Halloween Night|Larry|2.rész

Sziasztok!

Egy valamennyivel rövidebb folytatás. Remélem tetszik nektek, annak ellenére, hogy a vége kicsit összecsapott lett, ígérem a következő részben megmagyarázok mindent, legalábbis azt, amit tudok megmagyarázok! :)

Nagyon örültem a visszajelzéseknek, örültem a komiknak. Nagyon jól estek, köszönöm! Most is konmizzatok! ;)

Nos, sokan láthattátok, hogy Hope félig-meddig visszatért. Ebben nincs semmi szomorú, nagyon örülök neki, örülök, hogy jobban van, de...nem folytatom az IIWII-t. (it is what it is) Nincs hozzá ihletem, kinőttem az olyan fajta Mpreg-et, és visszajelzés sincs, meg ugye időm sincs, és nem is lesz. Ez így nekem megfelel, hogy A) héten SS, B) héten pedig NC. Akkor gyakrabban lesznek részek.

És nem utolsó sorban sajnálom a késést, de lagziban voltam, ami ráadásul 2 napos volt, semmi időm, és energiám nem volt az íráshoz. Ne haragudjatok! Ha minden jól megy, ma nekikezdek a NC 9. részének. :)

(Ui: A facebook csoportba nyugodtan jelenkezzetek! Ki van téve)

Nem is untatlak titeket! ;)

Jó pihenést!

Jó Olvasást!

Lorine W.

Halloween Night (Larry)

Werewolf

2.rész

A csipet csapat tovább sétálgatott a farkasüvöltéssel teli éjszakában, egy megfelelő házat keresve, ahova ha becsengetnek bőven kapnak majd édességet. Természetesen volt ilyen ház, a város végén. De oda nem hajlandó Louis elkísérni a tökmagokat,  arra hivatkozva: Anyu nem engedte meg. Hogyne engedte volna, ő azzal nincs tisztában, hogy vadásznak a fiára, ő nyugodtan van otthon abban a tudatban, hogy a gyerekek vidáman futkosnak az utcákon. Csak szeretnének. Louis nem engedi, hogy elmenjenek a közeléből, fél, hogy bajuk esik,és ez a furcsa féltés feltűnt Lottie-nak is.

-       Mi bajod, Lou? Miért kell állandóan félteni? Eddig alig vártad, hogy elmenjünk a közeledből, most meg minden lépésünket figyeled…- dünnyögött az orra alatt a nagylány, amin Louis felnyögött.

-       Csak félt titeket….nincs ebben semmi. Ha engem így féltene a nővérem…- sóhajtott Harry, aki valamilyen úton-módon a két sráchoz csapódott, és hátulról szemlélte a lányokat, megakadályozva, hogy Louis és Liam tovább társalogjanak.

-       Persze. De ő nem az a fajta aki tűzbe rohanna értünk. Ő kergetne minket bele. Kis mocsok…- morgott tovább Lottie.

-       Ez sem tetszik? Akkor a büdös francot csináljak veletek?- háborodott fel a fiatal farkas, mire a húga szemet forgatott.

-       Megenni nem kell…

-       Nem szeretem a marhahúst, amúgy sem…- rántott vállat Louis.

-       Te trópusi! – szólt vissza a nagylány, mire Harry kuncogni kezdett.

-       Minek neveztél? – kérdezett vissza a farkas –Tudod mit jelent?

-       Nem. Anyu szokta mondani. Miért, mit jelent?

-       Ezt azokra mondják, akik melegek. – szólalt meg most először Liam –De fején találtad a szöget

-       Liam! –szólt rá a haverja dühösen –Nem az utcán kéne ezt megbeszélni!

-       Miért? Tényleg az vagy? –kérdezte a mellette sétáló Harry, mire nagyot dobbant a szíve. Most nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a kérdésen, mert lehet…hogy a saját szerelme fogja elítélni, vagy lehet…hogy pont ez a válasz hozza őket össze.

-       Hát, ömm…igen. Az vagyok…- sóhajtott, miközben elkapta a tekintetét Harry-ről.

-       Oh…Értem…- sóhajtott a bongyor, majd előre ment a lányokhoz, Lottie pedig a két sráchoz csapódott. Louis szomorúan nézte a nála pár centivel magasabb fiú hátát, aki ezek szerint sosem lesz az övé. Ilyenkor mindig azt sajnálja, hogy farkassá változott, és nem pedig lánnyá, akkor lehet Harry kedvelné, mert most biztosan undorodik. 100%, hogy undorítónak találja.

-       Nyugi Lou, én így is szeretlek- ölelte át a vállát Liam –Majd feldolgozza.

-       Mondja ezt az, aki elcseszte az estémet! –háborodott fel, és már érezte a karmait a tenyerébe nyomódni –De mindegy. Előbb-utóbb úgyis kiderült volna. Csak ebben az a pláne, hogy anyám előbb tudta, hogy meleg vagyok, mint én…

-       Hááát, jó ideje mondogatja nekünk…- mondta Lottie, ezzel beszállva a beszélgetésbe.

-       Mit is, pontosan?- kérdezett rá Louis, lenézve a húgára.

-       Hát, hogy mi lenne, ha te is meleg lennél. Hogy nem szabad téged elítélni, sőt, egy meleget sem szabad lenézni addig, még nem ismered, meg hogy attól még lehetsz jó ember, hogy a fiúkat szereted, ilyesmi. A szokásos szent beszéd. – rántott vállat Lottie.

-       És miről vette észre? Vagy miből gondolta? –kérdezősködött tovább a farkas.

-       Azt mondta furcsa vagy. Sokat mégy el otthonról, és nem lányokkal, hanem Liam-el. Azt is kifantáziálta, hogy lehet Liam a pasid. Na azon jót nevettünk… Amúgy az öltözködésed is fura volt. Nagyon színesen, és nőiesen öltözködsz, és még a járásod, meg a tartásod is nőies. Aztán jött a múlt, hogy imádtad a magas sarkú cipőket.. Meg ugye a beszéded sem olyan, a hangod is magas, úgy az egész megjelenésed.. Az meg még furcsább amit a gépeden láttam, mikor 10.-es voltál…

-       Te megnézted a képeimet!? –szakította őt félbe a bátyja –Mit láttál?

-       Az egyik osztálytársaddal csókolóztál, Chris-el.

-       És megmutattad anyádnak…- sóhajtott Lou –Fura is volt, hogy mindig megkérdezi, hogy ,,Chris-hez mégy?”. Pedig az már 2 éve volt… És még?

-       Minek a tanga egy férfinek? Ez volt a következő pont. Az a piros csipkés nagyon szexi…

-       Jézusom! Arról még én sem tudtam…- szólalt meg Liam, aki ez ideáig figyelmesen hallgatta a csajszit.

-       Chris-től kaptam… És nem is hordtam.. –rántott vállat –Nem buzi vagyok Liam, hanem meleg! Nem hordok tangát, meg mindenféle szexi csipkés dolgokat, nincs ostorom, magas sarkúm, csajos cuccok, és nem festem magam. Csak a férfiakat szeretem, ennyi. Nem kell mindent elhinni.. De folytasd, mi volt még furcsa?

-       Ritkán nyög egy férfi, férfi nevet… Nos, ez kábé 3 hete volt. Bent ügyködtél a fürdőben éjnek évadján, és csak azt nyöszörögted, hogy: ,,Ahh, igen! Mélyebbre! Még, még! Ahh! Mélyebbre!” Szereted ha alul vagy, mi?- húzogatta a szemöldökét Lottie a bátyjára, mire az nagyot nyelt.

-       A szexuális életem nem tartozok rád!

-       De anyura igen…

-       Rá sem. Az meg egy másik dolog, hogy pont hajnali 3-kot kellett pisilnie.

-       És 4 óra volt, mire bejutott, mert te még letisztogattál mindent…

-       Én higiénikus vagyok. De drága Lottie-m, honnan tudsz te ennyi mindent a meleg szexről? Engem nem zavar, de anyádat fogja. –kérdezte Louis, ezzel sarokba szorítva a húgát. Az csak nagyokat pislogott a nagyobbikra, Liam pedig röhögni kezdett. Viccesnek találta, hogy egy 13 éves csajszi magyaráz a meleg bátyjának a meleg szexről, az meg pláne nevetséges volt, hogy tangát talált nála az anyja, és csak remélni tudja, hogy a bilincset is megtalálta.

-       Hát, ömm…az már más téma…

-       Persze, kis rafkós. Direkt kérdeztél rá mit jelent, ugye?

-       Ahha.

-       Jól van, holnaptól kínozlak, hugi. –nyomta meg a hugi szócskát, hogy érzékeltesse vele, hogy komoly a dolog. Lottie csak bólintott, majd inkább előre szaladt a többiekhez, aminek Louis kifejezetten örült.

-       Nem is tudtam, hogy passzív vagy…- szólalt meg Liam, mire Louis rákapta a fejét, és alig pár másodperc alatt váltott a szeme kékből, vörösbe. –Jó, jó. Nem firtatom… Egyébként hogy bírod?

-       Szarul. Szétmegy a fejem, és legszívesebben letépném valaki fejét. - válaszolta őszintén, Liam pedig felsóhajtott.

-       Csak ne én legyek az a valaki

-       Igyekszem…

-       És a farkasok?

-       Nincsenek messze. Engem követnek. –sóhajtott a farkas –Nagyon félnek, mintha terrorizálnák őket. Lelki terror…

-       Félsz?

-       Kicsit. Kíváncsi vagyok, miért jön ide egy másik falka… Apám egyszer mesélt arról, hogy Will miért tűnt el évekre. Gyilkolt. Egy nőt, és egy férfit lőtt le, szerintem farkasok voltak, és jöttek most bosszút állni. – magyarázta Louis, Liam pedig csak hevesen bólogatott. Lehet, igen, lehet nem. Ki tudja?

-       Egy farkas mennyit vár a bosszúval?

-       Általában 5-10 évet. Nem kapkodják el.  – vont vállat Louis, közben nagyot sóhajtott. Legszívesebben elrohant volna az erdőbe, és ott átváltozott volna, hogy kitombolhassa magát, de nem tehette. A testvérei, Harry és Liam rá voltak bízva, meg még ugye jön a farkas falka is. Nem hagyhatja itt őket, lehet megtámadnák őket. Bár őt követik, előfordulhat, hogy irányt változtatnak. A farkasok nem kiszámíthatók, ezt már megtanulta Louis. Ő maga sem kiszámítható.

-       Türelmes állatok…- szólalt meg Liam –Nem rád vall

-       Pedig…akkor édes a bosszú, ha jól kiterveled, ehhez pedig évekre van szükség. A diplomát sem 2 év alatt szerzi meg az ember, nemde?

-       Valaki nagyon bölcs lett- gúnyolódott rajta Liam, mire a farkas csak vállat vont.

-       Egyszer ezt is el kell kezdeni, mosolygott maga elé.

-       LOUIS!- egy hangos sikítás szelte ketté a csendet, és ha ez nem volt elég, még Louis fülébe is belekúszott a hang, ezzel elérve azt, hogy a farkas feje még jobban fájjon, és a földre rogyjon a fájdalomtól. A kezeit fülére tapasztotta, közben hangosan morgott, és érezte, ahogy az a feszítő görcs ami rátelepedett még jobban erősödni kezd, elérve azt, hogy átváltozzon. Liam rögtön leguggolt mellé, miközben a hang tulajdonosát kereste, aki Lottie volt. A lánnyal szemben pedig egy farkas vicsorgott. Kék szemei voltak, és sötét, fekete bundája.

-       Louis! Louis! Szedd össze magad!- dadogott Liam, miközben rángatta hacverját, aki akkorra már átváltozott. Irritálta a farkas szag, illetve a sikítás is benne volt. Harry elkezdett hátrálni a lányokkal, egészen a földön tértelő Louis-ig, a farkas pedig követte őket. Morgott, és csurgott a nyál a pofájáról. Épp elrugaszkodott,  arra készülve, hogy ráveti magát Lottie-ra, mikor Louis négykézlábra támaszkodott, és kinyitotta a szemeit, amik vörösen világítottak. Ráüvöltött a farkasra, mire az nyüszítve feküdt le előtte. Louis-nak hatalmas fogai nőttek, előkerült a szőrzete is, és hatalmas karmai voltak. A csipet csapat remegve hátrált Louis-tól, kivéve persze Liam-et, aki elképedve nézett a haverjára.

-       Te gyámoltalan! –morgott Louis farkasosan –Minek van orrod? –morgott tovább, ekkor meghallott egy szipogást. Egy kislány szipogást. Daisy szipogott, aki Harry-be bújt ijedtében, aki védelmezőt nyomta háta mögé a lányokat, akik kisápadva lesték a testvérüket.

-       Uram, azt hittem megdöglök…- sóhajtott fel Liam, de Louis nem foglalkozott vele. A pityergő kislányt nézte szomorú, és bocsánatkérő szemekkel. Louis felállt, ott hagyva a farkast, majd a kislányhoz sétált, aki hátrálni kezdett, Harry-vel együtt, így Louis megállt. Aggódó szemekkel nézett fel a nála pár centivel magasabb fiú szemébe, akinek a félelemtől csillogott a szeme. Normális esetben ez boldoggá tenné a farkast, mert a másokból áradó félelem a tápláléka, de most…

-       Daisy…én vagyok, Lou. Ne félj!- próbálta Louis kedvesen, és lágyan mondani, de tekintve, hogy vérfarkas nehezen ment.

-       M-m-mi vagy te?- kérdezte dadogva a kislány.

-       Vérfarkas…- sóhajtott a bátyja –Egy rémisztő kutyus.

-       Jó, hogy nem kiscica…- forgatott szemet Liam –A frászt hozta rám ez a dög!- mutatott a fekete farkasra, mire az morogni kezdett. –Jó, jó, haver. Nagyon cuki vagy!

-       Lányok…sajnálom…- mondta Louis szomorúan –El kellett volna mondanom…

-       M-m-mióta v-vagy f-farkas?- kérdezősködött tovább a kislány.

-       Majdnem 1 éve…

-       De…de…de…az lehetetlen! Vérfarkasok nem léteznek! – suttogta maga elé Harry –Ez nem jó tréfa Louis! Honnan van ez a kutya?

-       Harry…én tényleg…

-       LEHETETLEN! VÉRFARKASOK NEM LÉTEZNEK!- üvöltött egy hatalmasat a srác, Louis pedig meglepődve nézett rá. Sosem látta még így Harry-t. Így…sosem volt még kibukva. Legalábbis ő még sosem látta ennyire kibukva. Annyira meglepődött, hogy észre sem vette, hogy emberré változik, és, hogy újra normális alakot ölt, Csak tátott szájjal nézett Harry-re, aki könnyes szemekkel bámult le a farkasra.

-       Jézusom…- mondta meglepve Lottie –Te tényleg… Úristen, most már minden érthetőbb… Will, te, a telihold, a bilincs, a foci, apa…minden világos! – kiáltott fel boldogan a lány –Csak azt nem tudom mit keres itt ez a farkas…

-       Hááát….alfát keres. Azt hitte ellenségek vagytok, csak engem védett.. – nézett hátra a fekete farkasra –De mi az amit értesz?

-       Will bácsi vadász, farkas vadász, ezek szerint vérfarkas  vadász is.Teliholdkor azért nem jössz ki a szobádból, vagy mégy át Liam-hez, mert tombolsz. A bilincs nem a szexhez kell, hanem a teliholdhoz. A foci azért megy jobban, mert teljesen átállt a szervezeted és ügyesebb vagy. Apa pedig…érezte, hogy…te más vagy. Nem csak, hogy meleg vagy, de jó szívű is…ezért lettél farkas. – magyarázta a lány, Louis pedig csak bólogatott. Mert teljes mértékben igaza volt a húgának. Mindenben.

 Nagy szerencséjük volt, hogy akkor nem volt kint senki, legalábbis az utca azon részén nem, mert a rendőrök épp akkor mentek el mellettük, de szerencsére a farkast kutyának nézték, Louis pedig már ember volt,.

Halloween Night|Larry|1.rész

Sziasztok! :)

Itt is elenne az ígért Halloween történet. Eretetileg úgy volt, hogy egyszerre töltöm fel, de tekintve, hogy az lenne 20-25 oldal, gondoltam megkíméllek titeket, és csak 6 oldalt töltök fel nektek. Szóval, részekre bontom. Tudom, jobb lenne egyszerre, de így legalább meglesz a hangulat Halloween-ra. Illetve, aki akkor nem lesz elérhető, az most, vagy a hétvégén eltudja olvasni az első részt, és tud találgatni.

Nos, elég furcsa még nekem ez a téma, így nem is lett annyira horroros, inkább csak a Halloween van meg benne. Remélem nem lett nagyon béna, mert igyekeztem valamit összehozni, hogy megtudjalak titeket lepni! :) Remélem sikerül! :D

A blog kapott egy újabb kinézetet, ami személy szerint, nekem jobban tetszik mint az előző, de ízlések és pofonok :) (Ha valaki szeretne ilyen blogot, szóljon, csinálok! ;) Értek hozzá egy kicsit, ezt is én csináltam)

És nagyon szépen köszönök mindent. A látogatókat, a komikat, a feliratkozókat. Köszönöm, hogy vagytok nekem. :* (Mercííí, hogy vagy nekeeeem! :p)

Na szóval! 

Szép ünnepeket, jó pihenést!

És persze jó olvasást! 

Lorine W.

Halloween Nihgt (Larry)

Werewolf

1.rész

Sötét, teliholdas éjszaka volt, csak a hangos farkasüvöltések voltak azok, amik kettészelték a ködös légtér csendjét. Az erdő mélyén baglyok huhogtak, s farkasok vicsorítottak egy-egy betolakodóra. Rengeteg állat kelt útra, most volt a vándorlási szezon, ezzel fenyegetvén az embereket, akik attól féltek, hogy a városba kószálnak a vadállatok. Pedig a legtöbb nem a város fele tartott, hanem ellenkező irányba, az erdő túlsóoldalára. Csak a farkasok egy része indult el a város felé. Igen csapzott falkáról volt szó. Piszkosak, és mondhatni igénytelenek voltak, látszott nincs mit enni, és félnek. Menedékért indultak el, az Alfát keresték, mert ők egyedül voltak. Gyengék voltak, éhesek, és féltek. Alfát kellett keresniük.

Eközben a Tomlinson család a Halloween-i gyűjtögetős éjszakára készült. Jobban mondva a család csak egy része. Egyetlenegy gyermek kimaradt, ő a szobájában volt. De nem is nevezhető már gyereknek, hisz 18 éves elmúlt, és az szerinte már felnőtt. De nem azért nem készülődött mert kinőtte, hanem kínlódott, és ezt a haverja felügyelte. Az ágy lábához volt bilincselve, a keze már tiszta vér volt az állandó rángatástól, a szemei vörösen izzottak, a fogai hegyesebbek voltak egy tőrnél, így vicsorgott a tőle méterekre ülő fiúra, aki nyugodt, és unott tekintettel figyelte ahogy a barátja próbálja elharapni a bilincset. természetesen erről a szülei mit sem tudnak, úgy tudják filmet néznek.

-       Haver, olyan betegen nézel ki ilyenkor… Nem hiszem el, hogy még mindig nem tudsz magadon uralkodni, pedig Alfa vagy…- rázta a fejét Liam. Louis –az említett 18 éves ,,férfi” – abba hagyta a bilincs rágását, és barátjára kapta a fejét.

-       Te ezt élvezed, igaz? – kérdezte morogva a srác –Különben sem én akartam Alfa lenni!

-       Na látod! Tudsz épp ésszel gondolkodni, de nem tudsz magadon uralkodni. Hogy is van ez?- kérdezte az íróasztalnál ülő  Liam. Louis elvicsorodott, ahogy eszébe jutott, hogy tulajdonképp ő már majdnem egy éve így kínlódik, de még mindig nem tud magán uralkodni teliholdkor. De végén csak vállat rántott. Nem adott neki történelem órát a ,,tanárja”, így nem igazán tudja mit is kéne tenni.

-       Alex-et kérdezd!- felelte egyszerűen. Liam csak elmosolyodott. Megkérdezte volna ő, ha nem lenne már halott az a bizonyos Alex. Ugyanis Louis nagybátyja megölte, mert vadász. Vérfarkas vadász.

-       Louis szívem, minden rendben? –kopogott hármat Louis édesanyja Jay. Liam rögtön az ajtó felé kapta a fejét, Louis pedig lefagyott. Mit mondjon ilyen morgós, mély hangon? De neki kell válaszolnia, ha Liam válaszol nem fogja elhinni az anyja.

-       Igen anya, jól vagyok. Miért? –kérdezett vissza a srác. A hangja mély volt, és sokkal karcosabb, mint szokott, és morgott is.

-       Olyan furcsa a hangod, fiam. Biztos jól vagy? –kiabált be a nő, mire a srác nagyot sóhajtott. Tudta, hogy nem ússza meg ennyivel.

-       Igen, csak aaaa torkom. A sok röhögés. –mondta a fiú kicsit akadozva, mire most a nő sóhajtott az ajtó mögött. Nem hitt a fiának, nagyon nem. Egy jó ideje mindent eltitkol előle, és ez zavarja, de nem szól, elvégre 18 éves. És most sem fog. Most az az első, hogy a húgai rendben legyenek.

-       Rendben, életem. De azért a lányokat elkísérhetnéd. Este van, és nagy a köd. Nem szívesen engedem őket el egyedül. Elmehetnétek velük…- próbálta rávenni a fiát, hogy elmenjen a húgaival csokit gyűjteni, mert már jó ideje nem beszélget velük. És ez szintén zavarja Jay-t. Eddig annyira szerette őket, annyit volt velük. Nem hiszi el, hogy csak azért kerüli a családot, mert 18 éves. Nagyon nem hiszi el.

-       MI!? De már Lottie nagylány! Nyugodtan elmehet velük! –Louis viszolt próbált kibújni ezek alól. Nem mehet el velük, bármikor átváltozhat, fél, hogy…bántaná őket, és…nem akar nekik ártani, de sajnos megtörténhet.

-       Louis! Lottie még csak 13 éves! Menjetek el velük! – mondta most már ingerültebben a nő. Nem tudta elképzelni Liam mivel szórakoztatja ennyire a fiát, hogy az sosem akar kimozdulni.

-       De anya! –nyekergett Louis, és megint felcsillantak a szemei a dühtől. Nem mehet el velük. Liam próbálta a háttérben csitítgatni a morgó farkast, de nem nyugodott, csak fújtatott.

-       Nem érdekelsz, fiam! Készülődjetek, és menjetek el velük! –jelentette ki a nő, majd már indult is, de a lépcsőnél visszakiabált. -5 percet kaptok!

-       A rohadt életbe! –morgott hangosan Louis –Nem mehetek el velük! Megölném őket, és rengeteg a vadász! Vagy engem ölnek meg, vagy én ölök meg valakit! –mondta idegesen Louis –Szedd már le ezt a szart! –rángatta a jobb kezét, miközben vöröslő szemeit Liam-re vezette, aki nagyot sóhajtva állt fel a székről, majd letérdelt barátja mellé, és eloldotta a bilincset. A srác rögtön a csuklójához kapott, ami tiszta vér volt, de tisztán lehetett látni, ahogy lassan összehúzódik a seb, majd lassan, de gyógyulni kezd, a végén pedig már alig látszik. Ezt nagyon szerette nézni Liam. Olyan elképesztő, hogy a haverja erre is képes.

-       Ez igaz Louis, de ha nem titkolóztál volna, hanem rám hallgatsz, és elmondod, most itthon maradhatnál! –oktatta kis őt Liam, majd felállt mellőle –Na öltözz! –szólt rá Louis-ra.

-       Mit vegyek fel?

-       Tütüt! –forgatott szemet –Egy tiszta pólót és kész!

-       Oké…- sóhajtott Louis.

Elővett egy tiszta pólót a szekrényből, majd lecserélte a piszkosat, ami tiszta verejték, és vér volt az állandó önmarcangolás miatt, mert saját magát karmolászta. Muszáj volt valahogy uralkodnia magán, és ezt csak akkor ment, ha kizökkentette magát abból a húzó, kényszeres görcsből, ami rátelepedett, ami csak úgy ment, ha fájdalmat okozott magának, mert így feleszmélt, és képes volt emberré változni. A verejték pedig a kíntól volt. Kínlódott, mert az egész szervezetének át kellett változni ahhoz, hogy képes legyen egy testben két lelket ápolni.

Mikor átöltözött haverja felé fordult, akkorra sikerült valahogy lenyugodnia, már nem világított vörösen a szeme, nem látszódtak a hegyes fogak sem, és a szőrzet is eltűnt. Úgy nézett ki, mint egy normális ember… Nagyot sóhajtva sétált barátja elé, aki csak kedvesen rámosolygott, így kénytelen volt ő is elmosolyodni. Liam kinyitotta a kulcsra zárt ajtót, majd egymás után léptek ki a fehérre vázolt faajtón, aminek belső fele tele volt mély karomnyomokkal, amiket persze Louis okozott, és még mindig nem sikerült eltüntetni.

Lesétáltak a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol a kislányok különféle ruhákba voltak bújtatva. Lottie;vérfarkas volt, Fizzy;vámpír, Daisy; hercegnő, és Phoebe; tündér. Lottie öltözete lepte meg a legjobban, mert egyáltalán nem hasonlított egy igazi vérfarkasra. De nem baj, nem is kell neki tudni, milyen egy igazi vérfarkas. Elszörnyedne, ha így látná.

-       Nagyon szépek vagytok! –mondta nekik Liam, mire a kicsik hiányos fogsorukkal rámosolyogtak.

-       Jah… - sóhajtott Louis. Épp ekkor csöngettek. Jay nem tudott hova kapni, mert tele volt a keze mindenféle kellékkel, így könyörgőn fiára nézett –Jó, kinyitom! –morgott egyet, olyan vérfarkasosan, amin a család meg is lepődött. Elsétált az ajtóig, majd kinyitotta a hatalmas faajtót, ami kivételesen barna volt. Egy göndör hajú, kalóznak öltözött srác állt ált  az ajtó előtt.

-       Csokit, vagy csalok! –cincogott magas hangon, mire Louis felnevetett. Bőven nem olyan kisgyerek, mint ahogy viselkedik.

-       Vicces vagy Harry! –mosolygott rá. Nos igen. Ismerték egymást. Harry Gemma öccse, Gemma pedig Louis ,,titkos hódolója”, bele van esve szegény srácba, aki figyelembe sem veszi. Mert…neki más tetszik. Pont, hogy az öccse.

-       Ugye, hogy ugye? –húzogatta a szemöldökét a fiatalabb –Miért nem öltöztél fel? Nem jössz? –kérdezte kicsit szomorkásan. Louis-nak rögtön gyorsabban vert a szíve, akármennyire is próbált rá figyelni nem ment.

-       Ömm, de, megyek. Csak nem öltözök be, csak kísérő vagyok. Liam-el együtt..- rántott vállat, majd arrébb állt, hogy a fiú be tudjon majd mellette menni –Gyere be!- intett a fiúnak, mire az be is ment. A kicsik rögtön lerohamozták, Jay pedig mosolyogva figyelte, ahogy a lányai Harry-n csüngenek.

-       Te is jössz velünk? - kérdezte a rajta csimpaszkodó Daisy.

-       Hááát, ha Mrs. Tomlinson bele megy, akkor veletek tartok –mosolygott a két kicsire.

-       MI!? – sikított fel Louis, mire mindenki rákapta a fejét. A srác csak tátott szájjal lesett a fiatalabbra, aki csak szomorú tekintettel vizslatta Louis-t. Rosszul esett neki, tény és való, de…ez van. –Mármint nem úgy volt, hogy a haverjaiddal mégy?

-       Nincsenek haverjaim, Louis. –mondta szomorúan.

-       Anyud mondta…- válaszolta az idősebb –Ne haragudj… Velünk jöhetsz…

-       Louis! –suttogta oda Liam. –Telihold van! Megölöd!- figyelmeztette, de Louis csak vállat volt.

-       Nem mondhatok neki nemet! Megbántom! –suttogta vissza, mire Liam csak sóhajtott.

-       Te tudod, Rómeó…

-       Indulhatnánk végre? Mire elindulunk felkel a nap! – nyekergett Lottie, Louis pedig szemet forgatott. Nem hogy örülnének neki, hogy nem kell menni suliba, nem, ők elmennek csokit gyűjteni, mert most ingyen van… Persze, jobb dolguk nincs is, mint nem hagyni, hogy a bátyjuk kínlódjon a szobájába, a telihold miatt…

-       Igen, indulhattok! –mosolygott rájuk Jay –Vigyázzatok magatokra, hallgassatok a nagyokra! Louis parancsol!

-       Na ne már! Miért pont ő? Nyugodt szívvel hagyná, hogy elraboljanak minket..- nyekergett most Fizzy, Louis pedig kiadott egy ,,Ch!” hangot. Ha így fojtatják hagyni is fogja, pedig…simán meg tudná őket menteni. Gyors, ravasz, erős, baromi nagyok a fogai, a karmai, esélye sincs az ellenségnek, főleg, úgy, hogy Alfa.

-       Akkor majd én megmentelek titeket! Nyugi van lányok, három pasi csak meg tud védeni!- kacsintott rájuk Harry.

-       Ó igen. De azért tisztázzuk, ha valaki elakarja őket vinni, Lou hagyja, én elfutok, és te verekedsz. – folytatta Liam a viccet, mire Louis ránézett. A szemei vörösek voltak, és…mosolygott. Nagyon rémisztő párosítás volt, így Liam befogta –Inkább menjünk! – nyelt egy nagyot.

El is indultak. Kiléptek a hideg, ködös, és rémisztő éjszakába, ami Louis-nak nem tetszett. Rossz előérzete volt. Nagyon is. Féltette magát, de legjobban a húgit, és a…két haverját, mert ők mind emberek. Félt, hogy…valaki tényleg elrabolja őket, vagy még rosszabb. Egy vadász meglövi őt, a többieket meg elviszi, vagy…más falkából jönnek farkasok, vagy bármi. Halloween-kor bármi megtörténhet, hiába vannak rendőrök minden utcában. Nem mindig veszik észre, és…ilyenkor kell ő és…Liam. Bár ember, de rengeteget segít.

Csak csöndben sétáltak. A gyerekek elől, Harry-vel, Liam, és Louis hátul. Egyáltalán nem féltek a lányok, mert tele volt az utca gyerekekkel, ismerősökkel, felnőttekkel, rendőrökkel. De Louis még mindig nem tudott megnyugodni…

-       Mi a baj, Lou? – kérdezte tőle Liam, mire csak sóhajtott.

-       Rossz előérzetem van. Rossz szag van, nem tetszik ez nekem…- mondta a srác aggódva, úgy, hogy az elől menők ne hallják.

-       Milyen szag van? Mit érzel?

-       Farkast…- felelte a fiú.

-       Vérfarkast?

-       Nem , farkasfarkast. Olyan normál farkas szagot, a legközelebbi vérfarkas 3 km-re van tőlünk, de ezek közelednek, sokan vannak, alig 2 km-re tőlünk. Valamit keresnek, és rémültek. Félnek valamitől. – mondta miközben a levegőbe szaglászott. Hála a ,,farkas-orrnak” mindent megérez. Néha túl sok mindent.

-       Mitől félhetnek? – kérdezte Liam, miközben a levegőbe lehelt.

-       Egy másik falkától, amik erősebbek. De ezek szerint azok már vérfarkasok… Akkor nem jönnének erre…

-       Nem érzed őket? Milyen közel vannak? – kérdezte Liam izgatottan. Imádta hallgatni, ahogy a haverja beszámol arról mit érez, és szeretett találgatni, hogy mi is lesz itt. Mik jönnek, mikor, és a többi.

-       Még messze. Nem igazán érzem őket, kb olyan 10-20 km.

-       Az nincs messze…

-       A szomszédos megye…- mondta aggódva Louis. Nagyon aggódott, mi lesz, ha őt keresik, ha Alfát keresnek, de ő nem alkalmas erre? Ha…csak a telihold miatt jönnek? Egyedül mit tesz, ha rájuk támadnak? Ha ő érzi őket 10-20 km-ről, akkor ők is érzik őt, és akkor biztos, hogy erre jönnek. Az pedig nem jó. Nagyon nem. Egy egész falka ellen nem tud mit tenni. Ő csak egy Alfa, nem biztos, hogy hallgatnak rá, sőt… Lehet van Alfájuk, akkor viszont megölik.

-       Ne aggódj Lou! Minden rendben lesz! – mosolygott rá Liam, ami kicsit megnyugtatta. De tényleg csak kicsit.

Ezt a beszélgetést az elől menők nem hallották, csak sétálgattak nyugodtan, és nevetgéltek, néha-néha meg-meg álltak egy kortárssal beszélgetni, vagy csokit cserélni, mert…miért ne? Még nekik nincs semmi, de majd lesz.

Innentől csöndben sétálgattak, ami nem tetszett Harry-nek, tekintve, hogy imád beszélgetni, így hát megszólalt.

-       Baj van? – kérdezte a göndör hajú, miközben hátra fordult.

-       Nincs! – mosolygott rá Louis –Miért?

-       Csöndben vagytok…

-       Csak kinőttünk a gyűjtögetésből – felelte helyette Liam, mire Harry bólintott, és visszament a kicsikhez.

-       Mikor akarod neki elmondani, hogy tetszik? Csak vigyorogsz állandóan…- suttogta Liam, a mellette sétáló farkasnak, mire az vállat vont.

-       Nem olyan könnyű az!

-       Persze… Lesni könnyebb – dünnyögött az orra alatt Liam.

-       Liam, még gyerek! Az anyja úgy sem hagyná! – sóhajtott szomorúan Louis, miközben eszébe jutott, mikor Harry-t egy lánnyal látta sétálni két héttel ezelőtt. Akkor volt először olyan, hogy a suli WC-jében változott át. Azóta sem mer a közelében lenni Harry-nek, fél, hogy előtte is átváltozik.

-       Azt is könnyű rámondani, hogy ,,Az anyja nem hagyná”. Valld be, félsz, hogy bántani fogod… - rántott vállat Liam. És fején találta a szöget. Louis pont, hogy ettől félt, nem is kicsit félt attól, hogy…rátámad Harry-re, vagy a lányokra.

-       Így igaz…- sóhajtott egyet –Állj! – torpant meg, mire mind megálltak.

-       Mi van? – kérdezte Lottie unottan a fülelő, és szagló bátyját, ami az ő szemszögéből elég beteges volt.

-       Will …- morgott egyet –A bácsikátok…

-       Will bácsiiii! – rohantak a kislányok egy fekete alakhoz, ami feléjük közeledett. De azt pont nem látták, hogy egy pisztolyt rejt el a nadrágjában, és azt sem, hogy Louis-ra gyilkos pillantásokat mért. Liam is csak sóhajtott, Harry pedig hátrébb lépett a fiúkhoz, mert nem igazán kedvelte Louis bácsikáját. Olyan…fura volt.

Will közelebb sétált a fiatalokhoz, miközben a kisebbeknek osztogatott édességet. A kislányok boldogan vetették magukat a nyakába, Louis pedig alig bírta magát visszafogni. Legszívesebben letépte volna a fejét annak az undorító embernek, aki a saját unokaöccsére vadászik, és még az apja halálát is ő intézte. Undorító féreg!

-       Nahát Louis! Te ilyenkor kint? – kérdezte megjátszott kedvességgel. Itt természetesen a teliholdra utalt, és éles szemeive4l azt is kiszúrta, hogy Louis kezei véresek, mert a karmait a tenyerébe mélyeztette.

-       Igen Will, ilyenkor kint. De hidd el, nem hozzád jöttünk…- válaszolta Louis undorral.

-       Pedig, megmertem volna esküdni rá, hogy ma nem jössz ki a szobádból. Még jó, hogy nem fogadtam senkivel – mesélte a férfi, Louis pedig egyenesen rosszul lett attól a hangtól. A pisztoly szaga meg végképp zavarta.

-       Minek a fegyver? – kérdezte, miközben folyamatosan a férfi nadrágját nézte.

-       Vándorolnak a farkasok… Nem akarom, hogy a lányoknak baja essen… Na meg persze Harry-nek sem eshet baja… - magyarázta tele gonoszsággal, miközben közelebb araszolt Louis-hoz –Téged keresnek, Louis? Hmm?

-       Nem tudom! – válaszolta a fiú .

-       De egy falka is erre tart. Biztos vagyok benne, hogy nem ok nélkül! – suttogta Will –Ha ártatlanok fognak meghalni, a te lelkeden szárad! – fenyegette meg őt a bácsikája mire egy grimasz jelent meg az arcán.

-       Lelőnél?

-       Fel is szabdalnálak! – morogta a férfi –Jó gyűjtögetést, jók legyetek! – mosolygott a lányokra, majd egy utolsó pillantást vetett Louis-ra és már ment is tovább. Louis megkönnyebbülve sóhajtott fel, mikor hallótávolságon kívülre jutott tőle a nagybátyja. Akkora egy szemétláda alak. Nem érti, hogy kedvelhette őt az átváltozása előtt?

-       Miért haragudtok egymásra ennyire? Állandóan csak a ,,Meg is ölnél?” kérdést teszed fel neki valamilyen formában. Miért?- kérdezte Lottie, miközben újra elindult a gyűjtögető csapat.

-       Hosszú történet…- sóhajtott Louis –Majd egyszer elmesélem -,,ha el tudom” tette hozzá magában, majd némán sétált utánuk. Még a nagyszájú Harry is csöndben volt. Érezte azt a furcsa feszültséget Will és Louis között, és elgondolkodtatta. Vajon mitől alakulhatott ki? 

The rich man|Larry| 4. rész|Epilógus

Sziasztok!

És most befejezem ezt a nagyszerű történetet, amit imádtam írni. Remélem tetszik majd a befejezés. :)

Köszönöm a komikat, a feliratkozásokat, és minden mást amit eddig értünk tettetek! :) Sajnos a versenyre nem jelentkeztek, így azt le fogom venni, de azért Pakkör oneshotját szeretettel várom, mert már egy éve könyörgök neki, hogy írjon valamit! :D Szeretlek Pakkör, csak azért kínozlak.

Nos, a következő 2 részes Larry Mpreg lesz, utána pedig kicsit Dark-os Zouis. Remélem jó lesz, mert már nagyon szeretnék egy Zouis-t írni, csak előbb meg kell beszélnem drága Madelyn-emmel.

Szóval,

Szép hetet!

Jó Olvasást!

Lorine W.

4.rész

 A férfi kezébe vette a két bögrét, majd a takaróba bugyolált fiúhoz sietett. Természetesen eltervezte ezt az egész ,,randi" dolgot. Úgy érezte elsieti, mert még gyerek a kiszemeltje, de aztán rájött: Csak így tarthatja maga mellett a fiút, vagy így veszítheti el. Csak remélni tudta, hogy a fiú is ugyanúgy érez iránta.
Harry letette a kis asztalra a két bögrét, majd lehuppant Louis mellé. és úgy igazgatta a plédet, hogy mindkettejük be legyen takarva. Louis törökülésbe húzta a lábait, de nem bújt Harry-hez. Nem akart, sőt, eszébe sem jutott, csak fáradt tekintettel nézte az előtte vetített mesét.
-Lou...-szólította meg a férfi, mire rákapta a tekintetét. -Kéred a forró csokid?-mosolygott rá. A fiú bólintott, így a  kezébe adta a meleg bögrét. Louis egy ideig csak szagolgatta, majd beleivott a meleget adó italba, ami felmelegítette belülről is testét.
-Azt mondtad nem haragszol, mégsem szólsz hozzám... nem bízol bennem, igaz?-kérdezte Harry halkan, miközben közelebb hajolt a fiúhoz. Az nem szólt semmit, így Harry visszavette a bögrét, és az asztalra helyezte -Lou?
-Nem...-válaszolta a fiú.
-Megértelek. -sóhajtott a férfi -De hagy hozzam fel mentségemre, hogy nem tudtam, hogy anyám így reagál. De még mindig nem vagyok kibékülve magammal, utánad mehettem volna...
-Mégsem tetted...-suttogta fojtott hangon, leeresztett fejjel a fiú. Harry szíve ketté hasadt ettől a fájdalmas mondattól az ő szemében is könnyek gyűltek.
-Tudom... És ide még a ,,Sajnálom" sem elég, Louis. Attól félek így veszítelek el! Emiatt a hiba miatt! De én azt nem akarom!-hajolt a fiú nyakához, majd vállába fúrta a fejét, és átölelte a törzsét. A fiú letette lábait, és szembe fordult a férfivel. Visszaölelt, és szintén hozzábújt. Ő sem szeretné elveszíteni a férfit, de...erről nem tehet. Rosszul érzi magát, és egyedül akar lenni...és tisztában vele, hogy elveszítheti a férfit. Ha nem is teszi ki a házából, nem lesz olyan a hangulat, mint volt. Szüksége van rá ahhoz, hogy meggyógyuljon.
-Én sem...-suttogta vissza, könnyeivel küszködve -Segíts nekem Harry!-suttogta a férfi mellkasába. A férfi elvált a fiútól, de csak annyira, hogy szemeibe nézhessen, és alig pár centi legyen arcuk közt.
-Segítek, ha hagyod.
-Hagyni fogom!-mosolygott rá a fiú. Harry közelebb hajolt a fiúhoz, és várt. De Louis nem húzta  el a fejét, hanem lehunyta a szemeit, ami felettébb megnyugtatta a férfit, de az is lehet, hogy a fiú nem tudta mit csinál az őt ölelő, csak élvezte a közelséget.
Louis csak akkor lepődött meg, mikor a férfi ajkai érintették az öviét. Nem hajolt el, de...meglepte, annyira, hogy kinyitotta a szemeit, de a hatalmas zöld szemek helyett csukott szemhéjak fogadták, így inkább visszacsukta a szemeit. Élvezte, hogy a férfi ajkai az övéin vannak, és csak az övéi.
Harry mozgatni kezdte a száját, hogy aktivizálja a fiút, ami sikerült is, Louis utánozni kezdte a férfit. Harry megnyalta a fiú száját, aki ösztönből szét is nyitotta, és hagyta, hogy  a férfi átdugja a nyelvét, és ízlelni kezdje a száját. Louis is próbálta utánozni, de tekintve, hogy ez volt az első csókja nem ment valami könnyen.
A férfi Louis derekáért nyúlt, majd eldöntötte a fiút a kanapén. Fölé mászott, de nem vált el az ajkaitól, tovább csókolóztak. A férfi benyúlt Louis pólója alá, és elkezdte cirógatni az érzékeny bőrt, mire a fiút kirázta a hideg.
Hirtelen lett vége a csóknak, mert a fiú elkapta a fejét, ugyanis nem kapott levegőt. A férfi kuncogott rajta, majd ráfeküdt a fiú mellkasára úgy, hogy lehetőleg ne nyomja szét. Csöndben lihegtek, próbáltak lenyugodni, és feldolgozni a történteket, de ez egyiknek sem ment. A csókon járt az eszük, egyik sem csókolózott még ilyen hevesen, és egyik sem élvezte még így.
Louis kezei a férfi göndör tincseihez közeledtek, majd végiggereblyézett a haján ujjaival.
-Hogy tetszett az első csókod?-kérdezte a fiút, mire az hümmögött.
-Finom volt, de fura...-válaszolta, mire Harry kuncogni kezdett.
-Majd gyakorlunk, és hozzászoksz....

Epilógus

Anne Styles ki akarja tagadni a fiát!
A napokban értesültünk róla, hogy Harry Styles (22) a nagy vállalat örököse szerelmes, de nem is akárkibe. Egy szegény utcafiút fogadott be magához, még karácsonykor. Akkor is volt egy összeveszése az édesanyjával, de a fiatal férfi csak elküldte anyját, és folytatta románcát fiatal szerelmével, Louis Tomlinson-al, aki idén töltötte 15. életévét.
A Cox család felháborodott, míg a Styles család nem is reagált. úgy tudjuk az édesapa Robert Styles (45) igen megértő volt egyetlen fiával szemben, akiről nem rég derült ki, hogy homoszexuális.
Az a Styles család egyik barátja így nyilatkozott: ,,-Harry-ről már jó ideje tudjuk, hogy meleg, de nem zavart, mert nem romantikázott senkivel. De az anyját ez is zavarta, így vett neki egy házat, és kiköltöztette, mondván ,,Már érett férfi vagy! Élj egyedül, mint a nővéred!", de mind tudtuk, hogy Anne-t a fia homoszexualitása zavarja, de nem szóltunk bele." nyilatkozta Ed, a család barátja. Ezek szerint a család rég tudja, hogy az örökös a saját neméhez vonzódik, mégsem hozták nyilvánosságra. Erről Gemma Styles-t (25) kérdeztük, aki így nyilatkozott: ,,-Mire mentünk volna vele, ha elmondjuk? Csak jöttek volna a vélemények, és feleslegesen fájdították volna az öcsém szívét, mert nem ő az egyetlen örökös aki meleg. Rengeteg ismerősünk gyereke meleg, vagy leszbikus, de velük nem foglalkoznak, így gondoltuk ebből is feleslegesen csinálunk ügyet. Az, meg, hogy anyám undorodik a saját fiától, csak hab a tortán. Bár mindig ilyen volt, ezért költöztem el" mondta Gemma, majd már ment is, mert órája volt az egyetemet.
Sajnos a vélemények osztódnak azzal kapcsolatban is, hogy Harry Styles egy 15 éves gyerekkel él együtt, illetve úgy tekint rá, mint párjára. Sokan azt mondják ,,A mai világ ilyen, nincs mit tenni", míg mások felháborodva osszák az észt, hogy ez mekkora marhaság, egy 15 éves fiút megrontani.

Hary Styles párjával jelent meg az egyik rendezvényen!
A fiatal vállalat vezető fia fiújával jelent meg az egyik rendezvényen, amin a daganatos gyerekeké volt a főszerep, értük szólt az az este. Alig egy hónapja derült ki, hogy Harry (22) homoszexuális, és egy gyerekkel van együtt. A férfi nem igazán nyilatkozott nekünk, de azt elmondta, hogy szereti a fiút, akivel együtt él, és nem érdekli az emberek véleménye. Nem a szexért él vele együtt, hanem az egész lényéért, mert számára nagyon különleges a fiú, még ha az utcáról is került hozzá.
A gálán viszont sikerült elkapni az ifjú párt, és interjút kértünk, ők pedig válaszoltak is pár kérdésre.
,,-Mondja Harry, milyen együtt élni egy gyerekkel?
-Viszonylag nyugodt, de tekintve, hogy nem járt iskolába elég stresszes, mert rengeteget kell vele gyakorolni. De ahhoz képest elég ügyes.
-És a családja? Mit szólt a fiúhoz?
-Gemma kedveli, ahogy apám is, anyám az egyetlen aki nem igazán tűri el, de ez nem érdekel. Az én házamban az én szabályaim érvényesek.
-És a te családod Louis? Velük mi van?
-Az édesapámat sosem ismertem, az édesanyám elhunyt, a nagyszüleim pedig több éve hunytak el. Harry a mindenem. Nincs mások rajta kívül.
-Milyen érzés egy érett férfivel együtt élni?
-Fura. Sokkal okosabb, és a véleményünk is más. Sajnos nem mindenben értünk egyet. 
-Egyéb terveitek vannak? Például házasság, gyerekek?
-Nem, még nincsenek. Fiatal vagyok a gyerek vállaláshoz, de az esküvőről volt már szó, de megegyeztünk abban, hogy majd ha 18 leszek újra felhozzuk a témát.
-Értem. És Harry nem erőszakos? Mármint nem türelmetlen?
-Nem természetesen, nem vagyok türelmetlen. Addig várok ameddig kell, bármiről legyen szó. Szex, házasság, gyerekek. Még ráérünk.
-És mit szóltok a véleményekhez?
-Nem igazán érdekelnek. Mi szeretjük, és tiszteljük egymást. Nekünk a jelenlegi helyzet megfelel, nem érdekel mások véleménye, nekünk így jó." nyilatkozta Harry, és Louis (15), majd jó szórakozást kívántak, és kézen fogva arrébb mentek beszélgetni. Hogy őszinték legyünk, szerintünk is fiatal még Louis az örököshöz, de a hallottak szerint nagyon jól kijönnek, így egy rossz szavunk sem lehet. Ritka az ilyen párkapcsolat.

The rich man|Larry|3.rész

Sziasztok! :)

Itt a folytatás. Tudom, rengeteget késtem, sajnálom. Madelyn-nek is megírtam szüreti volt, szülinapi buli volt, és sokat kellett tanulni. 

Elég rövid lett szegény rész, de a következő sem lesz hosszabb ugyanis...UTOLSÓ RÉSZ-nek tervezem, plusz az Epilógus. Utána pedig a kért sztori(k). Természetesen még mindig lehet kérni BÁRKITŐL, bár én már eléggé el vagyok foglalva, a többiek szabadok. -úgy ahogy-

És a dizi? Hogy tetszik? Tudom, a fejléc nem a legjobb, sajnálom, lefagyott a progi, és lusta voltam újat csinálni, bár nekem tetszik. Az eddigiekhez képest jó.

Szép hetet! 

Komizzatok! ;)

Jó Olvasást!

Lorine W.

A férfi teljesen kiborult, mikor Louis elhagyta a házat. Szaladt is volna utána, de az édesanyja visszatartotta, és jól kiosztotta.  Harry le-fel járkált miközben hallgatta anyját, aki fülsértően magas hangon hadovált neki arról, mekkora hülyeséget csinál, mert egy kisgyerek miatt aggódik, akinek az anyja egy elmebeteg volt, ráadásul az utcán szült.
Még anyja erről magyarázott addig apja arról, komolyan gondolta-e ezt, hogy megront egy 15 éves gyereket, mert tökéletesen ismerte a fiát. 25 év alatt nem nevelne gyereket, hacsak ez nem egy kivételes eset.
-Igen, komolyan gondoltam-felelte Harry -Együtt akarok élni egy 15 éves gyerekkel!
-Micsoda!?-háborodott fel anyja, de ők figyelembe sem vették.
-Meg is rontanád?-utalt itt az ,,együttlétre" az apja. Harry sóhajtott. Utoljára 14 évesen beszélgettek erről, mikor először nyúlt magához egy fiú miatt.
-Nem tennék vele olyat, amit ő nem szeretne...-mondta egyszerűen, és őszintén. Nem lenne hozzá szíve, sem lelkiismerete, hogy megerőszakolja a fiút. Csak akkor menne bele a szexbe, ha Louis is akarná, de egy pillanat! Alig 15 perce még a fia volt, most már a kedvese? Jöhet a kérdés: Mikor, és hogy? Jó kérdés, maga sem tudja mikor kezdte el ezt érezni, nem is biztos, hogy szerelem, vagy szexuális vonzódás inkább...ragaszkodik Louis-hoz. Azt akarja, hogy boldog legyen. Vagy ilyen korban ez a szerelem?
-Rendben-sóhajtott az apja.
-Rendben!? Rob, te észnél vagy? Le akar fektetni egy 15 éves mocskos gyereket, és te ezt hagyod?ű-kezdett el vinnyogni Anne, mire Rob szemet forgatott.
-Nem az a célom, hogy ágyba vigyem, hanem az, hogy velem éljen, és vigyázzak rá. Az már ugyan mindegy, hogy él velem mint párom, vagy mint gyerekem. Kibírom, ha nem szeret engem úgy, csak hagy legyen mellettem!-mondta Harry komolyan, apjára nézve, mert anyjától hiába kérne segítséget, nem tudja mi az a szerelem, ellentétben az apjával. Neki volt egy szerelme, de el kellett vennie az anyját, és azóta is mellette rohad. Azt sem tudja a gyerekeket hogy sikerült összehozni, mert utált vele szeretkezni. Szörnyen nyögött, és sikított.
-Értelek én, fiam. Csak nehogy megbánd! Nem fogja túlélni az a fiú, ha magára hagyod!-mosolygott rá az apja, mire Harry is elmosolyodott -Rohanj utána, meg ne fagyjon!  -kiáltott fiának, mire az fel is pattant, és rohant két kabátért. Azt egyiket magára kapta a másikkal rohant kifelé.
Kint jég hideg volt, a házakon rengeteg égő és dísz volt, csak ez tette szebbé ezt fagyot. Az utcán télapók járkáltak, na és persze manónak öltözött ,,eladó lányok", akikkel senki sem szemezett, hiába volt rajtuk egy szál semmi. Harry-t sem érdekelték sem a mikulások, sem a kurvák, csak rohant. De hova is? Oda, ahol Louis-t találta. Igen, arra a 3 utcára lévő sikátorra gondolt, ahol összehozta a sors, és szinte megváltotta ezzel az életét.
Mikor a sikátorhoz ért nem hallott semmit, csak a halk, undorító zenét, ami a szórakozóhelyről jött. Nagyot nyelt, majd elkezdett befele sétálni, remélte, hogy Louis itt van, nem lenne ötlete hol keresse, és valami...elmondhatatlan hideg volt. Harry meglátta Louis-t, Ugyanahhoz a kukához volt bújva, de...meztelen. Valaki levetkőztette, és itt hagyta! Harry rögtön az eszméletlen fiúhoz rohant, akin nem volt semmi, csak felhúzott lábai takarták takargatni valóját, de jelen esetben ez sem izgatta Harry-t. Magához húzta a jég hideg testen, majd ráadta a kabátot, és még a sajátját és ráhúzta a fiúra. A szája kék volt szegénynek, véres volt, és folyt rajta az ondó, amit valószínűleg egy idegen férfi hagyott rajta. Próbálta megtörölgetni, hogy ne így vigye majd utcán, és a farkát is próbálta elrejteni, bár mit bánta már ki látja, ki nem, csak biztonságban legyen.
-Lou...Louis,én annyira sajnálom! Rögtön utánad kellett volna jönnöm! Sajnálom!-suttogta a fiúnak, miközben a könnyei folyni kezdtek. Úgy érezte ez az ő hibája. Ha utána rohan...meg tudta volna védeni, és nem erőszakolták volna meg. De nem volt itt, hogy megvédhesse...mert...végig hallgatta azt a semmirekellő anyját!
-Har-ry-suttogta remegő ajkakkal Louis, de a szemeit nem bírta kinyitni -Ffff...á...j-mondta tovább reszketve.
-Sajnálom Louis! Megvédhettelek volna....-nyomott egy puszit a kezei közt fekvő fiú homlokára, majd alája nyúlt és ölébe kapta. Elindult vele kifele, persze sietős léptekkel, mert a fiú már nem is remegett, ahhoz sem volt ereje, csak feküdt eszméletlenül a férfi kezében, akinek folyamatosan folytak a könnyei. Ez nyílt sem marad Louis-ban, hacsak nem sikerül őt újra magához láncolni. Akkor fel tudja majd dolgozni. Azt hinné az ember az erőszak az szex, amit nem akarsz, de élvezed a végére, nem, nem, az egy másik fanfiction! Az erőszak nyomot hagy az emberben, tudni, hpogy gyenge voltál ahhoz, hogy megvédd magad...felemészt. Harry attól fél, ez Louis-al is megtörténik.
***
Mikor visszaért a házához, már szülei kocsija nem állt a kapu előtt, így anélkül betudott menni, hogy bárki is leszidta volna.
-Olga! Azonnal jöjjön!-ordított egy hatalmasat, mert nem tudta merre lehet a szolgáló. Nem telt bele pár másodperc a kedves asszony kipirulva jelent meg. Mikor meglátta az eszméletlen Louis a  kezében felsikított, és rögtön rohant Harry-hez.
-Uram segíts meg minket!-kezdett fohászkodni, ugyanis katolikus volt -Mi történt Mr. Styles?-kérdezte a nő, miközben elvette a gyereket, és segített levenni róla a kabátokat.
-Megerőszakolták...-mondta a férfi könnyeivel küszködve.
-Semmi baj Mr. Styles, minden rendben lesz, és Louis sem fog magára haragudni! Segítek megfürdetni!-mosolygott Harry-re, mire az visszamosolygott. Megnyugtatta ez a mosoly. Olyan...mintha Olga az édesanyja lenne.
Visszavette a fiút, majd nyomában Olga-val felmentek a fürdőszobába. A fiút betette a kádba, majd elkezdte engedni a langyos vizet, de ellépett tőle, így Olga térdelt a fiú mellé. Harry levette a cipőjét, és pulóverét, miközben Olga-t figyelte.
-Csak a hasáig engedje! Fokozatosan kell felmelegíteni!-szólt rá az asszonyra, mire az elzárta a vizet. A férfi visszasétált Louis,hoz, majd leguggolt Olga-val szemben. -Remélem nem érzi magát kényelmetlenül, mert segítenie kell!-mosolygott rá Harry, mire a nő bólintott.
-Lemostam már magát is, Louis-t is letudom!
-Hogy érti, hogy lemosott?-kérdezte nagy szemekkel Harry. Nem emlékszik rá, hogy együtt fürödtek volna, vagy meztelenkedett volna. Neeeem, nőnek nem mutatja meg azt, amit amúgy a férfiaknak mutogat. Érted, hogy értem.
-Tavaly, mikor újévkor elment bulizni, olyan részeg volt, hogy beleesett a kádba, és ordibált, hogy mossam meg. Tudja, van két bátyám és egy öcsém. Nem igazán izgat engem egy 21 éves férfi. érti-e?-nézett az asszony Harry-re.
-Persze. Nem akar férjhez menni, mert...nem lehet gyereke.-mondta halkan a férfi, miközben benyúlt a vízbe, majd elvette a szivacsot és elkezdte mosni Louis ágyékát, és lábait.
-Így van-sóhajtott Olga -Nem lehet...de már kifutottam az időből, hogy örökbe fogadjak...
-Még csak 39 éves. 40 éves korig lehet, nem?-kérdezte Harry.
-Februárban leszek 40.-mondta a nő, majd az ébredező Louis-ra pillantott. Harry is odakapta a fejét, mikor megérezte Louis kezét az övén.
-Har...ry-suttogta akadozva, mire Harry a száraz kezével megsimította az arcát.
-Semmi baj, Lou, itt vagyok! Vigyázok rád!-mondta kedvesen.
-Jó-sóhajtott a fiú, majd jobban kinyitta szemeit. Fakó kék szemeit Harry-re vezette, majd Olga-ra, majd lenézett a lábára. Nagyot nyelt mikor meglátta, hogy tiszta vér. Fájdalmat már nem érzett, jobban mondva csak a feneke fájt, a többi végtagja nem. -Mi t-történt? M-meg is vert?-kérdezte a fiú halkan.
-Nem tudom, Louis. Nem voltam ott...-sóhajtott Harry -Mire emlékszel? Elmondod nekem?-kérdezte óvatosan a férfi, miközben dörgölte a fiú piszkos testét. A fiú csak meredt maga elé, és nem válaszolt. Visszaemlékezett akaratán kívül a történtekre. Olyan...gyengének érezte magát, úgy érezte...Harry becsapta, pedig erről ő nem is tehet.
Észre sem vette, hogy könnyei folyni kezdtek, csak akkor, mikor Olga megsimította az arcát.
-Nem kell elmondanod ha nem akarod, lelkem-mosolygott rá a nő, de ő megrázta a fejét.
-Miután anyukád leordított elfutottam.Vissza a sikátorba. Alig, hogy beértem kijött egy férfi a kocsmából, és...a falnak nyomott. Nekem simult, fogdosott, és elkezdte lehúzni a nadrágom. Én elvettem a kezét, erre felpofozott, és megfordított. Lefogta a kezeimet. Aztán levette a nadrágom, letépte a pólóm, majd a saját nadrágját is letolta...és...és...belém hatolt. Hiába sírtam, annál durvább volt, a végén befogta a szám. Mikor pedig végzett a szembelévő falnak vágott.-mesélte a fiú Harry-re sem nézve. Harry nagyot sóhajtott, majd megsimította a fiú mellkasát.
-Sajnálom Lou... Nagyon haragszol rám?
-Nem... Erről nem te tehetsz...-rázta a fejét, majd Harry-re nézett -Ugye még maradhatok? Ugye nem teszel ki, és nem hagyod, hogy bántsanak?-nézett könnyes szemekkel a férfire.
-Nem! Soha többet.-felelte a férfi fojtott hangon, majd közelebb hajolt a fiúhoz és puszit nyomott az ajkaira, amin Louis kicsit meglepődött, de nem húzta  el a fejét, sőt fel is sóhajtott közben, pedig csak pár pillanat volt.
Olga mosolyogva nézte az apa-fiú párost, akik csak mosolyogva néztek egymás szemébe, pedig...Louis elég rosszul érezte magát.
-Mr. Styles, lemegyek főzök forró csokit. Biztos jól fog esni mindkettejüknek.-mondta a nő, majd felállt a kád mellől.
-Rendben, Olga. Köszönjük.-nézett rá a férfi.
-Ugyan -legyintett a nő -Én is innék most egy bögrével, és végre jó csokit is vettem.
***
A fürdés után Harry felöltöztette a fiút, akit utána a kanapéra parancsolt. Bekapcsolta TV-t, majd Olga-hoz sétált, aki már bögrékbe öntötte szét a forró csokit.
-Mondja Olga, volt már dolga ilyennel?-kérdezte halkan a nőt, hogy Louis ne hallja.
-Forró csokival? Természetesen. Mindig csináltam a testvéreimnek...-mondta boldogan a nő. Harry csak mosolyogva fejet rázott, ugyanis nem a forró italra gondolt, hanem...
-Nem arra értettem. Megerőszakolt gyerekkel volt már dolga?-kérdezte, mire Olga kiadott egy ,,Ó" hangot.
-Nos, azzal már nem. De eltudom képzelni milyen érzés lehet. Gyengének, elveszettnek, és védtelennek érzi magát-mondta Olga, miközben a fiút nézte, aki összegömbölyödve nézte a TV-t, amiben egy rajzfilm ment. Mióta ott volt csak azokat nézte, mert gyerek korában még TV-t sem látott, nem hogy rajzfilmet, vagy mesét.
-Maga szerint, hogy tudnám érzékeltetni vele, hogy vigyázok rá?
-Úgy ahogy eddig, Harry. Mindent jól csinál, csak...beleszeret a fiúba.-mondta mosolyogva, majd a férfi kezébe nyomta a bögréket.
-Ezt hogy érti?
-Szerelmes egy gyerekbe. Úgy értem. -veregette meg az arcát, majd a mosogatóhoz lépett, és elkezdte mosogatni a csokis edényeket. Harry fejet rázott, majd letette a két bögrét, és a szolgálójához lépett.
-Még mindig nem értem. Apám is ugyanezt mondta. 21 évesen ilyen a szerelem?
-Azt nem tudom Harry, de látszik a pillantásán, hogy számára ez a fiú különleges. Ez bőven elég az együttléthez.-magyarázta nő, a férfi pedig hallgatta, és magában igazat adott Olga-nak, mert...Louis különleges, nem is kicsit.
-Hogy közeledjek?
-Romantikusan, Harry. Romantikusan-felelte nő bölcsen, majd elsétált a férfi mellett, és felsétált az emeletre, hogy ne gátolja meg a férfit a gondolkodásban, aki rögtön tudta, hogy is szeretné.