The rich man|Larry|2.rész

Sziasztok!

Nos, újra írtam az elejét! Visszakaptam a laptopot, bár olyan lassú lett, mint a döglött kutyám, nem baj, jobb mint a Windows XP, mert mégis csak Windows 7-es!

Na de, engem gyönyörűen kiosztottak a részek érkezésével kapcsolatban, meg azzal, hogy így sosem leszek híres író, ha feladom. Nem feladom -NC ,,Figyelem" bejegyzés- hanem véleményt kértem. És akkor kérdem én tőletek, minek írjak meg előre 10 részt, ha nem tetszik majd? Pl: Itt, minek írjak 10 részes bejegyzést, ha nem tetszik? Lehet, hogy későn vannak részek, de ez hobbi, nem az életem, hogy 0-24-be csak írjak. Én nem vagyok Silver, hogy végig írjak éjszakákat! -persze, ezzel nem őt sértem, ezzel arra utalok van más dolgom is.

Ennyit a kiakadásomról. Naomi-nak üzenném, hogy nem biztos, hogy olyan szépen lesz megírva, szeretném befejezni, viszont szeretném szépen is megírni, úgyhogy nem tudom mi lesz belőle, és hány rész...

De mindenesetre köszönöm az előzőhöz érkezett komikat! :)

UI: Majd design átalakítás lesz, Zuzaa jóvoltából!

Jó Olvasást!

Jó Komizást! ;)

Na és persze szép hétvégét! :D

Lorine W.

A napok teltek, Harry pedig megkedvelte a fiút, de Louis is őt. Furcsán megbízott a férfiban, aki első látásra szimpatikus volt neki. Louis hálás volt azért, amiért megmentette őt, ez a gazdag ficsúr, aki nem is annyira kényes, mint gondolta. Azt hitte mindent tisztára kell majd nyalni, szépen, és csöndben ülni, és teázgatni. De a férfi nem ezt tette. Körülugrálta az aprócska fiút, forrócsokit csinált neki, az ágyában aludt, még a kutyus is, ágyba kapta a reggelit, minden este megfürdette. Így Louis-nak meg sem fordult a fejében, hogy Harry rossz ember, hogy lehet rosszat akar neki. Akkor miért hozta volna be ebbe a modern házba?

Erre a választ maga, a ház ura sem tudta. Napokon keresztül gondolkodott rajta, hogy minek hozta ide ezt a gyámoltalan fiút? De aztán rájött: Szerette volna, szeretni. Szerette volna, hogy jobb sorsa legyen, és ne egy büdös, piszkos kuka mellett éjszakázzon, és legfőképpen, nem akarta, hogy meghaljon. Most legalább szeretik szegény fiút, és nem a hidegben hal majd meg, hanem Harry mellett, jó pár év múlva, mikor már vén tata lesz.

Louis a konyhában beszélt, és beszélt, és beszélt, míg Harry mosogatott. A fiú elmesélte neki eddigi életét, hogy nem ismeri az apját, mert az anyját megerőszakolták! többes számban, a nagyapja viszont kedves, és gazdag volt, de az anyja megőrült, és megszökött a diliházból, -még terhesen, az utcán szült- így kerültek ide, de ő szerette az anyját, és titokban mindig a nagyapjánál lógott, aki a város végén lakik, egy tó mellett, de már meghalt. És ezt mind olyan boldogan mesélte! Olyan jól esett neki, hogy elmondhatja az örömeit. És Harry is szívesen hallgatta a butuska fiút.
-...nagyon szerettem a papát, mindig sütött sok halt!-mesélte boldogan. Ép  arról beszélt -volna- , hogy milyen jól főzött a nagyapja, és istenien tudta megfőzni a harcsapaprikást, amit azóta nem evett. Harry kuncogni kezdett a fiút, aki félre mondott egy szót. Olyan édes volt, nem akarta kinevetni, de...tényleg nagyon aranyos volt.
Louis rögtön elpirult, kezdte sejteni, hogy valamit félre mondott.
-Az halakat, te!-kuncogott tovább rajta Harry, mire a fiú vállat vont. Honnan tudta volna? Nem járt iskolába, pedig mindig is szeretett volna. Híres tudós akart lenni, de az anyja nem járatta iskolába, mert nem volt pénzük.
(Ilyenkor gondolkodik el az ember, milyen jó dolga van. Pedig, én sem vagyok gazdag, de mennyivel jobb élete lett volna Louis-nak, ha így nő fel?)
A fiúnak abban a pillanatban összeszorult a szíve. Buta, és Harry mégis szereti, neveli. De miért szeret egy ilyen tudatlant?
-Jól van na! Én vagyok olyan okos, mint te! Nem jártam iskolába, sem óvodába!-mondta szomorúan, majd a férfihez bújt, aki felkarral átölelte, és egy puszit nyomott a fejére. Elképesztő... Ilyet sem látott még. Egy gyerek azért szomorú, mert nem járhatott iskolába, pedig ő utálta, sőt rühellte, ez a fiú meg...szinte sír azért, mert...buta. Hogy nem tudja vidáman azt mondani ,,Tudok számolni!", pedig Harry gyűlölte a matekot, ki nem álhatta.

-Én sem vagyok okos, csak tapasztalt-mondta Harry halkan, úgy, hogy csak a fiú hallja, pedig senki más nem volt rajtuk kívül a házban -Ígérem jövőre suliba foglak járatni! Rendben?

-Rendben...-sóhajtott a hozzábújt fiú -Ez azt jelenti maradhatok?-csillant fel a szeme, majd kékellő szemeit Harry-re emelte, aki meleg mosollyal az arcán nézett az őt bámuló fiúra. Volt abban kék szempárban valami...valami varázslat, ami teljesen elvarázsolta. Olyan szépek, csillogóak és...ártatlanok.
-Persze! Már Styles vagy! A szünet után a nevemre íratlak, hivatalosan is a fiam leszel
-Úristen! Köszönöm, Harry! Köszönöm!-mondta a fiú felordítva, majd még jobban a férfihez bújt, aki szintén szorosan ölelte a kicsike testet, mert alig volt 160 centi. Picike volt mindene...na jó nem mindene.
-Szívesen Louis! Szívesen teszem...-mondta miközben puszit nyomott a picike fiú fejére. Hallotta ahogy a fiú szipog egyet, és nehezen veszi a levegőt, így egy kicsit elenegedte. Louis szeme vörös volt, és könnyes, de vigyorgott. Szabályszerűen vigyorgott, mert örült, hogy egy ilyen apát kapott, mint Harry.
-Köszönöm Harry! Szeretlek!-mondta a fiú alig hallhatóan, majd megint a férfihez bújt, aki csak lefagyva állt, és ölelte az alacsonyabbat. ,,Szeretlek"? Szereti? Mármint hogy szereti? Mint apját, mint testvérét, mint barátot, mint férjet, vagy hogy? Egyáltalán tisztában van azzal, milyen az, ha valaki meleg?
A következő pár percben Harry csak gondolkodott. Louis azt suttogta neki szereti, de nem tudja eldönteni, hogy hogy szereti. Lehet egy érett férfi, egy apa azt mondaná ,,Úgy szeret, mintha az apja lennék", de ez esetben? Harry meleg, Louis meg...gyerek. Nem ronthatna meg egy 15 éves GYEREKET. Az rosszabb lenne bármilyen áteredőbűnnél. Nem mintha katolikus lenne, de sokkal rosszabb lenne.
Hirtelen egy hangos telefoncsöngés hangzott fel, ami kettészelte ezt a nyugodt, néma csendet, ami kettőjükre telepedett. A telefon az asztalon ,,ugrált", így Harry eltudta venni anélkül, hogy elengedte volna Louis-t. Az anyja neve díszelgett a képernyőn, ami előre hatalmas nyögésre késztette, hogy felvette volna. Érdekes szülei vannak, főleg Anne, aki annyira kiakadt, hogy a fia meleg, hogy házat vett neki, bebútorozta, és elküldte őt otthonról, mert ugye már Harry felnőtt férfi. Harry sóhajtva felvette a telefont, miközben alulról kíváncsi szemek vizslatták.
-Hallo?-szólt bele kedvesen, amihez rengeteg energia kellett.
-Szia édesem! Anyád vagyok -valahogy rájött -csak azért hívlak, mert ma beugrunk hozzád! Voltunk a nővérednél is, és te pont útba esel, gondoltam meglátogatunk! Vigyünk valamit?-anyja kényes hangja ellepte agyát, szinte semmi más nem maradt meg, mert uralma alá kerítette ez a szörnyű kényesség, huncutság, és rafináltság ami az anyja hangjából áradt. Mintha valami dögledező kecskét hallgatna.
-Szia anya! Rendben, gyertek be, de nem kell semmi. Van bőven itthon minden...-mondta minden kedvességét összeszedve.
-Az anyukád?-kérdezte Louis halkan, de a telefonba behallatszott, így anyja kapott az alkalmon.
-Ugye nem az ágyban kaptalak el, valami ficsúrral? Megzavartalak?
-Nem, dehogy! Csak Louis volt...Louis a fogadott fiam.-mondta lenézve a fiúra, aki beharapott ajkakkal, elpirulva nézett vissza rá.
-Fiad!? Szóval van párod akivel neveled? Vegyünk neki is valamit? Sajnálom kincsem, nem tudtam, hogy többen vagytok!-vinnyogott a telefonba Anne, de hangjában tisztán érezhető volt az undor, amitől Harry-t kirázta a hideg.
-Nem, nincs senkim. Egyedül nevelem...
-Szóval senki sem maradt meg veled? Szörnyű kisfiam, de majd lesz valakid, ne aggódj. Még ha nem is lesz szép...-nyavalygott tovább nő.
-Nem. Nem akartam senkivel sem együtt lenni, mert mind csak kihasznált. És ne aggódj, nekem gyönyörű lesz a párom, még ha neked  ronda is!-mondta egy csöppet dühösen.
-Jól van fiam. Te tudod, hogy akarsz gyereket nevelni, de én mondom nehéz dolog...-utalt itt rá, mire a férfi szemet forgatott.
-Persze, de megoldom, ne aggódj...-sóhajtott egyet Harry, majd megsimította a még mindig őt ölelő Louis fejét.
-Rendben. Akkor én le is teszem! 15 perc és ott vagyunk. Puszi!-cuppogott a telefonba, Harry-t pedig elkapta tőle a hányinger. Undorító egy nő, nem mondom. Embernek sem jó, de anyának...végképp!
Eltette a telefont, majd fáradtan a kíváncsi tekintető fiúra nézett, akinek majd ki szúrta az oldalát a kíváncsiság, mert csak Harry hangját hallotta a ,,mama"-ét nem.
-Anyukád volt?-mosolygott Harry-re.
-Igen, de hidd el nem akarod megismerni...-rázta a fejét, majd elengedte a fiút, és leült az asztalhoz, próbálván elmondani egy imát, hogy hagy élje túl ezt a napot, hagy ne aludjanak itt a szülei, mert akkor megbolondul, amit egyik Styles sem szeretne, főleg a legkisebb...Louis.
-Miért? Rossz ember?-kíváncsiskodott tovább, miközben leült Harry mellé.
Elég utálatos, szóval igen. -sóhajtott egyet -Anyának meg főleg nem jó... Ne lepődj meg, ha nem szól hozzád, sokszor engem sem vesz figyelembe, de apukám kedves. Kicsit komoly, de szereti a gyerekeket.-mosolygott a kétségbe esett fiúra, mire az nagyot nyelt.
-Nyugtató...-sóhajtott egyet, majd tekintete megint Harry arcára siklott.
-Nyugi, Lou! Nem lesz gond, én itt vagyok! Nem hagyom, hogy bántsanak!-biztatta a fiút, majd megsimította arcát. Louis halványan elmosolyodott, miközben belesimult Harry tenyerébe. Olyan...nagy, és meleg, és gondoskodó...és csak úgy jó, ha hozzáér. Olyan jó érzés...
-Ugye nem fognak megverni?-kérdezte halkan, mire Harry mosolyogva fejet rázott.
-Ha akarnának sem hagynám,. de nem fognak.-mondta biztatóan, Louis pedig bólintott. Olyan jó érzéssel töltötte el, hogy a mellette ülő férfi azt bizonygatta bármi áron megvédi, még a saját szüleitől is. Senki sem tenné meg érte, pedig...nem rossz gyerek.
Harry felállt az asztaltól, majd elsétált az egyik szekrényig, és kivett belőle egy dobozt. Fém volt, vagy valami hasonló. Szép piros, fehér, és zöld mintákkal. Volt rajta egy nagy fenyő, azon rengeteg hó, és mellette egy hatalmas piros ruhás bácsi, nagy szakállal, a bácsi mellett pedig 2 őzike volt, kocsiba fogva. Louis nagyon elcsodálkozott ezen. Minek a bácsinak 2 őzike? Ráadásul minek fogta őket szekérbe? A lovak jobban elbírják, nem? És a fa, hogy került oda?
Mikor a férfi észrevette Louis zavarodott tekintetét levette a doboz tetejét, és lerakta az asztalra, majd visszaült. A fiú csodálkozva kukucskált bele az érdekes kinézetű dobozba, és mikor meglátta, hogy süti van benne, felcsillant a szeme.
-Mézeskalács, egyél! Finom, Olga sütötte. Sajnálom, hogy nem tudtam neked tortát csináltatni, de sajnos a bolt nincs nyitva, és Olga nem tudott bevásárolni. Ráadásul 24-én hazautazott...-mondta Harry kedvesen, mire a fiú rögtön a dobozba nyúlt, és kivett egy cukormázas angyalkát, és jóízűen enni kezdte.
Egyébként, Olga-t már ismeri. Egy nagyon kedves néni, aki véletlen rányitott, mikor épp pisilt. De bocsánatot kért, és rögtön kifordult a fürdőből. Egyébként annyira nem néni, még csak 39 éves, és nincs gyereke sem. Viszont Louis-t nagyon szereti, úgy ahogy Harry is. Körül ugrálják szegény fiút, aki nem győz ezért hálálkodni.
-Nem gond, ez is nagyon finom. Még sosem ettem ilyet!-mondta a fiú fülig érő vigyorral -Amúgy ki az a piros ruhás bácsi a tetején?-kérdezte aranyosan, mire Harry elképedt. Nem tudja ki a mikulás, vagy nem ismeri fel?
-A Télapó. Nem ismered?-kérdezte döbbenten, mire a fiú elpirult.
-Még nem találkoztunk...-rántott vállat -Miért? Ki ő?
-Karácsonykor ő hozza az ajándékokat. Télapónak is hívják, Mikulásnak, Mickey-nek is, sok neve van... Anyukád nem mesélt róla, mikor kicsi voltál?-kérdezte Harry, miközben a fiú kezéért nyúlt, és megfogta azt. Jobban mondva összekulcsolta ujjaikat, okot nem tudott volna mondani miért, de jól esett, hogy foghatja a kezét.
A fiú szomorkásan lehajtotta a fejét, közben meg is rázta azt.
-Nem.. Én sosem kaptam ajándékot születésnapomra...és... erre a karcsányonra sem...-rántott vállat, majd újra a férfire pillantott, aki már akkor mosolygott.
-Karácsony. Louis, Karácsony. Te pedig Szenteste születtél, mint a kis Jézus, de nem fogom elmesélni ki volt az!-nevetett fel Harry, de hiába a nagy öröm, csöngettek. A férfi egy kisebb szívinfarktuson  esett át, majd nagyot sóhajtva elengedte Louis kezét, és felállt. Elcsoszogott az ajtóig, és elgondolkodott ki nyissa-e, vagy inkább ne, és menjen fel az emeletre aludni. Persze Lou-val együtt. De végül kinyitotta, és egy undorítóan mosolygó nő fogadta, mögötte pedig egy bajszos, magas férfi állt.
-Szia kincsem! Boldog Karácsonyt!-cincogott az anyja, mire a férfit elkapta a hányinger. Anyja beljebb lépett, majd kicsit -de alig hogy- megölelte fiát, majd arrébb lökte, és betrappolt a házba. A férfi, -Harry apja- kezet rázott fiával, majd megölelte, és ő is bement a házba. Harry becsukta az ajtót, majd a már vetkőző szüleihez ment, akiket Olga ugrált körül.
-Mond csak fiam, merre van a kicsi Styles?-mosolygott rá apja.
-Nem olyan kicsi ő. Gyere ide Lou!-intett a csodálkozó fiúnak. A fiú felállt majd a férfihez sétált, kicsit el is pirult ahogy meglátta a gazdag szülőket.
-Lou? Milyen istentelen név ez?-háborodott fel anyja, és nem is köszönt a srácnak.
-Jó estét....-köszönt halkan a fiú, rá sem mert nézni a nőre, mert...megbántotta. Az anyja adta neki ezt a nevet, mi baja vele? Ő szereti a nevét.-
-Szervusz! Louis a teljes neved, igaz?-kérdezte kedvesen az öreg.
-Igen...-felelte halkan, majd felnézett Harry-re, aki félig átölelte őt.
-Menjünk a nappaliba beszélgetni!-ajánlotta fel, mire a szülei követték, Lou-t pedig maga előtt tolta. Leültek egymással szembe  a szülőkkel, majd folytatták a beszélgetést.
-És melyik árvaházból jöttél?-faggatta tovább az öreg.
-Egyikből sem...
-Ezt hogy érted!?-háborodott fel a nő -Nem tudod a nevét az intézménynek?
-Nem árvaházból jöttem...-felelte halkan, majd Harry oldalához bújt, aki átölelte, és cirógatni kezdte oldalát. A nő arca elsápadt, közben pedig remegett az idegtől. Honnan jött ez a gyerek?
-Hát akkor?-kérdezte idegesen.
-Az utcáról... Harry mentett meg, különben megfagytam volna..-mosolyodott el a fiú, de nő nem mosolygott, sőt undorodott ettől a két...nem is tudja mitől. Normális? A gazdag fia befogad egy utcagyereket? Ráadásul a fia Harry Styles, egy vállalat vezető fia? Hogy mer ilyet tenni!? Ez szégyen! Gyalázat!
-MICSODA!? Hogy mertél a házadba hozni egy mocskos utcagyereket? Miért nem hagytad ott? Normális vagy te, fiam? Erre neveltelek? Hogy fogadj be minden bűzlő gyereket, és dögöt? Hát mi van veled édes fiam!?-kezdett el ordibálni, mire Louis összerezzent és még jobban Harry-be bújt. A kutyus a kanapén feküdt, nem rég ment oda, de még ő is felkapta a fejét.
-Anne! Elég lesz!-szólt rá erélyesen férje.
-Elég!? Rob, te ezt hagyod!? Hagyod, hogy a fiad bohócot csináljon magából?-folytatta felháborodva, mire Harry morgott egyet.
-Bohócot? Én vagyok a bohóc, mikor te vagy úgy kikenve, mint egy 20 éves? Minek neked 10kg smink 40 évesen? És egyáltalán mi közöd a fiamhoz? Én nevelem, én etetem, nem mindegy honnan jött!? Hogy lenne már! Neked semmi se jó! Se a lányod, se a fiad, se a férjed!-kezdett bele Harry is, de azt nem vette észre, hogy Louis már sír mellette.
-Mi az hogy nem mindegy!? Persze, hogy nem! Én neveltelek, akkor kell csinálnod amit mondok! Az anyád vagyok!
-És úgy is viselkedsz? És miért kéne azt tennem amit te mondsz? Felnőtt férfi vagyok 4 éve egyedül lakom! Szaros 17 évesen kiköltöztettél! Igazi anya az ilyen?
-Elég lesz Harry! Anne fejezd be, már Louis sír!-figyelmeztette férje, de az csak folytatta.
-Hagy sírjon, van miért! Egy mocskos kis tolvaj, aki egyáltalán nem kell a Földre!
-Na jó! Elég lesz anyám, és addig menj innen még én ki nem teszlek!
-Kitenni? Kitennél a saját házamból?
-ELÉÉÉG!-sikított fel Louis, majd fülére tapasztotta a kezét, felhúzta a lábát, és csukott szemmel sírt. Harry aggodalmasan fordult a fiú felé, majd megsimította az arcát.
-Lou...-szólt hozzá lágyan, de a fiút nem érdekelte.
-HAGYJ BÉKÉN!-ordított fel újra, majd az ajtóhoz futott, és egy szál pulóverben kifutott a hidegbe.

The rich man|Larry|1.rész

Sziasztok!

Egy rövidke kis folytatás! :)

Sajnálom, hogy csak ennyit írtam, de nincs időm. Fuvola, zongora, szolfézs, meg még ugye az iskolai órák, senkinek sem könnyű, nekem sem az. Mikor hazaérek van 4-5 óra, akkor házi, mire géphez jutok 6 óra, van egy órám gépezni, mert már 8-kor fekszem. Nagyon sajnálom gyerekek, de ritkán lesz rész MINDENHOL! A No Control-ban, és az It is What it is-ben is. :/ Tényleg sajnáljuk!

Na de, köszönjük a megtekintéseket, és a komikat, nagyon jól estek, remélem most is kapok párat! :)

Szép hétvégét!

Jó olvasást!

Lorine W.

Azt hinné az ember, Harry Styles egy szívtelen, komor, önző férfi. Ha így lenne nem segített volna egy szegény, mocskos, büdös, buta fiún, nem hozta volna a tiszta lakásába a büdös korcsával, nem fürdette volna meg. Hanem hagyja meghalni ott mind a kettőt, s még lehet, hogy nagyobb megváltás lett volna szegény fiúnak, mert anyjával lehetett volna. De milyen volt az anyja? Mi van, ha verte, ha nem szerette? Akkor viszont jobban járt egy ,,pót apával", mint a halállal.
Harry hamar megkedvelte a fiút, szinte azonnal. Butasága aranyossá, édessé tette, félénksége pedig arra késztette Harry-t, hogy szeresse, és törődjön vele. Olyan ártatlannak érezte, olyan követlennek. Félt, hogy bántják, de megbízott Harry-ben, mert megmentette, amit más nem tett volna.
Louis is hamar megkedvelte a férfit, tetszett neki, hogy a kutyussal is jól bánik, és, hogy őt sem bántja, hanem kényezteti, és tiszta ruhát ad rá, amiknek valami isteni illata volt.
Louis a fürdés után, kutyájával együtt Harry ágyában kötött ki, ugyanis a férfi oda parancsolta őket, hogy addig ott legyenek, amíg meg nem fürdik. Addig Louis, és a kutyus is nézelődtek. A fiú nem bírt megmaradni az ágyban, így kijött belőle, és körülnézett a szobában. Most egy tiszta alsó volt rajta, amit Harry a régebbi ruhadarabok közül kerített, és egy póló, ami szintén régebbi volt, de még így is lógott rajta. A bőre tiszta, illatos, és puha lett, a szemei élénk kéken csillogtak, és a körmei is le lettek nyírva.  A haja nem ragadt a kosztól, hanem világosbarnán villogott a lámpafényben. A picike kutyus is visszakapta eredeti fehér, göndör bundáját, ami ki lett fésülve. A szemei sötétbarnán csillogtak, és eltűnt a förtelmes szag, ami belőle áradt.
A két felfedező körbejárta a szobát, megnézett mindent, megszagolt minden dezodort, és parfümöt. Épp másztak volna vissza az ágyba unalmukban, mikor egy nyávogás félét hallottak. A kutya nem ugatott, hiába volt az macskanyávogás, nem irritálta. A hang ez egyik kis szoba féléből jött, aminek az ajtaja félig nyitva volt. Louis kíváncsian kukkantott be a kis szobába, ahol volt egy kis fekvőhely, abban egy párna, a párnán egy Török Angóra cica, aki elég öreg volt. A fiú sajnálkozva sétált be a cicushoz, a kutyával együtt, majd leguggolt hozzá, és megsimogatta. Szegény macska, halkan, de dorombolni kezdett.
-Szia cica! Te Harry cicája vagy, igaz? Vajon mi lehet a neved?-gondolkodott hangosan a fiú, mire a kutya vakkantott egyet. -Szegény öreg lány, biztos idős vagy. Olyan 6-7 éves, már lehetsz... Szegényke, Harry biztos sajnálni fog, én is sajnálnám a kutyám...-tűnődött el. Sóhajtva felállt a macskától, majd a kutyussal együtt kijött, és behúzta az ajtót. Harry akkor lépett be a szobába, és kérdőn nézett Louis-ra.
-Te hol voltál?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-A cicusnál...-felelte halkan Louis. Megijedt, hogy valami rosszat csinált, pedig amúgy nem tett semmit.
-Oh, Molly. Nem húzza sokáig szegény...-sóhajtott Harry, majd leült az ágyra. A fiú az ágyvégéből felmászott a párnák közé, a kutya pedig Harry lábaihoz szaladt.  Louis befeküdt az ágyba, és betakarta magát, a férfi pedig mellé bújt.
-Hány éves?-kérdezte Louis a férfire pillantva.
-7 és fél...Még az anyukámtól kaptam-mosolygott rá -És a te kutyádat hogy hívják?
-Nincs neve-felelte kurtán Louis.
-Adjunk neki!-felelte vidáman Harry, mire a már fekvő kiskutya felkapta a fejét.
-Jó-felelte Louis is vidáman.
-Kisfiú, vagy kislány?-húzogatta a szemöldökét a farkát csóváló kutyusra.
-Fiú.
-Hmm... Mit szólnátok a Chris-hez? Mint Christofer.-nézett a két kis hősre. A kutyus boldogan csóválta a farkát, Louis pedig bólogatott. Tetszett neki a név, illett a kutyához, olyan Chris-es arca volt.
Harry mosolyogva hajolt le Chris-hez, majd megsimította buksiját, a kutya pedig fark csóválva bújt bele a férfi tenyerébe.
-Amúgy...te hány éves vagy?-kérdezte hirtelen Louis, mire Harry rákapta a fejét.
-21, te?-mosolygott rá.
-15 lettem ma este-felelte büszkén, a mellette fekvő férfi pedig ledöbbent. Ma van a születésnapja? És nincs családja, ráadásul majdhogynem megfagyott odakint? Elképesztő a sors, hogy mennyire tönkre tud tenni egy fiatal tinit, aki alig élt, alig tud valamit erről az embertelen világról.
A férfi még jobban megsajnálta Louis-t. Születésnapja van, de se tortája, se ajándéka, se senki aki szeretné, csak a kicsi Chris, és ő. Mármint nem szereti, csak kedveli.
-Az szép szám-bólintott Harry -Mit szólnál, ha holnap süttetnék neked Olga-val tortát?-kérdezte a férfi, közben pedig megfogta Louis kezét, hogy érezze ő törődik vele.
-Mi az a torta?-kérdezte szégyenlősen, halkan. Összehúzta magát szegény fiú, úgy érezte ciki a kérdés. De ez nem ciki, ez szégyen, hogy a társadalom ilyenre képes. Utcán hagyni egy gyereket.
-Tudod mi az a sütemény?-kérdezte kedvesen Harry, Louis pedig bólintott -Na, ahhoz hasonló, csak kerek. Majd holnap meglátod-szorította meg a kezét egy csöppet, a fiú pedig mosolyogva bólintott. Most kap másodszor az életében süteményt.  Elképesztő! Azt hitte sosem fog még egyszer olyat enni!
-És ki az az Olga?-kérdezte Louis a mellette fekvő férfire nézve.
-A cselédem. Fizetek neki dolgokért...-rántott vállat.
-Meg is erőszakolod?-a kérdés ösztönből jött, de ennek ellenére Harry nagyon ledöbbent. Megerőszakolni? Sosem tenné, nővel meg pláne nem. Egy nő ilyet nem érdemel, még akkor sem ha ribanc.
-Nem! Dehogy! Sosem bántanák senkit!-mondta Harry nyugtatóan, mire a fiú meg is nyugodott. Szóval vele sem fog játszadozni, és nem csak eljátssza, hogy szereti, hanem úgy is van.
Louis rég érzett ilyen erős szeretetet, kötődést, segítőkészséget, az pedig még jobban nyugalomra késztette, hogy a mellette fekvő férfi nem akarja megerőszakolni. Ő ezt nem akarja még egyszer. Soha, sem akarja ezt átélni újra. Soha.

The rich men|Larry|Prológus

Sziasztok!

Itt van az új rövid történet prológusa. Remélem tetszik a megrendelőnek! Mert ez egy kért történet. :)

Kitartást a sulihoz!

Jó olvasást!

Lorine W.

Hideg, sötét, téli éjszaka volt. London utcáin dúlt a szél, szakadt a hó, mindenkin vastag, szőrmés kabát. Ma lesz Szenteste, mindenki próbálja azt beszerezni, amit eddig nem tudott, s próbálja azzal a megvett aprósággal szeretteit boldoggá tenni. A gazdagabb, egyedül élő emberek kaszinókban isszák magukat részegre, mondván ,,Éljen Micky". Ugyebár a mikulást így hívják, de hiába ordítozzák ezt a részegek, egy szegény, gyámoltalan fiú nem érti. Nem tudja ki az, vagy mi az, sosem hallott róla, senki sem mesélt róla neki. Nem tudja mi az, hogy ajándék, szeretet, meleg, divat, meleg étel, tiszta víz, zuhanyzás, medence...és karácsony. Pedig aznap született, Szenteste, mégsem tudja mi az, hogy minek egy nagy fa a lakásba, ha utána úgyis kiszárad. Minek vesznek díszeket, s akasztják ki mindenhova. Nem tudta, mégis boldog volt.
Louis Tomlinson, az a csöppnyi gyerek, aki alig egy éve maradt magára, az édesanyja, aki nevelte meghalt, elütötték, és a fiát nem keresték. Így sem tudott élni, ezután pláne nem tudja mihez kezdjen, így csak ül a sikátorban, egy kiskutyához és egy szemeteshez bújva. Vele szemben egy kocsma, már előre fél azoktól az emberektől, akik majd kijönnek, főleg a férfiaktól... Fél..hogy megint fájni fog neki, hogy megerőszakolják. Vékonyka testét egy ócska kabát fedte, amit az egyik kukából szedett pár hete. Piszkos volt, büdös, és szakadt, neki mégis jó volt, mert nem fázott annyira. Alatta egy vékony póló, ami szintén kopott, és szakadt volt. Lábait rövid, szakadt nadrág fedte, de cipő nem volt rajta, se zokni. Próbálta magát bebugyolálni abba a vékonyka kabátba, hogy lábai se fázzanak. Egész teste reszketett már, az éhségtől, szomjúságtól, és a hidegtől. Legalább egy hete nem evett, és jó pár napja nem ivott. Gyenge, és fél, ahogy az ölébe bújt kis kutya is fél, reszket, gyenge, éhes, és szomjas.
Harry Styles, a város leggazdagabb férfija egy kocsmában mulatott. De ez nem egy lepukkadt kocsma volt, ide a gazdagabb nemzedék járt, viszont az evolúció  szégyenei voltak. Alkoholista volt mind, egytől egyig, bárki, aki az utukba akadt nő vagy férfi, felnőtt vagy gyerek, gazdag vagy szegény, azt megerőszakolták. Ki tudja hány gyerekük van azóta? De Harry Styles nem ilyen volt. Gőgös, lenéző, önző és irigy, de nem erőszakolt meg senkit. Legalábbis, erről nem tudnak semmit. Nyugodtan cigarettázott a pókerasztalnál, és ravasz tekintettel  méregette végig ellenfeleit. Nagyon okos férfi volt, rengeteget tudott csalni anélkül, hogy észrevették volna.
-No Styles! Még egy menet?-nézett rá vele szemben ülő ellenfele. Harry elvigyorodott, majd elnyomta a csikket.
-Sajnálom, de nem. Nem akarom, hogy az utcára kerülj miattam. Megölne a bűntudat, hogy miattam volt!-sóhajtozott színészien, mire a szemben ülő elhúzta a száját. Igaza van, simán kifosztja.
-Hát akkor? Mit akarsz egész este csinálni? Inni?-kérdezte a mellette ülő. Harry sóhajtott, majd a mellette ülő férfire nézett. Tekintete szánalmat sugalt, teljes mértékben lenézte a mellette ülő alkoholistát.
-Nem, természetesen. Haza megyek, és élvezem a macskám társaságát. Úgysem húzza sokáig!-mondta egy kis sajnálattal a hangjában. Sajnálta Molly-t, évek óta vele lakott, de szegény lélek már olyan öreg, hogy járni sem bír. Az állatorvos azt mondta tegye boldoggá, mert nem biztos, hogy a karácsonyt, és az újévet átvészeli. Így úgy döntött otthon lesz vele amíg el nem pusztul.
-Haza mégy a dögledező macskádhoz? Há' mi a faszért nem altattad el?-röhögött fel a másik oldalán ülő. Legszívesebben leütötte volna, úgy röhögött mint egy disznó.
-Azért, mert én vagyok egy akkora seggfej, mint te. Inkább otthon gubbasztok a ,,dögledező" macskám mellett, mintsem a te bűzödet szaglásszam! Jó éjszakát, uraim!-mondta dühösen, majd felpattant a székről. Magára kapta több száz dolláros bundás kabátját, majd kiviharzott a szórakozó helyből. Ki a jéghideg sikátorba, ahol a mi kis hősünk feküdt. Már akkor alig élve. Még mindig reszketett, de a szája már kék volt. A pinduri kutyus vékony kabátja alatt gömbölyödött össze, és bújt a fázó kisfiúhoz. Mikor Harry meglátta az alig élő fiút, majdhogy nem elhányta magát. Szörnyen nézett ki, bár a sötétben annyira nem látta, mert csak az utcában lévő gyenge fényű lápa világította meg. Harry közelebb sétált, hogy megnézze él-e még, és élt. Leguggolt a fázó kisfiú mellé, aki nehezen kinyitotta a szemeit.
-K-kérem, n-n-ne!-dadogta reszketve. A férfi nem tudta mire érti, mit ne? Aztán rájött. Azt hitte, hogy bántani fogja, pedig csak...segíteni akart?
-Nem foglak bántani! Hol a családod?-kérdezte kedvesen. A reszkető fiú nyelt egyet, majd a férfire nézett. Nem látta az arcát, csak azt, hogy hosszú göndör haja van.
-A-a-a m-mennyben.-válaszolta kurtán. Szemein már alig látott, és most még inkább kezdett elsötétülni előtte a világ. Harry nagyot sóhajtott. Meghaltak a szülei, nincs családja. Nem hagyhatja meghalni! Még gyerek, lehet olyan 13-14 éves. Alig élt szegény, mit kezdjen vele? Végül a gyerek háta, és térde alá nyúlt, majd a kutyussal együtt az ölébe vette, és elkezdte kifele vinni. A teste, a kabátja jég hideg volt, az árva fiúnak, nem csoda, hogy reszketett, hisz csurom víz volt, ami kezdett ráfagyni a ruhájára.
Kisétált a sikátorból, majd elindult haza, a fiúval együtt, aki már akkor ,,aludt", vagy ájultam feküdt a karjai közt. A kutya, ami Louis hasán feküdt szintén nem mozdult, tovább feküdt. Azt nem tudni azért, mert tényleg aludt, vagy már elpusztult.
Harry nem lakott messze, pár lakásnyira a sikátortól. Mikor elért a házig bent a kapun, majd nehézkesen kinyitotta a háza ajtaját. A cselédje akkor már aludt, és különben is nő, nem fürdethette volna meg ezt a tini fiút a kezében. Mert azt akarta, megfürdetni a fiút, ugyanis valami nagyon büdös szaga volt. Szinte elviselhetetlen. A férfi letette a kanapéra az alvó fiút, mire az mocorogni kezdett. A házban kellemesen meleg volt, rögtön észrevette, hogy megváltozott a hőmérséklet. A megmentője elsétált a fogasig, levette kabátját, majd kibújt cipőjéből, és felkapcsolta villanyt. Ekkor nyögött fel Louis is, a hirtelen jött fénytól.
-Hol vagyok?-kérdezte alig halhatóan, de már nem dadogott, mert már nem fázott úgy.
-A lakásomban.-felelte Harry, majd visszasétált a fiúhoz, és leguggolt elé.
-Ki vagy te?-kérdezte Louis hunyorogva, mire a férfi elmosolyodott.
-Harry Styles a nevem. Téged hogy hívnak?-kérdezett vissza.
-Louis.-válaszolta kurtán, majd megsimította a hasán fekvő állatkát, aki még mindig élt és lélegzett.
-Simán Louis? Nincs vezeték neved?-döbbent le Harry.
-Nincs. Az apámat nem ismertem, állítólag meghalt a születésem előtt...
-Értem. Akkor innentől Styles vagy, az ünnepek alatt nálam leszel, utána meglátjuk hogyan tovább. Biztatta a fiút kedvesen. A fekvő gyerek elmosolyodott, majd megpróbált felülni, de nehezen ment neki. Harry a háta alá nyúlt, majd segített Louis-nak felülni. Letette csupasz, piszkos lábait a fehér szőnyegre, ami csikizte talpát, A is koszos kutya is legurult a szőnyegre, mikor megérezte a kis szőrmés, csikis valamit rögtön felugrott és Harry-re vakkantgatott. De farkát csóválta, csak játszott. Harry mosolyogva simította meg mocskos buksiját, majd megint felnézett Louis-ra.
-Mi az?-kérdezte a fiú, mire felnevetett. Felállt, majd a kezét nyújtotta.
-Semmi. Megyünk fürdeni.-húzta fel Louis-t,a ki értetlenül nézett az előtte álló férfire.
-Mit csinálni?
-Fürdeni. Majd megmutatom milyen. Jöhet a kutyus is.-biccentett a kutyusra. Louis rögtön ölébe is kapta az ebet, majd követte a már elindult férfit. Fel az emeletre. Ott olyan szép volt! Egy hosszú folyosó, sok-sok ajtó, gyönyörű színű fal, és virágok. Tátott szájjal nézte a folyosót, majd bement a fürdőbe, ami még elképesztőbb volt.  Kék-fehér csempe, egy hatalmas kád, egy nagy szekrény, és sok törölköző.
Harry a kádhoz sétált, majd elkezdte engedni a vizet. Langyosra állította a hőmérsékletet, meg ne főzze a fiút. Leült a kád szélére, majd a nézelődő fiúhoz szólt.
-Gyere ide!-intett neki kedvesen. Louis megszeppenve sétált a megmentőjéhez, aki a lábai közé állította. Betette a kutyust a kádba, majd vetkőztetni kezdte.
-Ne!-kiáltott Louis -Nem akarom!
-Nem erőszakollak meg! Nyugi. Csak megmutatom mi az a fürdés.-mosolygott kedvesen a fiúra. A gyerek hagyta, hogy levegye azt a sok piszkos rongyot, ami rajta volt, majd figyelte, ahogy bedobja a kukába a piszkos textil darabokat. -Lépj bele! Megfoglak, el ne ess!-fogta meg a meztelen fiú kezét, aki belépett a kádba. Akkor már a kutya jókedvűen pancsikolt a vízben, s kezdett látszani eredeti fehér színe is. A gyerek letérdelt a kádba, bele, a jó meleg vízbe, ami így térdelve a mellkasáig ért, majd döbbenten nézett Harry-re.
-Ez mi?-mutatott a hatalmas kádra.
-Ezt kádnak hívják. Megtartja a vizet, ebben kell fürdeni. Először megmoslak téged, utána a kutyust, oké?-a kis kékszemű bólintott, majd figyelte, ahogy a férfi egy nagy szivacsot vesz elő, és tusfürdőt nyom rá. Elvette a gyerek kezét, majd elkezdte karját sikálni, mire az vigyorogva pillantott tisztuló kezére.

Dukes|Larry| 3.rész|Epilógus

Sziasztok!

Meg hoztam az utolsó részt!

Ne nézzétek a dátumot, kitaláltak, ahogy a nevek is mind! Gőzöm sincs volt-e még akkor király, utána sem néztem. Mind egy remélem azért majd élvezitek! :)

Komizzatok, és tetszikeljetek! Történetet kérjetek bátran, bárkitől! :)

Szép hétvégét!

Jó olvasást!

Lorine W.

1790.április.09 Londoni Hírlap
Az angol herceget királlyá koronázták! 
Harry herceget a minap koronázták királlyá, a francia herceg jelenlécében. Harry herceg hívta meg a fiatalabb francia herceget, aki mosolyogva mondott igent, és meg is jelent az ünnepségen. Viszont megkoronázás után az angol király érdekes bejelentést tett: Férjül veszi a francia herceget. Családja, és a herceg családja előtt térdelt le a fiatal herceg elé, aki azt nem tudta mit csináljon a hirtelen jött döbbenettől. Louis herceg könnyekkel küszködve mondta ki a boldogító igent, majd Harry királlyal egy szerelmes csókban forrtak össze. 
Harry hercegről már évek óta tudták, hogy különcködik, de azt nem gondolták, hogy bárkit is férjül vesz, főleg nem a francia herceget. Az angol király, Dasmond, több mint 4 éve hozta nyilvánosságra fia másságát. A királyi udvar először felbőszült, de végül elfogadta a különc herceget, akinek esküvője idén nyáron lesz.

1790.július.30 Londoni Hírlap
Harry király férjül vette Louis herceget!
A nagy esküvőnek alig egy órája lett vége. A hatalmas lagzin jelen volt a francia király és családja, illetve cselédjei, az angol király családja, illetve az ír király is kapott meghívót az ünnepélyre. A helyszín gyönyörűen fel volt díszítve, a két királyné rendezett mindent, még a két király háttérbe vonult. Louis herceg, immár királyné örömkönnyekkel áztatott arccal mondta ki párjának az igent. Az eseményen rengetegen gratuláltak az ifjú párnak!

1790.augusztus .28 Londoni Hírlap
Az angol királyné apja elhalálozott!
A francia király tegnap reggel hunyta le szemeit örökre, de előtte elmondta fiának mennyire szereti, és szívesen látná őt a mennyből az ő bársonyszékében. Louis herceg immár király lett, így dupla felelősséget kapott. mind az angol udvaron felel a rendért, mind a  francia udvarban ő irányít. A francia király jelenleg férjével él Londonban, de nem tudni haza utazik-e, hogy mindent elrendezhessen, illetve, hogy ott legyen apja temetésén. Részvétünk! Éljen a király!

1791.május.09 Londini Hírlap
Világra jött Harry király első gyermeke!
A kicsi hajnalban bújt ki, és látott napvilágot. Kilenc hónapja várnak a babára, amit egy felbérelt nő/cseléd hozott a világra. Az első gyermek magától az angol királytól lett, de a fiatal pár úgy tervezi a második a francia királytól lesz. Louis király nem sértődött meg, sajnos ez volt az egyetlen mód, hogy gyermekük lehessen. A baba neme kis fiú, és a Lucas nevet kapta apukájától, Louis királytól. Louis király először nem tudott a szülésről, csak arra ébredt, hogy férje nincs mellette, majd rá két órára ébreszgette őt párja, de akkor már a kisfuik a kezében volt. A francia király sírva vette kezébe a csöppnyi gyermeket, majd könnyes szemekkel nyögte ki apja nevét, hogy az legyen a pici neve. Úgy értesültünk a baba egészséges, mint a makk, és nagyon jól érzi magát a furcsa családdal. A nőt busásan megfizették, és azt mondta bármikor számíthatnak rá, és sosem fog ezzel kérkedni, hogy utódot szült az angol királynak. Így biztonságban a trón. Sok boldogságot, és egészsgéset kívánunk a kicsinek!

Dukes|Larry|2. rész

Sziasztok!

Itt is lenne a rövid folytatás! Ma itthon voltam, mert fájt a lábujjam, így be tudtam fejezni. Még lesz egy epilógus, és ennek a történetnek vége. Nem tudom, a paposat folytassam? Nem sokan jelentkeztek, hogy tetszik, helyette inkább írok más rövid történetet. Lesz kitéve egy kérdőív miről is írjak majd. Úgy jó lesz?

Remélem aki volt iskolában túlélte a hetet, én nem szeretnék oda visszamenni, hát...muszáj.. :"(

Szép hétvégét!

Jó olvasást!

Lorine W.

Miután megebédeltünk felajánlottam Harry hercegnek, hogy körbevezetem a birtokon. Anyám, Gemma hercegnő, és Dusty női ruhákat mentek nézegetni, apám pedig gyomorfájásra panaszkodva elvonult pihenni. Azt sem értem miért jött  ki a szobájából.
Harry herceggel kimentünk a rétre, a tó felé, természetesen gyalog. Hátul összekulcsolt kezekkel jött, szorosan mellettem. Liam természetesen 10 méter távolságot tartva követett, hogy ne halhassa a beszélgetést, de a közelben legyen.
A herceg mosolyogva nézelődött, néha megállt megszemlélni egy-egy virágot, amiket elkezdett fonogatni, így lassan kezdett kialakulni a virág koszorú. Elsétáltunk a tóig, majd leültünk a partjára.
-Szép birtok!-szólalt meg búgó, mély hangján.
-Az..-mondtam egyet értve vele. Ő tovább fonta koszorúját, közben fel-fel pillantott.
-Hogy, hogy itt a francia királyi udvarban is angolul beszélnek?-kérdezte, miközben egy fűszállal próbálta összekötni a koszorúját.
-Szeretem ezt a nyelvet. Sokkal jobban mint a franciát, a latint, vagy az írt. -rántottam vállat. Harry felkapta a fejét, majd mosolyogva kezdett el hozzám beszélni.
-Írül is tudsz?-kérdezte érdeklődve.
-Igen, van egy cselédem, aki írből jött, megtetszett a nyelv.
-És hány nyelven tudsz?
-Sokan. Franciául, latinul, írül, németül és olaszul. Meg egy kicsit görögül, de az nem nagyon megy.-nevettem el magam. Harry közelebb hajolt, majd fejemre helyezte a koszorút, végül pedig a szemeimet kezdte szemlélni.
- Es belle à vos yeux!(gyönyörűek a szemeid)-szólalt meg franciául, mire én elmosolyodtam.
-Merci! Vous êtes un bel accent!-(neked pedig szép a kiejtésed)-válaszoltam halkan. Közelebb csúszott hozzám, majd kezét elkezdte végighúzni a combomon. Én rögtön terpeszbe raktam lábaim, hogy jobban tudjon simogatni, ő pedig élvezte, hogy kényeztethet. Feljebb haladt a kezével, így már lassan férfiasságomat simogatta nadrágon keresztül. Erősen rámarkolt, mire egy sóhaj hagyta el a számat.
-Ahh!-szaladt ki a számon, ahogy tovább dolgozott rajtam.
-Hmm, különc vagy, Louis herceg?-kérdezte a fülembe suttogva.
-Igen..-leheltem kettőnk közé. -Te is, igaz?
-Bizony...-suttogta ő is, majd kezét elvette nadrágomról, és a mellkasomra vezette. Lelökött a fűre, majd fölém mászott, és rögtön ajkaimra tapadt. Két kezével, fejem két oldalán támaszkodott, ágyékunk összeért, közben pedig csókolt. Engedélyt kért, hogy nyelvét átvezethesse, tőlem pedig rögtön meg is kapta az engedélyt. Ujjaimat göndör fürtjeibe vezettem, és elkezdtem ,,masszírozni" fejét. Néha-néha meghúztam egy-egy tincset, mire morgott, vagy felsóhajtott.
Levegőért kapkodva váltunk el egymástól, majd legördült rólam, és mellém feküdt.
-Jól csókolsz...-dicsért meg, mire felé fordítottam a fejem. -Voltál már férfivel?
-Nem, még eddig soha. Se nem háltam, se nem csókoltam.-mondtam halkan, még mindig pihegve. Oldalára fordult, majd kezével megtámasztotta fejét, és csillogó szemekkel engem nézett.
-Szeretnél a szeretőm lenni?-kérdezte búgó hangon. Rögtön ledöbbentem, csak lestem tátott szájjal rá.
-A mid?-kérdeztem, mire felvonta a szemöldökét.
-A szeretőm?
-Nem! Szerető nem kell!-mondtam felháborodva, majd felkeltem mellőle. Dühösen trappoltam el tőle. Minek néz engem? Valamiféle szajhának? Nem, nem. Szeretője nem leszek senkinek! Akkor inkább egyedül halok meg!
Liam tőlünk feküdt kb 10 méterre, szájában egy szalmaszállal. Lábai keresztbe voltak téve, és ócska kabátja volt alája leterítve, mikor meglátta, hogy mérgesen trappolok el mellette rögtön felült, és utánam szólt.
-Felség!-pattant fel a földről.
-Louis! Állj meg, félre érted!-hallottam meg Harry hangját is. Egyik sem érdekelt, mentem tovább, vérig sértve. Kint az udvaron anyám, és a hercegnő teázott. Ahogy anyám meglátta milyen dühös vagyok rögtön megkérdezte.
-Téged meg mi lelt?
-Szajhának néznek!-álltam meg egy pillanatra, majd Tekintetem Harry-re siklott. Ahogy anyám felfogta miről van szó sikított, és abban a pillanatban el is ájult. A szék támlájának dőlt, teste felmondta a szolgálatot. Ijedten szaladunk hozzá mind, elsősorban Niall, aki a teát hozta.
-Mo bhean!-ordította.
-Anyám! Anyám, ébredj!-kezdtem el megpaskolni az arcát. Harry mellettem lihegett anyám arcába, elég közel az enyémhez, de nem foglalkoztam vele Anyám lassan nyitogatni kezdte szemeit, tekintete rögön rám siklott.
-Louis...Louis, kisfiam, ugye...ugye nem? Te és a herceg?-hebegte még mindig alig élve. Nem szóltam semmit, csak anyám kékellő szemeit néztem, hogy ki tudja olvasni belőle mi is történt. Ilyenkor felesleges a beszéd, egy igazi anya kiolvassa a gyereke szeméből az igazságot. -Szóval igen...-sóhajtott egyet, majd feljebb csúszott a széken, hogy újra normális pózban ülhessen.
-Tessék?-kiáltott fel mellettem Gemma hercegnő, majd öccsére nézett -Leszajháztad?
-Nem! Félreértitek!-kezdte el magát védeni -Felajánlottam, hogy legyen a szeretőm, de nem hagytad, hogy végig mondjam! Csak addig, még királlyá koronáznak, utána lehetsz a hitvesem!-mondta miközben rám mosolygott. Elhajoltam tőle, és anyámtól is, majd még mindig dühösen Harry-re pillantottam.
-Akkor így kellett volna mondani. Király leszel, de nem tudsz fogalmazni?
-Sajnálom, őszintén.-mondta sajnálattal a hangjában -Ugye maga beleegyezik?-nézett anyámra, mire sóhajtott.
-Beleegyezek, de a király nem fog. -mondta sajnálattal, majd rám nézett. -Miért nem mondtad?
-Azt hittem megutálsz.-mondtam lehajtott fejjel. Azt láttam, ahogy elmosolyodik, és szeretet teljesen felsóhajt.
-Sosem utálnálak... a fiam vagy... Az apád meg...nem tud érdekelni. Sosem érdekelte mi van veled, csak az, hogy tiéd legyen a trón. -mondta majd megsimította az arcom.
-Szóval...benne vagy az...esküvőbe?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Persze!-felelte mosolyogva. Mindenki tapsolni kezdett, mindenki ujjongott, Liam átölelte a szöszkét, aki elsáadva, tátott szájjal figyelt engem, és Harry-t, aki időközben átölelt.
-Jesshus! Fétfhi férfhivel? Ilyeth még otthon shem lát! Borth ide!-kiáltott fel vígan, mire elnevettem magam. Elképesztő ez az ír gyerek. Elképesztő!

Dukes|Larry|1.rész

Sziasztok!

Az iskolakezdés örömére összedobtam egy rövid történet 1. részét.. Tudom, már ott a Sinners,de ez csak 2-3 részes lesz, az  meg 3-4, így gondoltam hozog nektek egy herceges sztorit! Nem tudom, mennyire nyeri el a tetszéseteket! :)

És a dizi, hogy tetszik? Én csináltam, csinálok másnak is szívesen! :)

Ui: Sztorit bátran kérjetek bárkitől! Többször is lehet ugyanattól az írótól!

UI2: Zuzaa-val a közös OS-unk is nem sokára kész! Azt is fogadjátok majd szeretettel! :)

Sok sikert a sulihoz!

Jó olvasást!

Lorine W,.

-Felség! Állj meg!-kiabál utánam Liam, mondhatni a dadám. Kiskorom óta velem van, együtt nőttünk fel, így a szolgálóm lett, mikor 14 évesen hivatalosan is megkaptad a hercegi címet. Azóta eltelt 4 év, 4 nagyon nehéz, és kiszámíthatatlan év. De oly annyira rosszak lettek a körülmények, hogy apám követeli -még halálos ágyán is-, hogy vegyek el egy hercegnőt, majd termékenyítsem meg, hogy mindenképpen én örököljem a trónt és ne apám bátyja. Mivel még egy évem volna a férfivá érésemig, és megkoronázásomig így nagybátyám kapná a trónt, de ő szörnyű király lenne.
Épp ma vesztem össze apámmal e témával kapcsolatban. El kell vennem egy hercegnőt, aki gyereket szül nekem. De én nem szeretnék egy hölgyeménnyel sem házasságot kötni. Fiatal vagyok, és különc, amiről csak a szolgám, vagyis Liam tud. Miután veszekedtünk lóra pattantam, és kilovagoltam, Liam azóta fut utánam. Meghallottam lihegő kiabálását, így megállítottam lovamat, és felé fordultam.
-Drhágha herceghem, mhég mindig nem érhtem miérth kelletth ennyirhe shietnhi...-állt meg lihegve, majd lovamnak támaszkodott. Én dühösen lepattantam a lovamról, majd kantárjánál fogva a közeli tóhoz vezettem. Mivel szolgám épp rajta támaszkodott, így felbukott mikor a ló elindult. -Felség!-kiáltott utánam. Elvezettem a lovat inni, én pedig leültem a fűbe, és dühös tükörképemet néztem a vízben. Mikor Liam is ideért leült mellém a fűbe, majd felém fordult.
-Ne is merd felhozni! Nem veszek el senkit!-mondtam mielőtt még bármit is mondhatott volna.
-Nem állt szándékomban. Miért nem mondod el édesapádnak?-kérdezte tőlem félénken, legszívesebben felnevettem volna ezen a kérdésen.
-Mert kidagadna, nem értené meg mi szép egy férfiben. Gusztustalannak gondolná!-mondtam szomorúan, majd kezembe vettem egy követ, és vízre dobtam. A kő vidáman ugrosott a víz tetejét, mint egy bakkecske, végül pedig elsüllyedt, mint egy rossz angliai hajó.
-Ugyan! A királyné apjának is volt férfi szeretője!-utalt megboldogult nagyapámra.
-Az szerető volt, én férjet szeretnék.-sóhajtottam egy nagyot.
-Nos igen, az lehetetlen. A pap nem adna össze, pogány esküvőt meg anyád nem engedne. -mondta ő is csalódottan.
-Bár rám találna a szerelem! Akkor elmondhatnám apámnak milyen nagyszerű is egy férfit szeretni!-mondtam tele reménnyel, Liam felnevetett mellettem.
-Kutakodjunk, felség! Lehet van az országon kívül különc király, vagy herceg. Hátha hitveséül fogadna!-mondta tele jó kedvel, mire én is elmosolyodtam, és felé fordítottam fejem.
-Hol kutakodjunk, Liam?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Állítólag az angliai király, vagyis még herceg is különc.-mondta büszkén. Nem tudom melyik cselédtől hallhatta, de jól hallotta. Vagyis én is hallottam már ezt.
-Harry? Nem hiszem, vagy ha az is, az édesanyja nem engedné, hogy férfit vegyen hitvesül.-ráztam a fejem, majd legelő lovamra siklott tekintetem, aki nyugodtan lakomázott magának a friss, zamatos fűből.
-Ki tudja? Se felesége, se szeretője, megeshet, hogy elvenne.-veregette meg a vállam biztatóan.
-És ha csúnya?
-Nem az.
-Ezt honnan tudjam biztosra?-kérdeztem, mire sóhajtott.
-Akkor meglessük... Holnap jön ide, Francia országba, megleshetjük a kocsiját, illetve valószínűleg atyád foga megvendégelni őt, a macskáját Dusty-t, és a nővérét, Gemma-t. Nem hiszem, hogy a szülei vele tartanak.-mondta mosolyogva Liam, majd felállt, és a lovamért sétált.
-Minek hívja meg a haldokló apám az angol herceget?-kérdeztem meg, hiszen erről még semmit sem tudtam! Születésnapomra nem hívhatta, az decemberbe lenne.
-Királyt, Louis, királyt. 5 nap múlva királlyá koronázzák. Valószínűleg gratulálni akar....-mondta miközben visszavezette lovamat. Én felálltam, majd Campino-hoz mentem, majd elvettem a kantárját Liam-től. Felpattantam rá, majd kezemet nyújtottam szolgámnak, aki elfogadta, így mögém ugrott. Campino nem igazán szereti, ha ketten vannak rajta, de Liam-et eltűri. A kis rosszcsont csődör!
-Ezt te kitől tudod?-indultunk el a lóval. Liam átölelte a derekamat, majd közelebb hajolt, hogy le ne essen. Nagyon fél a lovaktól, hozzájuk sem mer érni.
-Na kitől? Niall-től, az írtől.
-Aki mindig lopkodja a sonkát a konyháról?
-Igen...-felelte kuncogva. Nos igen. Beszélni nem tud, de sonkát lopni igen.
-A kis szöszke. A múltkor 5 fontot könyörgött ki kenyérre, és vajra.  -nevettem fel én is, Campino pedig prüszkölt egyet.
-Haha! Az semmi! Lovat akart venni!-nevetett fel hangosan mögöttem Liam.
A birtokunk nem volt messze, pár perc alatt hazaértünk. Rögtön az istállóhoz vezettem a lovat, és átadtam Campino-t Jack-nek, a lógondozónak, aki a lovainkért felet. Alig, hogy leszálltunk, egy aggódó Niall futott elénk,
-Do Mhórgacht! Cá raibh tú? Bhí mé chomh buartha! ( Felség! Hol voltál? Annyira aggódtam)-kérdezte tőlünk aggódva, majd Liam-hez futott, aki alig értette mit mondott -Dúirt mé é a thabhairt ar ais! Nach bhfuil sí fanacht ann! ( azt mondtam hozd vissza! nem azt, hogy maradj vele ott)- hadobált Liam-nek, mire segítségért esedezve fordult felém.
-Azt mondja ,,Azt mondtam hozd vissza, nem azt, hogy maradj ott vele".
-Mond neki, sajnálom. Csak vigasztaltalak.- bólintottam, majd Niall-hez fordultam.
-Tá brón orm! Ach comforted. (sajnálja,csak vigasztalt)-mosolyogtam rá az ír srácra, mire az csak szemet forgatott.
-Pesze! Csak vihasztalt! Fhanszokat! Aggódó tenni enghem!-mondta felháborodva, majd eltrappolt tőlünk. Én csak mosolyogva a fejet ráztam. A franciát előbb megtanulta, mint az angolt az látszik. Én többször beszélek angolul, mint franciául. Az angolra jobban áll a nyelvem, így a szolgáknak is tudni kell az angolt. Mondjuk a legtöbb angol, a másik fele pedig velem tanult.
-Édes a kis szöszke, nem csoda, hogy a királyné felvette a kis tolvajt.
-Enni még szabad...-rántottam vállat, majd a palotába igyekeztem.
Apámhoz egész nap nem szóltam, be sem mentem hozzá. Anyámmal beszélgettem néha-néha, de egész nap a szobámban tanultam az angolt, hogy mire Harry herceg jön, tökéletesen tudjam az angol nyelvet. Este vacsorázni sem mentem le, helyette lefeküdtem aludni. Igaz, nagyon izgultam a másnap miatt, de végül elnyomott az álom.
***
-Do Mhórgacht! Wake suas!-hallottam meg Niall hangját mellőlem, mire kinyitottam a szemem. Tényleg Niall guggolt az ágyam előtt, kedves mosollyal ébresztgetett -Nem sokára jönni Harry herceg! Sietni nagyuram, sietni, mert elkésni ebéd!-rohat az ablakomhoz, majd kihúzta a függönyt, így a nap a szemembe sütött.
-Mennyi az idő?-kérdeztem álmosan.
-11 óra lenni, felség. Fél óra és jönni Harry herceg, és Gemma hercegnő! Sietni felség, sietni!-folytatta Niall a helytelen beszédet. Én rögtön kipattantam az ágyból, majd hálóingben rohantam a kis tálkámhoz, hogy megmoshassam az arcom.
-Mhég ninc meleg víz, felség!-szólt rám a szöszke, mikor kiöntöttem a hideg vizet.
-Az nem gond, Niall. Jó a hideg is!-mondtam majd már mostam is arcom. Megtörölköztem, majd háttal Niall-nek levettem a hálóruhámat, így teljesen meztelenül álltam előtte, és az ingemet kerestem.
-No de felség!-sikított egyet Niall, majd elfordult.
-Láttál már férfit, nem? Nem kell pánikolni, ugyanazom van, mint neked!-nyugtatgattam a kis szöszkét, aki erre visszafordult.
-A nadrágjha a székhen van, Lhouis.-mondta, mire a székez mentem, amin tényleg a nadrágom volt. Hogy, hogy tudta úgy kimondani a nevemet, azt nem tudom, de elég hülyén hangzott.
Gyorsan felkapkodtam a ruháim,  majd rohantam le a szüleimhez. Ők már akkor kint álltak és várták a hintót. Apám mérgesen tekintett rám, anyám pedig nagyot sóhajtva fordult felém, és megigazította a szemöldökömet.
-Drága fiam, ház ilyenkor kell kelni?-korholt le beteg apám, aki gőzös sincs hogy bírt kikelni az ágyból. -Úgy tudtam Liam értesített!
-Így is volt, apám, csak elaludtam. Elnézésed kérem!-feleltem illedelmesen, mire bólintott. A hintó meg is érkezett, meg is álltak. Egy magas, göndör hajú, zöld szemű, gyönyörű arcú férfi lépett ki a kocsiból, majd egy hasonló arcú lányt segített ki, végül pedig kivett egy macskát. Tátott szájjal lestem a férfit, aki ezt nem vette észre, mert tőlünk 5-6 méterre voltak.
-Monsieur bienvenus!(üdvözlöm uram) köszönt franciául, majd elém lépett és kezet rázott velem.
-Hmm, un vrai gentleman! (hmm egy igazi úriember)-mondtam, miközben kezet ráztam vele. -Bienvenue!(üdvözlöm)
-Dites-moi, vous parlez anglais?(mondja angolul tud)-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze!-feleltem angolul.
-Akkor nem csak én vagyok úriember!-mondta búgó mély hangon. Mikor franciául beszélt olyan magasnak hatott, de most... valami isteni hang!

Night~Larry

Sziasztok!

Sajnálom,hogy ennyit kellet várnotok,és még így is csak egy rövidke oneshot-ot hoztam! Csak a nővéremék házat vettek,és addig még ki nem festettek náluk itt laktak -szóval két hétig itt voltak- ,és a nővéremnek van 3 lánya 6-13 évesig,és mindannyian gépeztek,nem tehettem meg azt,hogy én 3-4 órát ülök a gépnél,ők meg csak 1-2-t! Az nem lett volna fair! Meg hát az új blognak is neki kezdtem,már abba is készül a 2.rész. 

Szóval itt is lenne egy aranyos kis oneshot,fogadjátok szeretettel! ;)

Ui: Köszönöm a 8002 megtekintést,és a 15! feliratkozót,köszönöm! Remélem jönnek majd komik,mert nem vagyok annyira megelégedve vele! :/

És nem kell megijedni,csak a nevem lett más,még ugyanaz vagyok,csak szerintem jobban hangzik a Katy Clark! ;)

Jó olvasást!

xxKatyClark

Sötét éjszaka volt,csak a hold gyenge fénye világított be a nyitott ablakon. A lágy szellő táncra hívta a függönyöket,a tücskök pedig minden energiájukat beleadva ciripeltek. A fiatal házaspár egymást ölelve aludt,közben pedig hallgatták álmaikban lefolyó párbeszédeiket. Néha-néha felhorkantottak,vagy nyögdécseltek,vagy éppen beszéltek. Azt nem lehetett érteni miről folyik az álmukban a beszélgetés,de a két férfi neve tisztán kivehető az esti csöndben. Illetve még egy név is elhangzik,egyszerre ejtik ki...Tommy. A kisfiuk neve,aki immár 11 és fél hónapos. Jelenleg ő is békésen alszik BooBear-el az ágyában,és hallgatja szülei párbeszédét.
De hirtelen a kicsi köhögni kezd,majd a köhögés sírásba fullad. Az egyik szülő szemei rögtön kipattannak,majd már ül is fel az ágyban. A másik csak nyögve magára rántja a takarót,és hallgatja gyermeke ordítását. A hosszú,göndör hajú,mondhatni az ,,anya" kikel az ágyból,majd az ággyal szemben lévő kiságyhoz siet,és kiemeli belőle a csöppséget. Óvatosan emeli ki a pelenkába bújtatott testet,majd mellkasához szorítja a sírástól remegő kisfiút.
-Csst! Semmi baj,itt van apu! Rosszat álmodtál,kisherceg?-simítsa meg a fejét. A hangja mély volt,rá nem mondaná az ember,hogy egy meleg férfi tulaja. A kicsi tovább sír,nem Kr nyugodni,de ekkor megszólal másik apja is.
-Tommy,kincsem! Semmi baj,itt vagyunk,nem kell megijedni! Vigyázunk rád,amíg világ,a világ!-a gyerek sírás hirtelen abba maradt,s a baba felkapta a fejét papája hangjára. Nagyon szerette a magas,karcos hangot. Mindig megnyugodott tőle. Emlékezett rá,még akkor is,mikor kikerült apja pocakjából. Meg tudta különböztetni a két hangot.
Mikor a férfi észrevette,hogy karjában pihenő kisfia papájára figyel elfordult a kiságyból,majd visszasétált párjához, Nehezen beült az ágyba,majd papája felé fordította a kisfiút.
-Beszélj hozzá,Lou! Tetszik neki a hangod!-mondta férjének a göndör. Louis előbbre csúszott,majd megfogta a kicsi egyik kezét,és nyomott rá egy puszit.
-Hallottad apádat,beszélgetnünk kell!-mondta vicces hangon,mire Tommy hangos nevetésbe kezdett. -No,ne nevess! Ha apád ezt mondja,akkor meg kell tenni! Tudom nem fair,mert vele is beszélgethetnél,de ha én nagyobb humorista vagyok...akkor nincs mit tenni!-folytatta ugyanolyan hangnemben,mire a baba csapkodni kezdett a nevetésben. Az őt tartó göndör nyomott egy puszit fia fejére,majd jobb kezével férje kezét kereste.
-Harry,olyan gyönyörű kisfiunk lett... 18 évesen nem tudtam elképzelni sem,hogy az éjszaka közepén fogok baromkodni a fiamnak...-fogta meg a kereső kezet,majd arra is puha csókot hintett.
-Tudom,én sem gondoltam 16 évesen,hogy teherbe fogok esni a legjobb barátomtól....-nevetett fel a másik,miközben párja kezét simogatta. Eközben a kicsi is bekapta az öklét,és ízlelgetni kezdte. A nyála szanaszét folyt apján,de azt egyáltalán nem zavarta,sőt is nem is érezte,hogy kisfia nyála folyok,már hozzászokott. Tommy hirtelen egy ,,Brrm" hangot adott,amire a két szülő felkapta a fejét. Imádják hallgatni,ahogy kisfiuk szórakoztatja saját magát. Kis aranyos,ráadásul jobb lesz a képzelőereje is,mert ilyenkor egy barátot képzel el. Legalábbis,ők úgy hiszik. Elvégre ez minden gyerekben benne van.
-Hát igen... Tök részegen lefeküdni a legjobb barátoddal elég fura dolog,de megérte...most nem lennénk házasok.-ült fel Louis,majd elvette Tommy-t apja kezéből,és lábaira ültette. A pici boldogan lovagolt apja mozgó lábain,közben hangosan nevetett is. De papája nem engedte el az oldalát,nehogy oldalra essen.
-Nem élném túl,ha nem te lennél a férjem,és a gyerekem apja. Valamiért már nem...-sóhajtott egy nagyot. A kicsi előtt volt egy nagyobb összeveszésük,és Harry-nek egy félrelépése,amit azóta megbocsájtottak neki. Érthető volt,mert Louis is bűnös volt. Nem törődött Harry-vel,akit elcsábítottak,de a pasinak hamar betört az orra Louis jóvoltából.
-Helyes!-hajolt kedveséhez Lou,majd csókott nyomott ajkaira. Harry visszacsókolt,majd eldőlt az ágyon és figyelte fiával játszó férjét. A férfi gügyögött,beszélgetett vele,csikizte,lovagoltatta,és dobálta a picit,aki ennek nagyon örült,ugyanis torkaszakadtából sikítozott és nevetett. Louis előbbre hajolt,majd puszit adott fia szájára. Miután elhajolt Tommy nyálas kezével törölte le papája pusziját,majd megint ízlelgetni kezdte az öklét. A két férfi is felnevetett ezen. Bár a fény gyenge volt,ők tökéletesen látták kisfiukat.
-Kis édes...-suttogta Harry,mire kisfia felé fordult,és kezeit nyújtotta,hogy elvegye őt papájától. Apukája hóna alá nyúlt,majd mellkasára fektette a kicsit,mire ő nagyot sóhajtva bújt még jobban  apja mellkasába,és egyenletes szuszogásba kezdett. Nem hiába,éjszaka van,és babák hamar fáradnak.
-Szerinted visszaalszik? Betegyem az ágyába?-kérdezte férjét.
-Nem,itt maradhat,csak nem ütöm le!-viccelődött Louis,mire Harry halványan elmosolyodott,és kihúzódott az ágy szélére. Párja ugyanígy tett,majd az egyik puhább párnát betette középre,amire aztán férje ráfektette a kicsit,aki már akkor nyugodtan szuszogott. Nyomott egy utolsó puszit a baba fejére,majd ő is letette fejét a párnákra. Louis is megsimította kisfia fejét,majd egy ideig figyelte alvó családját,de a végén őt is elnyomta az álom.