The rich man|Larry|1.rész

Sziasztok!

Egy rövidke kis folytatás! :)

Sajnálom, hogy csak ennyit írtam, de nincs időm. Fuvola, zongora, szolfézs, meg még ugye az iskolai órák, senkinek sem könnyű, nekem sem az. Mikor hazaérek van 4-5 óra, akkor házi, mire géphez jutok 6 óra, van egy órám gépezni, mert már 8-kor fekszem. Nagyon sajnálom gyerekek, de ritkán lesz rész MINDENHOL! A No Control-ban, és az It is What it is-ben is. :/ Tényleg sajnáljuk!

Na de, köszönjük a megtekintéseket, és a komikat, nagyon jól estek, remélem most is kapok párat! :)

Szép hétvégét!

Jó olvasást!

Lorine W.

Azt hinné az ember, Harry Styles egy szívtelen, komor, önző férfi. Ha így lenne nem segített volna egy szegény, mocskos, büdös, buta fiún, nem hozta volna a tiszta lakásába a büdös korcsával, nem fürdette volna meg. Hanem hagyja meghalni ott mind a kettőt, s még lehet, hogy nagyobb megváltás lett volna szegény fiúnak, mert anyjával lehetett volna. De milyen volt az anyja? Mi van, ha verte, ha nem szerette? Akkor viszont jobban járt egy ,,pót apával", mint a halállal.
Harry hamar megkedvelte a fiút, szinte azonnal. Butasága aranyossá, édessé tette, félénksége pedig arra késztette Harry-t, hogy szeresse, és törődjön vele. Olyan ártatlannak érezte, olyan követlennek. Félt, hogy bántják, de megbízott Harry-ben, mert megmentette, amit más nem tett volna.
Louis is hamar megkedvelte a férfit, tetszett neki, hogy a kutyussal is jól bánik, és, hogy őt sem bántja, hanem kényezteti, és tiszta ruhát ad rá, amiknek valami isteni illata volt.
Louis a fürdés után, kutyájával együtt Harry ágyában kötött ki, ugyanis a férfi oda parancsolta őket, hogy addig ott legyenek, amíg meg nem fürdik. Addig Louis, és a kutyus is nézelődtek. A fiú nem bírt megmaradni az ágyban, így kijött belőle, és körülnézett a szobában. Most egy tiszta alsó volt rajta, amit Harry a régebbi ruhadarabok közül kerített, és egy póló, ami szintén régebbi volt, de még így is lógott rajta. A bőre tiszta, illatos, és puha lett, a szemei élénk kéken csillogtak, és a körmei is le lettek nyírva.  A haja nem ragadt a kosztól, hanem világosbarnán villogott a lámpafényben. A picike kutyus is visszakapta eredeti fehér, göndör bundáját, ami ki lett fésülve. A szemei sötétbarnán csillogtak, és eltűnt a förtelmes szag, ami belőle áradt.
A két felfedező körbejárta a szobát, megnézett mindent, megszagolt minden dezodort, és parfümöt. Épp másztak volna vissza az ágyba unalmukban, mikor egy nyávogás félét hallottak. A kutya nem ugatott, hiába volt az macskanyávogás, nem irritálta. A hang ez egyik kis szoba féléből jött, aminek az ajtaja félig nyitva volt. Louis kíváncsian kukkantott be a kis szobába, ahol volt egy kis fekvőhely, abban egy párna, a párnán egy Török Angóra cica, aki elég öreg volt. A fiú sajnálkozva sétált be a cicushoz, a kutyával együtt, majd leguggolt hozzá, és megsimogatta. Szegény macska, halkan, de dorombolni kezdett.
-Szia cica! Te Harry cicája vagy, igaz? Vajon mi lehet a neved?-gondolkodott hangosan a fiú, mire a kutya vakkantott egyet. -Szegény öreg lány, biztos idős vagy. Olyan 6-7 éves, már lehetsz... Szegényke, Harry biztos sajnálni fog, én is sajnálnám a kutyám...-tűnődött el. Sóhajtva felállt a macskától, majd a kutyussal együtt kijött, és behúzta az ajtót. Harry akkor lépett be a szobába, és kérdőn nézett Louis-ra.
-Te hol voltál?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-A cicusnál...-felelte halkan Louis. Megijedt, hogy valami rosszat csinált, pedig amúgy nem tett semmit.
-Oh, Molly. Nem húzza sokáig szegény...-sóhajtott Harry, majd leült az ágyra. A fiú az ágyvégéből felmászott a párnák közé, a kutya pedig Harry lábaihoz szaladt.  Louis befeküdt az ágyba, és betakarta magát, a férfi pedig mellé bújt.
-Hány éves?-kérdezte Louis a férfire pillantva.
-7 és fél...Még az anyukámtól kaptam-mosolygott rá -És a te kutyádat hogy hívják?
-Nincs neve-felelte kurtán Louis.
-Adjunk neki!-felelte vidáman Harry, mire a már fekvő kiskutya felkapta a fejét.
-Jó-felelte Louis is vidáman.
-Kisfiú, vagy kislány?-húzogatta a szemöldökét a farkát csóváló kutyusra.
-Fiú.
-Hmm... Mit szólnátok a Chris-hez? Mint Christofer.-nézett a két kis hősre. A kutyus boldogan csóválta a farkát, Louis pedig bólogatott. Tetszett neki a név, illett a kutyához, olyan Chris-es arca volt.
Harry mosolyogva hajolt le Chris-hez, majd megsimította buksiját, a kutya pedig fark csóválva bújt bele a férfi tenyerébe.
-Amúgy...te hány éves vagy?-kérdezte hirtelen Louis, mire Harry rákapta a fejét.
-21, te?-mosolygott rá.
-15 lettem ma este-felelte büszkén, a mellette fekvő férfi pedig ledöbbent. Ma van a születésnapja? És nincs családja, ráadásul majdhogynem megfagyott odakint? Elképesztő a sors, hogy mennyire tönkre tud tenni egy fiatal tinit, aki alig élt, alig tud valamit erről az embertelen világról.
A férfi még jobban megsajnálta Louis-t. Születésnapja van, de se tortája, se ajándéka, se senki aki szeretné, csak a kicsi Chris, és ő. Mármint nem szereti, csak kedveli.
-Az szép szám-bólintott Harry -Mit szólnál, ha holnap süttetnék neked Olga-val tortát?-kérdezte a férfi, közben pedig megfogta Louis kezét, hogy érezze ő törődik vele.
-Mi az a torta?-kérdezte szégyenlősen, halkan. Összehúzta magát szegény fiú, úgy érezte ciki a kérdés. De ez nem ciki, ez szégyen, hogy a társadalom ilyenre képes. Utcán hagyni egy gyereket.
-Tudod mi az a sütemény?-kérdezte kedvesen Harry, Louis pedig bólintott -Na, ahhoz hasonló, csak kerek. Majd holnap meglátod-szorította meg a kezét egy csöppet, a fiú pedig mosolyogva bólintott. Most kap másodszor az életében süteményt.  Elképesztő! Azt hitte sosem fog még egyszer olyat enni!
-És ki az az Olga?-kérdezte Louis a mellette fekvő férfire nézve.
-A cselédem. Fizetek neki dolgokért...-rántott vállat.
-Meg is erőszakolod?-a kérdés ösztönből jött, de ennek ellenére Harry nagyon ledöbbent. Megerőszakolni? Sosem tenné, nővel meg pláne nem. Egy nő ilyet nem érdemel, még akkor sem ha ribanc.
-Nem! Dehogy! Sosem bántanák senkit!-mondta Harry nyugtatóan, mire a fiú meg is nyugodott. Szóval vele sem fog játszadozni, és nem csak eljátssza, hogy szereti, hanem úgy is van.
Louis rég érzett ilyen erős szeretetet, kötődést, segítőkészséget, az pedig még jobban nyugalomra késztette, hogy a mellette fekvő férfi nem akarja megerőszakolni. Ő ezt nem akarja még egyszer. Soha, sem akarja ezt átélni újra. Soha.