Babysitter | Larry | One Shot | 3.rész/1.

Sziasztok!

Azért lett 3.rész/1. mert ez csak a fele annak amit hozni szoktam, de sokáig tartana megírni - elég lassan megy most az írása, kicsit kizökkentem - de nem akartalak titeket rész nélkül hagyni, így feltöltök nektek hat oldalt. Tudom szemét vagyok, de közben írok egy one shotot is, ami hamarosan 1-2 max 3 nap múlva ki fog kerülni. Remélem rövidsége ellenére tetszik majd nektek.

Nagyon jól estek az előző kettőhöz érkezett kommentek is, viszont a Scam-hez nem jött sok... Nem tetszett? Béna lett, vagy csak nincs kedvetek kommentelni? Nyaraltok? Megértem, ha igen, viszont akkor lepjetek meg pár tetszikkel. ;)

Kellemes olvasást!

Lau

Louis

Mosolyogva néztem utána, majd csak fejet ráztam. Végre egy szimpatikus férfi, aki bár már elmúlt negyven, szívesebben járnék a főnökömmel, mintsem a szomszédlánnyal. Na Loreen rámenős tud lenni, ha nem mondom, hogy meleg vagyok, lehet le sem száll rólam. De Mr. Styles…ő most betalált. Jelenleg ő a legjobb. De, az volt. Furcsa férfi, és a lányai előtt flörtölt velem. Egy tizennégy éves lány gondolom tudja mi az a flört, de ahogy láttam annyira Alice sem lepődött meg, ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, akivel flörtölt.

- Louis, kérem jöjjön fel! – hallottam meg Harry hangját, mire nagyot sóhajtva tápászkodtam fel kávém mellől, és felsiettem a lépcsőn. Most először beléphettem főnököm szobájába, ami szerencsére nem rózsaszín, hanem cappuccino színű volt, fekete bútorzattal, végre valami férfias ebben a házban… Remélem nem grapefruit-os a tusfürdője sem.

- Mi a gond?

- Kérem, vasaljon le nekem három inget – mosolygott rám az ágyból. Egy könyv volt a kezében, és egy fekete keretű szemüveg pihent orrán. Nagyon jól állt neki, főleg azzal a kócos hajjal. Mint egy gyerek, aki reggelről írja meg a háziját. Bár, mint férfi én is elmondhatom, ritka, ha én átgereblyézem a séróm, mert minek? Megmosom, megszárad és kész. Lehet ezzel így van Mr. Styles is, mondjuk neki hosszú haja van.

- Rendben – mosolyogtam rá – Feleségül ne vegyem? – morogtam orrom alatt, miközben beljebb sétáltam a szobában.

- Ne, kérem. – kuncogott egy sort. – A vasaló és a deszka a szekrényben – bökött fejével az ágy mellett lévő szekrényre, én pedig nagyot sóhajtva léptem oda és vettem ki a vasalót és hozzá a deszkát. Szerencsére tudok vasalni, annak idején mikor a bácsikámhoz kerültem muszáj volt megtanulni, mert senki sem vasalta helyettem az ingeim.

Felállítottam az ágy előtt a deszkát, majd bedugtam a vasalót, és öntöttem bele vizet, szerencsére minden kéznél volt. Az ingek az ágyon sorakoztak mindegyikhez egy-egy vállfa volt téve, amire majd ráakaszthatom az ingeket. Volt egy fehér, egy kék, és egy bordó. Gyönyörű, márkás ingek voltak, öröm volt őket vasalni. A vasalást a fehér inggel kezdtem, és a bordóval fejeztem be, majd mindet sorban felakasztottam a vállfára, a vállfát pedig a szekrény fogójára. Megvártam míg kihűl a vasaló, majd szépen visszapakoltam a helyére.

- Ne haragudjon Mr. Styles, de egy babysitter nem a gyerekekre felügyel? – kérdeztem megállva a férfi előtt, mire felnézett szemüvege mögül.

- De

- Akkor miért vasaltat velem? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Mert én nem tudok? – kérdezte felhúzva vállait, és elhúzva száját, olyan édes volt. Már, ha lehet ilyet mondani egy negyven éves férfira. – Mindig vasalták az ingem, de már nincs rá időm, sem pénzem. Sajnálom, Louis, ne haragudjon rám. Egy ebéddel kiengesztelhetem? – kérdezte mosolyogva, majd becsukta a könyvet, és letette a szemüvegét.

- Elvisz ebédelni?

- Nem, főzök magának.

- Itthon hív randevúra? – kérdeztem már-már nevetve.

- Igen

- Furcsa becserkészési mód. Először vasaltat, utána itthon akar főzni. Nem egy romantikus alkat – mondtam nevetve, mire két karomért nyúlt, és berántott az ágyba, természetesen maga mellé, majd fölém mászott.

- Elvihetem étterembe is, nem szégyellem magát – mosolygott rám, felsóhajtottam.

- Azt hiszi, én szégyellem?

- Lenne mit. Van köztünk tizennégy év, a babysitter-em, van három gyerekem, és alig két napja ismer.

- Egyiket sem szégyellem – simítottam meg arcát, majd egy lelógó tincset a füle mögé tettem, amit csukott szemmel élvezett, szinte belesimult a tenyerembe.

- Ennek örülök – sóhajtott fel jól esően.

- Szóval, főz ebédet, vagy sem?

- Főzök, de jó lenne, ha besegítene – kacsintott rám, majd lemászott rólam, és felkelt az ágyból. Én is követtem, le a konyhába, ott pedig megálltunk a gáztűzhely előtt és tanácskozni kezdtünk. – De mégis mit főzzünk?

- Lepjen meg – vontam vállat. – Mindenevő vagyok

- Mit szól egy egyszerű spagettihez?

- Spagettit akar főzni az első randinkra? – nevettem fel hangosan. Gondterhelten felsóhajtott. Elhiszem, idegesítő vagyok, de jól esik kicsit piszkálni. Ha már így ,,összemelegedtünk”.

- Ha nem tetszik találjon ki jobbat

- Oh, én nem panaszkodok. Mi lenne, ha inkább rendelnénk valamit és beszélgetnénk? – ajánlottam fel, hogy megúszhassam a főzést. Semmi kedvem nem volt főzőcskézni, de beszélgetni annál inkább, szívesen beszélgetnék újdonsült főnökömmel, aki egyben udvarlómmá is vált.

- Legyen – sóhajtott fel, majd a vonalas telefonhoz sietett.

Alig egy fél órával később már a konyhaasztalnál ültünk és ebédeltünk. Pizza-t rendeltünk, és kólát szürcsölgettünk hozzá, illetve desszertnek még egy kis fánkot is rendelt kedves udvarlóm, magamban jót nevettem. Szép első randi, kíváncsi vagyok a feleségét mivel kenyerezte le. Remélem nem pizza-val, meg kólával.

- Jól van, Louis – nyelte le az utolsó falatot, majd maga elé vette a fánkját, közben pedig rám mosolygott. – Meséljen magáról

- Mire kíváncsi? – kérdeztem huncut mosollyal kólámat iszogatva. Harry arcán is megjelent jellegzetes huncut mosolya, majd lette a megkezdett fánkát.

- Biztos nem arra, milyen az ideális együttlét számára. A múltjára, jelenére, jövőjére

- Oh… Nos, kezdjük azzal hazudtam mikor azt mondtam egyke vagyok. Van két húgom és egy öcsém, Lottie, Fizzy és Ernest. Bár Fizzy és Ernest már anyu második házasságából vannak, szeretem őket. És a pasinak is van három lánya, Daisy, Phoebe, és Doris. Őket is szeretem, ellenben anyám és a pasija nem igazán rajonganak értem, érettségi után kitettek, akkor kerültem a nagybátyámhoz, aki szintén meleg volt, volt is egy párja, ha jól emlékszem Will volt, pont mind apám. Vele éltem, de úgy mint apám, ő is meghalt, már hat éve. Apám huszonkét éve halt meg, elütötték, miattam. A bácsikám karambolozott. Így én félve tettem le a jogsit is. Szerettem tanulni, de miután a bácsikám meghalt kitettek az egyedemről, mert nem volt aki fizesse – meséltem kicsit szomorkásan, elvégre én ilyen kis szerencsétlen vagyok, mindenki meghal valamiért a családban. Sosem kívántam pedig egyiknek sem, mégis…elvette tőlem őket a sors.

- Milyen egyetemre járt?

- Orvosira. Pszichológus akartam lenni

- Az nehéz, de szép szakma

- Fogjuk rá. Egyszer mikor asszisztáltam rám támadt egy nő és fojtogatni kezdett, rémisztő volt – meséltem elhúzott szájjal, majd én is nekikezdtem az egyik fánknak, ami tányéromon foglalt helyet. Nem volt olyan finom, de édességnek megteszi. És legalább fizetik az ebédemet.

- Asszisztált is?

- Aham, másodévesen. És maga? Magával mi volt? Nem adom tovább

- Tudom. Nos…én gazdaságira jártam, de én nem szerettem tanulni, lusta voltam, és…nem volt semmi célom. Lázadó gyerek voltam, általában bulikban kerestem a pénzt, ha érti a célzást. De apám nem engedett, így elvégeztem a gazdasági egyetemet, az évek során pedig megkomolyodtam, sőt, szinte besültem. Aztán, mikor betöltöttem a húszat, apám közölte feleségem lesz, én pedig csak nagyot röhögtem, elvégre biszex voltam, és a pasikat jobban bírtam. Aztán bemutatták nekem Alexa-t, gyönyörű volt, ahhoz kétség sem fért, elragadó egyéniség volt, imádtam, megbolondultam érte, de nem szerettem. Sosem voltam szerelmes. Elvettem, elvégre nem volt rossz asszony, főzött, mosott, takarított, kedves volt, megbízható, de már három év után bogarat ültetett a fülembe, gyereket akart. Én viszont nem. És mit tesz ilyenkor a nő? Nem vesz be fogamzásgátlót, és kilyukasztgatja az óvszered, majd Viagrát csempész a borodba, csoda, hogy élek. Szóval terhes lett, de…undorodtam a lányomtól. Nem akartam, nem szerettem, nem akartam apa lenni, bulizni akartam, koncsorogni, szexelni, nem gyereket nevelni. De ha már megvan…akkor mit lehet tenni? Az anyja örült… Diana sem volt betervezve, véletlen jött össze, Ellie-t viszont nagyon akartuk, akkorra érettem meg… De mindegyik lányom utál, megértem. Tönkretettem az anyjukat, ugyanis az utolsó évben rengeteget veszekedtünk, a gyerekeim fejéhez vágta, hogy nem akartam őket, utálom őket, nem szeretem őket, én pedig igazat adtam neki….mert igaza volt… De ma már semmiért nem adnám a lányaim… - mesélte a végén nevetve, én pedig csak néztem a tányéromon heverő fánkokat. Szóval kis rosszfiú volt? És buliban kereste a pénzét? Mit ért ezalatt?

- Ne haragudjon, de…mit ért azalatt, hogy bulikban kereste a pénzt? – kérdem értetlenül, felnevetett.

- Oh, hát nem esett le? Kurva voltam… Ezért akarták, hogy minél előbb nősüljek

- Jézusom… - temettem arcomat tenyerembe. – Még most is?

- Szóval kitalálta…. – sóhajtott fel majd beleharapott a fánkba. – Megértem, ha lenéz, és nem engedi, hogy udvaroljak, de higgye el, okom van erre – folytatta miután lenyelte a falatot. Nem akartam elhinni. Komolyan? Ebből él? Szolgáltatást nyújt idegeneknek? Nem nézné ki belőle az ember.

- Egy három gyerekes apának nyilván van. De nem undorodom, és nyugodtan udvarolhat – mosolyogtam rá.

- Oh, ezt örömhírként fogom fel

- A lányok…

- Nem tudják, és nem szeretném, ha megtudnák. Bár szerintem Alice sejtheti, a múltkor kutakodott a szobámban – mondta gondterheltem, felsóhajtottam.

- Nem mondom el

- Rendben. Ma este egy bárba megyek, idézőjelben dolgozni. A bárban nagy buli lesz, Alice is menni akar, ne engedje

- Mit keresne hétfőn egy buliban?

- A hét többi napján nem lesz tanítás. A város azon részén nem lesz áram karbantartás miatt.

- Rendben, megpróbálom itthon tartani

- Köszönöm – mosolygott rám, majd felállt az asztaltól és hozzám sétált, eddig ugyanis szemben ültünk. Lehajolt hozzám, egészen közel, éreztem a leheletét amint az arcomnak csapódik. Különleges illatát, ami az egész házat belepte. – Megcsókolhatom? – kérdezte megbökve orrával orrom hegyét, elmosolyodtam, majd lehunytam szemeim.

- Ez kérdezni kell? – kérdeztem vissza, és hagytam, hogy ajkait enyémekre illessze. Olyan finom volt,  már most az elején belesóhajtottam a csókba. Mozgatni kezdtem ajkaim, és átvettem az irányítást, amit nagyon élvezett. Szinkronosan mozgattuk ajkainkat, mintha egymásnak teremtették volna őket, sosem csókolóztam még ilyen szenvedélyesen, bár lehet ebben szerepet játszik a korkülönbség is, ami bár engem nem zavar, mégis csak látszik.

Átdugtam nyelvem szájába, majd szépen lassan ízlelgetni kezdtem, amit mosolyogva fogadott. Beült ölembe, majd átölelte nyakamat én pedig derekát, de hirtelen elhúzta a fejét.

- Ez több volt mint csók, telhetetlen ne legyen – lihegte kettőnk közé, miközben homlokomnak döntötte fejét. Gyors puszit nyomtam ajkaira, miközben végigsimítottam combjain, föl a fenekéig. Mikor érezte, hogy kezeim fenekét keresik megemelkedett és hagyta, hogy megmarkoljam. – Ez több, mint telhetetlenség! Ezt nem tűröm – kuncogott fel.

- Mindig passzív volt? – kérdeztem kíváncsian visszahúzva kezeimet, ő pedig az asztal oldalának döntötte hátát.

- Most az vagyok. Mikor ez, mikor az. Maga?

- Én is kétkezes vagyok. Mikor mit kívánok, tudok alkalmazkodni – vontam vállat. Igaz volt, sosem jelentettem ki egyértelműen mi is vagyok, domináns vagy passzív, de legtöbbször nem is érdekel.

- Ezt szeretem magában. Tud alkalmazkodni.

- Látom tényleg táplál irántam valamiféle érzést – paskoltam meg térdeit – Ami csak jó, kedves udvarlóm

- Most még. Várjon mi lesz, ha a gyerekek megtudják – sóhajtott fel. Sajnos ez ezzel jár, nem tudom tudják-e, hogy az apjuk biszex, és hogyan fogadják majd, egyáltalán nekem örülnek-e. Az anyjukat persze pótolni nem tudom, de nem is akarom. Egy anya pótolhatatlan, így gondolom Alexa is.

- És mikor tegezhetem?

- Mondanám, hogy mostantól, de a gyerekeknek feltűnne és azt nem akarom, Drága

- Ez lesz az új becenevem? Drága?

- Igen. Találjon ki nekem is valamit – mosolygott rám, eltűnődtem.

- Édes?

- Tetszik. Ha ketten vagyunk itthon, hívhat így, és tegezhet is

- Rendben Harry, tegezlek

- Huncut vagy, szeretsz játszani – tegezett ő is egy huncut mosoly kíséretében, majd leszállt rólam – Kettőig együtt leszünk, mit csináljunk?

- Megtanulhatnál takarítani

- Oh, takarító néni leszek?

- Ühüm – bólintottam – Segítesz elmosogatni és eltörölgetni én addig felsöprök és felmosok, rendben, Édes? – kérdeztem én is felállva, majd betoltam a széket és elvettem az utolsó fánkomat tányéromról. Beleharaptam, míg ő elém lépett.

- Rendben, Drága – harapott bele fánkomba, majd megfordult és elkezdte leszedegetni a piszkos tányérokat, én pedig seprűt és lapátot felkapva kezdtem neki a söprésnek. Szép nagy ház, elfog tartani egy ideig, míg én ezt felsöpröm és felmosom, de legalább Harry elmosogat és eltörölget.

- Édes? – kérdeztem söprögetve.

- Igen?

- Csak én vagyok az egyetlen alkalmazottad? – söpörgettem tovább, felsóhajtott.

- Igen. Én szoktam takarítani és mosogatni

- És ezt csak most mondod?! – kérdeztem felháborodva. Persze viccből, szívesen segítek kitakarítani, de azt hittem vannak takarítók, akiknek ez a feladatuk.

- Most haragszol? – kérdezte nevetve, megfordultam, majd kezembe vettem a seprűt és a lapátot, visszahelyeztem a helyére és Harry mellé léptem, aki már akkor nagyban mosogatott és tiszta hab volt minden.

Belenyúltam a habba, majd jó sokat a kezembe vettem és Harry arcára kentem, ő pedig morogva kapott kezem után. Nevetve folytattam a kenegetést, ő pedig még mindig morogva próbált lefogni.

- Elég lesz, Drága! – morgolódott, majd kezeimet dereka mögé húzta, így mellkasának feszültem. Még mindig nevettem, ugyanis sikerült úgy összekennem, hogy szakálla legyen.

- Jól áll a szakáll – kuncogtam mellkasába.

- Akkor innentől nem borotválkozom – jelentette ki morogva, majd elengedte kezeimet és átölelte a hátam. Kényelmesen tudtam végre hozzábújni, és szorosan átöleltem derekát, ő pedig hátam. – Ilyen lenne felnőttkorban a szerelem?

- Milyen ilyen? – kérdeztem kicsit ellökve magam tőle, hogy szemeibe nézhessek. Gondolkodott. Erősen gondolkodott valamin, gondterheltnek, vagy inkább tanácstalannak tűnt.

- Hogy egy nap alatt képesek vagyunk mindenre. Louis, tegnap ismertelek meg, de már megcsókoltalak, ültem az öledben, elmondtam a legnagyobb titkomat. Ilyen a szerelem? Sosem éreztem még ilyet… Besült egy férfi vagyok – rázta fejét nevetve. Ez nem volt igaz, komolynak komoly, de nem besült. Ami azt illeti ezen már én is gondolkodtam, bár nem sokat. Szerelem első látásra? Van ilyen? És tényleg ilyen felnőtt korban a szerelem?

- Nem vagy besült. Szerintem igen is képes vagy a fejlődésre. És nem tudom, lehet ilyen a szerelem – vontam vállat – Akkor innentől a pasim vagy? – néztem fel rá mosolyogva. Szemet forgatott, mintha kitudja milyen domináns alkat volnék, bár ki tudja? Én ebben két kezes vagyok, itt Harry döntene…

- Igen, a pasid vagyok – túrt bele hajamba, néhol meghúzott egy-egy tincset, de jól esett. Szerettem ha a hajamat fogdossák, engem mindig megnyugtatott. Mikor kicsi voltam mindig hosszú hajam volt, hogy a húgaim tudjanak vele játszani. Szerettem ha játszanak velem…csak…hát anyám.

- Ez remek. Végre van egy pasim

- Látom nagyon hiányoltál az életedből

- Egész életemben rád vártam – bújtam vissza mellkasába – Igazán megtörölhetnéd az arcod.

- Nem tetszik a szakállam? – kérdezte felháborodva, majd oldalra nyúlt egy konyharuháért, hogy megtörölhesse arcát. Felnevettem.

- De, nagyon tetszik, viszont, ha ez igazi lenne nagyon szúrnál. Akkor nem csókolnálak meg

- Olyan vagy, mint Lexi. Ő is ezzel piszkálsz – dünnyögte orra alatt.

- Lexi? – kérdeztem elválva tőle. Gondolom a felesége, Alexa. Nem zavar – annyira -, hogy mindig hozzá hasonlítgat, de…kérlek. Most beszéltük meg, hogy járunk, a felesége jó ideje meghalt – Isten nyugtassa -, akkor miért kell?

- Alexa. Mindig így hívta az anyja, rajta maradt. Zavar, hogy hozza hasonlítgatlak, tudom. Sajnálom, de a gyerekeim anyját temettem el

- Tudom – sóhajtottam fel. Nyilván nem lehet valami jó érzés eltemetni a gyerekeid anyját, még akkor sem, ha sosem szeretted. De…én nem Alexa vagyok, nem vagyok nőből, nem tudok szülni, és szerintem még rokoni kapcsolat sincs köztünk.

- Idegesítő lehetek. Tudod, nehezen válok meg a múlttól

- Elhiszem. Én is ilyen voltam, de ha nem váltam volna meg, most egy elmegyógyintézetben csücsülnék a körmömet rágva azt kérdezve magamtól ,,Miért öltem meg apámat?”. Még most nem zavar Harry, de egy idő után fog. Szeretném ha lenne köztünk valami, de ahhoz meg kell válnod Alexa-tól – magyaráztam nagyot sóhajtva. Harry karba fonta kezeit, majd lehajtotta fejét, jól tudta, hogy igazam van. Miért is ne lenne? Ha nem válik meg Alex-ától akkor nem lesz jobb, sem neki, sem nekem, sem a gyerekeinek. Tudom nehéz, nekem még most is fáj, pedig alig emlékszem apámra, de meg kellett válnom tőle, még ha fájt is. De minden megválás fájdalommal jár… Igaz anya?