Scam | Larry | 7.rész-Este veled és az emlékekkel

Sziasztok!

Gyorsan összedobtam nektek egy háromnegyed részt, remélem nincs benne sok hiba, mert nincs időm, sem kedvem átnézni, bocsi. :/ 

Mint az előző bejegyzésemben is írtam, nem lesz egy ideig semmiből sem rész, szóval ezt osszátok be magatoknak két hétre. A Babysitter-el is haladok, már hat oldal megvan (és még sehol sem tarok D: ) Nos...szerintem más nincs amit mondani  szeretnék, maximum annyi, hogy látom nem tetszik a DYWC, amivel nincs bajom.... Nem tetszik, nem tetszik, ez van, lehet egy másik történet jobban tetszik... Én is vagyok így :D

Na, ennyit szerettem volna!

Szép hétvégét, és hét kezdést!

Kellemes olvasást!

Lau

Harry

Miután Louis felvette pizsamáját mosolyogva vonultam el én is fürödni, hogy lemoshassam magamról a munka mocskát, ami egésznap csípte a bőröm, és csavarta az orrom. Az a fanyar, és erős szag, ami marja az orrod, érzed a huncutság és az önzőség bűzét, aminek szaga bőrödbe ivódik és egésznap szaglászhatod e szörnyű, és gyilkos bűzt. Szörnyű, és hányingergerjesztő munkám van, de sokat vizet, és vannak ezekkel kapcsolatosan szép emlékeim is. Itt az egyetlen bajom az, hogy tiszta a lelkiismeretem, és rögtön megérzem, ha valamit rosszul teszek, mint például ez a csábítgatós játszma, amiben Louis a bábu és én tologatom a pályán össze-vissza, hogy végül én nyerjek. Undorító ember vagyok, vagy sem, de a pénz sajnos nálam kellő eszköz, és sajnos nem tudtam, hogy Louis így megszeretteti magát…ha tudom, hogy ilyen jó ember nem megyek bele ebbe a hülyeségbe.

Mikor végeztem felöltöztem, és visszasiettem szobámba ahol persze Louis fogadott kétszer nagyobb alsóban és pólóban ácsorogva, a cikkeimet és jegyzeteimet nézte, amik az íróasztalomon foglaltak helyet. Megtörve, fájdalmasan simított végig mutatóujjával egyik könyvemen, amit sosem adtak ki, de én szerettem írni. Az életemről szól, csak egy Tom nevű fiú szemszögéből írtam meg, Scam, vagyis Átverés címmel, ugyanis átvert az élet. Azt hittem, ha újságíró leszek tisztelnek, és nem bántanak majd, nem vágják a képembe, hogy ,,Te rohadt buzi! Te is hiába koptatod a földet!”, pedig a képembe vágták és fogják is még. Tizennégy éves korom eseményei vannak leírva benne, egészen tizenkilenc éves koromig, mikor egyetemre kerültem. Minden pici részlet, az első szerelmem, az első csalódásom, mikor rájöttem meleg vagyok. Minden le van írva abba a hatszáz oldalas könyvben….mégsem adták ki mondván ,,Buzikat nem olvasnak szívesen”.

- Ezért vagy megtörve, igaz? – kérdezte fojtott hangon. Mögé sétáltam, majd jobb kezemet kinyújtottam, ugyanis jobb keze neki is a könyvön pihent. Egy egyszerű mozdulattal elvettem kezét a könyvről, majd becsuktam azt, ő pedig fájdalmasan sóhajtott fel.

- Ezt nem kellett volna elolvasnod – mondtam komolyan, és kicsit mérgesen is. Nem szeretem, ha a cuccaim közt turkálnak azt pedig főleg nem, ha az emlékeimben és a múltamban kutakodnak.

- Ne haragudj, azt hittem valami normál tini könyv.

- Nem gond, csak…ne hozd fel – léptem el mögüle, majd lehuppantam az ágyra, és el is nyúltam rajta, ő pedig követte példámat, és ugyanúgy elnyúlt mellettem, persze ő oldalára fordult és úgy nézett le rám.

- Nem is kérdezhetek? – kérdezte lágyan mosolyogva.

- Kérdezz

- Te…betegségként, és rossz dologként élted meg a melegséged? – kérdezte összeszedve gondolatait. Elszorult a torkom az emlékre, szörnyű volt mikor felfogtam, vagyis inkább a képembe vágták ,,Nem megyek veled randizni, mert egy rohadt kis buzi vagy. Buzikkal nem randizom”. Akkor sírtam először, és….akkor vágtam meg magam először, de persze erről Louis-nak nem kell tudnia.

- Igen, de elfogadtam magam. Fájt, és fájni is fog, de hiába sírok, hogy nem akarok meleg lenni, ezt nem én irányítom

- És meg is vágtad magad aznap este?

- Te a gondolataimban olvasol? – kérdeztem felháborodva, mire fejet rázott – Igen, megvágtam magam, nem is kicsit.

- De élsz, az a lényeg – sóhajtott fel fájóan.

- Ne mondd, hogy hiányoznék

- Pedig hiányoznál. És másnak is hiányoznál. Én is vagdostam magam, de nem volt jó szórakozás… Pedig engem aztán senki sem siratna, max a sirató asszonyok* - mesélte kicsit vicceskedve, de nem igazán hatott meg, egyrészt hiányolnák, másrészt pedig…nem tudom. Nem nézem olyan gyengének, hogy pengéért nyúljon, bár engem sem nézne senki sem olyan gyengének.

- De, érted is sírnának

- Anyám szerint nem, azt mondta nem vagyok a fia….szeretni szeret, vagy csak eljátssza, de nagyon haragszik rám, ugyanis miattam hagyta el apám, mert terhes lett. Vannak furcsa kitörései

- Hallanád néha az enyémet…mennyit veszekedtünk…

- Neked sem volt könnyű életed – sóhajtott fel.

- Kinek van? – kérdeztem szarkasztikusan. – A mai világban nem élet az élet, ha van pénzed ha nincs. Mindig kiemelnek egy picike hibát és azt folyamatosan előtted mutogatják, hiába teszel száz jót csak az az egy rossz lebeg majd ellőttük, mert ők nem csak észreveszik, keresik benned a hibát….ilyen az ember, és ilyen az élet, nekem pedig tizennégy évesen fel kellett nőnöm, és az asztalra csapni. ,,Meleg vagyok, ez van”. És még rosszabb lett, érted? Hiába küzdöttem, még jobban megszégyenítettek. Nincs élet. Az élet csak egy szó, ami érzelemmentes, huncut, és önző. Ennyit takar az élet szó. – magyaráztam megtörten, most már tudja. Ezért vagyok boldog, mert megjártam a poklok poklát, megszégyenítettek, megvertek, tönkretettek. Tizennégy évesen kijelenteni, hogy meleg vagyok? Pedig megkértem egy lányt, jöjjön el velem fagyizni, avagy ,,randizni”, erre a képembe vágja ,,Buzikkal nem randizok”. Tizennégy évesen elfogadni magad a világ legrosszabb és legnehezebb dolga. Ma már majdhogynem nevetve emlékszem vissza erre, de mikor mással kell beszélnem erről szívszakadásig tudnék sírni.

- Fáj ezt hallani tőled…

- Mert egy boldog, gondtalan embernek tűntem? Gyerek vagy még, Tökmag – sóhajtottam fel.

- Akkor faragj belőlem felnőttet – hajolt hozzám közelebb. Hatalmas, angyali szemeit rám vezette, egyenesen szemembe nézett, majd lehajolt hozzám és puszit nyomott az orromra. Lehunytam szemeimet, majd jólesően felsóhajtottam. Nem olyan rossz ember ő… - Na? Milyen volt? – kérdezte mosolyogva, akár egy gyerek, aki örül magának.

- Tetszett

- És feldobott? – kérdezte még mindig gyermeki pajkossággal, de jó lenne néha, ha én is pajkos és fiatalos lennék. De már nem leszek, kinőttem én azt…de lehet igaza lesz Zayn-nek, pont ezért fogom ezt a kis nyomorékot megkedvelni, mert gyerekes is kis naiv…és szerencsétlen…

- Igeeeen! – tapsikoltam vihogva, mire szemet forgatott. – Mi van? Nem ezt vártad? – kérdeztem ezúttal már komolyabban, mire ismét csak szemet forgatott.

- Nem. De olyan idétlen képet vágtál…

- Néztél te ma reggel tükörbe?

- Igen, és nagyon szexi voltam – rebegtette szempilláit, felnevetettem.

- Rád izgult a kutya, Tökmag? Azért vagy ilyen magabiztos?

- És kitalálta… - sóhajtott fel. Jót nevettem rajta, legalább felfogja és érti is a viccet, nem csak nevet, mint valami elmebeteg. Ugyanis egy ilyen emberhez is volt már szerencsém…sajnos.  – Amúgy nincs kutyám

- Valahogy rájöttem – forgattam szemet, egyértelmű, hogy nincs kutyája. Nem szőrös, nincs kutyaszaga, kis szerencsétlen…egy állat olyan mint egy gyerek, etetni kell, tisztán tartani, és jó ha talpraesett vagy, na Louis nem az.

- Nem vagyok büdös? – kérdezte nevetve.

- De, büdösnek büdös vagy, csak nincs kutyaszagod, azt megérzem. Utálom a kutyákat

- Oh és a büdös srácokat bírod? – kérdezte szemöldökét húzogatva, elmosolyodtam, majd felsóhajtottam.

- Gyerek vagy, Tökmag. Nem srác. Amúgy elmegy a kinézeted

- Hojoj, bejövök?

- Egy szóval sem mondtam, hogy bejössz. Azt mondtam jól nézel ki. Nem ugyanaz – ráztam fejem, miközben zöldjeimet rávezettem. Nem kaptam egyebet, mint szemforgatást és egy fáradt sóhajt, az előbb be volt szarva, hogy meleg-e, most meg arról kérdezget bejön-e? Érdekes srác, vagyis gyerek. – De ha így jobban érzed magad, igen, bejössz. – hazudtam. Nem jött be, egyáltalán nem. De mindenesetre meglepte, és nagyot nyelt. Sajnálom, a játszma még mindig folyik aranyom, és a pénz az pénz, ami mint tudjuk beszél. Mint valami hal tátogott, és össze-vissza kapdosta fejét, mintha nem ezt várta volna, de lehet nem is ezt várta, nem tudom mit higgyek. – Ennyire rosszul esik?

- N-nem…cs-csak…izé…még férfi ilyet sosem mondott nekem… Fura érzés, hogy egy férfinek is bejövök…

- Fura vagy sem, ez csak egy válasz volt a kérdésedre

- Tudom, és nem is undorodom, csak furcsa… - vont vállat, majd eldőlt az ágyon, hogy ne láthasson. – Alszunk?

- Ennyire nem akarsz látni?

- Nem, fáradt vagyok, és meccsem is lesz, meg edzésem, három órás – ásított egy nagyot, majd hasára fordult, én pedig betakartam a vékonyka takaróval csöppnyi testét, közben pedig felültem, majd kikeltem az ágyból, hogy lekapcsolhassam a villanyt, utána pedig visszabújtam Lou mellé. De persze az álom manó mint mindig, most is kikerült, ugyanis álom nem jött a szememre, csak feküdtem, és hallgattam Louis lélegzését, akit alig pár perc alatt nyomott el az álom. Érdekes nap volt, érdekes emberekkel vegyítve, csak remélni tudom, hogy nem lesz ebből a ,,munkából” bajom, és Louis sem lesz annyira dühös rám, lehet el kéne mondanom? Hogy segítsen nekem? De hát ő kért tőlem segítséget…én pedig megígértem neki, hogy segíteni fogok neki…

Hirtelen kopogtak ajtómon, majd anyu dugta be a fejét, lágy mosollyal az arcán, minden este megnézi alszom-e. Ez nála egy anyai szokássá vált, hogy ellenőrizze élek-e még.

- Gyorsan elaludt – suttogta nekem mosolyogva anyu, ugyanis egyértelmű volt, hogy én este nyolckor még nem tudok aludni.

- Gyerek még… Kidől azonnal – legyintettem egyet mosolyogva.

- Szeretni fogod őt Harry, mondj le a pénzről, ez a fiú többet ér a pénznél – ez volt anyám utolsó mondata mielőtt kilépett volna szobámból, majd bezárta volna maga mögött az ajtót. És ismét kaptam egy olyan gondolatot, mondatot, amin érdemes lenne elgondolkodni, ugyanis lehet igaza lesz, lehet szeretni fogom, lehet többet ér a pénznél…de…nem tudom…akkor kitesznek, és én tíz éve erre készülök már, nem hagyhatom pont most abba.

Fejet ráztam. Nem értem anyámnak is ez honnan jött, de rendesen összezavart vele. Sajnos már késő, elvállaltam, és végig is csinálom, mert kell a pénz, és Malik-ot is le kell lökni a ranglétráról, minél hamarabb, azt a rohadt Dani-t meg a föld betiporni. Mi ez az ellenszenv? Volt már nálunk interjúzni, és egyrészt bunkó, másrészt hisztis, harmadrészt lebuzizott, és össze is vesztünk élőadásban, nem is kicsit…mindkettőnket le kellett, hogy rángassanak az öltözőkbe. Itt csak az a baj, hogy mindenhogy Louis-t bántom, és nem feltétlen kéne őt bántani, lehet jobb lenne ha elmondanám….

- Uramisten – sóhajtottam fel, majd tenyerembe temettem arcom.

- No? – dünnyögött a párnába Louis, elmosolyodtam, majd elvettem a kezemet.

- Semmi

- Nagyon nyom valami, és az a valami nem én vagyok – dünnyögött tovább.

- Nyomni sok minden nyom, de a terhet csak én cipelhetem

- De lehet tudnálak támogatni

- Azt kötve hiszem – sóhajtottam fel.

- Ha elmondod lehet többet tudunk – fordult meg sóhajtva, majd felkönyökölt. – Na lökjed!

- Hagyjál! – kezdtem bele hisztimbe, de mint látom hozzá van szokva a hisztikhez, ugyanis szeme se rebbent. Jó csaja lehet…

Scam | Larry | 6.rész-Jó tanács

Hellóka! :)

Noooos, végre meghoztam a Scam folytatását is, ami szerintem elég jó lett, remélem ti is így gondoljátok majd. Na ezt viszont szerettem írni, és ment is az írása! :D Nem tudok mit írni...talán annyit sajnálom, hogy ennyit késtem, de az erőm tovaszállt semmi erőm nincs, és nem volt, sem az íráshoz sem semmire... Viszont van egy rossz hírem is...egy hétig nem leszek... Június első hetében ugyanis Erdélyben leszek, és a laptopot nem tudom vinni, a telón meg nem jó írni, szóval kicsit majd megint késnek a részek, de természetesen addig folyamatosan gyártom/gyártjuk a részeket. És megjegyzem SZTORIT KÉRNI MÉG MINDIG LEHET, akár többször is, nem muszáj, csak gondoltam szólok, persze ha nem tetszenek az eddig megírt OS-ok, akkor nincs gond, tényleg kijöttem a gyakorlatból :/ Mindegy...nem sajnáltatom magam, mindössze bevallom, hogy az utóbbi időkben nem igazán ment az írás, na. 

Ennyit akartam.

Szép hétvégét!

Kellemes olvasást! 

Lau

Harry

Louis majdnem hogy, sírva nézett rám, szemei könnybe lábadtak és elhalványultak. Olyan sebezhetőnek tűnt, mintha attól félne, hogy meleg, ha pedig fél én nem tudok segíteni. A melegségtől nem lehet és nem is szabad félni, ezt nem te választod, de nem is anyád, nem is apád, ez így alakul. Engem mondjuk nem érdekelt, sem a lányok, sem mások véleménye, anyuék sejtették, hogy meleg leszek, engem pedig erre felkészítettek, és bár sokat sírtam és fogok is sokkal könnyebben éltem meg ezeket a fájdalmakat. De Louis-t hogy készítsem fel erre, mikor már az? Mikor már felnőtt férfi? Ezt nem lehet belénevelni, hogy ,,Ne félj, ha meleg vagy, akkor meleg vagy”. Nekem évek kellettek, de nekem csak pár hónapom van.

- Köszönöm! – suttogta halkan, majd felsóhajtott. – Remélem jó társat találtam

- Nem vagyok a pasid, szóval a társad sem – mordultam rá. Mi ez a hirtelen váltás? Eddig undorító buzi voltam, vele együtt.

- De barátom még lehetsz

- Ez nem csak rajtam múlik, Tökmag – mosolyogtam rá. – Itt alszol?

- Csak melletted van hely? – kérdezte elhúzott szájjal.

- Ühüm

- Egye fene, túléljük… - sóhajtott fel, majd elmosolyodott. – Elmehetek zuhanyozni?

- Gyere – biccentettem fejemmel, majd elsétáltam mellette, ő pedig követett fel az emeletre. Ott bevezettem a szobámba, majd a szobámban lévő fürdőbe. – Oké, itt mindent megtalálsz, olvasni tudsz, tudod mi micsoda. Ha nem tetszenek az én tusfürdőim abban a fehér szekrényben vannak férfiasabbak, ha kell akkor tiszta szivacsot is vehetsz ki… Törölköző…öhm, tessék, ez tiszta – nyomtam a kezébe egy nagy, barna törölközőt, majd szétnéztem a fürdőben, hátha nem mutattam még meg valamit. – Borotválkozni szeretnél?

- Attól  függ mit – húzta félmosolyra a száját, szemet forgattam.

- Az arcodat

- Nem

- Akkor ennyi. Áztasd ki magad, addig megágyazom magam mellett

- A jobb oldalt, lécci! – könyörgött hisztizve, felsóhajtottam. Kisgyerek. Szerencséje, hogy én a baloldalon szeretek aludni.

- Jól van, Tökmag. Csak fürödj nyugodtan, tiéd a jobb oldal – mosolyogtam rá, majd kijöttem a fürdőből, és becsuktam magam mögött az ajtót. Elsétáltam az egyik hatalmas szekrényig, amiben volt párna és takaró, kivettem őket, majd az ágyamra dobáltam őket. Szépen elrendeztem a párnákat, és takarókat, a plüsseimet, és egyebeket. Leültem a bevetett ágy szélére, majd előkerítettem telefonom, és felmentem Twitter-re. 4 olvasatlan üzenet.

Sziaaa! Mi a helyzet? Melanie Wood

Hahóóóó, Harry! Melanie Wood

Harry… Melanie Wood

Na most azonnal írj vissza! Melanie Wood

Mindegyik üzenet Melanie-tól jött, mindig ezt csinálja mikor unatkozik, elvégre húsz éve ismerjük egymást, mondhatni barátok vagyunk, bár nem a legjobbak. Mindenesetre órákat eltudunk szórakozni Twitter-en. Gyorsan vissza is írtam neki.

Sziaaa! Itt vagyok Harry Styles

Hol voltál eddig? Melanie Wood

Louis-val, itt vacsorázott, meg itt is alszik… Harry Styles

Mi? :o Komolyan? Melanie Wood

Ühüm, most fürdik Harry Styles

:D Eddig jól megy… Amúgy apám üzeni, hogy lesz majd egy interjúd jövő héten Taylor Swift-el Melanie Wood

Jaj, de jó… Harry Styles

Nem bírod mi? Melanie Wood

Nem igazán…

Mikor elküldtem az üzenetet pont abban a pillanatban lépett ki Louis is a fürdőből, csak egy törölköző takarta derekán, haja csupa víz volt, és zavartan mosolygott rám.

- Pizsama… - sóhajtottam fel. – Elfelejtettem, bocsi

- Nem baj, csak gondoltam jelzem – nevetett fel zavarában, ugyanis tekintetem rögtön ágyékához vándorolt, akaratlanul is. Mikor valaki – általában férfi – fürdik általában az az első, hogy végignézem, ugyanis általában fürdés után mindig megdugnak, persze nem itthon.

- Csak apu ruháiból tudok adni, bár hosszú vagyok, nagyon vékony, és nőies, nem hiszem, hogy rád jók az alsóim – mosolyogtam rá, majd letettem a telefonom az éjjeliszekrényre, és felálltam, hogy Louis elé tudjak állni, és lenézni rá. Mondjuk csak maximum tíz centi volt köztünk azért elég furcsa… Eddig nálam magasabb férfiakkal voltam együtt.

- A-az is jó lesz – nézett fel rám zavartan, mire nem bírtam magammal, hangosan felnevettem. – Most mi van?

- Olyan édes vagy. Zavarban vagy? – kérdeztem mosolyogva.

- Egy kicsit… Az ágyékomat lested – mondta fülig pirulva. Beharaptam ajkam, majd a törölköző szélébe akasztottam mutatóujjam, mire belészorult a levegő. Hallottam, ahogy gyorsabban ver a szíve.

- Ezt ne rejtegesd előlem, nekem is van – mondtam suttogva, majd egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla a törölközőt, és elléptem mellőle, hogy kitudjak menni a szobából, természetesen nem néztem meg, csak gondoltam kicsit idegesítem, bár nem szép dolog, sunyiság volt tőlem, muszáj egy kicsit rendbe tenni, mármint legyen vele tisztában, hogy én nem vagyok szégyenlős, főleg egy férfi előtt nem.  Átsétáltam anyuék szobájában, ahol meglepőmódon anyuék fogadtak. Az ágyban feküdtek, és TV-t néztek. Gyorsan feljöttek.

- Robin, vehetek ki egy alsót és egy pólót a fiókodból? – kérdeztem apámra pillantva, mire az csak felsóhajtott.

- Te és a nőies alakod… Kicsik Louis-ra?

- Aham

- Vegyél, no – nevetett fel egy pillanatra, mire én a fiókjához sétáltam, és kivettem egy piros alsót, és egy fehér pólót. Robin szélesebb, mint én, szóval tuti jók lesznek Louis-ra, vagy még nagyok is, viszont az én vékony kis lábméretemmel….Louis bele sem fér a nadrágomba, vagy az alsómba. Nem mintha kéne…

Kezemben a pólóval, és alsóval indultam kifele, de Robin utánam szólt.

- Ne legyetek hangosak! – szemet forgattam, majd becsuktam az ajtót, és visszamentem a szobámba, ahol Louis ült az ágyamon, ölében a törölközővel.

- Tisztázzuk, Harry. Te nem vagy normális! – mordult rám kicsit dühösen. Felnevettem. Gondoltam, hogy nem fog neki a tetszeni ez a ,,törölköző lerántós” dolog, de hát na… Azt akarja, hogy a barátja legyek, nem? Akkor mit játssza itt a szende szüzet?

- Most mé’? – kérdeztem mosolyogva, bár már nevetésemmel elárultam magam.

- Komolyan lerántottad rólam a törölközőt? Legalább megnézted?

- Nem, nyugi. Csak idegesíteni akartalak

- Hát sikerült felidegesítened, örülhetsz magadnak – dünnyögött orra alatt, felsóhajtottam, majd lehuppantam mellé. Nem akartam, hogy ennyire bedurcázzon ezen, csak meg akartam viccelni, nem gondoltam, hogy ez neki rosszul esik.

Little Things | Larry | One Shot | Happy Easter

Szervusztok! 

B o l d o g    ny u l a t    m i n d e n k i n e k !

 Nos FB-on megszavaztátok a húsvéti OS-t, szóval összedobtam nektek 11 oldalt. Előre szólok, kicsit szomorkás, és mint megszokhattuk elég gyenge is, mindenesetre remélem tetszeni fog majd! :)

Oh, és ugye a NC blog...fhú, ha érdekel még valakit...akkor írom, bár már legalább két résszel el vagyok csúszva, és nem hozom olyan gyorsan a részeket, hátha... Ha érdekel, tetszikeld ezt a bejegyzést, vagy jelezz valahogy, nem mondom, hogy kommizzatok, mert úgysem fogtok.

Szóval, minden szépet és jót, sok locsolót! 

Kellemes olvasást!

Lauren

A húsvét ugyanolyan nap, mint a többi, mégis sokan többre tartják a kelletténél, vagy ha katolikusak, akkor félreértelmezik a lényegét. Ilyenkor nem elutazni kéne, vagy turbékolni, hanem összehozni a családot és meghitten ebédelni, érezni e nap szépségét. És ha már szépség, akkor gyermeki játékosság. A legtöbb gyereknek tojásokat dugnak el, vagy csokinyuszit, sokszor feleslegesen, mert a gyerek lusta megkeresni. De ne is terelődjünk el a történetről, ez a történet nem a világról fog szólni, hanem három emberkéről, két énekes férfiról, és egy beteg a kislányról.

Louis és Harry már hetek óta tervezgették ezt az utazást, most mégis, mintha kudarcba fulladna az egész. Harry csak ült, és idegesen dobolt lábával, míg Louis le-fel járkált előtte, és sorban hozta fel az érveit, miért is nem lenne jó elutazni. Persze, egyik sem volt erős érv. Mindent összehordott, az anyját meg kéne látogatni, a testvérit is, tojásfestés, meg aztán a hotelokat sem igazán kedveli, ez már ott el bukott, mikor öt éve kijelentette, ahol Harry alszik, ott ő is eltud aludni, amíg őt a párja öleli, mindegy milyen kényelmetlen az ágy. Természetesen ezek a szavak nem hangoztak el hiába, Harry fejében minden pillanatban ott vannak.

-…meg aztán sok lesz a munka…lehet nem is tudnánk pihenni, csak lézengenénk, és ránk szállnának a rajongók… - hozta fel újabb érvét, Harry felsóhajtott, majd térdeire támaszkodott. Nem hitte el, hogy ilyen kis apróságok miatt akarja elhalasztani ezt a romantikus kiruccanást a párja. Eddig sosem hagyta ki. És ha ez nem elég, kimarad éjszakákra, elmegy reggel, és este jön, állandóan a telefont matatja, beszélget és ír valakivel. Hát nem egy értelmű miért is nem akar elutazni.

-Megcsalsz – jelentette ki, majd ismét hátradőlt, és és mérgesen nézett Louis-ra, aki csak lemeredt. Ki ne meredt volna le? Öt évnyi hűséges, és szerelmes együttélés után? És egy eljegyzés után?

-Te hülye vagy – nevetett fel kínjában Louis – Azt tudtam, hogy nem vagy százas, na de ennyire? Mi a francért csalnálak meg? Mit nem tudsz nekem megadni, mi hiányzik nekem?

-Oh, hát mostanában nem igazán megy a numera. Lehet ez zavar – vont vállat Harry. Louis felsóhajtott. Ekkora hülyeséget…kit érdekel, hogy nem megy? Nyílván nem ez a gond, ugyanis van Viagra, és orvos is. Szóval nem ezt hiányolja, nem is a pénz, a nyugalmuk megvan…akkor? Mi nyomhatja Louis szívét?

-Zavarja a te elködösödött agyadat! – legyintett Louis – Nincs semmi bajom ezzel. Nem megy, nem megy, nem hiányolom a késő esti szexet. Egyszer mindenki elfárad

-Oh, szóval mással bepótolod? – kérdezte felvont szemöldökkel a göndör. Ismét csak nevetést kapott. Hát, igen. Más is nevetne…

-Jah, anyáddal – forgatta szemeit párja. Nagyon humorosnak vélte Harry-t, de április elseje még kicsit odébb van, persze addig gyakorolhat, nincs ellenére, de ekkora hülyeséget kitalálni…ő megcsalni? Nevetséges…

-Akkor miért nem akarsz elutazni és romantikázni? – kérdezte sejtelmesen Harry. Louis felsóhajtott, nem akarja elmondani, nagyon nem. Ez…korai, vagyis inkább hülyeségnek tartaná…mindig irtózott a gyerektémától Harry, és nem igazán van oda gyerekekért…megölné, ha megtudná…nagyon megölné. De így meg csak összevesznek… Louis tanácstalan volt, de végül úgy döntött hazudni fog.

-Csak – vont vállat – Nem akarok menni és kész!

-Remek! – tapsolt egyet Harry – Ahogy itthon sem akarsz lenni! Ki a faszom fontosabb a kapcsolatunknál? – kezdett ordibálni a bongyor. Louis morgott egyet, nem szerette, ha kiabálnak vele. Úgy gondolta ő ezt nem érdemli meg, még akkor sem, ha felbosszantotta a párját.

-Ne ordítozz velem! Te ezt nem érted! – ordított vissza.

-Igazad van Louis, valóban nem értem – sóhajtott fel párja, majd csak fejet rázott – Csak mondd meg miért? Miért maradsz ki éjszakákat?

-Haragudni fogsz rám…

-Ennél is jobban? – mosolyodott el, a düh tovaszállt, nem tud a vőlegényére haragudni. Még, ha meg is csalná…nem tudna rá haragudni, vagy legalábbis nem sokáig. Ennyi szerelmes év után nem…

-Ennél is jobban – sóhajtott fel most Louis, majd lehuppant Harry mellé, és vállára hajtotta fejét. Párja átölelte hátát, majd megpuszilta fejét. Minden veszekedés után ez van, egymásba bújnak, nem tudnak egymásra úgy Istenigazából haragudni. Bíznak egymásban…bízniuk kell…

-Akkor nem megyünk sehova – paskolta meg Louis vállát a bongyor – De akkor mondd el mi a baj

-Apa szeretnék lenni, Harry, de te nem…

-És?

-És…és…ahj, megharagszol

-Örökbe fogadtál egy gyereket? – kérdezte felvont szemöldökkel vőlegénye, bár ezt nem láthatta, mert csak maga elé nézett. Nem mert Harry-re nézni, elsírná magát. Ezt nem így kellene.

-Nem…

-Akkor?

-Emlékszel, mikor a múltkor kaptam egy levelet egy kislánytól? Amanda-tól? Fel is olvastam neked, rajzolt is… - Harry bólintott. Igen, emlékszik. Egy kis rajongó, olyan 6-7 éves lehet a kislány, írt egy levelet nekik, jobban mondva Louis-nak, amiben annyi helyesírási hiba volt, hogy elképesztő. Sosem látott még ennyi helyesírási hibát egy levélben. De azért édes volt… - Azt kérte menjek el hozzá, és énekeljek neki. Te kinevetted, hogy milyen kis édes, de…én felkerestem. Egy kórházban van, jobban mondva árvaházban, daganatos. Énekeltem neki, játszottam vele, aláírtam a képeit, azt mondta szeretett volna látni a műtétje előtt… Ami majd a héten lesz…megígértem neki, hogy ott leszek mellette. Tudom, őrültség, mert sztár vagyok, de…annyira a szívemhez nőtt… - mesélte könnyeivel küszködve. Amanda egy gyönyörű, kék szemű, vörös kisangyal, aki Louis legnagyobb rajongója, és imádja a One Direction-t, mégis Louis és Harry a kedvence. Louis-t pedig…nagyon szereti…és ragaszkodik hozzá, pedig alig pár hete ismeri személyesen. – Annyira megszerettem, hogy odaadtam neki a régi mobilom, az IPhone 5-ösöm, sokat írunk, és sokat beszélgetünk… Ne kérdezd, hogy sikerült ennyire megkedvelnünk egymást, mert akkor sem kérdezted mikor igent mondtam… Mikor összejöttünk… Nem tudom, hogy tudtam beleszeretni egy ilyen nyomiba mint te, egy ilyen kis esetlenbe mint te, mégis, már jegyesek vagyunk…szóval…gondolom nem lehetetlen megszeretni egy hét éves kislányt sem… - mesélte mosolyogva Louis, Harry pedig lemeredt. Ilyenre volt képes a párja? Boldoggá tett egy haldokló kislányt? Vagy legalábbis egy beteg kislányt? Aki írt egy nagyon édes levelet, tele helyesírási hibával? Hogy lehet valakinek ekkora szíve?

Harry csak nézett maga elé, legördült egy kövér könnycsepp arcán. Sosem szerette a gyerekeket, de…Louis nagyon. Mikre nem képes ez a férfi…oh, Istenem, kibe szeretett bele? Egy hatalmas szívű, érzékeny férfiba, aki a drogok, a cigi, és a pia mögé bújuk, hogy ne tudják bántani, közben…közben pedig a fél karját is odaadná egy beteg, ismeretlen kislányért, aki a legnagyobb rajongója.

-Annyira szeretlek… - suttogta maga elé Harry, majd átölelte párját, és vállába fúrta fejét. Louis is átölelte, mellkasába szipogott. Annyira megkedvelte a kislányt, akiről már orvosok is lemondtak, de ő…ő nem.  – Szeretnéd örökbe fogadni? – kérdezte még mindig suttogva a bongyor.

-Harry…Amanda…Amanda haldokol! Érted? Nem biztos, hogy túléli a műtétet! Holnap fogják műteni, mert az este rosszul lett…ott akarok lenni mellette… - sírta vőlegénye mellkasába – Ott szeretnék aludni vele… Ne haragudj rám, drágám! Azt hittem haragszol érte… - szipogott egyet.

-Haragudni? Könnyeket csaltál a szemembe, te piszok… - nevetett vállába Harry, majd belecsókolt nyakába, és elhajolt a férfitól. Megtörölték könnyes szemeiket, majd gyors csókot váltottak, amolyan ,,békítő csók” volt.  – Elmegyünk hozzá

-Megyünk? – kérdezte mosolyogva Louis, Harry bólintott.

-Igen életem, megyünk.

-És az utazás?

-Leszarom az utazást – mosolygott rá – Nagyon szeretlek!

-Én is szeretlek! – mosolygott rá Louis is, majd ismét egy csókban forrtak össze, ami tele volt szeretettel, szerelemmel, örömmel. Olyan szerelmes pillanat volt… Újra egymásba szerettek. Elváltak egymástól, majd egymást ölelve dőltek hátra a kanapén. – Most te mondd el miért utálod a gyerekeket? – kérdezte Louis kíváncsian, ugyanis tisztán emlékszik rá, hogy imádta a gyerekeket, és bármit megadott volna pár éve egy gyerekért…aztán…egyszer csak megváltozott.

-Nem utálom a gyerekeket… Csak…rettegek

-Mégis mitől? Hogy kinő a foguk, és megharapnak? – kérdezte Louis nevetve, Harry pedig csak mosolyogva fejet rázott.

-Nem, hogy rossz apa leszek… Úgy érzem nem vagyok apának való…félek, csak bántanálak titeket, hogy szégyellnétek… - mondta nagyot sóhajtva.

-Olyan hülye vagy – puszilta meg nyakát párja – Tökéletes apa lennél, és sosem szégyellnénk! Soha…büszke vagyok arra, hogy te leszel a férjem…

-Hmm, ez jól esik – dorombolt hangosan a göndör. Louis elmosolyodott, persze, kinek ne esne jól a dicséret és a bízatás?  - Hányra mégy?

-Majd most…viszek neki valami ehetőt…

-Mi a teljes neve?

-Amanda, nincs vezeték neve…de ő Styles-nak vallja magát – nevetett fel.

-Mert?

-Ha én lennék az apukája, akkor te az apja, és akkor a te nevedet kapná – mondta még mindig mosolyogva. Igen, a kislány elképzelte, hogy a Stylinson család része, hogy Harry és Louis a szülei, mi ez, ha nem szeretet? Olyan…édes…arról álmodik, hogy túléli, és lesznek szülei. Egy gyerek egy apára, és egy anyára vágyik, ő két apára vágyik, akik ráadásul énekesek. Hány, meg hány fiatal fan képzeli még el, hogy valamelyik tag gyereke, férje, felesége, barátnője, haverja? Hány, meg hány fan szeretne találkozni négy ilyen elképesztő férfival? És…hány gyerek tudja, hogy kik is valójában? Nem tudod? Egy…Amanda…egy ártatlan kisangyal, akit eldobott az anyja magától, egy beteg kislány, aki ezt a szörnyű betegséget nem érdemelte meg…egy…egy kislány, aki ismeretlenül is bízott és bízik Louis-ban. Ő az, aki nem veszi figyelembe a pletykákat, a drogot, a cigit, az alkoholt…ő az okokat látja, és a szépet…átlát a rosszon. Ki képes még ilyenre? Aki a halálból jött vissza, és minden létező rosszat megélt…az tudja mi az igazi szeretet, az tudja értékelni azt a csöppnyi jót is…akár tárgyban, akár élőlényben…

-Amanda Styles, behalok – kuncogott föl Harry – Ha túléli…az…az apja leszek, ígérem neked Louis! Szeretni fogjuk, bízom benne, hogy jó emberre leltél! – mosolygott párjára őszintén, mire csak egy bólintást kapott. Louis nem akarta magát ismét elsírni, annyira jól esett neki, hogy vőlegénye így támogatja, és bízik benne…hogy…apává válna a kedvéért, na és persze a pici Amanda kedvéért.

-Készülődjünk

-De mit vigyünk neki enni?

-Nem sok mindent, úgysem marad meg benne… Baracklevet szoktam neki vinni, azt nagyon szereti, meg szendvicset, amiben sok a zöldség…hogy legalább vitamint, és rostot fogyasszon. – vont vállat Louis. – De előre szólok Harry, nem lesz szép látvány! Nagyon sovány, és sokat hány… legtöbbször én veszem ki a saját hányásából, sokszor fürdeni sincs ereje. Ó, és selypít, meg egy kicsit pösze is… Ne gúnyold, ha lehet! – szólt rá komolyan párjára. Mire az csak bólintott.

-Pejsze djágám

-Takarodj, és vedd a kabátod, te anyaszomorító! – nevette el magát. Pedig…nagyon is komoly dolog volt. Megkedvelték egymást Amanda-val, mi lesz ha Harry is? Persze, nem lenne gond, de a kislány nagyon beteg, és holnap reggel műtik, mi lesz, ha nem éli túl? Ha meghal műtétközben? Louis és Harry is összeomlik, érzelmileg nullák lesznek, főleg Louis, aki már hetek óta látogatja a kislányt.

Harry és Louis már a kocsiban ültek, Harry vezetett, Louis navigált. Mikor pedig épp nem navigált, akkor gondolkodott, és csak nézett ki az ablakon. Amanda…ó, kérlek élje túl! Akkor örökbe fogadhatnák, és lenne egy gyönyörű kislányuk, ráadásul Louis sem lenne szomorú, bánatos. És már Amanda sem kínlódna, újra egészséges lehetne, volna egy szerető családja…de…sajnos az élet nem mindig igazságos. Mi lesz, ha most sem akar az lenni? Ha elveszi egy ártatlan kislány életét, és tönkretesz egy fiatal énekest, aki apa szeretne lenni, és ezt a beteg kislányt nevelni? Kegyetlen az élet…ilyen kérdéseket feltenni? És ilyen kérdéseket nap, mint nap elénk löknek. Fájdalmas, és igazságtalan. Elvenni egy ártatlan kisangyal életét, és megkeseríteni két sztár életét.

Apropó két sztár… Csak nekem tűnik lehetetlennek az, hogy egy énekes beleszeressen egy kislányba? Hogy felkeressen egyet a millióból? Bármelyik beteg gyerekhez elmehetett volna, miért pont Amanda? Nem sajnálom, de ilyenkor szembesül azzal a ténnyel az ember, hogy márpedig  a sztároknak is van szívük. Valakinek nagyobb, valakinek kisebb, valakinek aranyból, valakinek jégből van. Más falakat húz a szíve köré, míg valaki szívesen megnyílik. És Louis melyik? Én magam sem tudom, de majd Amanda elmondja.

A két sztár izgatottan, és aggódva szállt ki az autóból, majd alaposan szétnézve belopóztak a hatalmas árvaháznak minősített kórházba. Elmentek a recepcióshoz, aki már nagy mosollyal várta Louis-t. Ismerték már egymást, de mennyire.

-Jó napot, Mr. Tomlinson! Amanda-hoz jött? Maga is Mr. Styles? – mosolygott a magasabb férfira a középkorú nő, mire az csak bólintott. – Ugyanott találják, ahol eddig is. Már nagyon izgul! – nézett most Louis-ra, aki csak felsóhajtott. Jaj, hogy nyugtassa meg szegény kislányt? Végül elfordultak a recepcióstól, majd Louis megfogta párja kezét, és elkezdte a megfelelő folyosó fele húzni. A folyosó végén volt egy szoba, ahol még kellemetlenebb szag terjengett, mint a recepciónál, nagy valószínűséggel nem rég mostak fel, persze a festékre nem igazán jut. Kopott volt minden ajtó, a festék sorban hullott le, és púpozódott fel, megfájdult a szíve a két sztárnak. Az ami itt van, az otthonihoz képest nyomorúságos. Louis nagyot nyelve nyitott be, majd behúzta párját az ajtón. Amanda az ágyban feküdt, picike testét egy pizsama fedte, ami így is lógott rajta, rövid, itt-ott hiányos haja elterült a párnán, sápadt arcával, dúdolva nézte a megrepedt mennyezetet. Olyan picike volt, olyan sovány… Szemei karikásak voltak, bokája csuklónyi vastag volt, körmei elszíneződtek, a bőre nagyvalószínűséggel olyan száraz volt mint a homok. Harry-nek megfájdult a szíve, hallotta, ahogy reped, és reped. Olyan volt, mintha egy halott testet látott volna, mintha egy holtestet  jött volna azonosítani. Könnybe lábadtak szemei. Oh Istenem! És nem ő az egyetlen kisgyerek, aki így kínlódik…szülők nélkül…

-Louis? Te vagy? – kérdezte rekedten a kislány, majd ügyetlenkedve felült. Rámosolygott Louis-ra, aki szintén visszamosolygott. Párját az ágyhoz vezette, majd leült Amanda mellé, és átölelte törékeny testét. Nagyot sóhajtott, hiányzott neki a kislány.

-Szia kicsim! – szuszogta nyakába – Hiányoztál! És…hoztam valakit. Gondolom tudod ki – hajolt egy a kislánytól, majd a mellette álló férfire mutatott, aki csak mosolyogva intett egyet. A kislány szeretetteljes mosolyra húzta ajkát, majd megkönnyebbülve sóhajtott fel. Olyan…jó volt látni őt…

-Szia Hajji – köszönt édesen a kislány. Harry próbált nem felnevetni. – Louis sokat meséjt jójad. Azst mondta nagyon szejeted

-Ez így van Amanda, nagyon szeretem. – mondta Harry még mindig mosolyogva, majd leült Louis mögé. – Viszont Louis nem sok mindent mesélt rólad, mesélsz nekem magadról?

-Hát, Amanda vagyok. Hét éves, kicsit pösze, és selype, de ez a betegség miatt van, nagyon szejetem a nyusikat, és a sziszákat. Minden One Direction számot ismejek, és nagyon szejettem vojna egyszej elmenni egy koncejtre. De helyette Louis felkejesett – vont vállat a kislány. Olyan édes volt. Bár annyira nem volt pösze, csak selype, de azért az ’’R” betűt néhol sikerült kimondania. Nagyon cuki volt, nem csoda, hogy Louis rögtön megszerette.

-És mit szóltál ahhoz, mikor kiderült mi együtt vagyunk Louis-val?

-Örültem – sóhajtott fel – Mindig is hittem bennetek

-Édes vagy – simította meg gyengéden a kislány lábát Harry. – Úgy hallottam szeretnél Styles lenni…

-Igen, szejetnék, de…

-De?

-Nem bizstos, hogy túlélem a műtétet

-De te túlfogod! És akkor…a lányunk leszel. Örökbe fogadunk – mondta őszintén Harry, a kislány Louis-ra nézett, aki csak mosolyogva bólintott. Amanda szeméből folyni kezdtek a könnyek, Louis pedig rögtön lehajolt hozzá, és megpuszilta homlokát. A kislány átölelte a nyakát, és folyamatosan azt suttogta Louis nyakába ,,Köszönöm!”. Örömkönnyeket csaltak egy kislány szemébe…hát nem szívszorító?

Amanda leengedte a férfi nyakát, majd szemeit törölgetve, mosolyogva nézett Harry-re, akinek szintén folytak könnyei. Ennyit sírni férfi létükre…khm, igazi apák.

-Köszönöm! Olyan jó lesz veletek!

-Igen, nagyon jó lesz, mert szeretni fogunk. Mindketten – simította meg arcát Louis.

-Amúgy, mi a kedvenc filmetek? – terelte a témát Amanda, amin elmosolyodtak. Nem szeret sírni, ezt Louis tudta, elvégre rengetegszer sírt már a vállán, de mindig terelt. Sosem sírta ki magát igazán, csak egy kicsit kiengedte.

- Hmm, sok van – gondolkodott el Harry.

-Hajji Pottejt szereted?

-Igen, már találkoztunk is velük – nevette el magát Harry – Elképesztőek…

-Djogoznak is?

-Páran… - vont vállat Harry.

-Louis is… - sóhajtott fel a kislány. Mindkét férfi felkapta a fejét…ez…honnan…? Nem is mondták, hogy drogoztak…honnan? Ennyire látni?

-De már nem, két éve letettem! – magyarázkodott rögtön Lou, hmm, egy hétéves kislánynak magyarázkodni.

-Tudom. De láttam a vágásokat a karodon…halványak, de látszanak. Te is Hajji? Vágtad magad? – kérdezte kíváncsian. Lemeredtek. Honnan tud ennyi mindent? Louis bal karjához nyúlt, megszorította. Rohadt Modest!, ez miattuk volt, de aztán ezt is észrevették, és az volt a gond. De még mindig nem értette, honnan tudja ezeket?

-Nem, sosem vágtam magam. De te honnan tudsz ilyeneket? – kérdezte Harry, megsimítva a kislány lábait.

-Az egyik nővér mesélt ezekről, mikor megkérdeztem mi történt anyámmal. Azt mondta öngyilkos lett… Aztán, olvastam jengeteg újságot, előszöj nem hittem el, de azstán…láttam Louis karját…. Nem fájt? – kérdezte kíváncsi szemekkel. Hihetetlen…egy gyerek ilyeneket tud? Egy kislány? Háva fajul ez a világ? Erről neki nem kellett volna tudni…sosem! Ahogy Harry sem tudta hónapokig, de aztán…rosszul lett a fürdőben…

-De, fájt – bólintott Louis – Nagy gond lenne, ha nem beszélnénk erről többet? Ez nem neked való téma, és a múlt az múlt…

-Jó, akkor mondd el, mikoj döntötted el, hogy megkéjed Louis kezét?  - váltott témát nemes egyszerűséggel. Érdekes kislány…ezek szerint, neki ennél nagyobb fájdalmai voltak. Kíváncsi, és nem érdeklik a következmények. Túl sokat élt meg, olyanokat, amiket nem kellett volna sosem megtapasztalnia. Sosem! Sosem kellett volna megtudnia mi az az öngyilkosság, mik azok a vágások Louis karján, és mi az a drog! Ehhez kicsi! Olyan fiatal, olyan ártatlan…most mégis…kínlódik.

-Oh, hát…ezt már régen elterveztem, kb. egy éve. Még apukámmal beszélgettem erről, aki elmondta hogy is megy a dolog. Szóval, megkértem december 24-én a kezét. Ő pedig nem tudott semmit… - kacsintott a kislányra, hogy oldja valamennyire a feszültséget. Louis felnevetett.

-Mert sunyi dög vagy! – dőlt mellkasának – De én ezért szeretlek…

-Sokszoj mondjátok eszt egymásnak? – kérdezte a kislány csodálkozva, még sosem látott két ilyen szerelmes embert.

-Igen, szinte mindig. – bólintott Louis – Sokat kínlódtunk azért, hogy ezt nyilvánosan is megtehessük, de mint látod nem volt hiábavaló.

-Ha túlélem, nekem is mondjátok majd? – kérdezte kíváncsian.

-Persze, kicsim. Már most is szeretünk. Csak tudod, néha nem kell kimondani, ahhoz, hogy tudd. De ha szeretnéd majd mondjuk is.

-Itt alszol velem?

-Itt…

-Fájni  fog a műtét? Jobban mint a vágások? – kérdezte aggódva Amanda, Harry fejet rázott.

-Semmit sem fogsz érezni

-És honnan tudom majd, hogy élek?

-Hallod a dúdolásom… - simította meg sápadt arcát. Sokszor dúdolt neki, szinte minden este úgy aludt el az ölében, legtöbbször a ,,Moments”-t dúdolja neki, vagy a ,,Little Things”-t, mert azok a kedvencei. Mindig a sírástól remegve szenderül el Louis ölelésében, most fél, végleg elalszik. De a két férfi annyi erőt, és reményt adott neki, hogy küzdeni fog, még akkor is, ha  az angyalok édes hangja hívogatja majd, az örök világosság felé.

You can’t go to bed without a cup of tea

And maybe that’s the reason you talk in your sleep

And all those conversations are the secrets that I keep

Though it makes sense to me

Louis halkan dúdolt az alvó kislánynak, aki mellkasába bújva szuszogott. Hosszú, és furcsa nap volt a mai, és holnap is nagy nap lesz, pihennie kell. Harry az ágy végében állt, és besegített a dúdolásba. Olyan gyönyörű dal ez…annyira jellemző rájuk. Valóban nem tudnak lefeküdni aludni tea nélkül, de viszont egymás nélkül sem, ezek után pedig a kislány nélkül sem. Nem csoda, hogy Louis így megkedvelte, olyan édes, olyan okos, olyan elbűvölő…és…olyan furcsa a kisugárzása, mintha egy halálból visszatért angyallal beszélgetnél. Mintha egy angyal feküdne Louis-ba bújva…mintha egy angyal kérné, hogy legyenek a szülei…

-Lou, mi lesz, ha…?

-Túléli! – vágta rá rögtön Louis – Az apukája leszek, megerősödik, és felneveljük, Harry! Erős kislány… Nem élném túl, ha elveszíteném… - sóhajtott föl. Harry pedig ettől félt, pont ettől.

-Rendben Lou, te tudod, drágám.

-Olyan lehetetlennek tűnt, hogy gyerekem legyen, erre…itt van ő, akit szinte imádok. Sztár vagyok, mégis egy daganatos kislányba szerettem bele. Túl kell élnie, hogy végre valaki szeresse, és megmutassa neki az élet szép oldalát! Élnie kell…még csak hét éves…

-Tudom Louis, tudom – sóhajtott fel Harry. Annyira fájt neki is…ha nem éli túl szegény, akkor…akkor…bele sem mer gondolni mi lesz akkor…

-Ha holnap felébred, tojást festünk… Megígértem neki – kuncogott fel Louis – Boldog nyulat…

-Neked is – nevetett Harry – Holnap, még műtik feldíszíthetnénk a szobát. Szívem szerint át is festeném…de sokáig tart még  megszárad…de tapétázhatunk, nem?

-Vagy esetleg matricák, képek, rajzok… Fel lehet tenni párat – gondolkodott el Louis – Biztos örülne… Nem mégy haza?

-Nem… Nélküled úgysem tudok aludni – vont vállat Harry.

-Húha, de romantikus valaki…

-Jah, Viagra-val könnyű – nevetett fel kínjában a bongyor.

-Ugyan már Harry… Majd magadhoz térsz, ideje volt már, hogy elfáradj

-Mi van, bekented magad nevetgéllel? Nagyon humoros vagy – grimaszolt egyet – Tudod te milyen szar?

-Bármilyen hihetetlen is, tudom. – sóhajtott fel Louis – Hol fogsz aludni?

-Majd az egyik széken – vont vállat ismét.

-Dúdolsz neki most te?

If we could only have this life for one more day,

If we could only turn back time…

Másnap reggel mikor felkeltek, már Amanda nem volt a szobában. Ijedten nézett szét, aztán Louis talált egy levelet, amit az egyik nővér írt.

Jó reggelt Mr. Tomlinson és Mr. Styles! Elnézésüket kérem, amiért nem szóltam, hogy reggel hétkor műtjük Amanda-t, de nem volt szívem felébreszteni magukat! De ne izguljanak, minden rendben lesz a kislánnyal. Ha éhesek, a büfében találnak mindent!

Üdvözlettel: Diana Martin, főnővér

Louis nagyot sóhajtva tette le a kis cetlit a kis éjjeliszekrényre, megnyugodott. Már reggel nyolc van, szóval már bőven műtik Amanda-t. Harry teljes erejéből horkolt a kis széken, amiben idétlenül helyezkedett el. Mosolyogva sétált oda párjához, majd beharapta ajkait, és óvatosan ölébe ült. Megfogta vállait, majd elkezdte ágyékát Harry-éhez dörzsölni. Harry torkából jóleső sóhaj szökött ki, rögtön felébredt, és megmarkolta párja derekát. Louis félig nyitott ajkakkal, egyenesen vőlegénye szemébe nézve sóhajtott, és nyögdécselt. Ha nem megy este, akkor lehet reggel igen. Folyamatosan dörgölőzött Harry-hez, ám hirtelen párja leállította.

-Nem megy? – kérdezte aggódva.

-Nem…

-Semmi baj, amúgy is ez egy kórház, és más dolgunk van

-Nagyon zavar, igaz?

-Nem, még nem annyira – mosolygott rá, majd lehajolt hozzá, hogy csókba vonhassa. Rögtön egymásnak estek, ajkuk szinkronosan mozgott, nyelvüket rögtön átdugták a másik szájába, hogy aztán egymás reggeli szájízét megkóstolhassák. Nem mintha annyira izgatná őket, hogy milyen íze van a másiknak.

Louis kivált a csókból, és kimászott vőlegénye öléből, akinek ez nem igazán tetszett. Szívesen csókolgatta volna még. De igaza volt Louis-nak, más dolguk van, fel kell díszíteni a szobát. De mivel, és hogyan? Hát… a kislány rajzival. Rengeteg nyuszis, és kipingált tojásos rajza van, kapott pár patricát is. Van pár szalag is elrejtve, ezekkel fel tudják díszíteni szobát….

Pontosan két órába telt, míg elkészültek. Végül kevés lett a matrica, és a szalag, így Harry leugrott a boltba. Vett tojást, és festéket is, hogy majd tudjanak tojást festeni. Még 1-2 óra a műtét, addig pedig ülnek és várnak, mert mást nem tudnak. Belegondolni sem mernek, mi lesz ha…nos ha meghal a kislány. Való igaz, Louis nem élné túl. Olyan, mintha a lánya lenne, mintha ő hordta volna ki, és kelt volna fel hozzá minden kis nyögésekor, ő puszilgatta volna picike lábait, mintha ő akarta volna… Mondhatni anyának érezte magát, elvégre nőies is, meg hasonlók, és nagyon szívesen lett volna ott vele a születése előtt és után is.

Büszkén, egymást ölelve ültek le az ágyra, remélhetőleg Amanda örül majd ennek a húsvétos kinézetnek, mert sokat kínlódtak vele.

-Szép lett – mondta büszkén Harry – Nem hiába, ügyesek vagyunk mi

-Hó, nagyon – nevetett fel Louis – Mi lesz a gyerekszobánál?

-Festőt hívunk, ez több a soknál.

-Még pá óra, Harry. Pár, idegtépő óra….

Amanda nagyokat szuszogva aludt, fején egy hatalmas kötés volt, karján látszott az infúzió helye, és még sápadtabb volt, mint előtte. Louis és Harry az ágy mellett álltak, és egymást ölelték, szemük csillogott az örömkönnyektől. Túlélte, és a daganatot is sikeresen eltávolították, innentől kezdve új élet vár a kislányra… Oh Istenem, de jó lesz neki! Lesz egy szerető családja, akik majd teljes szívükből szeretik őt. Lesz két apja, akik az életüket adnák érte…

Hands are silent

Voice is numb

Try to scream out my lungs

It makes this harder

And the tears stream down my face

If we could only have this life

For one more day

If we could only turn back time

You know I’ll be

Your life

Your voice

Your reason to be

My love

My heart

Is breathing for this

Moment

In time

I’ll find the words to say

Before you leave me today

A kislány lassan nyitogatni kezdte szemeit a halk éneklésre. Moments…az egyik kedvenc száma… És…most ketten énekelték…Louis…Harry. Most él? Azt mondta Louis, ha hallja a dúdolását, akkor él.  Akkor most ő él! Túlélte! Lesznek szülei, családja! Halványan elmosolyodott, majd lassan, óvatosan kinyitotta szemeit, akkor már Louis előtte guggolt, és mosolygott, könnyei utat törtek maguknak, ismét. Harry is leguggolt az ágy elé, hogy a kislánynak ne keljen mozgatnia a fejét. Amanda szeméből kibuggyant egy kövér könnycsepp, amit Louis hüvelykujjával rögtön le is törölt. Olyan volt, mint egy angyal…egy síró angyal, aki a halálból jött vissza. Kinek megsérültek a szárnyai, de már gyógyul.

-Szejetjek… - suttogta halkan a kislány, Louis nagyot nyelt.

-Mi is nagyon szeretünk, kicsim…. – mondta Lou, majd megpuszilta Amanda arcát.

Botrány!

Harry Styles és Louis Tomlinson botrányba keveredett! A két sztár, Louis (24) és Harry (22) a napokban egy kórház épületét hagyták el, egy beteg kislány társaságában. Stábunknak nagyon nehezen akartál elárulni, hogy a kislányt, Amanda-t (7) már hetek óta látogatják, és támogatják. Amanda-nak nem rég volt egy életmentő műtétje, a műtét előtt és után is ott volt vele a két meleg férfi. Azt is nagyon nehezen sikerült kiszednünk a meleg párból, hogy tulajdonképp mit keresett velük az a kislány, és miért ültették be a kocsijukba? Harry azonban elárulta, a kislány immár hivatalosan is a lányuk, ugyanis örökbe fogadták. A kislány ezentúl az Amanda Styles névre hallgat. Mindkét család nagyon örült a jövevénynek, ám ez sem mehetett zökkenőmentesen, a Modest! is megszólalt. Egyik ügynökük ezt nyilatkozta ,,-Harry és Louis sztár, nem hozhatnak akárhonnan haza egy gyereket. Ez hosszúmenet lesz, és bár én örülök, hogy családot alapítanak, sajnos ezt nem fogják hagyni” És ha ez nem volt elég, itt az újabb variáció ,,A gyerek valójában Louis-é?” Az egyik hírlap úgy hozta nyilvánosságra a hírt, hogy papírra vetette azt a hazugságot, miszerint ”Louis Tomlinson teherbeejtett egy fiatal nőt, aki aztán világra hozta kislányukat. Ám a fiatal anyuka annyira nem szeretett volna ilyen belekényszerített helyzetben élni, és pénzért gyereket szülni, hogy a szülés után öngyilkos lett” . Majd meglátjuk mi az igazság!

Louis Tomlinson könnyeket csalt anyák ezreinek a szemébe!

Pontosan két hónapja jött a botrány, miszerint Louis (24) teherbeejtett egy nőt, aki aztán pénzért megszülte gyermekét. Ez SZÍNTISZTA HAZUGSÁG, a fiatal apuka elárulta, hogyan került hozzá kislánya. Így nyilatkozott TV műsorunkban:

,,-Hogy hogyan került hozzám Amanda? Ez igazán szívszorító történet… Nos, tudni illik nagy rajongóm, és hát…írt nekem egy levelet, amit hangosan felolvastam a vőlegényem előtt. Először jót nevettünk rajta, milyen kis édes, de engem nem hagyott nyugodni. Azt írta haldokol, és csak egy dolgot szeretne, hogy dúdoljak neki. Szóval felkerestem, és énekeltem neki. A végén addig könyörgött, elmentem másnap is. Aztán mindennap elmentem hozzá, beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk, a végén annyira megszerettem, odaadtam neki a régi mobilom, hogy tudjunk majd írni, és beszélni. Ebben pedig van egy kis vicces is, ugyanis Harry-nek ezt nem mondtam el, csak azt vette észre, hogy sokszor nem jövök haza, és állandóan a telefont matatom, szóval azzal gyanúsított meg, hogy megcsalom. Én pedig könnyeimmel küszködve mondtam el neki, hogy megcsalásról szó sincs, mindössze beleszerettem egy hét éves kislányba, aki daganatos. Hát, lőttek a húsvéti utazásunknak, lemondtuk az egészet, és inkább elmentünk Amanda-hoz, akit másnap reggel műtöttek. Harry is nagyon megkedvelte, így megbeszéltük örökbe fogadjuk. Szóval mikor másnap felébredt, elmondtuk neki is, hogy a kislányunk lesz, ha szeretne, ő pedig örömmel mondott igent.”

,,-És a család? Mit szóltak?”

,,-Elcsodálkoztak, na meg persze örültek is. Furcsamód sosem szerettem a kórházakat, a gyerekeket viszont annál inkább, látogattam is rengeteg kisgyereket, és támogattam rengeteg alapítványt. De…Amanda az elképzelt kislányunk”

,,És láttam az Istagram-ra kietett képeteket, amin hárman vagytok, és mindhárman csupa festékesek voltatok. Mi történt? Gyerek szoba?”

,,-Nem. Tojást festettünk, még a kórházban, ugyanis megígértem neki, hogy a műtét után tojást festünk”

,,-És mi lett az eredmény?”

,,-Hát, jó sok ruha ment a szemétbe. De az eredmény csodás lett! Gyönyörű tojásaink lettek. Nincs szívem kidobni sem, pedig már lassan megbüdösödik” Nyilatkozta nevetve a sztár. Nos, és ha már Louis, akkor a család is. Sikerült ugyanis elkapni Louis húgát, Lottie-t (17) is, aki boldogan mesélt új unokahúgáról.

,,-Oh, elképesztően édes, és ha ez nem elég, még a szíve is aranyból van, akárcsak Tommo-nak. Sosem hittem volna, hogy énekesként ilyenre lesz képes. Olyan kis kényes lett, mindenre fújol, erre örökbe fogad egy beteg kislányt. Hatalmasat nőtt a szememben. Jó példamutató báty.” Nyilatkozta büszkén. Nos, és hát az anyukák is elérzékenyültek ám. Sosem gondolták volna, hogy Louis-nak ekkora szíve van. Miért is? Nem rég volt a drogos botránya, amiből nagyon nehezen sikerült kilábalnia, és hatalmasat süllyedt a rajongók szemében. De mint lehet látni végleg kilábalt a drogos korszakból, és készen áll az apaságra Harry Styles-al (22) együtt.

Harry Styles és Louis Tomlinson összeházasodott?

A napokban jött a hír, és a videó, amit Liam Payne (23) posztolt, ezzel a címmel: ,,Végre, már ideje volt”. A videó mindössze egy perces, ebben az egy percben mondja ki először Louis (24), majd Harry (22) a boldogító igent, majd elcsattan egy szerelmes csók. Gyönyörű kislányuk Amanda (7) pedig mosolyogva csimpaszkodik apukái lábára, és próbálja őket kirángatni a csókból. A sztárpárt nem sikerült még elkapnunk, ám Niall Horan-t (23) és Liam Payne-t igen, akik örömmel meséltek az esküvőről.

,,-Igaz, hogy Harry és Louis összeházasodott?”

  Li ,,-Igen, igaz”

,,-És milyen volt?”

N ,,-Igazán meghitt, és nagyon szép! Gyönyörű volt mindenki, na de Amanda, kész kis angyal. Minden nagyon fantasztikus volt, az italok, az ételek. Nem volt hiány semmiben.”

,,-De gondolom hiányzik majd a Stylinson család?”

Li ,,-Hiányozni? Úgy tudtam a nászút után hazajönnek. Elköltöznek?”

N ,,-Semmi sem fog változni, Harry Harry marad, ahogy Louis is Louis, az egy dolog, hogy családjuk lett, és kevesebbet lógnak majd velünk, de attól még barátok maradunk, nem változik semmi” Nyilatkozták a One Direction tagok. Hogy ezek után hogyan alakul majd a banda, illetve a srácok élete, azt nem tudni, de csak remélni tudjuk, hogy menten rendben lesz majd.

Scam | Larry | 5. rész-Ebéd a focistával

Harry

Anyám örömmel mondott ,,Igen”-t, majd karon fogta Louis-t, és a konyhába vezette. Megmutatta, és elmagyarázta neki, mit, hogy kell, én pedig szépen helyet foglaltam a pultnál, apámmal együtt, aki csillogó szemekkel nézte a focistát, na és persze anyámat… Már elmúlt negyven, de még mindig csorgó nyállal nézi anyu fenekét…csodálkozom, hogy nincs kistestvérem sem. Bár, mindig is kényes voltam, és akárhányszor megkérdezték ,,Szeretnél kistestvért?” mindenféle bűnbánat, vagy lelkiismeret furdalás nélkül rávágtam a ,,Nem, Isten mentsen!”-t. Szóval lehet én vagyok hunyó, de most már itt van Louis, aki rosszabb  mint egy gyerek…

Apám sóhajtva nyúlt zsebébe, majd elővett egy doboz cigarettát. Rögtön fanyarú grimasz ült ki arcomra, ugye nem itt akar rágyújtani? Ugye nem mellettem? Utálom a cigi szagát, utálom szívni, egyetlen egyszer szívtam, akkor is hánytam, és szédültem, de ő meg…bármennyit elszív. Szájába vett egy szálat, majd felállt, és Louis-hoz lépett, ki máshoz?

-Kérsz? – kérdezte felé nyújtva a cigit, Louis mosolyogva fejet rázott.

-Most nem, köszönöm. Reggel szívtam már egyet – nagyot nyögtem gondolatban. Nem elég, hogy szegénykém így néz ki, de még cigizik is? Hogy tűröm én őt el? Utálom ha valaki cigizik mellettem, képes lennék ölni is ezért, Uram….

-Szóval cigizel?

-Tizennyolc éves korom óta – vont vállat lazán, majd anyu mellé lépett és megkérdezte segíthet-e még valamiben, mire rögtön jött a ,,Nem kell, szívem”, nem mintha valami sokat csinált volna, össz-vissz elmosogatott –kemény két poharat- és eltörölgetett –három tányért. Szóval nem volt valami nagy segítség, de kedves gesztus volt, nem mintha én többet segítenék…de na.

-Korán kezdted – morogtam egyet, mire felnevetett.

-Ne mondd, hogy te nem szívtál még!

-Szívtam, huszonhat évesen, akkor is beteg lettem! – nyújtottam ki nyelvemet. Ő pedig vissza, legszívesebben odalöktem volna egy ,,Tudod hova!”-t, de ez tőlem már perverz megjegyzés lenne, főleg felé. Bár, kitudja hová fajul ez a kapcsolat? Lehet kérni sem kell, magától dugja majd oda a nyelvét…hmm, szép is volna. Lenne 180’000 fontom, és leszarnám ezt a kis…nyomorékot, de tekintve, hogy majd meg hal egy szavamért is, nehéz lesz. Mint egy rossz pióca, csak őt nem tudod magadról levakarni. Mivel nincsen barátja persze, hogy majd rám csimpaszkodik…

-Szegénykém… - hüppögött színészien, majd leült velem szembe a pulthoz – Jó, hogy élsz!

-Oh igen! – rebegtettem szempillát.

-Szempillaspirál? – kérdezte hunyorogva, miközben közelebb hajolt hozzám, hogy megnézhesse szemeim.

-Harry! Ugye nem fested magad? – kérdezte anyám aggódva, szemet forgattam. Mily’ meglepő! Eddig is volt olyan, hogy sminkeltem, és észrevette valaki, érdekelt valakit? Nem, akkor most mi ebben olyan meglepő?

-Ugyan már! – legyintett apám – Ha neki így jó!

-Így jó, így jó, de akkor is férfi! Derék ember, ne rontsa el a megjelenését köröm festéssel, és sminkkeléssel! Harry kicsim, tudod, hogy szeretlek, de kérlek, hanyagold a szempillaspirált is! – anyu szinte könyörgött a szemeivel. Felsóhajtottam. Mindenki más elfogadja, hogy nekem ez tetszik, de ő…ő nem. Addig rendben van, hogy férfi vagyok, derék, magas, széles vállú, és nem igazán illene hozzám ez a festegetős dolog, de na…nekem tetszik, és kész. Huszonkilenc éves vagyok, már csak el tudom dönteni mit szeretnék!

-Kösz Louis! – mosolyogtam rá – Amúgy igen, szempillaspirál

-Komoly?

-Nem, te elmebeteg! Nem festettem ki magam! Most…

-Most? Wow! – hebegett Louis. Meglepte… Gusztustalan, undorító, felháborító, na és? Ilyen vagyok, ez van.

-Gusztustalannak találod? – kérdeztem sejtelmesen, anyám morgott egyet.

-Harry! – szólt rám anyu.

-Válaszolj! – néztem komolyan Louis-ra, felsóhajtott, és lehajtotta a fejét. Gondoltam… - Kösz…

-Sajnálom! Nekem ez új, sosem haverkodtam még meleg férfival! – nézett rám végül – De nem undorodom! Szerintem…

-Szerinted? – kérdezte apám felvont szemöldökkel. Sosem szerette, ha bántanak, vagy megszólnak, így gondolom Louis-tól sem tűrné. Hát, mindenesetre én kedves srácnak néztem…tévedtem, ezek szerint nagyon is undorodik.

-Szép vagy… - dünnyögte orra alatt – Mármint kisminkelve – mondta még mindig dünnyögve, szemét lesütve, fülig pirulva. Elmosolyodtam. Kis aranyos….de…úgy érzem őszinte. Lehet mégsem olyan mint gondoltam? Nem tart gusztustalannak, mindössze furcsának?

-Khm – köhintett apám – A fiam nem eladó…

-Louis pedig nem meleg – vontam vállat, majd felálltam.

-Ennyi? Semmi köszi, vagy valami? Nem örülsz? – kérdezte Louis kíváncsi szemekkel, kicsit összeszedte magát, már nem volt vörös, de azért még látszott, hogy zavarban van, próbálta nem felvenni apám mondatát.

-A tolerancia az egy alapvető dolog kéne, hogy legyen, Louis, nincs benne mit dicsérni. De azért köszi, jól esik, hogy valaki szépnek lát – mosolyogtam rá, majd a mosogatóhoz sétáltam, és a kezembe vettem egy poharat, amibe vizet engedtem, és beleittam. Valóban jól esett meg minden, de ez egy alap dolog, mármint nem csak szépség, hanem a tolerancia is, mert ez az. Undorító, felháborító, de együtt kell élned vele, mert ezer, meg ezer ilyen ember van még, rajtam kívül. És vannak durvábbak, akiket már buzinak lehet nevezni, persze, vannak köztük nagyon is kedvesek –például én-, végül is nem olyan rosszak, mindössze nőiesek.

-Szerencséd – morogta orra alatt Robin. Megint csak elmosolyodtam. Mondom, sosem tűrte, ha piszkálnak, és mivel már tizenhat éves koromra biztos volt identitásom, már tinédzser koromtól figyel, és kérdezget. Míg mást nem érdekel az életem, főleg a szexuális életem, ő nyugodt szívvel rákérdez vigyázok-e magamra, nem hagyom-e, hogy durvák legyenek velem, egyáltalán bírom-e a durva szexet, ha igen, tulajdonképpen hogy megy ez. – Ha igent mondasz, kiheréllek, akármilyen híres is vagy!

-Öhm, nyugtató – hebegett Louis – De tényleg nem undorodom, mindössze…furcsa

-Csak az számít, hogy téged ne irritáljon – rántott vállat anyu – Meglehet szokni… Csak a sminkeléstől kapok agyvérzést….

-Emlékszel Gemma ballagására? – kérdezte Robin nevetve.

-Ne! Ne mondd el! – könyörögtem szinte nyüszítve, de anyu csak felnevetett. Mintha Louis a pasim lenne, és pont a ciki emlékekről kéne beszélni, persze Louis-t ez sem hatja meg, mosolyogva bíztatja őket, hogy mondják el, mi is volt Gemma ballagásán.

-Mi történt? Kisminkelted magad? – kérdezte vigyorogva Louis.

-Az hagyján! – legyintett apám – De őt kérték fel Gemma helyett táncolni, nagyon kis romantikusak voltatok! – röhögött apám könnyezve.

-Ebben mi a vicces? – kérdezte felvont szemöldökkel.

-A suli nyomingere kért fel táncolni, és akkor voltam tizenhét, és mit ne mondjak, nem szívesen mentem, szegény még szarul is nézett ki, és…a fenekemet markolgatta, és a nyakamat csókolgatta, míg Gemma tombolt, mert utána sorban jöttek oda, hogy ,,Az öcséddel majd táncolhatok?”. Ő vele pedig alig táncoltak… Ebben pedig az a ciki, hogy még az osztályfőnöke is odajött hozzám… Tiszta nyál voltam a végére… -  meséltem grimasszal az arcomon. Még mindig értetlenül nézett rajtunk végig – Ha láttad volna, most hugyoznál…hidd el

-Wow! – képet el – Komolyan, az Ofő-je is?

-Ühüm – bólogatott apu, kipirosodva a nevetéstől. Nem valami humoros dolog, már csak azért is, mert –mint ki lehet találni- Gem osztályfőnöke férfi volt, egy gyönyörű felesége volt, és két gyereke, a suli nyomingere pedig bűzlött messziről, és szegénykém elég ronda is volt, hányingerem volt a közelében, a pohár akkor telt be, mikor megkért feküdjek le vele. Na akkor robbantam, hangosan kezdtem el hisztizni, és akkor mentett meg Gemma Ofő-je azzal, hogy felkért táncolni. Nem szívesen emlékszünk rá vissza, sem én, sem Gem, de anyuék mindig jó ízűen nevetnek, ugyanis a srác heteken keresztül udvarolt még utána, én pedig szinte bujdostam előle, a végén pedig sírva könyörögtem apámnak, hogy zavarja el.

-Úgy látom tényleg ronda volt szegény… Tőlem is rondább volt? – kérdezte Louis fél mosollyal.

-Sokkal! – bólogattam ezerrel.

-Na de Harry! Ezzel azt mondtad ő is csúnya! – morgolódott anyu.

-Nem csúnya, csak csont sovány… - vontam vállat – De ezzel ő tisztában van

-Nem veszem sértésnek Anne, ismerem már Harry-t…

-Amúgy nem akarunk enni? – ajánlotta fel apu. Anyu szemet forgatva szedte elő az evőeszközöket, ugyanis még csak azok hiányoztak, majd szépen sorban rakta az asztalra az ételeket, mi pedig helyet foglaltunk. Robin az asztal végében, ő a családfő ugye, anyu, és én melléje, Louis pedig mellém ült le. Közben bor is került az asztalra, amit Apám rögtön ki is bontott, és öntött mindenkinek. Jó ízűen kezdtünk hozzá a lakomának, ami olyan késői ebédnek tudható be, ugyanis még csak délután kettő van, de nevezzük vacsorának, elvégre én már úgysem eszem este.

***

Alig háromnegyed óra múlva már jól lakva ültünk az asztalnál, és borozgattunk. Mindannyian. A bort az egész család szereti, kivéve persze anyut, mármint szereti, de nem iszik, mert mosogat. Mint most is, mi férfiak pedig csak ülünk, és iszunk, és lustálkodunk. Keresztbe tettem lábaim, miközben unottan hallgattam, amint Louis éppen a fociról beszél apámnak, amit ugyebár utálok, de holnap elmegyek a meccsre, éljen!

-Mondd csak drágám, nem lenne kedvetek inkább a nappaliban beszélgetni? Veled együtt Harry? Ha már nem segítesz, akkor beszélgess! – parancsolt rám anyu. Morogva keltem fel az asztaltól, majd boros poharam  társaságában elindultam a nappaliba, a két focis pedig követett. Leültem a kanapéra, majd keresztbe tett lábbakkal dőltem a karfára. Louis lehuppant mellém, jó közel ült, szinte összesimult az oldalunk, de nem zavart. Mintha már ezer éve haverok lennénk, vagy mintha a párom lenne, teljesen úgy viselkedik. Apám a velünk szemben levő kanapén foglalt helyet, és kíváncsi szemekkel hallgatta a még mindig beszélő Louis-t.

-Ez eszméletlen! – örvendezett apám – Tényleg játszottál az FC Barcelona-ban? – kérdezte csodálkozva. Automatikusan szemet forgattam. Hogy mennyiszer kellett azokkal is interjúzni…fujj.

-Igen. Nagyon jó játékosok

-Az biztos! – bólogatott Robin – Mi van fiam, nagyon el vagy?

-Hagyjatok – morogtam orrom alatt, majd beleittam a boromba. Untatott…teljes mértékben untatott Louis, még sosem unatkoztam ennyire. El kéne vinni valahova bulizni, leitatni, és lefeküdni vele, mert elképesztően unalmas… Hogy tudok így én majd vele együtt lenni? Elalszom szex közben? Nagyon untató dolgokról beszél, rohadt lassan ráadásul…

-Mi van Hazza, untat a foci? – gügyögött nekem Louis, miközben vállamnak dőlt. Unottan néztem rá, majd félig nyitott szájjal nyögtem egyet. Kicsit fura lehetett, mert rögtön zavarba jött, el is kapta a fejét. Pedig mindössze kínlódok.

-Nem kicsit – nyökögtem tovább. Többet tuti nem hívom meg magamhoz. – Ne sértődj be Tökmag!

-Nem sértődöm be… - vont vállat – Leszel még te a rajongóm

-Khm, a fiam még mindig nem eladó – köhintett apám.

-Nem is kell

-Amúgy honnan veszed te ezeket? – kérdeztem Robin-t felvont szemöldökkel.

-Hát nem jártok? – kérdezte döbbenten. Louis-val egyszerre nevettük fel, még a könnyem is folyt. Nem mintha olyan vicces volna, csak ő mindig mindent félreért. Mondtam anyámnak nem járunk, erre tuti fantáziálni kezdenek. Bár azt mondtam, hogy el kell csábítanom, de az ilyen nem megy egy nap alatt.

-Nem – szólaltunk meg egyszerre.

-Azt hittem…

-Mégis miből gondolta? – kérdezte Louis mosolyogva, de azért nem mert rám nézni, és kicsit zavarba is jött.

-Izzik köztetek a levegő, drágám – jött el mellettünk anyu, majd leült Robin mellé, és szerelmesen egymásra mosolyogtak. Én is elmosolyodtam, szép is lenne. Mármint ha ez a nyomorék is így szeretne, mint Robin anyut, akkor nem érdekelne a kinézete, elvégre Viagra van, szóval azon ne múljék, csak…végtelenül önző és szerintem szív valamit, mert nagyon sovány, és tökre nincs képben. Most igen, de amúgy alig él. Mosolyogva fordultam Lou felé, aki grimasszal az arcán nézett rám. Köszi…

-Nem vagyunk szerelmesek – bizonygatta tovább Louis – Kétszer találkoztam vele, és hetero vagyok…

-Ugyan – legyintett anyu – A mai világban nem kell melegnek lenned ahhoz, hogy összejöjj egy férfival – magyarázta kedvesen. Louis csak fújtatott egyet, én pedig kuncogtam. Nem, tényleg nem. Van ez a ,,divatbuzi” kifejezés, ami ma már arra értendő, hogy szimplán divatból lesz valaki meleg, mert miért ne? Én persze nem divatból lettem az, hála az égnek, így kevésbe néznek le.

-Köszönöm Anne, de nem vagyok divatbuzi sem

-Nahát! Olvasóm vagy? – kérdeztem nevetve. Oldalba bökött.

-Fogd be! Ez mind miattad van!

-Mi minden, mucim? – kérdeztem könnyes szemekkel, megint csak fújtatott. Anyuék is jót nevettek rajta, tényleg édes volt, ahogy durcizik, mint egy pár éves gyerek. Látszik, hogy első gyerek, és kedvére puffoghatott. Haha, na majd mellettem Louis más leszel, megnevellek, ne félj.

-Nem vagyok a mucid! – morgott tovább.

-Jól van nyuszi fül, higgadj le! – nevette tovább.

-Harry, tényleg elég lesz! – szólt kedvesen anyu – Tudod, hogy csak viccelünk – nézett Louis-ra, aki csak egy ,,Ch!”-t hallatott.

-Furcsa vicc!

-Akárcsak a család – vont vállat apu – Harry mindig is ilyen volt, ahogy mi is

-Khm, nyugtató

-Ugyan Lou! – legyintettem – Elvenni nem kell, szóval olyan sokat nem leszel itt!

-Attól még nem érzem magam jobban – sóhajtott föl – Barátnőm van, de hagyom, hogy férfi flörtöljön velem?

-Ez vicc Louis, nem flört! – mordultam rá – De ha nem tetszik haza lehet húzni! – álltam fel mérgesen. Flörtölni? Ch, ember, csoda, ha nem hányok majd szex vagy csók közben, még van képe felhozni a ,,barátnőjét”, aki azt nyilatkozta szakítottak? Pukkadjon meg! Kis köcsög, azt hiszi, hogy majd csak úgy rá mászom? Mi vagyok én? Holmi féle ribanc, akit csak a pénz érdekel? Ássa el magát…

-Harry! – szólt rám anyu, én már akkor a konyhában voltam, és vizet ittam. Ezzel viccelni sem lehet. Mi a francnak hívtam én őt meg ide? Ennek minden baj, mint egy rossz gyerek, akinek semmi sem jó! Akinek semmi sem mindegy, ez vicc, de ha nem annak találta sajnálom, de nem fogok olyan mélyre süllyedni, mint a barátnője, hogy ,,vigasz szexelek”, vagy inkább ,,bocsánat kérő szexelek”. Ch!

-Hazz, félreérted! – kiáltott utánam Louis.

-Mit is? Elhívlak magamhoz, hogy kicsit kikapcsolódj, és ne gondolj Dani-re, erre csak arra a rohadt szajhára tudsz gondolni? Mi vagyok én? Szerelmi tanácsadó, vagy ugyanolyan kurva, mint ő? Nem mászom rád, fogd már föl, csoda, hogy nem hányom el magad közeledben! – ordítottam teljesen kikelve magamból. Louis a pult előtt állt már akkor, a szája megremegett, és szemeit is lesütötte. Igazam van, de akkor is, ez durva volt… Louis csak állt, és nézte a cipőjét, még anyám mérgesen nézett rám – Sajnálom…

-Nem baj! – sóhajtott Louis – Tudom, hogy hányingergerjesztő vagyok…

-Nem vagy az! Csak…csak kijött… Nem bírom a csajod – sóhajtottam föl.

-Ahogy senki más…. – sóhajtott most ő – Tényleg buzi vagyok Harry? Az lennék? Azért nem kellek? Segíts nekem, az Istenért! Nem tudom mi van velem! – kezdett el kiabálni, olyan kétségbe esett segélykérő kiáltásnak hangzott… Legszívesebben odalöktem volna egy ,,Igen”-t, de nem tehetem, nem nekem kell ráébresztenem.

-Csak szokj le a drogról, és segítek

-De én…

-Drogozol – vágtam szavába – Szedd össze magad, mert kiállhatatlan vagy! Akárcsak Danielle! – mondtam halkan, hogy anyuék ne nagyon hallják. Furcsa volt, hogy egy idegen kér tőlem segítséget, de segítek neki, elvégre, azért én pénzt kapok, a pénz pedig, mint tudjuk beszél.

-Sajnálom! De, én…én…más lettem! Folyamatosan változom, rettegek a férfiaktól, én…nem tudom – habogott össze-vissza. Elhiszem, velem is így volt, de nekem volt segítségem, a nővérem, de ő neki? Ezért kellenék én?

-De Louis, alig ismersz

-Segíts nekem! – nézett rám csillogó szemekkel.

-Segítünk… - sóhajtottam fel – Segíteni fogunk Louis, csak szedd össze magad!