondta felháborodva, majd eltrappolt tőlünk. Én csak mosolyogva a fejet ráztam. A franciát előbb megtanulta, mint az angolt az látszik. Én többször beszélek angolul, mint franciául. Az angolra jobban áll a nyelvem, így a szolgáknak is tudni kell az angolt. Mondjuk a legtöbb angol, a másik fele pedig velem tanult.
-Édes a kis szöszke, nem csoda, hogy a királyné felvette a kis tolvajt.
-Enni még szabad...-rántottam vállat, majd a palotába igyekeztem.
Apámhoz egész nap nem szóltam, be sem mentem hozzá. Anyámmal beszélgettem néha-néha, de egész nap a szobámban tanultam az angolt, hogy mire Harry herceg jön, tökéletesen tudjam az angol nyelvet. Este vacsorázni sem mentem le, helyette lefeküdtem aludni. Igaz, nagyon izgultam a másnap miatt, de végül elnyomott az álom.
***
-Do Mhórgacht! Wake suas!-hallottam meg Niall hangját mellőlem, mire kinyitottam a szemem. Tényleg Niall guggolt az ágyam előtt, kedves mosollyal ébresztgetett -Nem sokára jönni Harry herceg! Sietni nagyuram, sietni, mert elkésni ebéd!-rohat az ablakomhoz, majd kihúzta a függönyt, így a nap a szemembe sütött.
-Mennyi az idő?-kérdeztem álmosan.
-11 óra lenni, felség. Fél óra és jönni Harry herceg, és Gemma hercegnő! Sietni felség, sietni!-folytatta Niall a helytelen beszédet. Én rögtön kipattantam az ágyból, majd hálóingben rohantam a kis tálkámhoz, hogy megmoshassam az arcom.
-Mhég ninc meleg víz, felség!-szólt rám a szöszke, mikor kiöntöttem a hideg vizet.
-Az nem gond, Niall. Jó a hideg is!-mondtam majd már mostam is arcom. Megtörölköztem, majd háttal Niall-nek levettem a hálóruhámat, így teljesen meztelenül álltam előtte, és az ingemet kerestem.
-No de felség!-sikított egyet Niall, majd elfordult.
-Láttál már férfit, nem? Nem kell pánikolni, ugyanazom van, mint neked!-nyugtatgattam a kis szöszkét, aki erre visszafordult.
-A nadrágjha a székhen van, Lhouis.-mondta, mire a székez mentem, amin tényleg a nadrágom volt. Hogy, hogy tudta úgy kimondani a nevemet, azt nem tudom, de elég hülyén hangzott.
Gyorsan felkapkodtam a ruháim,  majd rohantam le a szüleimhez. Ők már akkor kint álltak és várták a hintót. Apám mérgesen tekintett rám, anyám pedig nagyot sóhajtva fordult felém, és megigazította a szemöldökömet.
-Drága fiam, ház ilyenkor kell kelni?-korholt le beteg apám, aki gőzös sincs hogy bírt kikelni az ágyból. -Úgy tudtam Liam értesített!
-Így is volt, apám, csak elaludtam. Elnézésed kérem!-feleltem illedelmesen, mire bólintott. A hintó meg is érkezett, meg is álltak. Egy magas, göndör hajú, zöld szemű, gyönyörű arcú férfi lépett ki a kocsiból, majd egy hasonló arcú lányt segített ki, végül pedig kivett egy macskát. Tátott szájjal lestem a férfit, aki ezt nem vette észre, mert tőlünk 5-6 méterre voltak.
-Monsieur bienvenus!(üdvözlöm uram) köszönt franciául, majd elém lépett és kezet rázott velem.
-Hmm, un vrai gentleman! (hmm egy igazi úriember)-mondtam, miközben kezet ráztam vele. -Bienvenue!(üdvözlöm)
-Dites-moi, vous parlez anglais?(mondja angolul tud)-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze!-feleltem angolul.
-Akkor nem csak én vagyok úriember!-mondta búgó mély hangon. Mikor franciául beszélt olyan magasnak hatott, de most... valami isteni hang!

Night~Larry

Sziasztok!

Sajnálom,hogy ennyit kellet várnotok,és még így is csak egy rövidke oneshot-ot hoztam! Csak a nővéremék házat vettek,és addig még ki nem festettek náluk itt laktak -szóval két hétig itt voltak- ,és a nővéremnek van 3 lánya 6-13 évesig,és mindannyian gépeztek,nem tehettem meg azt,hogy én 3-4 órát ülök a gépnél,ők meg csak 1-2-t! Az nem lett volna fair! Meg hát az új blognak is neki kezdtem,már abba is készül a 2.rész. 

Szóval itt is lenne egy aranyos kis oneshot,fogadjátok szeretettel! ;)

Ui: Köszönöm a 8002 megtekintést,és a 15! feliratkozót,köszönöm! Remélem jönnek majd komik,mert nem vagyok annyira megelégedve vele! :/

És nem kell megijedni,csak a nevem lett más,még ugyanaz vagyok,csak szerintem jobban hangzik a Katy Clark! ;)

Jó olvasást!

xxKatyClark

Sötét éjszaka volt,csak a hold gyenge fénye világított be a nyitott ablakon. A lágy szellő táncra hívta a függönyöket,a tücskök pedig minden energiájukat beleadva ciripeltek. A fiatal házaspár egymást ölelve aludt,közben pedig hallgatták álmaikban lefolyó párbeszédeiket. Néha-néha felhorkantottak,vagy nyögdécseltek,vagy éppen beszéltek. Azt nem lehetett érteni miről folyik az álmukban a beszélgetés,de a két férfi neve tisztán kivehető az esti csöndben. Illetve még egy név is elhangzik,egyszerre ejtik ki...Tommy. A kisfiuk neve,aki immár 11 és fél hónapos. Jelenleg ő is békésen alszik BooBear-el az ágyában,és hallgatja szülei párbeszédét.
De hirtelen a kicsi köhögni kezd,majd a köhögés sírásba fullad. Az egyik szülő szemei rögtön kipattannak,majd már ül is fel az ágyban. A másik csak nyögve magára rántja a takarót,és hallgatja gyermeke ordítását. A hosszú,göndör hajú,mondhatni az ,,anya" kikel az ágyból,majd az ággyal szemben lévő kiságyhoz siet,és kiemeli belőle a csöppséget. Óvatosan emeli ki a pelenkába bújtatott testet,majd mellkasához szorítja a sírástól remegő kisfiút.
-Csst! Semmi baj,itt van apu! Rosszat álmodtál,kisherceg?-simítsa meg a fejét. A hangja mély volt,rá nem mondaná az ember,hogy egy meleg férfi tulaja. A kicsi tovább sír,nem Kr nyugodni,de ekkor megszólal másik apja is.
-Tommy,kincsem! Semmi baj,itt vagyunk,nem kell megijedni! Vigyázunk rád,amíg világ,a világ!-a gyerek sírás hirtelen abba maradt,s a baba felkapta a fejét papája hangjára. Nagyon szerette a magas,karcos hangot. Mindig megnyugodott tőle. Emlékezett rá,még akkor is,mikor kikerült apja pocakjából. Meg tudta különböztetni a két hangot.
Mikor a férfi észrevette,hogy karjában pihenő kisfia papájára figyel elfordult a kiságyból,majd visszasétált párjához, Nehezen beült az ágyba,majd papája felé fordította a kisfiút.
-Beszélj hozzá,Lou! Tetszik neki a hangod!-mondta férjének a göndör. Louis előbbre csúszott,majd megfogta a kicsi egyik kezét,és nyomott rá egy puszit.
-Hallottad apádat,beszélgetnünk kell!-mondta vicces hangon,mire Tommy hangos nevetésbe kezdett. -No,ne nevess! Ha apád ezt mondja,akkor meg kell tenni! Tudom nem fair,mert vele is beszélgethetnél,de ha én nagyobb humorista vagyok...akkor nincs mit tenni!-folytatta ugyanolyan hangnemben,mire a baba csapkodni kezdett a nevetésben. Az őt tartó göndör nyomott egy puszit fia fejére,majd jobb kezével férje kezét kereste.
-Harry,olyan gyönyörű kisfiunk lett... 18 évesen nem tudtam elképzelni sem,hogy az éjszaka közepén fogok baromkodni a fiamnak...-fogta meg a kereső kezet,majd arra is puha csókot hintett.
-Tudom,én sem gondoltam 16 évesen,hogy teherbe fogok esni a legjobb barátomtól....-nevetett fel a másik,miközben párja kezét simogatta. Eközben a kicsi is bekapta az öklét,és ízlelgetni kezdte. A nyála szanaszét folyt apján,de azt egyáltalán nem zavarta,sőt is nem is érezte,hogy kisfia nyála folyok,már hozzászokott. Tommy hirtelen egy ,,Brrm" hangot adott,amire a két szülő felkapta a fejét. Imádják hallgatni,ahogy kisfiuk szórakoztatja saját magát. Kis aranyos,ráadásul jobb lesz a képzelőereje is,mert ilyenkor egy barátot képzel el. Legalábbis,ők úgy hiszik. Elvégre ez minden gyerekben benne van.
-Hát igen... Tök részegen lefeküdni a legjobb barátoddal elég fura dolog,de megérte...most nem lennénk házasok.-ült fel Louis,majd elvette Tommy-t apja kezéből,és lábaira ültette. A pici boldogan lovagolt apja mozgó lábain,közben hangosan nevetett is. De papája nem engedte el az oldalát,nehogy oldalra essen.
-Nem élném túl,ha nem te lennél a férjem,és a gyerekem apja. Valamiért már nem...-sóhajtott egy nagyot. A kicsi előtt volt egy nagyobb összeveszésük,és Harry-nek egy félrelépése,amit azóta megbocsájtottak neki. Érthető volt,mert Louis is bűnös volt. Nem törődött Harry-vel,akit elcsábítottak,de a pasinak hamar betört az orra Louis jóvoltából.
-Helyes!-hajolt kedveséhez Lou,majd csókott nyomott ajkaira. Harry visszacsókolt,majd eldőlt az ágyon és figyelte fiával játszó férjét. A férfi gügyögött,beszélgetett vele,csikizte,lovagoltatta,és dobálta a picit,aki ennek nagyon örült,ugyanis torkaszakadtából sikítozott és nevetett. Louis előbbre hajolt,majd puszit adott fia szájára. Miután elhajolt Tommy nyálas kezével törölte le papája pusziját,majd megint ízlelgetni kezdte az öklét. A két férfi is felnevetett ezen. Bár a fény gyenge volt,ők tökéletesen látták kisfiukat.
-Kis édes...-suttogta Harry,mire kisfia felé fordult,és kezeit nyújtotta,hogy elvegye őt papájától. Apukája hóna alá nyúlt,majd mellkasára fektette a kicsit,mire ő nagyot sóhajtva bújt még jobban  apja mellkasába,és egyenletes szuszogásba kezdett. Nem hiába,éjszaka van,és babák hamar fáradnak.
-Szerinted visszaalszik? Betegyem az ágyába?-kérdezte férjét.
-Nem,itt maradhat,csak nem ütöm le!-viccelődött Louis,mire Harry halványan elmosolyodott,és kihúzódott az ágy szélére. Párja ugyanígy tett,majd az egyik puhább párnát betette középre,amire aztán férje ráfektette a kicsit,aki már akkor nyugodtan szuszogott. Nyomott egy utolsó puszit a baba fejére,majd ő is letette fejét a párnákra. Louis is megsimította kisfia fejét,majd egy ideig figyelte alvó családját,de a végén őt is elnyomta az álom.

Kids Love~Larry

Sziasztok,

Drágáim!

Nos így évzáróm alkalmából elhoztam nektek eddigi legjobb alkotásom! :) Nagyon szépen köszönöm a segítséget Hope Magic-nek,aki nem csak írótársam,de tanácsadóm is,mert nagyon sokat segített ebben a történetben! Köszönöm Hope! <3 Illetve köszönm a Larry Shippers Hungary csapatból is a visszajelzéseket! Sokat segítettek! :*

Nagyon szépen köszönöm a +1 feliratkozót,a rengeteg tetsziket és a 4685 oldalmegjelenítést! Imádlak titeket! Köszönöm persze a privát üzeneteket is,és egyáltalán azt,hogy olvasóim vagytok!

Remélem tetszik nektek ez a One-shot,minden fantáziám és cukiságom beleadtam. :)

Ui: Ha valaki szeretné megnézni az It is what it is blogunkat,az a ,,Blogjaim" modulban megtalálja!

Szép hétvégét!

Jó olvasást!

( és jó V-A-K-Á-C-I-Ó-T-!!!!)

CoolGirls

Egy göndör hajú,elsős kisfiú ült a padon,és nézte a nagyokat,hogy hogyan játszanak. Ő is szeretett volna játszani velük,de még kis pisis hozzájuk képest,nem rég kezdte az első osztályt. A nagyok fociztak,sokkal ügyesebbek voltak,mint Harry. Sajnos ő nem tudott focizni,de szerette nézni. Mindig nézte apukájával a FC Barcelona vs. Real Madrid meccseket,szerette is nézni,csak nem értette. Mindig söröző apukája mellett ült,néha-néha beleivott ő is a kesernyés italba,de apukája nem szólt. Miért szólt volna? Csak 1-2 korty volt! Ugyan már!
Csodálkozva nézte a harmadikosakat,akiknek ez nem tetszett. A legtestesebb gyerek felkapta a labdát,majd elindult Harry felé a többiekkel együtt. A kisfiú fölé tornyosultak,aki összehúzta magát,annyira megijedt,hogy levegőt is elfelejtett venni.
-Mit lesel,pisis?-gúnyolódott vele a kövér gyerek.
-S-semmit!-dadogott magas hangon,mire elkezdtek rajta nevetni.
-De lányos a hangod! Buzi vagy?-röhögte ki a harmadikos fiú,mire Harry értetlenül nézett rájuk.
-Az mi?-kérdezte halkan. A harmadikos fiúk egymásra néztek,majd elmosolyodtak,majd felrángatták a padról a kisfiút. Az egyik elvette a táskáját,míg a másik segített vinni a gyereket. Elrángatták a suli mögé,majd ledobták a betonra és körülállták. Először a kövér gyerek rúgott belé,majd egy másik. Szegény kisfiú csak sikítozott,sírt,ordított a fájdalomtól,de azok tovább verték. Az arcát is eltalálták,így orrából ömlött a vér,de az sem érdekelte őket,rugdosták,ütötték tovább.
-Mit csináltok itt? Hagyjátok békén!-hallottak meg egy cincegő hangot,ami magabiztosan csengett. Az ütések abba maradtak,mind a cincegő hang felé fordultak. Egy fiú állt ott,velük egy idős. Kezei karba fonva,kék szemei dühtől csillogtak. Vékonyka lábait rövidnadrág fedte,és ellentétben Harry-vel,rajta nem volt pulóver. A többi gyerek ijedten nézett a fiúra,míg a kövér csak szemet forgatott.
-Mit akarsz,Tomlinson? Buzulni?-mondta gúnyosan,mire most ,,Tomlinson" forgatott szemet.
-Azt sem tudod mit jelent! Sík hülye vagy,csak az izmod nagy! Jó hogy bírtatok szegény gyerekkel!-mutatott jobb kezével a véres fiúra,aki megszeppenve nézte az eseményeket.
-Miért te tudod?-vágott vissza a kövér srác. Bevalja,nem tudja mit jelent,csak otthon hallotta az anyjától,mikor a bátyjával ordibált.
-Én tudom! De neked is tudnod kéne,a te bátyád is fiúk szájában turkál!-mondta lekezelően ,,Tomlinson",mire a kövér gyerek csak nagy szemekkel nézett rá -Húzzatok innen gyenge jellemek!-mondta nekik határozottan,mire elhúzták a csíkot. Figyelte,ahogy elmennek,majd mikor bekanyarodtak az épület sarkánál a kisfiúhoz lépett,majd kedves mosollyal mellé guggolt. Harry hátrébb húzódott,félt,mert kortárs volt ellenfeleivel. A nagyobbik fiú letérdelt,majd közelebb mászott a fiúhoz,és megsimította vérrel borított arcát.
-Nem bántalak! Nem az ő osztályukba járok,nem vagyok olyan mint ők... Amúgy Louis Tomlinson vagyok,nem Tomlinson.-mondta lágyan a fiúnak,mire az kicsit megnyugodott,és hagyta,hogy megmentője felsegítse. Leporolta Harry-t,majd egy zsebkendővel megtörölte az arcát,amennyire tudta.
-Én H-harry vagyok...-mondta halkan,becsukott szemekkel,hagyta,hogy a vele szemben álló letörölje az arcát.
-Aranyos neved van... Harold...-heccelte a fiút,mire az csak kuncogott kicsit. -Nem szereted ha Harold-nak szólítanak?
-Nem igazán... Harry és kész...-mondta egyszerűen,vállat rántva a fiú.
-Nekem is vannak beceneveim... Anyu rengeteget kitalált,meg a nővéreim. Anyunak BooBear vagyok,Lisa-nak,és Melody-nak Boo,a nagyinak Macika,a barátaimnak Lou...-mondta cinikusan a srác. Nem szerette a beceneveit,olyan..cikik...
-Vicces nevek...
-Azok,meg idegesítőek...-nevette el magát Louis. Eldobta a véres zsebkendőt,majd megfogta a kisfiú kezét,és visszavezette az udvarra. Ahogy Harry osztályfőnöke meglátta a fiút aggódva szaladt oda két gyerkőchöz,majd Harry arcát tenyerei közé vette,és vérző orrát kezdte el nézegetni.
-Ki vert meg lelkem?-kérdezte aggódva a fiatal nő.
-Brian,és a bandája...-válaszolt helyette Louis. A kisebbik bólintott,megerősítve Louis szavait.
-Kísérd haza,majd anyukád megnézi! Hívom Anne-t!-nézett a tanárnő Louis-ra,mire ő bólintott,majd megint kézen fogta a fiút,és kifele vezette az iskolából.
***