Bookworm | Larry | One-Shot | Neco-chan (+18)

Sziasztok!

Nehezen elkészültem a kért one-shottal. Remélem nem lett túl rossz, vagy elsietett, de nem valami kézenfekvő téma volt, sosem írtam még ilyet, és kicsit át is alakítottam a sztorit, remélem nem baj. Így lerövidítve is 14! oldal lett, azaz majdnem két résznyi one-shot. :o

Nos, maga a +18-as rész most szerintem jobb lett, mint szokott, remélem ti is így gondoljátok :D Bele kell még ebbe jönnöm, nem nagyon írtam ezelőtt ilyeneket...

Nos az oldalra ki lett írva, hogy szinte minden INAKTÍV, azaz KÉRLEK NE KÉRJETEK tőlem semmit! Sem design-t, sem fejlécet, sem one-shotot, sajnos szeptemberig nem is találkozunk ugye... DE! jó hír, a Supressing 11. része már kész, és nagyon jóra és cukira sikeredett! :3 Mondanám, hogyha jön sok-sok komi, akkor kiteszem, de nem mondom, mert lehet akkor sem tenném ki, tartom magam a tervhez ;)

És nem tudom a Loaded Gun-nak lesz-e egyáltalán folytatása, majd rákérdezek Hope-nál, ha véletlen nem jönne össze, akkor sem haragudnál rám, Noémi? :( Vagy igen? Mindenesetre megpróbálunk valamit ketten összehozni.

Viszlát a következő one-shotig, illetve szeptemberig!

Kellemes olvasást!

Lau

Harry

Imádom a könyvek jellegzetes poros illatát. Imádok különböző történeteket olvasni és azon elmélkedni hogy a szerző mégis hogyan ötlötte ki az adott szereplők tulajdonságát. Imádok elmerülni a szereplők világában, ahogy az adott férfi vagy nő szerepébe képzelem magam. Imádok befeküdni az ágyamba egy bögre meleg tea társaságában, majd csak elveszni a fejezetekben. Ha lehetne naphosszat csak olvasnék és olvasnék, de sajnos a gimnázium az fontosabb, mint az olvasás, így csak hosszú tanulás után van időm pár órára elmerülni egy-egy könyvben.

De most a sulinak vége, nyár van, nekem pedig semmi egyéb dolgom nincs, mint olvasni. Csak az az egy problémám van, hogy kifogytam a könyvekből, így kénytelen vagyok meglátogatni Mrs. White-ot a könyvtárban, hogy kikölcsönözzek több tíz könyvet. Nekem nem tart sokáig egy könyvet elolvasni, így ide több tíz könyv kell.

A napom szokásos módon telt, felkeltem, ettem, felöltöztem. Sok dolgom nincs, a nővérem intéz mindent, azaz ő takarít, mos, főz, én pedig, mint kistestvér meg vagyok kímélve. Örömmel használom ki az időd és olvasok ilyenkor.

Mint most is. Könyvem utolsó pár oldalát olvasgattam szomorúan, mert tudtam ez az utolsó könyv, amit még nem olvastam, ez után kölcsönöznöm kell. Hirtelen nyílt az ajtó, majd nővérem toppant be, már díszbe öltözve. Mindenféle kérdezés vagy kopogás nélkül toppant be és ült le mellém az ágyra, kicsit morcosnak tűnt.

- Úgy őszintén, nincs sok hasznod – szólalt meg hirtelen – Már délután egy van és még mindig nem csináltál semmit – rebegte Gemma, tudtam, hogy szeretne valamit, mindig így kezdi, hogy nem vagyok jó semmire, de valamivel hasznosság tehetném magam. Gemma pár évvel idősebb nálam, vagyis ő már egyetemista, így túl sok ideje nincs, sem itthon, sem a lakbérletében, úgy szerez magának időt, hogy kikönyörög pár dolgot.

- Mit szeretnél? – tértem rögtön a lényegre, majd becsuktam befejezett könyvem és levettem szemüvegemet.

- Menj el itthonról, kérlek! Jönne ide Jake, hadd legyek vele kettesben! – szemei könyörgőn figyeltek, még száját is lebiggyesztette – Csak pár óra, öcsikee! Tudod, hogy szeretlek!

- Egy szerencséd van, hogy úgyis a könyvtárba igyekeztem – sóhajtottam fel, majd kikeltem az ágyból. – Csak ne legyetek hangosak, nehogy átjöjjön a szomszéd! – kacsintottam rá, majd már vettem is cipőmet. Gemma szemet forgatva kelt fel helyemről, majd kiment a szobámból. Mosolyogva távoztam én is birodalmamból, majd kisiettem a házból. Természetesen telefon, pénztárca nálam volt, így ha meg is éheznék tudok majd venni magamnak valamit.

Gyorsan szedtem lábaim, nagyon esőre állt az idő, bár aztán ki tudja mit hoznak ezek a sötét fellegek? A város szinte sötét volt az esőfelhőktől, a szél erősen fújt, sós szag terjengett, így szinte már biztos voltam abban, hogy esni fog előbb, vagy utóbb. A könyvtár nincs messze, igazából a szemben lévő utca, rögtön az első bolt. Kicsike épület, de tele van jobbnál jobb és izgalmas könyvekkel. Az öreg nő is nagyon kedves, legalábbis velem az, sosem panaszkodott még anyámnak sem.

Besétáltam kicsike épületbe, ahol a nénike a pultnál ücsörgött. Mosolyogva mentem oda a pulthoz, majd vártam, míg a nő észre vesz.

- Csókolom! – köszöntem a nénikének, ugyanis nem igazán akart észrevenni, nagyon elmerült a gondolataiban.

- Szervusz, Harry! – köszönt mosolyogva. – Már el is olvastad a könyveket?

- Igen, ma olvastam el az utolsót. Holnap visszaküldöm anyával

- Oh drágám, ráérsz még! Egy hónapra kaptad a könyveket – legyintett egyet. – Vannak új könyvek is, nézd csak, annál a szekrénynél, nézd meg őket! – mutatott az egyik polcok szekrényre, én pedig bólintva egyet köszöntem el, és sietettem oda a polchoz. Rengeteg új könyv volt. A legtöbb viszont nem érdekelt, A szürke ötven árnyalata, ez volt az a könyv amin szemet forgattam. Semmi bajom nincs az erotikus, esetleg durva könyvekkel, de pár ismerősöm azt mondta ez paródia* könyv, szinte gúnyt űznek az egészből. Így nem is próbálkozom meg vele. Maradok inkább a Kathleen E. Woodiwiss könyveknél, bár ezek sem a legjobbak, például a Harry Potter könyveket szívesebben olvastam, de hát, na. Nekem ezek is jók lesznek. Elvettem hát egy könyvet, ami kivételesen a Harry Potter utolsó része volt, sajnos ez az egy rész nincs meg nekem, így nagy örömmel fogom elolvasni. Leültem az asztalhoz, ami a szekrény mellett foglalt helyet, majd kinyitottam a könyvet és nekikezdtem az olvasásnak.

Szinte faltam a sorokat, izgalmasabbnál-izgalmasabb történésekkel volt tele, teljesen felcsigázott, nem tudom egy pillanatra sem letenni a könyvet. Több órát töltöttem a könyvtárban, mire elolvastam a könyvet. Imádtam! Nem is gondoltam volna, hogy ez lesz a vége, hogy Ron és Hermione együtt marad, vagy, hogy Harry túléli ezt az egészet. Nem Harry miatt kedvelem a könyvet persze, hiába vagyunk névrokonok, bár sokszor elképzelem, hogy én vagyok Daniel Radcliffe és száguldok a seprűn, mégsem ezért kedvelem. Maga a fantasy ragad magával annyira, hogy élvezem olvasni. Ahogy az író lehetetlen eseményekkel dúsítja az egész kis könyvet, igazi élvezet, izgalmas, szinte izgulsz, most vajon milyen varázslat jön?

- Hmm, Harry Potter? – hallottam meg egy magas, karcos hangot magam mögül, először azt hittem nő, de feltűnően más volt, olyan férfias csengése volt. Persze ezt csak akkor tudtam pontosan megmondani, mikor egy hirtelen mozdulattal megfordultam, és telibe lefejeltem a srácot. Rögtön homlokához kapott, majd meggörnyedt és hangosan szisszent fel. Ijedten kaptam szám elé a kezem, nehogy felordítsak, majd csak megrémülve néztem a fiút.

- Ne haragudj! Megijesztettél! – mentegetőztem rögtön, ő pedig csak legyintett.

- Azt hittem látsz. Bakker, nagyon kemény a fejed – sziszogott tovább.

- Bocs – vontam vállat – Ülj le ide mellém, meg ne szédülj! – mondtam sietősen, majd ki is húztam a mellettem lévő széket, ő pedig lehuppant mellém, így végre meg tudtam nézni hogyan is néz ki az áldozatom. Kisfiús arca volt, kis pufók, de viszont már borostás, így gondolom már a felnőttkor küszöbénél álldogál, szemei kékek voltak, akár a zafír, bár nem igazán láttam, mert a fájdalomtól összeszűkültek szemei. Haja rövid volt, fel volt zselézve, és világosbarna volt, nem tudom mihez hasonlítani ezt a barna színt, de gyönyörű volt, illett a kék szemeihez.

 Elvette kezét homlokáról, majd fájdalmas arccal nézett rám.

- Nincs puklim?

- Nincs – mosolyogtam rá – Egyébként igen, Harry Potter, az utolsó része

- Az jó, talán az a legizgalmasabb mind közül – mosolyodott el a fiú is – Oh de bunkó vagyok! Louis vagyok, Louis Tomlinson. A boszi unokája – biccentett a nénike felé, aki még mindig a pultnál üldögélt, vagyis inkább félálomban hortyogott.  Felnevettem, úgy adta elő, mintha kitudja milyen szörnyű asszony volna.

- Én bírom az öreget – vontam vállat mosolyogva – És Harry vagyok, Harry Styles

- Wooow, a kedvenc filmem és kedvenc sorozatom szereplőinek neve keveredik – hüledezett csillogó szemekkel, mintha egy színészt láttam volna, mégis…jól éreztem magam a közelében.

- Harry, az megvan. De Styles?

- Oh, hát a Teen Wolf, Stiles Stilinski. Bírom a srácot… Dylen O’Brian játszta őt – vont vállat, de olyan élvezettel mesélte, én pedig élvezettel hallgattam. Sosem hallottam még a Teen Wolf-ról, vagy miről, nem tudom milyen sorozat lehet, de biztos valami horroros. Legalábbis a címből ítélve.

- Dylen valóban jó színész, de a sorozatot nem ismerem

- Nagy kár, jó horroros fantasy

- Nem vonz az ilyen – mondtam számat elhúzva. A krimik még elmennek, de a horror? Maga a pokol, nem is tudom, hogyan bírják ezeket elolvasni. Ehhez tripla idegrendszer kell, legalábbis egyes irományokhoz, hogy fel bírd fogni. Főleg mikor a fantasy-val keveredik.

- Kár – sóhajtott fel – Gondoltam eljöhetnél velem moziba

- Nem is ismersz

- Az lehet, de egy ideje figyellek. Valahogy meg kell, hogy ismerjelek – vont vállat mosolyogva. – Naaa?

- Nem, nem megyek veled moziba – ráztam fejet. Elvégre nem ismerem, nem láttam még soha – vagy legalábbis nem emlékszem rá – és különben sem szeretem a mozikat. Egy jó könyvvel talán lekenyerezne.

- Jó, akkor eljössz velem egy buliba – jelentette ki egy sóhajtás közben, szemet forgattam. Erőszakos kis srác, nem mondom.

- Nem

- De, de. Ugyan már, Harry. Nincs rossz hírem, és a nővéred pasijánál lenne a buli

- Honnan ismered a nővérem?

- A boltos néni gyerekeit mindenki ismeri – vont vállat. Oh, Istenem. Így már tudom ki. Anyunak volt egy kedvenc kis vásárlója olyan öt-hat éve. Minden reggel ment egy kisfiú – tinédzser – és vett cukorkát, de mivel nem tudta anyu nevét boltos néninek hívta, sokáig az utcán is ő köszönt. Egyszer láttam csak a boltban, jó pár éve, akkor is csak pár pillanatra.

- Oh, te vagy a cukros fiú – kuncogtam fel halkan – Kis aranyos voltál, anyu oda-meg vissza van érted a mai napig

- Pont ezért merem elhívni a fiát egy buliba – vette be csábos mosolyát, ami kicsikét megmelengette a szívem. Nem vagyok egy bulizós típus, sőt, sosem voltam még buliban, még Gemma sem tudott elrángatni. – Kérlek, Harry. Naaaa – könyörgött boci szemekkel. Szemet forgattam.

- Rendben, legyen. Mikor lesz a buli?

- A hétvégén. Addig megismerlek – mosolygott rám elégedetten. – Kezdjük azzal, eddig melyik a kedvenc könyved?

- Jó kérdés. Mindegyik könyvemet imádom, többször újraolvasom, és ugyanolyan izgalmas másodszorra vagy harmadszorra is. – vontam vállat, majd becsuktam a Harry Potter könyvet és arrébb toltam, hogy minden figyelmemet Louis-nak szentelhessem. – És neked?

- Harry Potter könyvsorozat – volt egyszerű, de nagyszerű válasza – Remek könyv, imádom a fantasy-t, azokat sokkal jobban ki tudják dolgozni, bár az Agatha Christie regények sem semmik – mesélte tele élvezettel, végre egy könyvmoly, aki egyet is ért velem valamiben. Nem olvastam még Agatha Christie regényeket, de azt mondják nagyon jók,  bár már láttam pár filmet és elég sok benne a csavar, így a könyv sem lehet rossz.

- Végre valaki, aki egyetért velem! Én is ezt gondolom a fantasy-kről. Elképesztőek miket bele nem tudnak tenni

- Igen, J. K. Rowling egyszerűen elképesztően írta meg! Egy kávézóban, állítólag – folytatta a mesélést izgatottan. Izgatott volt, amiért elmondhatta azt, amit hallott vagy olvasott róla. Én is ilyen vagyok, szeretem továbbadni azt, amit tudok.

- Igen, de viszont diplomás is, így nem csoda, hogy ilyen jól ír

- Ne is emlegesd a diplomát! Jövőre ballagok – sóhajtott fel szomorúan, majd felkönyökölt az asztalra és ráfektette fejét tenyerére. Fájdalmasan nézett rám, kicsit mintha félt volna a főiskolától.

- Én is ballagok jövőre – próbáltam valami bíztató mosolyféleséget az arcomra erőltetni, de én magam is féltem. De mindenki fél az újtól, a mástól, nem? Vagy csak mi vagyunk ilyen beszarik? Hogy félünk a jövőtől, és bizonytalanok vagyunk? Hogy nem hisszük, hogy elég erősek leszünk?

- Akkor tudod mit érzek – sóhajtott fel gondterhelten – Te hova mégy tanulni?

- Nem tudom, de tanár szeretnék lenni, irodalom-nyelvtan szakon

- Tesi-biosz szakon – sóhajtott ismét – Sokban hasonlítunk úgy látom

- Oh, csak abban különbözünk, hogy te szeretsz bulizni – kuncogtam fel halkan, mire ő csak fejet rázott.

- Ki mondta, hogy szeretek? Jake a bátyám haverja, meghívott, ennyi. Csak a bátyám miatt megyek, téged meg viszlek, hogy legyen kivel beszélgetni

- Ez a szívemig hatolt – mondtam megjátszott elérzékenyüléssel, majd két kezemet mellkasomhoz szorítottam, mintha tényleg megdobbantotta volna a szívem. Szemet forgatott, közben sóhajtott, majd mosolyogva dőlt hátra a székben.

- Nem vagyok romantikus alkat, ez való igaz. Meddig akarsz itt dekkolni? – kérdezte szemembe nézve.

- Nem sokáig, miért?

- Addig menjünk még a nyanya fel nem ébred, elvettem tőle tíz fontot

- Mi az, hogy menjünk? – kérdeztem felvont szemöldökkel, vállat vont. Nem valami bőbeszédű, kicsit még rámenősnek is mondanám. Kicsit erőszakos, elvégre addig mondogatta, míg belementem abba, hogy elmegyek Jake bulijába.

- Gondoltam hazakísérlek, ha nem gond – tette hozzá megnyomva a ,,ha”-t, vagyis tudja, hogy azt mondom, rendben, kísérjen.

- Nem – sóhajtottam fel – Segítesz visszatenni a könyveket?

- Persze – mondta mosolyogva, majd kicsit szédelegve felállt, és kezébe vett három könyvet, a másik hármat én tettem vissza a helyére, majd gyorsan kisurrantunk az épületből, hogy a nagyanyja észre ne vegyen minket. Az asszony még mindig horkolva szunyókált a pulton, felőle aztán ki is rabolhatnák a boltot, rá nem ébredne.

Nevetve szaladtunk az utcára, majd megálltam a járda szélén.

- És most figyelj Louis, elmagyarázom merre lakunk! De jól jegyezd meg! – emeltem fel a mutató ujjam. Bólintott én pedig nekikezdtem a beszédbe, megjátszott komolysággal, mintha messze laknék innen. – Ott, átmegyünk a zebrán, jobbra fordulunk és az a nagy, cappucino színű ház a miénk

- Ugye most csak szórakozol? – kérdezte teljesen felháborodva – Ilyen közel laksz?

- Legalább nem kell sokat gyalogolni! Na gyere, drága udvarlóm – fogtam meg karját, majd a zebráig húztam és vártunk mikor megy el az utolsó kocsi.

- Hmm, udvarló – gondolkodott el hümmögve – Bejövök, molyocska?

- Csitt! – intettem csöndre – Reméljünk Gemma-ék már befejezték, amit elkezdtek

- Reméljük – sóhajtott fel. Végre át tudtunk menni az úton, és végre betudtunk menni a kapun is, Louis pedig titkon örült, hogy nem kell annyit menni, persze biztos beszélgetni akart, de majd azt megtesszük a konyhában. Már anyunak is jönnie kell, öt óra van, és apa is hamarosan jön, ráadásul Jake is itt van, mindenkinek eljött ma az udvarlója, szép kis családi összeröffenés.

Louis kicsit feszengve lépett be a házba, majd nézett szét. Mikor felpillantott a falra rögtön elmosolyodott. Rólam és Gemma-ról voltak felakasztva képek, pár hetes baba képek, illetve anyáék házasságáról is voltak felfüggesztve képek. Édesek voltunk, azt bevallom, mindenki megnézi a képeket, mikor jönnek hozzánk.

- Wooow, te meg ki vagy? – Gemma sikítására kaptuk fel a fejünk, Louis kicsit ijedten nézett vissza nővéremre, akin nem volt egyéb, mint egy bugyi és egy melltartó, persze a legvékonyabb fajtából.

- Jézusom Gemma! – mondtam grimaszolva.

- Jake, vegyél fel alsót és hozd le köntösöm! – kiáltott vissza a lépcsőről. – Nos, ki vagy?

- L-Louis, Louis Tomlinson

- Szóval L-Louis, mit akarsz itt? – kérdezte kérdőre vonva újdonsült udvarlómat, aki nem győzte elkapni a tekintetét a nővéremről. Én már megszoktam, mert a testvérem, de egy idegen? És még így sem vesz fel semmit? Elképesztő nőszemély, akárcsak anyám, bár ő nem meztelenkedik.

- Hát, öhm…izé – vakargatta tarkóját.

- Az udvarlóm – válaszoltam helyette ő pedig némán bólogatott.

- Értem, de igazán elmondhattad volna, hogy meleg vagy

- Én elmondtam, csak részeg voltál – vágtam vissza okoskodó nővéremnek, így egy vállrántással feladta a veszekedést, vagyis inkább csak a szentbeszédet.

Ekkor megérkezett Jake is, szerencsére felöltözve, és hozta Gem köntösét is, amit fel is vett nővérem, majd lejöttek a lépcsőről.

- Cső Lou! – intett mosolyogva Jake Louis-nak, aki szintén csak intett egyet.

- Cső Jake!

- Ugye jössz a bulimba? Kell egy igazi ,,táncparkett ördöge” típus is ám! Nagy vadállat vagy! – kacsintott egyet Jake, majd egyenesen a konyhába sietett. Meglepődve fordultam Louis felé, aki rám sem mert nézni. Táncparkett ördöge? Ahha. Meg vadállat.

- Szóval vadállat vagy? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Öhm, nem igazán nevezném magam annak

- Ne légy szégyenlős! – kiáltott vissza Jake. Még mindig felvont szemöldökkel néztem rá, felsóhajtott.

- Oké, rendben. Sokat bulizok Jake-el, meg a bátyámmal – vont vállat.

- De hisz down kóros! – szólt vissza Jake.

- Befognád? – forgatott szemet – Rendben Harry, hazudtam. Én vagyok Jake legjobb haverja és sokat piszkáltalak mikor kicsi voltál. A bátyám down kóros, és valójában már elballagtam. Könyvmoly sem vagyok, mindössze a bátyám szereti a Harry Potter-t és esténként abból olvasok neki, ennyi. Csak szerencsém volt, hogy pont azt olvasol. Sajnálom, féltem elijeszt a testvérem – vont vállat kicsit szomorkásan, nem mert szemembe nézni, de azt láttam, hogy sajnálja, hogy hazudott. De nem értem miért? Nem ítélem el a testvérét. Meglepő módon Jake sem, pedig igazi seggfej tud néha lenni.

- Louis… Nem haragszom. De miért ijesztett volna el a bátyád? – mondtam kedvesen mosolyogva, miközben megfogtam vállát, ő pedig végre rám nézett. Szemei könnyektől csillogtak, és aggódott.

- Harry, ha látnád, ha ismernéd elijesztene! De…mindegy…

- Louis, nincs abban semmi, ha a bátyád beteg. Különben sem ismerem, ismeretlenül nem mondok semmit

- Köszönöm – mosolyodott el – Jake, te pedig máskor fogd be!

- Sajnálom tesó – kiáltott vissza a konyhából. Mi is besétáltunk, Gemma-val a pultnál ültek és kávéztak, természetesen én ezt sem szeretem, inkább teázok, bár az sem a legjobb és nem is a kedvencem.

***

Alig egy fél óra múlva már a pultnál ülve beszélgettünk mindenről, és jókat nevettünk egymásról. Louis mesélt a családjáról, amit Gemma könnyes szemekkel hallgatott és ölelte meg pár pillanatra Louis-t. El tudjuk képzelni mekkora fájdalom lehet a családnak, hogy az első gyermekük nem lett ,,tökéletes”, míg a másik gyereküknek nincs semmi baja épp és egészséges. Nekem is fájna, így gondolom a szülei sem kivételek. De persze az szívmelengető, hogy Louis így foglalkozik a bátyjával…

Hirtelen nyílt az ajtó, majd anya és apa toppant be hangosan beszélgetve, egy nagy szatyorral. Jake rögtön felpattant, majd anyuhoz sietett és segített behozni a csomagot.

- Oh, hát szervusztok! – mosolygott ránk anyu – Na te ki vagy? Ismerős vagy nekem! – nézett rá Louis-ra.

- A cukros fiú. Louis

- Oh, Jay kisfia. Anne vagyok, Harry anyukája. A boltos néni – nevetett fel anyu – Ő pedig a férjem, Desmond – mutatott édesapámra, aki éppen akkor vette le cipőjét.

- Jó napot! – intett egyet apámnak.

- Sziasztok! – köszönt vissza apa is, majd a konyhába sietett – Megtudhatom ki vagy?

- Louis Tomlinson, udvarló – vont vállat, majd fejével felém bökött. Apa felsóhajtott, sejthette, hogy meleg vagyok, persze ezt senki sem tudta biztosra a családból, csak remélni merem, hogy nem veri ki a balhét, mert egyébként elég erőszakos ember. Sokszor megütött már, persze csak akkor, ha megérdemeltem.

- Anne…te ezt tudtad? – kérdezte az éppen pakoló édesanyámat, aki nekünk háttal pucsított be, és pakolt be a szatyorból.

- Hogy a fiunk meleg? Igen, drágám – volt válasza édesanyámnak, persze egy pillanatra sem nézett volna ránk, helyette pakolt tovább.

- És nem mondtad?

- A fiunk felnőtt, majd elmondja, ha akarja – felelte higgadtan anya, míg apu egyre jobban vörösödött.

- De Anne!

- Csönd! A fiadat kérdezd! – csitította anyu, majd felkelt, és végre megfordult. – Harry már tizenhét éves, majd eldönti, hogy mit mikor mondd el! Különben is, Louis kedves srác, nem kell félteni. De azért biztos ami biztos, majd hasz…

- Jó anyu – szóltam közbe, jól tudtam mi jön most. Nem akarom ismét hallani, nem. – Még csak ma találkoztunk!

- Értem – sóhajtott anyu.

- És jönnek a bulimba. Tök izgi, a legjobb haverom összejött a sógorommal – örvendezett Jake is, Gemma szemet forgatott. Nem akar még házasodni, így még nem a sógorom Jake sem, de nekem mindegy.

- Igen? Már bulizol is? – kérdezte apám teljesen felháborodva, amit megértek. Életemben nem voltam még buliban, nem tudom mit hogyan kéne majd, hogyan kéne majd viselkedni, így is eléggé parázok, de most, hogy apa ilyen dühösen méreget még inkább félek.

- Desmond! Gemma is ott lesz, nem kell félteni. Elég lesz mára belőled! – szólt rá apámra, anya – Inkább segíts a főzésben!

- Persze, drágám – sóhajtott fel apa.

Anyáék nekikezdtek a főzésnek, mi pedig bevonultunk a nappaliba TV-zni. Jake időközben elment, Gemma pedig felöltözve, megfésülködve ült le mellénk. Louis kicsit feszengett persze, túl lazának érezte magát, hogy már első nap beül a nappalinkba TV-zni, de valahol el kell kezdeni, nemde?

Éppen a Harry Potter első része ment – micsoda véletlen – mi pedig csillogó szemekkel néztük, még Gem unalma szinte kiült arcára. Nem szereti, sem könyven, sem filmben, bár könyvben jobb az való igaz, sok részletet kihagynak a filmből mindenestre abban biztos vagyok, hogy a film sem lett volna ilyen jól megrendezve, hogyha az írónő nincs ott a forgatásokon. De szerencsére mindent felügyelt. Anya szerint elrontották volna az egészet, de a hölgyemény nem hagyta, aminek örülök.

- Istenem, de utálom ezt a szőke gyereket – sóhajtottam fel, mikor megjelent a képernyőn Draco Malfoy. Utálatos egy gyerek, mindig csak a rosszat akarta Harry-nek, közben pedig ijedős kis nyúl, aki még Dumbledore professzort sem képes megölni.

- Én bírom, szerintem ez kellett bele – vont vállat mellettem Louis.

- Szerintem meg csak jól néz ki a gyerek, és kellett valaki aki feldobja ezt a kalap szart! – kezdett bele Gemma, megint kezdi. Minden könyvemre negatív kritikával áll elő, minden történetre, szereplőre csak a rosszat tudja mondani. Nem lehet, hogy mi testvérek legyünk. Én imádom a könyveket, ő meg utálja, pedig én vagyok a fiatalabb, vagyis nekem kéne modernebbnek lennem.

- Gemma! – kiáltott ki anya a konyhából – Hagyd az öcsédéket! Te pedig lelkem ne feszengj annyira, nem eszünk meg – intézte Louis-nak szavait, aki csak bólintott, mintha látná őt anya.

- Sajnálom Mrs. Styles, de túl lazának érzem magam. Már az első nap magukkal ebédelek

- Ugyan lelkem! Azt hiszed Jake sokat udvarolt Gemma-nak? Már az első nap itt aludt

- Bunkónak is találtam! – mordult fel apu – Ez a kölyök viszont nem fog itt aludni!

- Nem, dehogy! Úgy terveztem csak hazakísérem Harry-t, de Anne marasztalt – mondta Louis, majd felkelt a kanapéról, hogy láthassa a konyhában ügyetlenkedő szüleimet.

- És mondd csak Louis, hogy van a bátyád? – kérdezte kedvesen anyu.

- Öhm, egész jól. Bár kicsit megfázott a sok jégkrémtől, most már rendben van, köszönöm – mondta mosolyogva Louis. Én is felálltam, majd fejemmel a konyha felé böktem, így elindultunk mindketten a konyhába, hogy beszélgethessünk anyáékkal.

- Biztos nehéz lehet – szólalt meg Gemma.

- Annyira nem, én ebbe születtem, sosem voltam féltékeny a bátyámra – mondta Louis a nappali felé fordítva fejét.

- Hogy is hívják a testvéred? – kérdezte apám felvont szemöldökkel.

- Lucas, öt évvel idősebb nálam

- Értem. És a szüleid? Hogy viselik?

- Mindenki szereti, ha pedig nem, akkor is elviseli, mert anyáékat tisztelik – vont vállat – Azt nem állítom, hogy nem nehéz, és bevallom, néha még idegesítő is, hogy huszonnégy éves, de még mindig nem képes beszélni sem normálisan, vagy, hogy fürdetni kell. Néha szinte ciki, de aztán eszembe jut, hogy én is születhettem volna így. Ötvenöt százalék esély volt arra, hogy én is down kórosnak születek

- Oh, Istenem! – sóhajtott fel anyu – Olyan őszinte vagy

- Én szégyellem magam, nem szabadna így éreznem

- És a bátyádnál hány százalék esély volt rá, hogy down kóros lesz?

- Nyolcvanöt, sokkal több, mint nálam, mégis…csak egy hajszál – sóhajtott fel ismét. Torka összeszorult, éreztem, hogy a sírás kerülgeti.

- Sajnos a terhesség ilyen, kincsem – mosolygott rá anyu – Mindegy hány évesen esel teherbe, én tizennyolc voltam, mikor Gemma-t szültem, mégis Harry-vel voltam betegebb. De még nem is a terhesség a rizikós, vagy nem annyira, inkább így fogalmaznék, a szülés. Elég pár másodperc, hogy bent marad a pici a szülőcsatornában, vagy nem kap levegőt az agya, belenyel a magzatvízbe, beakad a keze, bármi… Sajnos ezzel számolni kell drágáim – mesélte anyu, Louis pedig nem győzött bólogatni.

- Köszönöm, Mrs. Styles

- Ugyan lelkem, ez egy csöppet sem volt bizalomgerjesztő – legyintett anyu – De mesélj még! Kíváncsi vagyok rátok!

- Oh, nos, öt éves voltam, mikor megkérdeztem, hogy most Lucas-nak tulajdonképp mi baja van, és miért nem tud tíz évesen normálisan beszélni, egyedül enni és a többi. Apám kiakadt, sosem szerette, ha valaki betegnek nevezi a fiát, de hát…végül is a nagynéném magyarázta el mi is ez, és miért alakulhatott ez ki. Lestem, mint valami hülye, olyan dolgokat mondott el, de…megértettem. Sokat bántottam Lucas-t, sokat sírt miattam, de szerintem minden testvérnél vannak hullámvölgyek

- Ne is mondd! – kiáltott fel Gemma – Harry egyszer hozzám vágta a játékát, szétszakadt a szám

- Az véletlen volt – nevettem fel. Nem szégyelltem, csak két éves voltam. Véletlen is volt, vagy legalábbis Gem hibájából.

- Mindenesetre szeretem Lucas-t, csak néha nehéz. Anyának a legnehezebb… Tudja, hogy Lucas-nak sosem lesz teljes élete, az orvosok azt mondták örüljünk, ha megéli a negyven évet… Ráadásul rám sem akarják erőltetni, persze, ha úgy volna befogadnám szívesen – mesélte tovább. Megérintette a szívem, sajnáltam. Lucas-t, a szüleit is és őt is. Úgy gondolja nem jó testvér, pedig biztos vagyok benne, hogy Lucas nagyon szereti. Mi is sokat veszekszünk Gemma-val, de azért szeretjük egymást, egy kicsit. Biztosan segítene ha bajban volnék, ahogy én is támasza volnék bármikor.

Az ebéd elkészült, mi pedig leültünk enni. Közben persze beszélgettünk, és agyonra dicsértük anyut, hogy mégis milyen jól főz. Bár csak egy egyszerű spagettit dobott össze, mégis nagyon finom volt és nagyon jól esett az estebéd. Ugyanis már hat óra elvan. Louis is úgy tervezte vacsora után megy haza, megköszönte a vacsorát, majd elköszönt anyáéktól én pedig kikísértem.

Az ajtóban álltunk és vártunk, vagyis csak én vártam mit mond. Kicsit kellemetlen volt, szinte kínos, ahogy csak álltunk és vártunk a másikra. Hirtelen Louis felsóhajtott, majd hozzám lépett, sőt egyenesen az ajtónak lökött, így két karja közé szorultam. Meglepődve néztem csillogó  kék szemeibe, majd megláttam homlokát. Egy picikét mintha feldagadt volna az a hely, ahol lefejeltem. Elmosolyodtam.

- Szóval, köszönök mindent, de talán azt köszönöm a legjobban, hogy lefejeltél, ha nem teszed meg, most nem állnánk így – nézett egyenesen szemembe. Annyit sem tudtam kinyögni, hogy ,,Nincs mit”, máris ajkaimra hajolt és gyors csókot nyomott számra. Mikor elvált tőlem csak tátott szájjal néztem rá. – Holnap várlak a könyvtárban, te kis könyvmoly! – kacsintott rám. Csak néztem ahogy ellöki magát tőlem, majd átszalad az úton a könyvtárba, gondolom, hogy hazavigye a nagymamáját, vagy csak beköszönjön neki. Érdekes nap volt, de talán sorsdöntő…

A napok teltek, mi pedig mindennap találkoztunk Louis-val a könyvtárban. Órákat beszélgettünk, olvastunk, vagy tabletről filmet néztünk, rengeteget nevettünk együtt. Késő délutánig képesek voltunk a könyvtárban lenni, amit a nagymamája mosolyogva nézett. Sokszor enni is ő rendelt nekünk, mert nem voltunk hajlandóak kimozdulni. Mindenegyes napot csókkal zártunk és csókkal nyitottunk, egészen belejöttünk az elmélyített csókolózásba is, amit titkon a bejárati ajtó előtt gyakoroltunk. Megkedveltük egymást és rengeteget meséltünk egymásnak, Louis mutatott képen a családjáról, de mindenkiről. Anyjáról, apjáról, a testvéréről, nénikéjéről, sőt. Még Jake-ről is előkerült egy régi fotó. Természetesen én is vittem a régi képeket, hogy megmutassam milyen kis édes is voltam szőke hajjal és kék szemekkel, amik lassan átalakultak.

Eljött a szombat, azaz Jake születésnapja. Díszben állva méregettem magam a tükör előtt, míg Gem csak ült mögöttem az ágyon és mosolyogva nézett engem. Farmernadrág és egy póló volt rajtam, nem újdonság, de nekem túl laza. Nem ilyen vagyok, én jobban szeretem a normál pólókat, mintsem ezeket az izompóló féleségeket.

- Nyugodj már meg! Jól nézel ki, legalább ezt a kis izmod mutogasd. Téged sem a kigyúrt testedért kedvelnek – nevetett mögöttem Gem. Megfordultam, majd felsóhajtottam.

- Nem, való igaz

- De ahogy látom Louis hasa sokkal izmosabb – húzogatta nevetve szemöldökét. Rögtön ellepte arcomat a pír, előfordulhat, hogy látott minket az ablakból, ahogy éppen egymást fogdossuk. Bár, megjegyzem én nem fogdostam, odáig még nem jutottunk el, és az első alkalmamtól is rettegek.

- Nem tudom

- Oh, dehogynem. Titkon azt lesed, mi? – nevetett tovább.

- Csitt

- Ugyan már. Neked ez jön be, ahogy nekem is. És? Nem ciki ez – vont vállat. Ő is díszben volt már, egy rövidnadrág volt rajta, és egy trikó, ő sem vitte túlzásba, elvégre meleg van, és úgyis részeg lesz, akkor nem mindegy mit hány össze? – Amúgy anyáék nem lesznek itthon

- És?

- Ha esetleg el szeretnéd veszíteni a szüzességed, akkor csak rajta. Jó hangosan sikítozz – kacsintott egyet.

- Te most gúnyolódsz?

- Eszemben sincs. Mit gondolsz, majd Louis hagyja magát megdugni?

- Reménykedjünk – sóhajtottam fel.

Alig tíz perc múlva, már az ajtóban állva vártuk Louis-t. Mivel Jake a szülinapos, így nem fog Gemma-ért eljönni, kénytelen velünk jönni. Hirtelen leparkolt a ház előtt egy hatalmas, fekete kocsi, majd kiszállt belőle Louis, szintén csak lazán felöltözve, napszemüveggel az orrán. Ránk mosolygott, majd becsukta a kocsi ajtaját.

- Jó estét szépségek. Látom a könyvmolyocskám is kiöltözött – csettintett nyelvével, majd levette napszemüvegét és pólója nyakára akasztotta.

- Estét? Négy óra van – nézett rá Gemma.

- És? Nekem ez akadály?

- Nem hiszem…

- Akkor szálljatok be – mosolygott mindkettőnkre. Automatikusan hátra indultunk, ő pedig kinyitotta nekünk az ajtót, hogy beszállhassunk, majd be is csukta utánunk. Bepattant a volán mögé, majd már indította is a kocsit.

- Jól néz ki a kocsi – sóhajtott Gemma – Honnan loptad?

- Jake apjáé, csak kölcsönbe kaptam, még a múlthéten, gondoltam visszaviszem. Úgyis részeg leszek, nem vezethetek – magyarázta a tükörbe pillantva. Olyan remek, mindenki inni fog, én meg csak lesek majd, mint valami szűz kislány. – Te is iszol Harry, nyugodj meg, molyocska

- Nem, én nem iszok – ráztam rögtön a fejem, nem olyan alkat vagyok, aki csak úgy vedelne.

- Ha te mondod – ez kicsit baljóslón hangzott, mintha előre tudna valamit, mégsem mondja el. Lehet kitervelte, hogy leitat, vagy csak szimplán ,,megmutatja”, hogy a pasija vagyok, bár még nagyon az elején vagyunk ennek a kapcsolatnak, lehet a végén nem lesz belőle semmi.

Jake háza nem volt messze. Az utca végén, így akár gyalog is jöhettünk volna. Bár Louis-nak úgyis hoznia kellett volna a kocsit.

Már bömbölt a zene, hiába volt még csak négy óra, már az udvar tele volt emberekkel, akik idősebbek nálam, és még nem is ismerem őket. Nagyot nyelve szálltam ki, majd rögtön Louis mellé léptem, aki éppen ekkor vette ki a zsebéből cigijét és gyújtott rá.

- Cigizel? – kérdezte Gemma kicsit felháborodva.

- Igen, kérsz? – nyújtotta a dobozt, de az csak grimaszolva elment, de én nem mozdultam, Louis mellett maradtam. Nélküle nem megyek be, senkit sem ismerek. Meggyújtotta a cigit, majd beleszívott, és kifújt egy jókora füstcsomót. Nem zavart, bár eddig nem cigizett mellettem, nem is tudtam, hogy cigarettázik. – Molyocska, nyugodj meg, nem lesz bent semmi, csak bömböl a zene. Csak azt az italt vedd el, amit én adok, nehogy beadjanak neked valamit, nem hiszem, hogy bírod a drogot. De megnyugtatlak, én sem drogozok, csak ismerem ezeket – mutatott a ház udvarán táncoló tömegre. Bólintottam. – Nem tudom ki akarod-e próbálni a cigit, ha igen, csak az enyémet szívhatod, amit én teszek a szádba, vagy csak az enyémből veheted ki – folytatta az oktatást – A sütikből ehetsz, azokba nem tesznek semmit. – legyintett egyet – És óvszert hoztam

- Mi?

- Nem kell? – kérdezte mosolyogva – Epres

- Te nem vagy normális…

- Nyugi, csak vicceltem. Kipróbálod? – emelte fel jobb kezét, amiben az égő cigi pihent. Bólintottam. Kipróbálhatom, nem lesz tőle semmi bajom, legalábbis remélem, hogy nem lesz tőle semmi bajom. – Jó, szívj bele, és vegyél még rá levegőt, úgy tüdőzöd le – nyújtotta nekem a cigit, én pedig elvettem majd számba helyeztem, és beleszívtam. Úgy tettem, ahogy mondta, letüdőztem. És tetszett. Kicsit marta a torkom, de tetszett, ahogy átjár a cigi füstje. Nyugtató volt, éreztem, ahogy szétárad bennem a nikotin. Kifújtam a füstöt, egyenesen Louis arcába, amit mosolyogva fogadott. – Tetszik?

- Ahha

- Játszunk – mondta, majd kikapta a cigit ujjaim közül. A kocsinak nyomott, szorosan hozzám simult, majd balkezét nyakamra csúsztatta, én pedig automatikusan megfogtam derekát. – Szívd be a füstöt, amit én kifújok – mosolygott rám, majd beleszívott a cigibe és kifújta a füstöt, közel hajolt számhoz, én pedig rögtön résnyire nyitottam számat, és beszívtam a füstöt. – Ügyes vagy – jelentette ki, majd elhajította a csikket.

- Kösz

- Na gyere – lökte el magát tőlem, majd megfogta kezemet és összekulcsolta ujjainkat, úgy húzott be az udvarba, onnan pedig a házba. Egy hatalmas teraszajtón keresztül vitt be, ahol Jake foglalt helyet, Gem-el, és jó pár haverral éppen inni készültek az egészségére, mikor Jake megpillantott minket.

- Lou! Gyertek ide! – kiáltott nekünk. Louis a fülemhez hajolt.

- Amit most adnak, azt elveheted, de csakis ezt ihatod meg!

- Oké – bólintottam, majd hagytam, hogy Lou a haverjához vezessen. Rögtön a kezünkbe nyomtam egy-egy picike műanyag poharat, amiben gondolom valami alkoholos ital csücsült. Grimaszolva méregettem az átlátszó löttyöt. Nem akarok inni…

- Igyunk Jake-re! – kiáltotta Gemma.

- Igyunk Jake-re! – ismételte mindenki, mellettem Louis is, majd felhajtotta az alkoholos akármit.

- Gyerünk molyocska – kacsintott egyet Lou. Nagyot sóhajtva hajtottam fel én is. Elképesztően marta a torkomat, de közben mégis kellemesen bizseregtem. Melegség öntött el, és az íze is jó volt, olyan…almás-mézes. – Ez az – suttogta nekem, majd gyors csókot váltottunk, mire mindenki fütyülni kezdett.

- Ejha, Tomlinson bepasizott! – kiáltott föl az egyik srác.

- Buzi vagy tesó? – kiáltotta egy másik.

- Jó a bigéd – röhögött megint egy másik. Elvesztem az arcok közt, nem ismertem senkit. Égett az arcom a pírtól, míg Louis csak erősebben szorította kezemet, jelezvén nyugodjak meg, és ne is figyeljek rájuk. Próbáltam, de egyre többen röhögtek.

- Csönd! – kiáltotta el magát Jake – A srác Gemma tesója

- Wow, Gem! Ilyen kis molylepke öcsét van? – röhögött ismét egy srác, de alig pár pillanaton belül a földön találta magát, hála Jake-nek, aki teljes erőből behúzott neki egyet.

- Nem voltam érthető? Ez az én bulim, ő pedig az én haverom! – morgolódott hangosan, míg pár másik gyerek felkaparta a padlóról az elterült srácot. – Ha valami nem tetszik Harry, szólj. Számomra Louis szent

- Persze, köszi – intettem egyet hálából.

Pár pillanat múlva minden lány és nőnemű lény körénk gyűlt pasijával, és kérdezgettek minket a kapcsolatunkról és mindenmásról. Találtam pár könyvmolyt is, akikkel a könyvekről beszélgettünk, vagy éppen filmekről, Louis pedig sorban hordta nekem a finomabbnál finomabb löttyöket és sütiket. Szinte minden alkoholos volt, a bonbonok, a sütik, az üdítők. Elég hamar be is szédültem, már akadozott a nyelvem, és a látásom is igencsak elgyengült. Bár nem akartam inni, mindig olyan szépen kértek minket, hogy ittunk, mostanra pedig részeg vagyok.

Egymás mellett ültünk Lou-val, ő szinte belém bújt, míg én csak próbáltam nem elájulni. Hirtelen eldöntött a kanapén, majd felém mászott és ajkaimra tapadt. Meglepődve csókoltam vissza és hagytam, hogy átdugja nyelvét.

- Kívánlak – morogta számba.

- Ne itt – kaptam el fejemet. Lemászott rólam, majd felrángatott a kanapéról. Átkaroltam nyakát, majd ide-oda dülöngélve mentünk kifele a házból. Már mindenki részeg volt, senki sem vette észre, hogy eljöttünk.

Csak részegen sétálgattunk az utcán, meg-meg torpanva, énekelve. Nem volt messze a házunk, de kilométereknek tűnt a távolság részeg fejjel. Hol én dőltem meg, hol Louis, majdnem beestünk az árokba is, de Lou egyre jobban és egyre többször nyögött fel mellettem. Valószínűleg kanos, és nem kicsit.

Nehezen elérkeztünk a házhoz, majd ügyetlenkedve kinyitottuk az ajtót és beléptünk. Louis csak erre várt, rögtön magához rántott, majd ajkaimra tapadt és pedig hagytam, hogy toljon befelé a házban, de hátra estem. Pont a nappali közepén, a puha szőnyegre estünk. Felnyögtünk, én attól, hogy Louis kemény farka az enyémnek dörzsölődött, Louis pedig a hirtelen eséstől. De ennek ellenére folytatta amit elkezdett. Hirtelen elvált tőlem, majd áttért nyakamra, azt kezdte el csókokkal behinteni, néha-néha megkarcolta fogaival a bőröm, valamikor erősen szívta, olyan szinte sikítottam. Jól esően sóhajtoztam, miközben ő csak morogva, levezette jobb kezét a nadrágomhoz, és kigombolta a nadrágom.

- Louis, én még… - kezdtem bele kicsit akadozva.

- Tudom – morgott egyet – I-itt az ideje, hogy elvegyem – mondta, majd elhajolt nyakamtól, és csípőmet megemelve húzta le rólam a nadrágot alsómmal együtt, amit csak oldalra dobott. Felnyögött ahogy meglátta büszkeségemet, majd megnyalta száját, és gyorsan lerángatta rólam a pólómat is. – Hatalmas vagy, de még nem élvezhetsz el – suttogta maga elé, majd ismét lehajolt hozzám, de ezúttal mellbimbómat kezdte kényeztetni. Közben szétfeszítette lábaim, és benyomult közéjük, én pedig ösztönösen fontam lámaim dere köré. – Ügyes fiú – morogta még mindig mellbimbómat szívva. Nagyon nyögve kaptam hajáért, majd durván belemarkoltam, mire felszisszent, de folytatta kényeztetésem. Éreztem, ahogy az én férfiasságom is éledezik, Louis pedig mosolyogva tért át másik bimbómra.

- Lou! – sóhajtottam fel, ahogy másikat is szájába kapta, akkor megmozdította csípőjét, és fenekemnek dörgölte álló farkát, nadrágon keresztül. Furcsán jó érzés volt, melegség futott át rajtam minden egyes alkalommal, mikor éreztem, ahogy kemény farka fenekemnek feszül.

- Mindjárt, kicsim – sóhajtotta, majd elhajolt tőlem, és lefejtette magáról lábaimat. Lekapta a pólóját, majd egy pillanatra felállt, hogy levehesse nadrágját is alsóval együtt, az is csak a nappali egyik felébe hajította, majd visszatérdelt hozzám. – Fordulj meg! – parancsolta kicsit akadozó nyelvvel, én pedig tettem, amit kért, óvatosan hasamra fordultam. – Térdelj fel! – parancsolta ismét. Feltérdeltem, ő pedig fölém tornyosult, és elkezdte gerincemet puszikkal behinteni, minden egyes puszi után felsóhajtottam. Isteni volt, izgató. Egyre lejjebb haladt, közel volt fenekemhez, megremegtem. Pár pillanat múlva megéreztem nedves nyelvét járatomban, mire egy hatalmasat nyögtem. Nyelve ki-be járt bennem, míg ő felvezette két tenyerét fenekemre, é erősen megmarkolta,

- Louis! Nagyon…nagyon

- Tudom – emelte el fejét egy pillanatra – De még nem élvezhetsz el

- Mit akarsz?

- Először elvenni a szüzességed, utána meglovagolni. Ki kell próbálnom milyen egy ilyen hatalmas péniszen ülni – lehelte fenekemre, majd ismét bedugta nyelvét, én pedig ismét hatalmasat nyögtem.

- Akarlak Lou!  Siess!

- Jól van kicsim, te akartad – lehelte, fenekemre, majd ismét felém tornyosult. Nyakamhoz hajolt, majd egy nyalás csókot nyomott tarkómra, éreztem, ahogy hátul igazgatja magát. Kicsit megijedtem, de nem mutattam, a vágy sokkal erősebb volt, mint a félelem. – Figyelj molyocska! Fájni fog! – suttogta fülembe, majd egy hatalmasat lökött magán, így egész mérete bennem kötött ki. Felordítottam. Nagyon fájt, szét akartam szakadni abban a pillanatban. Éreztem ahogy bennem lüktet pénisze, és ahogy ő liheg a fülembe. Jól tudtam, hogy neki tetszik, és alig várja, hogy mozogjon, de még várnia kell, egy kicsit.

De nem várt, mozogni kezdett, én pedig minden egyes löketnél felsikítottam. Hol a fájdalomtól, hol az élvezettől, de az élvezet egyre többször volt jelen. – Tetszik? – kérdezte Louis a fülembe dorombolva, majd elkezdte szívni nyakamat.

- Ahh…. Oh, Louis…Oh – nyögtem folyamatosan, minden egyes löketnél.

- Ezt igennek veszem – sóhajtott fel – Isteni vagy! Kis szűk és meleg! Imádom a hátsód…Istenem, Harry! – nyögött teljesen hozzám simulva. – Ahh, de feszül! Nem kell sok… - nyögte tovább. – Hazz! Harry! Ohh…oh…ez az… - nyökögte tovább. Farkam megremegett, vágyott már a kényeztetésre, nagyon feszült, csak remélni tudtam, hogy hamar elélvez Louis, és meglovagol, vagy csak hozzám ér. – Tetszik ez a póz – nyögte imét.

- Ahh, igen! Lou! Érzem! –sikítottam fel, ahogy megéreztem az első cseppeket magamban. Nem kell sok neki.

- Hazz…Ahh, igen! Mindjárt! AHH – nyögött hangosan, majd éreztem, ahogy a melegség szétárad hátsómban, azaz belém élvezett. Isteni érzés volt. Végre én következem. Még lökött párat, majd ki is húzta magát belőlem, én pedig rögtön összerogytam. Lihegtünk egy ideig, de álló és feszülő péniszem nem hagyott nyugodni.

- Lou… - nyögtem egye lihegve.

- Ülj fel a kanapéra – lihegte ő is. Valahogy feltápászkodtam, majd felültem a kanapéra, és terpeszbe tettem lábam. Louis is felállt, majd teljesen kipirosodva az ölembe ült. – Jobban örülnék, ha te dugnál meg, de nem vagy olyan állapotban. Úgy hogy lovagolok. Sikítsd a nevem, de jó hangosan – mondta szemeimbe nézve, majd felemelte fenekét, jobb kezével pedig járatához igazította farkamat. Már csak a tudattól megremegtem, hogy hamarosan benne feszül majd a farkam. Már nagyon vártam, hogy rám üljön. Felsóhajtott, majd péniszemre huppant. Felnyögtem, míg ő összeszorított szemekkel ült farkamon, és vállamért kapott, amit erősen szorított meg.

- Mozogj már! – nyögtem türelmetlenül.

- Fáj, Harry! Hatalmas vagy!

- Te pedig kurva szűk! Izgató… - nyögtem ismét.

- Hóha, te csúnyán is tudsz beszélni, molyocska?

- Mozogj már! – parancsoltam ismét, mire nagyot sóhajtott, majd megemelte fenekét, utána pedig ismét visszahuppant. Ezt ismételgette egyre gyorsabban és gyorsabban, én pedig egyre hangosabban nyögtem. Kezemet csípőjére vezettem, majd én kezdtem diktálni a tempót, ami az eddiginél gyorsabb volt.

- Istenem, Harry! – sóhajtott fel Lou – Még mindig hatalmas vagy! Szétszakad a seggem – nyögött fel hangosan – Oh…oh…oh….igen – nyögött minden egyes alkalomkor, mikor visszaereszkedett farkamra. Hangosan nyögtünk ismét, egymás ellen, hangosabbnál hangosabban. Nagyon tetszett, bár most volt velem ilyen először, mármint most először lovagoltak meg imádtam. Fantasztikus érzés volt.

Megremegtem, már nem kellett sok, ezt Louis is érezte, próbált még gyorsabban mozogni rajtam.

- Gyerünk Lou! Nem kell sok! – nyögtem fel hangosan. Valóban nem kellett sok, pár pillanattal később egyszerre nyögve élveztem Louis-ba, mozgott még rajtam párat, majd leszállt rólam és elnyúlt a kanapén. Mellkasára dőltem, két lába közé, majd átölelte hátamat. Hangosan lihegtünk, összeszorított szemekkel próbáltunk megnyugodni, és nyugtázni, hogy valami isteni szex volt, mindkét menet.

- Hogy tetszett az első szexed? – kérdezte még mindig lihegve Lou.

- Imádtam

- Helyes, mert nekem is tetszett – sóhajtott fel, majd ellazultam karjai. Elaludt. Egyenletesen szuszogott alattam, én pedig mosolyogva bújtam hozzá, hátha én is elszenderülök, szerencsére sikerült elaludnom.

És gyönyörű álmom volt…azt álmodtam, hogy lefeküdtünk Louis-val, először ő dugott meg engem, utána ő lovagolt rajtam. Élveztem, mintha igaz lett volna, ugyanúgy élveztem, ahogy testünk egymásnak csapódik, ahogy csókolgat, ahogy belém nyomul. Vagy ahogy ő ereszkedik farkamra. Olyan élethű volt, olyan izgató.

Fejfájással ébredtem, meglepő módon a kanapén, egy szál semmiben. Hogyan kerültem én ide? És miért vagyok meztelen? Egyáltalán miért fáj a fejem? Oh, tegnap….a buli. Biztosan leitattak. De hol van Louis? Nem ő kísért haza? Hogyan keveredtem haza?

Nagyot nyögve löktem fel magam kezemmel a kanapén, majd szétnéztem. Már világos volt, dél körül lehet, anyáék hamarosan jönnek a mamától, elméletileg őt látogatták meg Holmes Chapel-ben. Forgattam fejem, majd csodálkozva néztem a sarokba, ahol az én ruháim voltak, de nem csak az enyém. Nadrágból és pólóból kettő volt. Louis-é volt, de mit keres a nappali legmesszibb sarkában.

- Jó reggelt – hallottam meg egy rekedtes hangot a konyhából.

- Louis?

- Én vagyok… Az a kurva! – kiáltott fel, majd hallottam ahogy öklendezik, majd kiadja gyomra tartalmát, gondolom a mosogatóba, mert utána a víz csepegését is hallottam.

- Jó reggelt – mondtam elhúzott szájjal, majd felültem a kanapén. Elnyúltam az alsómért, ami valamiért az üvegasztalon volt, majd magamra húztam. – Olyan hülye álmom volt

- Nahát, neked is? – kérdezte halkan Louis, éreztem ahogy kapar a torka az előző hányástól. – Mit álmodtál?

- Azt, hogy megdugtál, utána pedig lovagoltál rajtam

- Én is ezt álmodtam. – sóhajtott fel – Csak tudnám mit keres a sarokban a ruhám… - dünnyögött hangosan – És miért fáj a hátsóm? – kérdezte tovább dünnyögve. Vállat vonva próbáltam felkelni, de hirtelen éles fájdalom nyílalt fenekembe, felordítottam. – Mi van?

- A fenekem…szétszakad – nyögtem összeszorított szemekkel.

- Úgy látszik mégsem álmodtuk Harry, már nem vagy szűz – sóhajtott fel Louis.

- És te ezt tudtad?

- Sejtettem. Máskülönben mi a lószart keresne a ruhám a sarokban? És miért lenne tiszta ondó a szőnyeg? – kérdezte kicsit morogva, majd hallottam, ahogy a nappaliba csoszog, Visszahuppantam a kanapéra, kicsit sziszegve persze, egyáltalán nem volt kényelmes ez a fenék fájdalom. Végre megjelent Louis is, majd leült mellém, és terpeszbe dobta lábait.

- Feltörölted a szőnyeget? – kérdeztem mosolyogva, bólintott – És nem fáj a hátsód? Mármint kényelmes így ülni?

- Már hozzászoktam – vont vállat – Már jó ideje nem vagyok szűz, volt időm megkedvelni ez a fájdalmat, néha már hiányzik

- Jó neked

- Majd te is hozzászoksz

- Én is? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Szerinted nem foglak máskor megdugni?