Sziasztok!
Azért lett 3.rész/1. mert ez csak a fele annak amit hozni szoktam, de sokáig tartana megírni - elég lassan megy most az írása, kicsit kizökkentem - de nem akartalak titeket rész nélkül hagyni, így feltöltök nektek hat oldalt. Tudom szemét vagyok, de közben írok egy one shotot is, ami hamarosan 1-2 max 3 nap múlva ki fog kerülni. Remélem rövidsége ellenére tetszik majd nektek.
Nagyon jól estek az előző kettőhöz érkezett kommentek is, viszont a Scam-hez nem jött sok... Nem tetszett? Béna lett, vagy csak nincs kedvetek kommentelni? Nyaraltok? Megértem, ha igen, viszont akkor lepjetek meg pár tetszikkel. ;)
Kellemes olvasást!
Lau
Louis
-
Louis, kérem jöjjön fel! – hallottam meg Harry hangját, mire nagyot sóhajtva
tápászkodtam fel kávém mellől, és felsiettem a lépcsőn. Most először
beléphettem főnököm szobájába, ami szerencsére nem rózsaszín, hanem cappuccino
színű volt, fekete bútorzattal, végre valami férfias ebben a házban… Remélem
nem grapefruit-os a tusfürdője sem.
- Mi a
gond?
- Kérem,
vasaljon le nekem három inget – mosolygott rám az ágyból. Egy könyv volt a
kezében, és egy fekete keretű szemüveg pihent orrán. Nagyon jól állt neki,
főleg azzal a kócos hajjal. Mint egy gyerek, aki reggelről írja meg a háziját.
Bár, mint férfi én is elmondhatom, ritka, ha én átgereblyézem a séróm, mert
minek? Megmosom, megszárad és kész. Lehet ezzel így van Mr. Styles is, mondjuk
neki hosszú haja van.
-
Rendben – mosolyogtam rá – Feleségül ne vegyem? – morogtam orrom alatt,
miközben beljebb sétáltam a szobában.
- Ne,
kérem. – kuncogott egy sort. – A vasaló és a deszka a szekrényben – bökött
fejével az ágy mellett lévő szekrényre, én pedig nagyot sóhajtva léptem oda és
vettem ki a vasalót és hozzá a deszkát. Szerencsére tudok vasalni, annak idején
mikor a bácsikámhoz kerültem muszáj volt megtanulni, mert senki sem vasalta
helyettem az ingeim.
Felállítottam
az ágy előtt a deszkát, majd bedugtam a vasalót, és öntöttem bele vizet,
szerencsére minden kéznél volt. Az ingek az ágyon sorakoztak mindegyikhez
egy-egy vállfa volt téve, amire majd ráakaszthatom az ingeket. Volt egy fehér,
egy kék, és egy bordó. Gyönyörű, márkás ingek voltak, öröm volt őket vasalni. A
vasalást a fehér inggel kezdtem, és a bordóval fejeztem be, majd mindet sorban
felakasztottam a vállfára, a vállfát pedig a szekrény fogójára. Megvártam míg
kihűl a vasaló, majd szépen visszapakoltam a helyére.
- Ne
haragudjon Mr. Styles, de egy babysitter nem a gyerekekre felügyel? – kérdeztem
megállva a férfi előtt, mire felnézett szemüvege mögül.
- De
- Akkor
miért vasaltat velem? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Mert
én nem tudok? – kérdezte felhúzva vállait, és elhúzva száját, olyan édes volt.
Már, ha lehet ilyet mondani egy negyven éves férfira. – Mindig vasalták az
ingem, de már nincs rá időm, sem pénzem. Sajnálom, Louis, ne haragudjon rám.
Egy ebéddel kiengesztelhetem? – kérdezte mosolyogva, majd becsukta a könyvet,
és letette a szemüvegét.
-
Elvisz ebédelni?
- Nem,
főzök magának.
-
Itthon hív randevúra? – kérdeztem már-már nevetve.
- Igen
-
Furcsa becserkészési mód. Először vasaltat, utána itthon akar főzni. Nem egy
romantikus alkat – mondtam nevetve, mire két karomért nyúlt, és berántott az
ágyba, természetesen maga mellé, majd fölém mászott.
-
Elvihetem étterembe is, nem szégyellem magát – mosolygott rám, felsóhajtottam.
- Azt
hiszi, én szégyellem?
- Lenne
mit. Van köztünk tizennégy év, a babysitter-em, van három gyerekem, és alig két
napja ismer.
-
Egyiket sem szégyellem – simítottam meg arcát, majd egy lelógó tincset a füle
mögé tettem, amit csukott szemmel élvezett, szinte belesimult a tenyerembe.
- Ennek
örülök – sóhajtott fel jól esően.
-
Szóval, főz ebédet, vagy sem?
-
Főzök, de jó lenne, ha besegítene – kacsintott rám, majd lemászott rólam, és
felkelt az ágyból. Én is követtem, le a konyhába, ott pedig megálltunk a
gáztűzhely előtt és tanácskozni kezdtünk. – De mégis mit főzzünk?
-
Lepjen meg – vontam vállat. – Mindenevő vagyok
- Mit
szól egy egyszerű spagettihez?
-
Spagettit akar főzni az első randinkra? – nevettem fel hangosan. Gondterhelten
felsóhajtott. Elhiszem, idegesítő vagyok, de jól esik kicsit piszkálni. Ha már
így ,,összemelegedtünk”.
- Ha
nem tetszik találjon ki jobbat
- Oh,
én nem panaszkodok. Mi lenne, ha inkább rendelnénk valamit és beszélgetnénk? –
ajánlottam fel, hogy megúszhassam a főzést. Semmi kedvem nem volt főzőcskézni,
de beszélgetni annál inkább, szívesen beszélgetnék újdonsült főnökömmel, aki
egyben udvarlómmá is vált.
-
Legyen – sóhajtott fel, majd a vonalas telefonhoz sietett.
Alig
egy fél órával később már a konyhaasztalnál ültünk és ebédeltünk. Pizza-t
rendeltünk, és kólát szürcsölgettünk hozzá, illetve desszertnek még egy kis
fánkot is rendelt kedves udvarlóm, magamban jót nevettem. Szép első randi,
kíváncsi vagyok a feleségét mivel kenyerezte le. Remélem nem pizza-val, meg
kólával.
- Jól
van, Louis – nyelte le az utolsó falatot, majd maga elé vette a fánkját, közben
pedig rám mosolygott. – Meséljen magáról
- Mire
kíváncsi? – kérdeztem huncut mosollyal kólámat iszogatva. Harry arcán is
megjelent jellegzetes huncut mosolya, majd lette a megkezdett fánkát.
-
Biztos nem arra, milyen az ideális együttlét számára. A múltjára, jelenére,
jövőjére
- Oh…
Nos, kezdjük azzal hazudtam mikor azt mondtam egyke vagyok. Van két húgom és
egy öcsém, Lottie, Fizzy és Ernest. Bár Fizzy és Ernest már anyu második
házasságából vannak, szeretem őket. És a pasinak is van három lánya, Daisy,
Phoebe, és Doris. Őket is szeretem, ellenben anyám és a pasija nem igazán
rajonganak értem, érettségi után kitettek, akkor kerültem a nagybátyámhoz, aki
szintén meleg volt, volt is egy párja, ha jól emlékszem Will volt, pont mind
apám. Vele éltem, de úgy mint apám, ő is meghalt, már hat éve. Apám huszonkét
éve halt meg, elütötték, miattam. A bácsikám karambolozott. Így én félve tettem
le a jogsit is. Szerettem tanulni, de miután a bácsikám meghalt kitettek az
egyedemről, mert nem volt aki fizesse – meséltem kicsit szomorkásan, elvégre én
ilyen kis szerencsétlen vagyok, mindenki meghal valamiért a családban. Sosem kívántam
pedig egyiknek sem, mégis…elvette tőlem őket a sors.
-
Milyen egyetemre járt?
-
Orvosira. Pszichológus akartam lenni
- Az
nehéz, de szép szakma
-
Fogjuk rá. Egyszer mikor asszisztáltam rám támadt egy nő és fojtogatni kezdett,
rémisztő volt – meséltem elhúzott szájjal, majd én is nekikezdtem az egyik
fánknak, ami tányéromon foglalt helyet. Nem volt olyan finom, de édességnek
megteszi. És legalább fizetik az ebédemet.
-
Asszisztált is?
- Aham,
másodévesen. És maga? Magával mi volt? Nem adom tovább
- Tudom.
Nos…én gazdaságira jártam, de én nem szerettem tanulni, lusta voltam, és…nem
volt semmi célom. Lázadó gyerek voltam, általában bulikban kerestem a pénzt, ha
érti a célzást. De apám nem engedett, így elvégeztem a gazdasági egyetemet, az
évek során pedig megkomolyodtam, sőt, szinte besültem. Aztán, mikor betöltöttem
a húszat, apám közölte feleségem lesz, én pedig csak nagyot röhögtem, elvégre
biszex voltam, és a pasikat jobban bírtam. Aztán bemutatták nekem Alexa-t,
gyönyörű volt, ahhoz kétség sem fért, elragadó egyéniség volt, imádtam,
megbolondultam érte, de nem szerettem. Sosem voltam szerelmes. Elvettem,
elvégre nem volt rossz asszony, főzött, mosott, takarított, kedves volt,
megbízható, de már három év után bogarat ültetett a fülembe, gyereket akart. Én
viszont nem. És mit tesz ilyenkor a nő? Nem vesz be fogamzásgátlót, és
kilyukasztgatja az óvszered, majd Viagrát csempész a borodba, csoda, hogy élek.
Szóval terhes lett, de…undorodtam a lányomtól. Nem akartam, nem szerettem, nem
akartam apa lenni, bulizni akartam, koncsorogni, szexelni, nem gyereket
nevelni. De ha már megvan…akkor mit lehet tenni? Az anyja örült… Diana sem volt
betervezve, véletlen jött össze, Ellie-t viszont nagyon akartuk, akkorra
érettem meg… De mindegyik lányom utál, megértem. Tönkretettem az anyjukat,
ugyanis az utolsó évben rengeteget veszekedtünk, a gyerekeim fejéhez vágta,
hogy nem akartam őket, utálom őket, nem szeretem őket, én pedig igazat adtam
neki….mert igaza volt… De ma már semmiért nem adnám a lányaim… - mesélte a végén
nevetve, én pedig csak néztem a tányéromon heverő fánkokat. Szóval kis rosszfiú
volt? És buliban kereste a pénzét? Mit ért ezalatt?
- Ne
haragudjon, de…mit ért azalatt, hogy bulikban kereste a pénzt? – kérdem
értetlenül, felnevetett.
- Oh,
hát nem esett le? Kurva voltam… Ezért akarták, hogy minél előbb nősüljek
-
Jézusom… - temettem arcomat tenyerembe. – Még most is?
-
Szóval kitalálta…. – sóhajtott fel majd beleharapott a fánkba. – Megértem, ha
lenéz, és nem engedi, hogy udvaroljak, de higgye el, okom van erre – folytatta
miután lenyelte a falatot. Nem akartam elhinni. Komolyan? Ebből él?
Szolgáltatást nyújt idegeneknek? Nem nézné ki belőle az ember.
- Egy
három gyerekes apának nyilván van. De nem undorodom, és nyugodtan udvarolhat –
mosolyogtam rá.
- Oh, ezt
örömhírként fogom fel
- A
lányok…
- Nem
tudják, és nem szeretném, ha megtudnák. Bár szerintem Alice sejtheti, a múltkor
kutakodott a szobámban – mondta gondterheltem, felsóhajtottam.
- Nem
mondom el
-
Rendben. Ma este egy bárba megyek, idézőjelben dolgozni. A bárban nagy buli
lesz, Alice is menni akar, ne engedje
- Mit
keresne hétfőn egy buliban?
- A hét
többi napján nem lesz tanítás. A város azon részén nem lesz áram karbantartás
miatt.
-
Rendben, megpróbálom itthon tartani
-
Köszönöm – mosolygott rám, majd felállt az asztaltól és hozzám sétált, eddig
ugyanis szemben ültünk. Lehajolt hozzám, egészen közel, éreztem a leheletét
amint az arcomnak csapódik. Különleges illatát, ami az egész házat belepte. –
Megcsókolhatom? – kérdezte megbökve orrával orrom hegyét, elmosolyodtam, majd
lehunytam szemeim.
- Ez
kérdezni kell? – kérdeztem vissza, és hagytam, hogy ajkait enyémekre illessze.
Olyan finom volt, már most az elején
belesóhajtottam a csókba. Mozgatni kezdtem ajkaim, és átvettem az irányítást,
amit nagyon élvezett. Szinkronosan mozgattuk ajkainkat, mintha egymásnak
teremtették volna őket, sosem csókolóztam még ilyen szenvedélyesen, bár lehet
ebben szerepet játszik a korkülönbség is, ami bár engem nem zavar, mégis csak
látszik.
Átdugtam
nyelvem szájába, majd szépen lassan ízlelgetni kezdtem, amit mosolyogva
fogadott. Beült ölembe, majd átölelte nyakamat én pedig derekát, de hirtelen
elhúzta a fejét.
- Ez
több volt mint csók, telhetetlen ne legyen – lihegte kettőnk közé, miközben
homlokomnak döntötte fejét. Gyors puszit nyomtam ajkaira, miközben
végigsimítottam combjain, föl a fenekéig. Mikor érezte, hogy kezeim fenekét
keresik megemelkedett és hagyta, hogy megmarkoljam. – Ez több, mint
telhetetlenség! Ezt nem tűröm – kuncogott fel.
-
Mindig passzív volt? – kérdeztem kíváncsian visszahúzva kezeimet, ő pedig az
asztal oldalának döntötte hátát.
- Most
az vagyok. Mikor ez, mikor az. Maga?
- Én is
kétkezes vagyok. Mikor mit kívánok, tudok alkalmazkodni – vontam vállat. Igaz
volt, sosem jelentettem ki egyértelműen mi is vagyok, domináns vagy passzív, de
legtöbbször nem is érdekel.
- Ezt
szeretem magában. Tud alkalmazkodni.
- Látom
tényleg táplál irántam valamiféle érzést – paskoltam meg térdeit – Ami csak jó,
kedves udvarlóm
- Most
még. Várjon mi lesz, ha a gyerekek megtudják – sóhajtott fel. Sajnos ez ezzel
jár, nem tudom tudják-e, hogy az apjuk biszex, és hogyan fogadják majd,
egyáltalán nekem örülnek-e. Az anyjukat persze pótolni nem tudom, de nem is
akarom. Egy anya pótolhatatlan, így gondolom Alexa is.
- És
mikor tegezhetem?
-
Mondanám, hogy mostantól, de a gyerekeknek feltűnne és azt nem akarom, Drága
- Ez
lesz az új becenevem? Drága?
- Igen.
Találjon ki nekem is valamit – mosolygott rám, eltűnődtem.
- Édes?
-
Tetszik. Ha ketten vagyunk itthon, hívhat így, és tegezhet is
-
Rendben Harry, tegezlek
-
Huncut vagy, szeretsz játszani – tegezett ő is egy huncut mosoly kíséretében,
majd leszállt rólam – Kettőig együtt leszünk, mit csináljunk?
-
Megtanulhatnál takarítani
- Oh,
takarító néni leszek?
- Ühüm
– bólintottam – Segítesz elmosogatni és eltörölgetni én addig felsöprök és
felmosok, rendben, Édes? – kérdeztem én is felállva, majd betoltam a széket és
elvettem az utolsó fánkomat tányéromról. Beleharaptam, míg ő elém lépett.
-
Rendben, Drága – harapott bele fánkomba, majd megfordult és elkezdte
leszedegetni a piszkos tányérokat, én pedig seprűt és lapátot felkapva kezdtem
neki a söprésnek. Szép nagy ház, elfog tartani egy ideig, míg én ezt felsöpröm
és felmosom, de legalább Harry elmosogat és eltörölget.
- Édes?
– kérdeztem söprögetve.
- Igen?
- Csak
én vagyok az egyetlen alkalmazottad? – söpörgettem tovább, felsóhajtott.
- Igen.
Én szoktam takarítani és mosogatni
- És
ezt csak most mondod?! – kérdeztem felháborodva. Persze viccből, szívesen
segítek kitakarítani, de azt hittem vannak takarítók, akiknek ez a feladatuk.
- Most
haragszol? – kérdezte nevetve, megfordultam, majd kezembe vettem a seprűt és a
lapátot, visszahelyeztem a helyére és Harry mellé léptem, aki már akkor nagyban
mosogatott és tiszta hab volt minden.
Belenyúltam
a habba, majd jó sokat a kezembe vettem és Harry arcára kentem, ő pedig morogva
kapott kezem után. Nevetve folytattam a kenegetést, ő pedig még mindig morogva
próbált lefogni.
- Elég
lesz, Drága! – morgolódott, majd kezeimet dereka mögé húzta, így mellkasának
feszültem. Még mindig nevettem, ugyanis sikerült úgy összekennem, hogy szakálla
legyen.
- Jól
áll a szakáll – kuncogtam mellkasába.
- Akkor
innentől nem borotválkozom – jelentette ki morogva, majd elengedte kezeimet és
átölelte a hátam. Kényelmesen tudtam végre hozzábújni, és szorosan átöleltem
derekát, ő pedig hátam. – Ilyen lenne felnőttkorban a szerelem?
-
Milyen ilyen? – kérdeztem kicsit ellökve magam tőle, hogy szemeibe nézhessek.
Gondolkodott. Erősen gondolkodott valamin, gondterheltnek, vagy inkább
tanácstalannak tűnt.
- Hogy
egy nap alatt képesek vagyunk mindenre. Louis, tegnap ismertelek meg, de már
megcsókoltalak, ültem az öledben, elmondtam a legnagyobb titkomat. Ilyen a
szerelem? Sosem éreztem még ilyet… Besült egy férfi vagyok – rázta fejét
nevetve. Ez nem volt igaz, komolynak komoly, de nem besült. Ami azt illeti ezen
már én is gondolkodtam, bár nem sokat. Szerelem első látásra? Van ilyen? És
tényleg ilyen felnőtt korban a szerelem?
- Nem
vagy besült. Szerintem igen is képes vagy a fejlődésre. És nem tudom, lehet
ilyen a szerelem – vontam vállat – Akkor innentől a pasim vagy? – néztem fel rá
mosolyogva. Szemet forgatott, mintha kitudja milyen domináns alkat volnék, bár
ki tudja? Én ebben két kezes vagyok, itt Harry döntene…
- Igen,
a pasid vagyok – túrt bele hajamba, néhol meghúzott egy-egy tincset, de jól
esett. Szerettem ha a hajamat fogdossák, engem mindig megnyugtatott. Mikor
kicsi voltam mindig hosszú hajam volt, hogy a húgaim tudjanak vele játszani.
Szerettem ha játszanak velem…csak…hát anyám.
- Ez
remek. Végre van egy pasim
- Látom
nagyon hiányoltál az életedből
- Egész
életemben rád vártam – bújtam vissza mellkasába – Igazán megtörölhetnéd az
arcod.
- Nem
tetszik a szakállam? – kérdezte felháborodva, majd oldalra nyúlt egy
konyharuháért, hogy megtörölhesse arcát. Felnevettem.
- De,
nagyon tetszik, viszont, ha ez igazi lenne nagyon szúrnál. Akkor nem
csókolnálak meg
- Olyan
vagy, mint Lexi. Ő is ezzel piszkálsz – dünnyögte orra alatt.
- Lexi?
– kérdeztem elválva tőle. Gondolom a felesége, Alexa. Nem zavar – annyira -,
hogy mindig hozzá hasonlítgat, de…kérlek. Most beszéltük meg, hogy járunk, a
felesége jó ideje meghalt – Isten nyugtassa -, akkor miért kell?
-
Alexa. Mindig így hívta az anyja, rajta maradt. Zavar, hogy hozza
hasonlítgatlak, tudom. Sajnálom, de a gyerekeim anyját temettem el
- Tudom
– sóhajtottam fel. Nyilván nem lehet valami jó érzés eltemetni a gyerekeid
anyját, még akkor sem, ha sosem szeretted. De…én nem Alexa vagyok, nem vagyok
nőből, nem tudok szülni, és szerintem még rokoni kapcsolat sincs köztünk.
-
Idegesítő lehetek. Tudod, nehezen válok meg a múlttól
-
Elhiszem. Én is ilyen voltam, de ha nem váltam volna meg, most egy
elmegyógyintézetben csücsülnék a körmömet rágva azt kérdezve magamtól ,,Miért
öltem meg apámat?”. Még most nem zavar Harry, de egy idő után fog. Szeretném ha
lenne köztünk valami, de ahhoz meg kell válnod Alexa-tól – magyaráztam nagyot
sóhajtva. Harry karba fonta kezeit, majd lehajtotta fejét, jól tudta, hogy igazam
van. Miért is ne lenne? Ha nem válik meg Alex-ától akkor nem lesz jobb, sem
neki, sem nekem, sem a gyerekeinek. Tudom nehéz, nekem még most is fáj, pedig
alig emlékszem apámra, de meg kellett válnom tőle, még ha fájt is. De minden
megválás fájdalommal jár… Igaz anya?
Ez iszonyat cuki lett 😍 érdekes múltja van Harrynek és nagy dolog hogy Louisnak elmondta. Nagyon cukik együtt 😍 itt vigyorogtam mikor bókolgattak egymásnak 😍
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. Igen, egy nap ismertség után nagyon nagy dolog elmondani a legnagyobb titkát :D
TörlésPuszi!
Na ez szépen kezd kikerekedni,aranyosak együtt!!
VálaszTörlésValahogy a való életben is ilyen aranyosak lehetnek én szeretném ha így lenne-)
Puszi
Örülök, hogy tetszik, és hogy aranyosnak gondolod őket. Őszintén, azt hittem majd kicsit meghökkentek ezen és nem olvassátok szívesen, de ezek szerint annyira nem zavar...
TörlésÉn is nagyon bírnám, ha ilyenek volnának a valóéletben.
Puszi!
A pillanat, amikor oda mész anyukádhoz és felrakod neki azt a bizonyos kérdést hogy: Annnnyaaaa, egy negyven éves férfi, ki tud nézni 22-nek? És, mintha csak segítene, még bociszemeket is vágsz hozzá, a jobb válasz reményében 😂
VálaszTörlésMondjuk azt mondta hogy simán, szóval most már bátran képzelem oda Harryt, nem pedig félve 😂 Bár még most is furcsa hogy negyven éves... És ömm.. passzív is... De kicseszettúl érdekes és ahw. Gondolat csigázó, szóval no problem 😍
Harry...Hímprosti 😍
My Dream Completed!
Egy történet ahol Harry egy útszéli.
Na jó.
Bye világ, leléptem.
Istenem, imádom, siess a kövivel :3 😍
Már írtam facebook-on is, hogy ez nagyon aranyos volt és mosolyt csaltál az arcomra. Még nekem is furcsa volt negyven évesnek leírni Harry-t és még lesznek meglepő dolgok is, de hát na. Ez kell bele.
TörlésNem minden esetben lesz passzív...csak néha, kétkezesek mindketten, majd mindig cserélnek :D
Örülök, hogy nem taszít téged ez a prostis dolog, nagyon féltem mit szóltok majd, de mint látom egy jó ideje ilyenre vágysz :"D
Megpróbálok sietni, de nem ígérek semmit...
Puszi!
😍😍😍😍😍 Imádtam
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett! :*
TörlésUUUUUUuuuuuuu
VálaszTörlésEz nagyon ott volt. Főleg a vége :D
Imádtam <3
Remélem lesz folytatása, én szívesen olvasnám :)
Örülök, hogy tetszett.
TörlésLesz természetesen folytatása, mindössze most nagyon összejöttek nekem a blogok, túl sokat vállaltam be, így most egyenlőre nem lesznek részek... De lesz, jó hosszú sztori lesz ;)
puszi!